-Ell most már sínen vagyunk.-mosolyog ràm Dot este nyolckor... Igen most végeztünk a papírok átböngészésén. Az egyik fiú nevére is lehet hogy rátaláltunk...
-Éhes vagyok és még ki is kéne pakolni...-nyögök fel és fel állok a székből ahonnan nagyjából négy órája nem keltem fel. Akkor is csak vécén voltam. Kilépünk a dolgozó szobából ami amúgy a földszinten van és elég kellemes. Tejeskávé barna falak, kávébab színű bútorok, puha szőnyeg és kanapé, egy nagy íróasztal amit most ketten foglalunk el. A házban még csak ezt a szintet láttam amúgy. A falak szinte mindenhol fehérek. Kivéve a fürdőt mert az szép barna árnyalatú. A konyhába viszont kell egy kis élet az biztos. Az egész fekete. Nem azt mondom hogy nem szép, viszont egyáltalán nem otthonos... És tök fekete... Istenem... Visszatérve. Dottal leülünk a napaliba a fiúkhoz. Mindegyik arcára húzta a maszkot amint kiléptünk a dolgozóból. Tokió a telefonját babrálja, London a hatalmas tv-t nézi, Irak pedig egy gitárral a kezében dalt írt. A nappali amúgy elég klassz. A falnál egy hatalmas tv előtte egy hatalmas U alakú kanapé, középen pedig egy puha szőnyeg és üveg dohányzó asztal. A fiúk felnéztek mikor mind a ketten elterültünk a kanapén egymás mellett, hason.
-Mizu csajok?-kérdezi Tokió. Épp erőt gyűjtöttünk mind a ketten szóval egyikőnk sem válaszolt.
-Szerintetek már most kipurcantak?-kérdezi Toki egy idő után. Elnevetem magam és Dott fele fordulok. Ő is pont rám néz.
-Én csinálok kajàt.-jelentem be.
-Megkeresem a pizsinket, meg ami az alváshoz kell.-vágja rá. Elmosolyodunk és összekoccintjuk alkarunkat. Egyszerre tápászkodunk fel és indulunk külön irányba.
-Fiúk kértek enni?-kérdezem a konyhába sétálva.
-Igen!-vágja rá London.
-Na ná hogy...-Toki még az öklét is meg lengette. A harmadik fiú teljesen belemerült egy dallam leírásába, de gondolom ő is éhes. A hűtőben nem volt túl sok minden, de találtam sajtot és paradicsom szószt... Miért volt ott azt nem tudom. Az egyik polcon pedig tésztát. Amíg fő bekavarom a szószt és gyorsan lereszelem a sajtot. A megfőtt tésztát leszűröm és egy tálba rakom. Mindent az asztal közepére rakok és öt főre megterítek.
-Kész a vacsora.-emelem fel a hangom hogy Mindenki hallja. Nem kellett sok idő, mindenki megérkezett. A fiúk màr ültek volna le mikor Dott rájuk szólt.
-Kezet mosni!
-Neee már Dotty néni...-nyöszörög Toki mint egy kisfiú. Elnevettem magam.
-Én már mostam.-emeli fel büszkén a fejét London... Leülök az asztalfő melletti helyre.
-De csak mert vécén voltàl.-vágja rá Irak mogorván...
-De én legalább szoktam utána.-vág vissza. Az értelmes eszme csere közben mindenki elfoglalja a helyét. Velem szembe foglalt helyet Dott, mellette London, az asztalfőn Toki, mellettem pedig Irak. Dottynak felcsillant a szeme az étel láttán, a fiúk pedig kicsit furán nézték először. Barátnőm miután szed magának, átnyújtja a fogót. Farkas éhes vagyok szóval jó nagy adagot teszek a tányéromra. Teszek rá szószt és sajtot. Feltekerek belőle a villámra és gyorsan be is kapom. A srácok még mindig maszkban bàmulnak ránk.
-Amúgy tudtok îgy enni?-kérdezem.
-Sokat gyakoroltuk.-von vállat Irak és az ételt nézi...A fiúk vàllukat vonogatva neki álltak szedni.
-Ühm... Ez mi?-kérdezi London teli szájjal.
-Kit érdekel? Ez egy falat mennyország...-tömi tele a száját Toki.
-Bármiből tud isteni kaját csinálni.-dicsér Dott.
-Öhm... Nem nagy dolog. Viszont holnap el kéne menni bevásárolni mert fogadni merek eddig pizzán éltetek.-nézek rájuk mosolyogva.
-Nehhm.-tiltakozik azonnal London.
-Kínait is szoktunk enni.-gondolkozik el Toki tele szájjal.
-És a mexikói sem rossz.-vágja rá Irak. Elnevetem magam.
-Igen. Azt én is szeretem.-bólintok.
-Még hogy szereted?-neveti el magát Dott.-Imádja... Még mexikói főző kurzusra is járt.-mutogat rám a tésztás villájával aztán bekapja.
-Te tudsz mexikóit csinálni?-ámul el Toki. Csak bólintok mert tényleg nem nagy dolog.
-Meséljetek magatokról egy kicsit... Csak hogy jobban megismerjünk titeket meg a stílusotokat.-mosolygok kedvesen a srácokra.
-Én! Én!-emeli fel a kezét Toki. Megvárja amíg mindenki rá néz és csak utána kezd bele.-Egy bandában játszom dobosként, de tudok gitározni is. A kedvenc állatom a koala, és nem csak azért mert ez bejön a csajoknak...-teszi hozzá. Nevetve bólogatok hogy fojtassa.-A kedvenc színem a piros. A hobbim az evés és a dobolás...a munkám dobolás. Meg a hobbim is dobolás...Belezavarodtam.-vakargatja a fejét egy ideig én pedig alig bírom visszatartani a nevetést.-Egyke vagyok, a szüleim elváltak, utálom a fos zöldet... Én is akarok egy színes tincset a hajamba...-néz Dottra aki rögtön megígéri hogy majd felhív egy fodrászt.-És egy csokiszökő kutat.-teszi hozzá. Dottra nézek és el tátogok neki ,,Név". Kacsint egyet.
-Nate neked van testvéred?-kérdezi a tányérját lesve.

-Igen va...-és leesett. London tátott szájjal kapkodja a tekintetét köztem és Dott között.-Ezt hogy csináltátok?-kérdezi döbbenten.

-Az legyen a mi titkunk.-kacsint barátnőm Natere. Szegény egy kicsit zavarba jön.

-Háh! Mondtam én hogy simán kiderítik!-néz diadal ittasan Toki a két fiúra, aztán kinyújtja a kezét tenyérrel felfele. A két fiú vonakodva, de a zsebükből kihalásznak 20-20 dolcsit.-Rátok fogadtam hölgyeim.-bólint elégedetten és zsebre vágja nyereményét. Dott nevetve lepacsizik vele én meg csak eszek tovább. Dott is előszeretettel fogad mindenkivel. Már most látom hogy nagyon jól ki fog jönni Tokival.

-Visszatérve. A sárga a kedvenc színem, a hobbim a deszkázás és a kosár, gitározom és vokálozok... Van egy nővérem, Szamanta és egy öcsém Jesse.

-Barátnő?-kérdezi Dotty felvont szemöldökkel. Ez az én barátnőm. Nyílt és bátor... Mosolyogva lestem ahogy London először zavartan bámul rá vissza. Aztán elneveti magát és megrázza a fejét.
-Hé... Tőlem ezt miért nem kérdeztétek?-háborodik fel.
-Mert te olyan kis cuki vagy...-akarom vigasztalni..
-Mert veled nem akarunk ágy tornázni...-vàgja rá Dotty, velem egyszerre. Ránézek s egy pillantás alatt mind a kettőnkből egyszerre szakad ki a nevetés. Irak is csatlakozott hozzánk. London zavartan mosolyogva ette tovább a tésztáját Toki meg rám mosolygott. Kicsit lenyugodtam.
-Neked...-kezdtem a kérdést Irak fele fordulva.
-Ma 11-kor a szobádban összehozhatunk valamit. Ha lehet valami kéket vegyél fel... Habár úgyis lekerül rólad.-kacsint egyet perverz mosoly kíséretében. Tátott szájjal nézek rá. Most komolyan azt hiszi ezt akartam kérdezni?? Oké megfordult a fejembe de nehogy már... És nem is akarok vele lefeküdni... Még aludni sem....A többiek először hozzám hasonlóan döbbenten néztek minket és várták a válaszomat.
-...van testvéred?-fejeztem be a mondatot a szemébe nézve tök komoly arccal. A többiek dőltek a nevetéstől. Ő viszont teljesen elkomorult. A tekintetét az enyémbe fúrta, s zöld szemei furcsán és szomorúan csillantak. A szívem is belesajdult egyetlen pillantásába. Mitől lett ennyire szomorú? Miért nem válaszol?
Hirtelen a telefonom zenélni kezdett. Dotty felpattant és a She looke so perfeckt dallamára kezdte riszálni csípőjét. Toki is csatlakozott hozzá. A szememet forgatva de mosolyogva vettem elő telefonomat amit a szoknyámba tűztem. Ahogy a képernyőre néztem és az ismerős számmal találtam szembe magam, a telefont az asztalra ejtettem mintha megrázott volna. Olyan erővel pattantam fel, hogy a székem felborult. A tekintetemet le sem bírtam venni az egyre jobban zenélő telefonról. Mit akar megint? Miért keres? Honnan tudja a számomat? Mi a fenét képzel ez magáról?? Mi a francért nem tud békén hagyni?
-Misell! Misell nyugodj meg!-fordít el Dotty a vállamnál fogva. Tekintetem elszakítottam a telefonról, és ijedten nézek Dottyra.
-Ő az..-suttogom rémülten.
-Tudom. De már nem bánthat... Emlékszel?-suttogta. Igen igen. Nem bánthat... Már nem bánthat...
-Gyere elmegyünk fürdeni rendben? Aztán alszunk az új puha ágyikónkban. A kedvenc ágyneműdet húztam fel... Gyere.-terelget...