8.rész

-Mich...-szólongat valaki a hajamat simogatva.
-Hmm?-kérdezem álmosan.
-Gyere indulnunk kell. A buszba még aludhatsz rendben?-kérlel Toki.
-Ühüm... Mehetek pizsiben?-mosolygok mire felnevet.
-Aham. Szerintem én sem öltözök fel.-bólogat és mikor kinzitom a szemem ott ül mellettem egy kék egyberészes pizsiben amin pindenhol bagjok meg HP monogramm van.
-Neked van Harry Potteres pizsid?-ámulok el. Zavartan néz rám.
-Persze hogy van.-mondja úgy mintha ez tök természetes lenne. Elnevetem magam.
-Oké menjünk.-bólintok. Már tegnap este levittük a bőröndjeinket meg azokat a cuccainkat amik kellenek a turné buszba. Mostmár csak felkaptam a mamuszomat, meg a kedvenc párnámat, aztán gondoltam egyet és a ruhát becsomagoltam vászonpapirva és egy szatyorba beleraktam az arany színü fonalat meg tűt meg ilyeneket.
-Mióta csinálod?-néz a ruhára Toki.
-Egy hete...-vonok vállat és a köntösömet magamra húzva visszafordultam felé.
-Irtó jó lett a szobád.-néz körbe vigyorogva.
-Köszi.-mosolyogtam.
Egymásba karolva rohantunk le a lépcsőn miközben elkezdtük énekelni Az ászkábánni fogoly-ból a dalt... A nappaliban még Dotty ellenőrzött mindent mi pedig kimentünk a hatalmas buszba és fel is szálltunk. Két emeletes. Az alsó szint szinte teljesen egyben van. Kivéve hogy hátul van a fürdőszoba meg egy kisebb francia ágy. A konyha egy kis L alakú pultból és hütőböl állt.Mellette egy nagyobb kanapé, meg egy kis ebédlőbox féle. A vezetőnek pedig nem volt külön fülkélye. Kei már itt volt és a kanapén szélén ülve nyomkodta a telefonját. Hirtelen mind a ketten megálltunk Tokival. Egymásra néztünk és egyből tudtam hogy arra gondol amire én. Ki foglalja el hamarabb a kanapét. A szemében kihívás lobbant. Mind a ketten egyszerre mozdultunk, viszont én gyorsan átugrottam Keyen és az ölébe tettem a fejem. Toki pedig félig rám ugrott.
-Hé nyerteeem!-nevettem és a hátát ütögettem. Duzzogva megfordult.
-Ahj de ez nem ér... Osztozzunk?-ajánlja fel a lehetöséget.
-Jó de csak ha kapok jóreggelt ölelést.-nevetek fel és a kisujjamat nyujtom felé. Mosolyogva kulcsolja bele a sajátját.
-Oké Mich de akkor ne lökj le..-szól kisfiús hangon. Bólogatok.
-Hé én is itt vagyok nem zavar?-kérdezi Key.
-Nem.-vágja rá Toki és ő is Key lábára hejezi a fejét. En csak mosolyogva felnézek a zöld szemekbe, amitől persze a szívem nagyot dobban.Kicsit felülök és lehámozom magamról a köntöst. Toki már be is aludt felém fordulva. A lábam alá dobtam a köntöst, aztán vissza feküdtem és a párnámat magamhoz ölelve hunytam be a szemem. Csak hát ugye Kei ölében pihentetem a buksimat, és még a nadrágján is érzem az illatát bár kicsit cukorka illata is volt...Teljesen elvarázsol. Kinek van cukorka illata de most komolyan?! A gyerekkoromra emlékeztet... Mikor még a bátyámmal dugi édességet ettünk.A szívem pedig nagyot dobbant. Önkéntelenül mélyen beszívtam az illatát. Behunytam a szemem és hagytam hogy magával ragadjon a sötétség. Az illatának hála hamar sikerült is.

-Most mit csináljak?-kérdezi Key halkan.
-Mondjuk ne simogasd?-kérdez vissza Nate. Simogat? Key?
Ekkor éreztem meg meleg kezét a derekamon és hasamon. Miért simogat? És miért borul egész testem libabőrbe? Miért kívánom hogy egész testemet végig simogassa?
-Nem tudok leállni... Mi van ha felkel és ... Ezt látja?-kérdez vissza Key idegesen. Mit látnék? Ahh ez zavaró... Belefúrom arcomat az anyagba amin fekszek Key pedig hirtelen megdermed és levegőért kap. Halk nevetést hallok. Oké valamit tuti hogy nem vettem észre... Vagy elfelejtettem.
-Hát kicsit gáz lesz...-nevet Neth. Miről beszélnek? Nem értem, de valami nyomta egy kicsit a kezemet meg arcomat...Na ez fura.
-Ne nevess már... Nemtom te mit csinálnál ebben a helyzetben.-sziszeg Key. Mert ő milen hejzetben van?? Nem értem.
-Pajtás... Egy cuki pizsis gyönyörű lány fekszik az öledbe te pedig össze-vissza simogatod. Neki pedig lassan a gatyádban a keze...-kezdi Nate és először le sem esik hogy miről beszél.-Nem teszel ellene semmit. Azaz élvezed. Hát akkor élvezd teljesen és ne nyavajogj!-fejezi be. Na itt esett le miről is beszél Nate. Azonnal arcomba szökött a vér.Épp Key ölében fekszek. Ő a derekamat simogatja amitöl egész testem libabőrös lett. Jah és épp az elöbb furtam bele a fejem az ölébe... Bazd. Asszem tudom mi nyomja az arcomat... A rohadt életbe. Key totál beidult és épp ott van az izéje az arcomba meg a kezembe... Oké most mit csináljak? Mit csináljak? Vicceld el Michell. Ez az. Csak ne legyen kínos... Ne legyen kínos.
-Ne bökdöss már...-morogtam neki rekedtes hangon, és felkönyököltem. A szemem megakadt a sliccével játszó ujjaimon. Egyből elkapoma kezemet.Nate elkezdett köhögni hogy elfedje röhögését. Én totál kómásan nézek Keyre. Kicsit zavarba van.
-Khm... Bocsi de akkor te meg ne nyomd az arcodat és a kezed a ,,szúrós" dolgokhoz...-próbálja menteni a menthetőt mire totál elvörösödöm. Oké ez igaz... Én bújtam oda... Mondj valami vicceset Michell. Gondolkodás nélkül vágtam rá a következő választ... Figyelem... Dobpergés.:
-Nem tehetek róla. Simogattál és cukorka illatod van...-uhh ez nagyon nagyon nem kellett volna. Igen. Jól értelmezitek a helyzetet... Épp az elöbb vallottam be hogy Key gatyájának. Ismétlem GATYÁJÁNAK...cukorka illata van. Hogy én mekkora idíóta vagyok.Nate szó szerint el kezdett sírni. Persze Én olyan vörös lettem pint a piros seggű pávián fényes popója.
-Szóval cukorka és szúrós dolgok...-mosolyog perverzül Key. Ne mosolyogj már te... Te... Ahww...-Mostmár mindent értek... Nyugodtan visszafeküdhetsz a cukorka illatú szúrós dologhoz. Megengedem.-kacsint egyet. Mekkora egy kis izéke... Ezt még visszakapja! A kispárnámmal fejbe kólintottam bár nem használt sokat ugyanis kezével elkapta a csuklómat. Ahj ahj... Érzem hogy ennek nem lesz jó vége.
-Naaa engedj már el..-nevetek és a kezemet rángatom. Mosolyogva nézi a szenvedésem.
-Mit adsz cserébe cukorka?-kérdez vissza. Mire a fejem szerintem már nem is piros hanem egyenesen vörös lett. A tekintetemet le sem veszem a csuklómat szorító kezéről.
-Nem én vagyok a cukorka hanem te te kis...-na itt elgondolkodtam. Mit mondhatnék rá? Na vajon mit.-Kanos!-vágom rá halkan mire elneveti magát és végül elenged.-Hol van Dotty és Toki?-kérdezek rá. Furcsa hogy nincsenek itt.
-Dotty elment relaxálni mert vagy tíz percen keresztül kiabált valakivel. Toki meg felment aludni mert szerinte elkoboztad a párnáját és kisajátítottad.-válaszol azonnal Nate. Óh így már értem miért nincs itt.
-Mikor érünk oda?-kérdezem az utat fürkészve.
-Egy óra.-jön a válasz a vezető oldali ülésből. A hangot egyből felismertem.
-Matt?-kérdezem és felpattanva a kanapéról a sofőr melletti székbe huppantam.
-Szióka Michell.-mosolyog rám antoni morat cipős barátom.
-Hogy hogy te vagy a sofôr?-kérdezem továbbra is őt fürkészve. Ma egy világos kèk pólót és khaki színű répa nacit vett fel. Sötét haja tökéletesre zselézve.
-Pénzér kell körbejárnom az országot és Anonimus koncertre mennem.. Kell ennél jobb meló?-kérdezi 1000 wattos mosollyal. Megvonom a vállam.
-Vásárolok, ruhákat tervezek és varrok, felöltöztethetem kedvemre a srácokat és a hajukkal is babrálhatok, emellett pedig részt veszek minden koncertjükön, videó klip forgatásukon és a többi. Nem mellesleg velük lakhatok, szuper jó fejek... És még egy ropogós csekket is kapok érte. Azt hiszem győztem.-nézek rà kicsit kifulladva. Grimaszolt egyet mire elnevettem magam. Irtó vicces fejet vágott.
-Oké nyertél okoska.-mosolyog kedvesen. Hirtelen eszembe jut valami.
-Tartozom neked egy vásárló körúttal és ha már itt vagy mi lenne ha minden megállónál beiktatnánk egy gyors vásárlást?-kérdezem kicsit félénken. A szeme azonnal felcsillant és habozás nélkül belement. Beszélgettünk egy kicsit a kedvenc boltjainkról de aztán felküldött hogy öltözzek át. A fejemhez kapva rohantam fel átöltözni. Az emeleten 3 szoba van. Egy jobbra egy balra és egy középen. Nagyon állat az egész. Csak a bal oldali volt nyitva és mikor benéztem megláttam benne egy nagyon kis aranyos picuri szobát. Ha hiszitek ha nem... Ez is L alakú. Szerintem ez a legnagyobb szoba na mindegy. Egy kisebb francia ágy helyezkedett el a vezetőfülke fölött és pont akkora volt hogy hozzányomódott az üveghez is meg a falhoz is... Tökéletesen oda illett. Az ágy faltól falig, ablaktól falig...( remélem értitek) ért. A maradék helyen egy kis szekrény meg egy rúd amin vállfák. Az ágy mellé tolva ott volt az egyik bőröndöm meg a ,,kis" dobozkám. Felnyitottam a bőröndöm és kivettem belőle egy szép egybe részes halványkék ruhát rajta fekete és fehér csipke mintákkal, és hozzá csaptam egy sima bőr övet. Felvettem a bőröndben lévő kedvenc türkizkék cipőmet... Vagy inkább a piros legyen? Nehm maradjon a kék. Miközben egy gyors sminket és frizurát varázsoltam magamra, egyfolytában ilyen gondolatok cikáztak a fejemben.
,,Lehet hogy Key nem csak azért izgult fel mert egy lány feküdt az ölében... Hanem mert én? Nem biztos nem... Miért van cukorka illata a nadrágjának? Miért simogatott? Miért zavar mindig össze?''
Végül kész lettem ezért leszáguldoztam a lépcsőn. A kanapén Key ül gitárral a kezében. Az asztalnál Toki telefonozik, a konyhapulton dobolva pedig Dotty telefonálgat és néha felemeli a hangját. Toki mellé huppanok a beülő szélére. Fél lábam lelóg róla. Mikor leülök mellé durcás kisfiú arcal fordul az ablak felé. Egyből a bűntudat szorongatta szívemet.
-Bocsi amiért kitúrtalak... Nem volt szándékos.-biggyesztettem le a számat. Hümmögött egyet de még mindig az ablakfele bámult.-Mivel tehetem jóvá?-kérdezem na erre felkapja a fejét.
-Először is sütsz nekem sütit...-néz végre rám. Bólintok hogy jelezzem benne vagyok. Egy sütibe még nem halok bele.-Egyenlőre ennyi.-nyújtja felém a kisujját. Gondolkozás nélkül fűzöm az enyémet az övébe.
-Benne vagyok. Amúgy hova tettétek a fellépő ruhás bőröndöket?-kérdezem.
-A csomagtartóba.-vágta rá Nate fél szemmel Dottyt lesve. Rendben. A legtöbb összeállítást már megcsináltam az elmúlt héten. Szóval azzal nem lesz probléma. Tekintetem Key-re tévedt és feltünt hogy ragyogó zöld szemeit le sem veszi a lábamról. Beleharap férfias ajkába, aztán végig futatta ujjait dús fekete haján. A fehér rövid ujjú póló engedni láttatta megfeszülő izmait. Hihetetlenül szexy... Vajon most mire gondolhat? Talán lehetséges...?Ahh... Talán nem is akarom tudni.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top