-Holnaptól a stúdióban felvesszük az új dalt amit Key befejezett.-mondja Dotty vacsoránál.
-Holnap délután nem érek rá...-köhint egyet Key.
-Oké... Meddig érsz rá?-kérdezi.
-Max fél ötig.-ingatja a fejét. Dotty csak egy bólintással nyugtázza.

-Rendben. Akkor fél ötig a stúdióban leszünk Utánna én és Ell körbejárjuk Sam Francisco-t.

-Mennyünk le a partra...-jut eszembe. Dottyval egyből össze csapjuk alkarunkat az asztal felett csodálatos ötletem örömére.

-Ti meg élvezzétek ki a turné előtti utolsó szabad óráitokat.-tanácsolja a másik két fiúnak.

-Azt hiszem kihíztam a fürdőruhámat.-gondolkozok el. Már van vagy három éves...

-Hát az lehet.. Mikor volt utoljára rajtad?-kérdezi Dotty a telefonját nyomkodva.

-Háth... Amikor te a ,,japán istennel''-mutatok idézőjelet a levegőbe.- úszkáltál romantikusan nekem meg le kellett foglaljam a haverjait...-forgatom a szemem mire felháborodottan kapja fel a fejét.

-Akio igen is rohadt dögös volt és amúgy még mindig jóba vagy az egyik gyerekkel ne is tagadd!-háborodik fel.

-Akito tényleg jól nézett ki...A haverja pedig jófej volt és elmondta hogy te vagy aznap a harmadik csaj akivel romantikázik..-forgatom a szemem.

-Hogy mi? Ezt akkor miért nem mondtad?-kérdezi kétségbe esett arcal.

-Mert neked meg ő volt a negyedi... Abban az órában... Csodálkozom hogy egyáltalán emlékszel a neve kezdő betűjére.-kezdek el nevetni. Egy ideig elgondolkodó képet vág aztán csatlakozik hozzám. A fiúk először szótlanul néztek ránk, aztán össze és a hokeyról meg a sportról kezdtek el magyarázni...
Vacsora után a szobámba vittem az átalakítandó ruhákat. Nagyban varrogattam a katonai dzsekit Natenek hogy csak egy mellény legyen. Kicsit meg is koptattam itt ott, az újját pedig olyanra csináltam mintha az elöbb tépték volna le azokat. A végeredményt felakasztottam válfára. Tokiét már bonyolultabb volt. Szegecseket raktam a gallérra, a vékony kis vállapféleségre, és a mellkasánál lévő zsbek felselyére is... Elég jó lett. Keyével viszont nem tudtam mit kezdeni. Végül hagytam. Majd kitalálok valamit. Előkotortam a pizsomámat és a fürdő fele vettem az irányt. Mielőtt beléptem volna még kopogtam is, nehogy bentlegyen valaki. Persze csak az enyém és a mellettem lévő szobából lehet bejönni. A ruháimat a szennyesbe dobálom és beállok a zuhany alá. Nem mostam hajat ezért jóval gyorsabban végeztem. Be testápolóztam bőröm minden centijét aztán Magamra kaptam a pizsimet és fogat mostam, meg letisztítottam az arcomat. Visszamentem a szobámba és lekapcsoltam a villanyt, az égő sorokat pedig fel. Bekapcsoltam a tévét. A híradó jött be. Épp McKoal ezredes vagy kapitány vagy ki beszélt az Irakban történőkről. A pasas ült, de még így is látszik hogy magas ember. Gorilla izmokkal, rövidre nyírt fekete hajába ősz hajszálak is vegyülnek. Robosztus arcát sötétkék szemek, egyenes orr, vékony férfias száj díszeleg.Arcán lassan szakállnak mondható borosta. Ünnepi egyenruháján ezer meg ezer kitüntetés villan. Nagyon hasonlít Keidon Wyett McKoal-ra... Végül is a fia. Önkéntelenül is grimaszoltam de a szivem nagyot dobbant. Annak idelyén Rey sokat mesélt róla meg a báttyáról is. Mindig azt mondta a fiúk önként jelenleztek mikor betöltötték a 16-ik élet évüket. Mindig vigyáztak egymásra de állandóan szivatták egymást. Keidon a tipikus falkavezér volt még úgy is hogy ő volt a legfiatalabb az osztagban. A báttya viszont a mókamester szerepét foglalta el akire mindenki hallgat annak ellenére hogy bárkit megtréfált. A báttyám a megbízható, és hűséges barát volt mindenki számára. A temetésen sokan eljöttek az osztagából... Már akik nem voltak a fronton, vagy egy koporsóban....
Észre sem vettem hogy a gondolkozás közben a vázlatfüzetembe rajzoltam egy ruha alapjait.
De vajon igaz amit McKoal akkor mondott? Ahogy mondta?
Story time:
,,A pap össze vissza hadoválva áll a három koporsó előtt és szentelt vizet feöcsköl össze-vissza. Meg sem tudok szólalni. Csak nézem testvérem zászlóval letakart díszes dobozát. A könnyek lassan folynak végig arcomon de nem hajtom le a fejem. Megérdemlik hogy végig erősen és nem össze omolva legyek velük ezekben az utolsó pillanatokba. Tudom hogy büszkék lennének rám. Szinte hallom Rey kedves mély hangját amit tudom soha nem fogok elfelejteni.
-Ne sírj tündérkém, virágszálam, aranyom, bogaram, kis cicám. Te ennél sokkal erőseb vagy nem igaz hugicám? Sokkal erősebb.-erre a gondolatra szinte felnevetek. Mindig elsorolta az összes hülye becézést mióta csak az eszemet tudom. Őt szeretem a világon a legjobban. Ő a bástyám... A váram volt. Mindig hozzá mentem bármi bajom volt vagy éppen nem volt. Neki mutattam meg az első ruhát amit egyedül varrtam. Ő tanított meg verekedni hogy megvédhessem magam... Ő volt a legdrágább kincsem... Mégis nem maradt más belőle mint az emlékek és egy kisebb vagyon amit rám hagyott. Pont mint a szüleim. Ők mindenüket rám hagyták. Az autóktol kezdve a két házon át minden ingó és ingatlanságot. Egyedül maradtam körülöttem alig tíz embert ismerek. A többiek mind valamelyik családtagom ismerőse, barátja.
Mikor a pap befejezte monologját, rám nézett és bólintott. Leereztették a családomat. Én pedig egy egy fehér rózsát dobtam utánnuk. Reyt hagytam utoljára. Csókot hintettem a rózsára.
-Szeretlek bátyus. Mindig is szeretni foglak. Igérem hogy erősleszek... Csak miattad. Tudom. Tudom hogy ezt szeretnéd.-halkan elnevetem magam és letörlök egy könnycseppet.-Ezt akarod igaz én makacs tökfejem.-nevetek fel halkan és bedobom a rózsát. Tettemet sokan követik köztük Veca is. Fal fehéren bedagadt szemekkel sír báttyám sírja felett. Magamhoz ölelem.
-Ne sírj, ő sem akarná hogy szomorú légy.-simogatom barna haját. Kicsit megnyukszik a szemembe néz és letörli könnyeit.
-Nem azt tényleg nem akarná.-ingatja a fejét. Hirtelen ötlettöl vezérelve a zsbembe nyúltam és előhalásztam Rey dögcéduláját. Veca kezébe nyomtam ő pedig elkerekedett szemekkel nézte a láncot. Aztán engem.
-Ő is ezt akarná.-mosolygok halványan.-Megtennéd hogy nagyon vigyázol rá?
Meg sem tud szólalni csak zokogva bólogat. Letörlöm könnyeit.
-Ne sírj kérlek!-suttogom barna szemébe nézve. Bólint és visszafolytja kitörni készülő könnyeit.
-El megyek Ell. Nem birok itt maradni.-rázza a fejét.-New Yourkban kaptam állást. Úgy volt Rey is jön... De nem akart téged itt hagyni.
Erröl nem tudtam... De csak még jobban szerettem érte. Még utoljára megöleltem, és hagytam elmenni. Hirtelen egy kar húzott magához és vont szorosan a mellkasára. Alkohol szag keveredett férfi dezodorral.
-Nekem fáj a legjobban...-suttogja a fülembe. Egy percig fel sem fogom miket hadovál itt össze. Aztán mikor leesik eltolom magamtól. Sötét haja rövidre nyírva. Sötétkék szinte fekete fátyolos szemei alatt sötét karikák. Arcán borosta.
-Neked fáj a legjobban? Tényleg?-kérdezem meredten a szemébe nézve. Alig bírt megállni a lábán.
-Először a bátyám, aztán fogadott testvérem Rey...-ingatja a fejét de majdnem felborul. A düh végig száguld ereimen.
-Sajnálom a bátyádat.-mondom olyan halkan amennyire csak birom.-De az hogy képes vagy így ideállítani, sokkal rosszabb mint az hogyha el sem jöttél volna. Most pedig takarodj a szemem elöl és soha többet ne lássalak!
Intek a kijárat fele. Először értetlenül néz rám, aztán mikor megérti mit mondtam felháborodottan rám mordul.
-Nem küldhetsz el. Ezt nem teheted!-morogja és megtörli az arcát.
-Megtehetem. Képzeld az én bátyámat. Az én családomat temetjükk épp el és te annyi tiszteletet nem érzel hogy nem részegen jössz ide hozzám arrol papolni hogy te szenvedsz a legjobban?!-kiabálok teljesen kikelve magamból. Hangom viszhangot ver a temetőben. Körülöttünk mindenki ránk kapja a fejét de ez engem most nem érdekel. Keidon szemébe meredve folytatom.-Tudod mit?szenvedj egy kocsmába vagy bárhol ahol eddig voltál de meg ne lássalak még egyszer. A testvérem iránti szeretetből és tiszteletből most kérlek meg utoljára hogy távozz.-mutatok a kijárat fele.
-Ne csináld ezt tündérkém...-suttogja kétségbeesett arcal. Akkora pofont kevertem le neki hogy összeesett. Két talpg egyenruhában lévő srác kapta fel a földröl.
-Soha többet ne merj így szólítani. Soha.-suttogom, de tudom hogy hallotta mert még ez a suttogás is dobhártya szaggatóan hatott a nagy csendben. A két srác eltámogatta Keidont hozzám pedig Dotty jött oda. Nem ölelt meg. Nem ért hozzám és nem mondott semmit. Csak megállt mellettem."
Story time végeee..
Mikor a lapra néztem, a ruha még mindig befejezetlenül feküdt a lapon, de mégsem ez urallta a lapot. Sokkal inkább egy arc a lap jobb alsó sarkában. Egy arc ami vérig sértette a családomat. Egy arc ami tiszteletlenebb volt a családom emlékével mint bárki ezen a földön. Egy arc amit soha nem fogok elfelejteni... Egy arc ami kitudja miért de nem megy ki a fejemből... Megrázom a fejem és inkább a ruhára koncentrálok. Gyors mozdulatokkal befejezem. Az ókori görög stílusra emlékeztet a legjobban. Az egész hófehér és arany. A mell alatt van egy vastag arany öv, a felső rész lány hullámban az öv felső részére is ráborul. A nyaka  csónak alakú. A két pánton egy-egy vastag arany színű karika. Az alsó része lengén omlik a földre, a végén pedig arany olajág hímzést terveztem. Mivel van is ilyen anyagom, röktön neki is kezdtem. A rajzot feltűztem a bábú mögé. Előhaláztam a hófehér puha anyagot a szekrényből és elkezdtem dolgozni. Magamra méreteztem de az anyag nyúlik szóval ha van valami akkor egy-két mérettel nagyobb nőre is jó. Nemtudom meddig dolgozgattam rajta, de megfálydult a szemem. Inkább lefeküdtem aludni.