2020. augusztus 9., vasárnap
Gwyneth Collins

Másnap délután kissé idegesen készülődöm. Tíz perc múlva lesz itt Shawn a ház előtt, én pedig a szájfényemet teszem fel épp.

- Mikor érsz haza körülbelül? - kérdezi Scott, mikor besétál a hálószobába egy könyvvel a kezében.

- Nem tudom... Rég találkoztam Amandával, biztos sokáig pletykálunk majd - felelem. Scottnak azt mondtam, hogy egy régi látott barátnőmmel találkozom. Hogy miért hazudtam neki? Fogalmam sincs, de valamiért nem akartam, hogy tudja, Shawnnal leszek. Nem jó dolog a hazudozás, de néha szükséges.

Gyorsan elköszönök Scottal, majd kilépek a lakásból és a lift felé veszem az irányt. Mikor kilépek a társasház kapuján, Shawn már itt is van egy robogón ülve.

- Mióta tudod te ezt vezetni? - nevetek fel, mikor felülök mögé.

- Sok mindent nem tudsz rólam - mosolyodik el sejtelmesen - Készen állsz egy felejthetetlen programra? - kérdi, mielőtt elindulnánk.

- Nem mintha lenne más választásom - forgatom meg a szemeimet, de egy apró mosoly ott kukucskál a szám sarkában. A városi zaj miatt beszélgetésre nem nyílik lehetőségünk, így én a mellettünk elsuhanó épületeket figyelem, miközben Shawn hátának döntöm a fejemet.

Húsz perc se kell, hogy megérkezzünk. Jól ismertem ezt a helyet, kiskoromban sokszor voltam hőlégballonozni.

- És tudod te ezt irányítani egyébként? - kérdezem nevetve, mikor leszállunk a motorról.

- Nem - rázza meg a fejét - De tudom, hogy te igen.

- És honnan tudod te ezt? - húzom fel a szemöldökeimet meglepődve.

- Az asszisztensed szeret pletykálni, én pedig kaptam az alkalmon és kifaggattam - feleli. Csak elismerően bólogatok, nekem sosem jutna eszembe így kideríteni valamit. Nem kell negyed óra sem, már fent is vagyunk a hőlégballonon. Shawn a tájat csodálja, én pedig arról győződöm meg, hogy nem fogunk lezuhanni.

- Nagyon szép Las Vegas...szeretek itt lenni - szólal meg a sok perces csend után. Felém fordul és automatikusan elmosolyodik.

- Én is szeretem, bár az igazat megvallva, néha túl zajos és zsúfolt számomra - mondom, körbetekintve a városon. Elég magasan vagyunk ahhoz, hogy minden nagyobb látványosság a szemünk elé táruljon.

- Hogy képzeled el magadat 10 év múlva? - kérdezi, mire én meglepődve felhúzom a szemöldökömet. Hirtelen, mintha a terapeutámmá vált volna.

- Érdekes kérdés... De egy jó válaszom sincs rá. Ha Scottot kérdeznéd, ő rögtön azt válaszolná, hogy egy nagy kertes házban gyerekekkel és egy feleséggel. Én pedig azt se tudom, hogy egyáltalán akarok-e gyerekeket. Nem szeretek a jövőre gondolni, csak a felesleges gondokat idézi elő a fejemben - sóhajtok egy nagyot, majd rá pillantok - Te hogyan képzeled el? Van valami biztos terved?

- 22 vagyok, tíz év múlva is csak 32 éves leszek. Lehet, hogy már gyerekeim lesznek, de lehet az is, hogy még akkor is csak a karrieremnek szentelem az életemet - feleli.

- Szóval szeretnél gyerekeket majd? - mosolyodom el. El tudom őt képzelni apukaként, aranyos lenne egy kisbaba a kezében.

- Mindenképp - bólint boldogan - Lehet még sokára, de egy napon én is egy olyan életre vágyom, mint amit az előbb elmondtál Scott jövőképéről. Tényleg, sosem jött még fel nektek a baba téma?

- De, igen. Scott 32 éves, egyértelműen szeretne már babázni, de én még csak 25 éves vagyok, 5 évig még hallani sem akarok róla. És lehet utána sem - nevetek fel - Nem vonz engem ez az egész gyereknevelés dolog. Komplikált személyiség vagyok, biztosan nem bírnék egy mentálisan normális gyereket nevelni - ekkor Shawnból kitör a nevetés - Ne nevess, ez így van!

- Hát te bolond vagy! - mondja még mindig kacagva.

- De inkább ne beszélgessünk a jövőről, koncentráljunk a jelenre - mondom mosolyogva. Még körülbelül 20 percet töltünk a hőlégballonban. Miután leszállunk, újra felülünka motorjára és a Baskin park felé megyünk.

- Na és itt mit szeretnél csinálni? - kérdezem kíváncsian, mikor megérkezünk

- Kibéreltem az egész parkot, szóval amit csak szeretnél - kacsint rám, majd felnevet, megragadja a kezemet és elkezd húzni a bejárathoz.

- Ennél extrább nem is lehetnél - rázom a fejemet hitetlenkedve. A park egy csendes, árnyékos részén már egy leterített pléd és egy piknik kosár vár minket. Nem tudom, mennyi idő telik el, de az idő csak úgy repült, míg mi hosszasan beszélgettünk magunkról, egymásról és a világról.

- Ez egy nagyon jó nap volt, köszönöm neked - mondom neki hatalmas mosollyal. Kezd már sötétedni, a nap már szinte teljesen lement.

- Én köszönöm, hogy eljöttél - feleli - Tekintve, hogy 2 napja még szóba sem álltál velem - nevet fel.

- Ne feszegesd a húrokat, mert lehet holnaptól megint nem fogok hozzád szólni - emelem fel a mutatóujjamat.

- Akkor majd megint elkápráztatlak egy ilyen csodás nappal - mosolyodik el, miközben elterül a pléden.

- Emlékszem, kiskoromban mindig álmodtam egy romantikus piknikről életem szerelmével egy hatalmas réten...

- Ennek az álomnak a negyede teljesült is: piknikezni vagyunk - kacag fel - Életed szerelme nem vagyok, és ez pedig egy park, nem egy rét. Szóval a piknik résszel kell beérned most.

- Megteszi azért - rántom meg a vállaimat kuncogva, majd újra folytatom az előző gondolatmenetemet - A másik nagy álmom volt a szerelmes randevúk terén, hogy a csillagos ég alatt táncoljak valakivel, nevessünk, majd botlábainknak köszönhetően összeessünk és bazsalyogva vizslassuk a másikat a fűben hemperegve.

- Ez még sikerülhet - pillant fel rám - Fél óra sem kell, és csillagos égbolt lesz felettünk.

- Már így is mindjárt 9 óra, lassan indulnom kéne haza - pillantok a karórámra.

- Csak 10 percet várjunk még - vágja rá rögtön - Nem akarom, hogy ez a nap véget érjen még - erre nem felelek semmit, hanem csak egy mosoly ül ki ajkaimra, és én is eldőlök a takarón. Az eget kezdem kémlelni, ami narancssárgából sötétkékbe ível át.

- Na nézd, megjelent az első csillag! - szólal meg pár perc csend után, majd közelebb csúszik hozzám és felmutatva megmutatja, merre is található.

- És tényleg - mondom, mikor én is megpillantom a csillagot.

- Ez pedig azt jelenti, hogy itt az ideje a táncnak! - pattan fel, majd egy nemes mozdulattal engem is felhúz onnan.

- Jaj, neeem! Én csak vicceltem, biztos nem táncolok itt és most! - tiltakozom hevesen, de ő megragadja a kezemet és magához húz.

- Ne vitatkozz! Most táncolni fogunk és kész - szögezi le határozottan, majd hallom, hogy dúdolni kezd valamit. Felismerem Adele Million Years Ago dalát, mikor elkezdi énekelni. Ezzel egy időben hátra lép egyet, én pedig egyet előre és el is kezdődik a keringőnk. Már ha lehet annak nevezni, mert Shawnnak tényleg nincs sok köze a tánchoz. De legalább a hangja kárpótolja ezért. A dal végeztével mi is abbahagyjuk a táncot, majd mondom neki, hogy induljunk, mert késő van.

- Ez egy gyönyörű nap volt, tényleg - mondom neki a társasház kapuja előtt, mikor megérkeztünk hozzám.

- Igen, az volt - bólint egyetértve - Akkor hát, majd találkozunk, Gwy! Szép álmokat! - ül fel a motorra, indulásra készen.

- Neked is, Shawn! - ölelem meg hirtelen, szorosan magamhoz húzva.

- Na végre, hogy megjöttél! Már nagyon sokszor hívtalak, mi van a telefonoddal? - ront rám Scott, mikor beérek az ajtón.

- Szia szívem! - köszönök neki - Bocsánat, elszaladt az idő Sh...Amandával - mondom, miközben a magassarkúmat csatolom ki.

- Azért írhattál volna egy sms-t legalább - feleli enyhén megsértve.

- Ne haragudj! - adok egy puszit az arcára, majd a fürdőbe igyekszem megmosni a kezemet és leszedni a sminkemet.

- És miket mondott Amanda? - kérdezi a konyhából kiáltva.

- Semmi izgalmasat, éli az életét, ahogyan eddig - felelem röviden, mert igazából fogalmam sincs mi is van vele, fél éve nem is láttam.

- Kérsz egy teát? - fordul felém, mikor bemegyek a konyhába én is.

- Nem, köszi - rázom a fejemet - Szerintem megyek tusolni, aztán aludni. Elfáradtam kicsit - sóhajtok, miközben a nyakamat roppantom ki.

- Rendben, akkor majd a hálóban találkozunk - ad egy csókot az ajkaim szélére Scott, majd a teájával a kezében átvonul a nappaliba, én pedig a fürdőszobába megyek ismét.

Fél óra elteltével már mindketten a puha ágyunkban fekszünk. Én épp most tekertem vissza a kupakját a testápolómnak, Scott pedig ekkor rakja le az éjjeli szekrényre a könyvet, amit mostanában kezdett el olvasni. Leoltjuk a kislámpákat, amik eddig oltva voltak, majd elhelyezkedünk az ágyban.

- Jó éjszakát, szívem! - súgja nekem, miközben átkarol, majd öt perc sem kell, már húzza a lóbőrt. Elmosolyodom, olyan bájos tud lenni alvás közben.

De hiába fekszik Scott itt mellettem, Shawnon és ezen a csodálatos napon kattog az agyam, mióta hazaértem.