-Hát jó.-tart szünetet a csíkos.-Én London vagyok.-mutat magára.-Ő Tokió.-mutat a nevető srácra neki olyan a maszkja mintha halálfej kinyújtaná a nyelvét.-Ő pedig szomorú.-mutat a harmadikra. Rajta van kapucni. A maszkján pedig mintha könnycseppek csorognának és terep színű foltok is vannak rajta. Elég jól néz ki.
-Ahan. Inkább Irak.-válaszol. Ismerős a hangja. Na mindegy... Biztos csak összekeverem valakivel.
-Remek. Nem is volt olyan nehéz nem igaz?-kérdezi Dott.
-Legalább a művészneveteket tudjuk.-állapítom meg.
-Azt mindenki tudja.-mormolja Irak.
-Én még nem hallottam rólatok.-gondolkozok el.
-Valószínűleg olyan is az ízlésed.-mér végig látványosan aztán fintorog egyet. Azonnal elpirulok de leginkább a düh miatt. Már épp nyitom a számat hogy visszaszóljak.
-Elég. A nagyfőnök azt mondta hozzátok kell költöznünk hogy összeszokjunk a turné kezdetére...-tájékoztatja őket Dott.
-Király!-reagálja le Tokió.
-Persze. Ez várható volt.-bólogat London.
-Már előre látom, hogy csupa élvezet lesz.-mosolyodik el vész jóslóan Irak. Találkozik a tekintetünk, de szinte egyből elkapom az enyémet, de a szeme tuti hogy zöld.., biztos vagyok benne.
-Autóval jöttetek igaz?-kérdezi London.
-Igen.-válaszol Dott.
-Rendben. Én, Dotty és még valaki az ő kocsijukkal. A másik kettő pedig a miénkkel.-adja ki az utasítást London. Meglepő mód nagyon felelősség teljesnek tűnik. Ez elég furcsa egy rock bandában.
-Saját.-jelenti ki Irak.
-Dotty!-teszi fel a kezét Tokió. Na neeeee! Nagyot sóhajtok.
A parkoló fele menet a többiek ismerkednek, én pedig hallgatom őket. Ez alatt a 2,5 perc alatt megtudtam hogy London kedvenc színe a sárga, Tokió pedig mindent megeszik. Szó szerint mindent. Irak meg... Na róla annyit hogy jól tud cseverészni de simán kikerüli a személyes kérdéseket. A parkolóban végül szétváltunk. Dotték nevetgélve mentek tovább, mi pedig Irakkal meg álltunk egy fekete sportkocsi előtt. Gyorsan végig mérem... Egy fekete Maserati GranTurismo, méghozzá tuningolt... Gyönyörű de nem ez a kedvenc típusom.Csak kinyitom az anyós ülést és bepattantam. Fekete bőr ülés. Elég jól néz ki belülről is.Minden matt fekete. Mire észbe kaptam,útitársam már be idítya a motort. kifordulunk a parkolóból a külváros fele kanyarog.
-Szóval.-kezdek bele.-Mióta zenéltek?-kérdezem.
-Egy ideje.-jön a válasz.
-Ahan értelek... Én sem válaszolnék 2 szónál több tagú mondatban... Ugyan... Végül is nem velem leszel összezárva minimum egy évig... Remélem csak az elején vagy ilyen bő beszédű, és pár hét vagy legyen pár nap, be ne rekedj tudod... Szóval milyen hamar akarsz áttérni az egyszavas válaszokra, vagy válaszolni sem fogsz??-nézem a várost miközben elhadarom a sok sok tagmondatot.
-Néha azért levegőt is vegyél, még a végén rám fogják hogy megfulladtál.-mondja gúnyosan. Hah.. Pökhendi egoista nagyképű flegma tulok... Óh még sorolhatnám és tuti hogy nem fulladnék meg...
-Jé ez egy összetett mondat volt.-ironizálok miközben az ablakon bámulok kifele. A szemem megakad a tükörben. A mögöttünk lévő második kocsiban a pasi kezében egy igen profi fényképezőgép villog.
-Sötétített az üveg?-kérdezem kicsit feszülten. Egy pillanatra rám kapja tekintetét, aztán a visszapillantóba.
-Nem igazán...-húzza el a száját.
-Mi az hogy nem igazán?-kérdezem kissé ingerülten.
-Jó nem az.-von vállat de szorosabban markolja a kormányt. Megforgatom a szemem...
-Tudják hol laktok?-kérdezem, a kamerást figyelve feltűnés mentesen.
-Nem, nem tudják.-morogja. Oké, nincs vész Mell.
-Akkor tapossál a gázra, és tegyél egy kerülőt.-szólok rá. Kiveszem a táskámból a telefonom és mivel gyors hívásra van rakva, egyből kicsöng én meg kihangosítom.
-Mond.-szól bele azonnal Dotty.
-Fehér Ford mögöttünk egy igen jó minőségű kamerával és fényképezőgéppel.-mondom neki higgadtan.-Kerülőn megyünk.
-Oké, kapu és garázs nyitva. A sebesség betartást majd elintézem, de ha lehet inkább szabályszegés nélkül rázzátok le.-válaszol hivatalos hangon. Bólintok bár ezt ő nem láthatja.
-Ki felel a fiúk kilétének titok tartására és biztonságára? Azonnali megbeszélést kéne tartani a legtöbb ilyen ügyben.-javaslom.
-Intézem. Most értünk ide... Hű ezt utálni fogod...-motyogja.
-Minden fehér és azon kívül az egyetlen szín a fekete meg az egész házat barnára festették kívülről?-kérdezem a számat húzva.
-Majd meglátod... De biztos kitalálsz valamit...-bíztat. Nagyot sóhajtok. Hát igen. Letettem a menedzser szakot is, hátha a stylist nem jön be, és nem nagyon bírom a színtelen, vagy éppen egyéniség nélküli... Bármit.
-Megyünk mikor tudunk...-nyomom ki.-Fordulj le.-mondom neki mire gyorsan félre kapja a kormányt és befordul jobbra egy kisebb utcába.-Balra!-utasítom megint.
-Én is arra akartam menni.-morogja és gyorsan befordul.
-Bal bal bal.-mutatok abba az irányba. Szerencsénk van ugyanis pont zöldre vált a lámpa.
-Ne mond meg hogy merre menjek!-háborodik fel.
-Akkor te meg tanuld meg lerázni a küklopszokat.-vágok vissza és hátranézek. Szerencsére már nem látom mögöttünk a fehér autót. Majdnem felnevet.
-Küklopszok?-néz rám egy pillanatra értetlenül.
-A kamera lencséje olyan mintha csak egy szemük lenne.-tájékoztatom az arcom előtt hadonászva.
-Értem... Küklopszok...-bólogat szórakozottan. Még vagy egy órát megyünk, pedig a dugókat sikeresen elkerüljük, mire egy sokkal nyugodtabb környékre érünk nagy villákkal meg erdős, parkos részekhez. Befordult a nyitott kapun. Megállt a bejárati ajtó mellett és én azonnal ki is szálltam. Nagy kert, tele fákkal és virágokkal, de persze ezek csak elöl látszanak. A villa a modern építészetet tükrözi. Emeletes, hatalmas ablakokkal. A falat krém színűre kenték. Tökéletesen krémszínűre mint a mellette lévő négy, ami mellett eljöttünk. Király... A nagy fehér bejárati ajtóhoz lépek és kopogás nélkül lépek be.