2020. augusztus 26., szerda
Gwyneth Collins

Jó pár nap eltelt a szüleimnél tartott vacsora óta. Arról annyit mondanék, hogy higgadtan telt, én és Scott hollywoodi színészek módjára adtuk elő, hogy jóba vagyunk. A desszert után húsz perccel már mentünk is haza, arra utalva, hogy holnap munka van és hamar aludni akarunk. Persze a szüleim furcsállták ezt, mert máskor sosem zavar minket a koránkelés abban, hogy órákat ott maradjunk náluk, de nem firtatták inkább, nem szeretnek beleszólni a magánéletünkbe amúgy sem.

Scott-tal nem békültünk még ki teljesen, de már azért váltottunk pár szót a napokban. Ma megy el Chicagóba egy üzleti útra két napra. Nem örülök, hogy így válunk el egymástól, de megígértem magamnak, hogy amint hazatér, leülök beszélni vele és kibékülünk.

Munka előtt Shawn felhívott, hogy lenne-e kedvem kávézni és reggelizni egyet, én pedig sosem mondok nemet egy finom reggeli ajánlatra, így rögtön beleegyeztem.

A Leoné Café ajtaján lépek be 8 óra 13 perckor, szemeimmel pedig rögtön kiszúrom őt. Egy fehér felső van rajta fekete rövidnadrággal, fején pedig egy baseball sapka található, feltételezem azért, hogy inkognitóba maradjon a zsúfolt kávézóban.

- Szia! - köszöntöm boldogan, mikor lehuppanok mellé.

- Végre, hogy megjöttél! Már azt hittem, éhen halok! - mondja dramatikusan, én pedig felnevetek.

- Bocsi a késésért, dugó volt - szabadkozom, miközben az étlapot kezdem fürkészni.

- Elnézem neked, de csak mert ilyen szép vagy ma is - pillant rám a szeme sarkából. Csak vigyorogva megforgatom a szemeimet bókja hallatán.

Tizenöt perc múlva már a kávéinkat szürcsöljük a reggelink kíséretében. Én egy spenótos-rántottás szendvicset kértem, Shawn pedig palacsintát.

- Egyébként ma este átjöhetnél... - szólalok meg két falat között - Scott Chicagóba utazik két napra - mondom. Az együtt töltött éjszakánk óta nem jött még fel újra a szex téma, de nem is volt alkalom rá. Igazából majdnem ugyanúgy viselkedtünk eddig, mint előtte.

- Oh.. - feleli, arca több érzelmet kifejezve egyszerre - Szerintem beszélnünk kéne egyébként. Tisztáznunk kéne pár dolgot.

- Na, akkor majd ma este dumálunk! Gyere át hétre, főzök vacsit, okés? - mosolyodom el, mire ő beadva a derekát bólint egyet.

A reggeli után nekem sietnem kell munkába, Shawnnak pedig valami megbeszélése van a menedzserével, így útjaink elválnak. Az irodába beérve Anne, az asszisztensem értesít engem a mai teendőimről. Először a hó végi összesítést nézem át. Aggódva veszem észre, hogy a sok kiadás mellett nagyon kevés a bevétel. Felsóhajtok, mert jelentős összegekről van szó. Nem értem, mi lehet a baj. Írok is magamnak egy cetlit, hogy erről beszéljek apával mindenképp a hét folyamán.

Tizenegy tájékán Anne hangja szólal meg a telefon kihangosítóján keresztül.

- Itt van Scott, beengedhetem? - kérdi unottan. Utálja a munkáját és engem is, nem is értem minek, dolgozik még itt.

- P..persze - válaszolok meglepődve. Nem értem, hogy kerül ide.

- Hát te? - nézek rá meglepődve, mikor belép az irodám ajtaján. Kezében egy csokor fehér tulipán van, másik kezében pedig a bőröndje. Azt hiszem, egykor indul a gépe, így főképp nem találom a logikát abban, miért itt van és nem a reptéren.

- Nem tudtam úgy elmenni Vegasból, hogy rosszban vagyunk. Annyi ilyen sztorit hallottam már, hogy haragban váltak el és utána történt valami a párjukkal, amíg távol voltak, én ezt nem akarom megkockáztatni sem - mondja. Elmosolyodom rögtön. Olyan aranyos tud lenni.

- Ennek örülök, tényleg. Nekem is rossz érzés volt, fel akartalak hívni.

- Béke jeléül hoztam neked virágot - adja oda a csokrot, én pedig átveszem tőle és leteszem az asztalomra.

- Köszönöm - nézek rá hálásan - Nekem nincs békülős ajándékom, de sajnálom én is. Nem jól cselekedtem én sem, te sem, és gyerekesek voltunk.

- Így van - helyeseli mondandómat - Akkor szent a béke?

- Az - bólintok, miközben átkulcsolom a kezeimet a nyaka körül - Szeretlek!

- Én is téged - mosolyodik el, miközben megcsókol.

- Mikor is indul a géped, egykor? - kérdezem, mikor ajkaink elválnak egymástól.

- Igen, szóval igazából már indulnom is kell. A taxi lent vár, remélem nem hagyott itt - nevet fel.

- Akkor menj, nehogy lekésd! Imádlak, vigyázz magadra! Majd hívj vagy írj, ha megérkeztél - ölelem át szorosan.

- Úgy lesz. Te is vigyázz magadra, kincsem! Most pedig már tényleg megyek - pillant karórájára. Még egy utolsó csók belefér, mielőtt kilép az ajtón.

Tényleg örülök, hogy eljött, így már a kedvem is sokkal jobb lett.

Este Shawn pont időben érkezik, épp akkor veszem ki a lazacot a sütőből.

- Szia! - üdvözlöm mosolyogva az ajtónál.

- Hoztam egy üveg bort, gondoltam ennyivel hozzájárulok a vacsorához - mutatja fel a kezében lévő Chateau Latour francia vörösbort.

- Szuper! Ez a bor amúgy egy vagyon, jó lett volna egy olcsóbb Philippe Pacalet is - forgatom az üveget a kezemben. Shawn csak legyint egyet, nem érdekelvén, mennyibe is kerül az ital, majd beljebb megy a lakásban, egészen az étkezőig.

- Mi jót csináltál? Mennyei illatok jönnek a konyhából - szippant bele a levegőbe, miközben én a konyhába sétálok be.

- Lazacot csináltam spárgával és édesburgonya pürével. Remélem szereted, mert ha nem, akkor éhen maradsz - nevetek fel. Kipakolok mindent az étkezőasztalra, Shawn pedig segítőkészen utánam hozza az evőeszközöket és a tányérokat.

A vacsora közben vidáman elbeszélgetünk az aktuális dolgokról, nem beletérve semmilyen mélyebb témába. Evés után gyorsan összepakolunk, Shawn ragaszkodik hozzá, hogy elmosogat, hiába próbálom meggyőzni, hogy nem kell. Amíg ő ezt csinálja, én a konyhapulton ülök és szürcsölgetem a boromat.

- Miről szerettél volna beszélni egyébként? - kérdem tőle, mire ő sóhajt egyet.

- Beszéljük meg szerintem ezt az egészet, ami... Ami köztünk van.. vagy volt, nem is tudom.

- Okés - nevetek fel zavartságán - Mit szeretnél rajta megbeszélni?

- Hát, hogy most akkor mi van köztünk? - kérdezi, de tekintete az elmosásra váró edényeken van.

- Mit szeretnél, mi lenne? - felelek neki kuncogva.

- Gwy, komolyan kérdezem! - most már rám néz, és rájövök, neki tényleg fontos ez a válasz. Felsóhajtok, majd leteszem a poharamat, mielőtt megszólalnék.

- Van egy ötletem! - húzogatom a szemöldökömet vigyorogva - Játsszunk egy játékot!

- Miféle játékot? - pillant végre rám, fejéről pedig lesüt az értetlenség.

- Szóval... Nem vagy belém szerelmes, igaz? - kérdezem, ő pedig bólint - Szuper! Mármint nem, mintha baj lenne, csak ez a lényege a játéknak. Aki előbb beleszeret a másikba, az veszít!

- És ennek mi értelme? - ráncolja a szemöldökeit.

- Mindkettőnk szexuális élete felhevül és ki nem szeret versenyezni? - nevetek fel, de ő még mindig zavarodott.

- És Scott? Vagy most én nem értem ezt... Ő tudni fog erről?

- Dehogy, hülye vagy? Nem fogom neki elmondani, hogy viszonyom van - felelem.

- Gwyneth, te megfáztál vagy az agyadra ment valami? Teljes hülyeségeket beszélsz! Meg akarod csalni Scott-ot...megint? - érinti meg a homlokomat, hogy érezze meleg-e.

- Shawn, bébi, az élet túl rövid ahhoz, hogy mindig csak helyesen cselekedjünk. Izgalmassá kell tenni, hogy ne unjuk meg. Benne vagy vagy sem?

- Nem tudom... Félek. Túl sok buktatója van ennek, ezt te is tudod.

- Ez benne az izgalmas! Lebukhatunk, valamelyikünk veszíthet, vagy akármi. Ne gondolkodj annyit! - Látom, hogy kezdem meggyőzni, de nehezen adja be a derekát.

- Gwy, te meg az ötleteid! - nevet fel megdörzsölve az arcát.

- Egyszer élünk, miért ne próbálnánk ki mindent? Anyám mondja ezt nekem mindig; On ne vit qu'une fois, Gwyneth! - így van franciául. Ő és a vérszerinti apám például egy évig nyitott kapcsolatban éltek. Azt mondta nem volt túl jó, de ki akarták próbálni. A nevelőapámmal meg egyszer együtt elmentek egy sztriptíz bárba! - ekkor mindketten felnevetünk - Na látod! Ha az ötven éves szüleim képesek izgalmat csempészni az életükbe, nekünk is muszáj!

- És mi lesz, ha az egyikünk beleszeret a másikba? Oké, veszít, de ennyi? Nem hangzik túl jól.

- A vesztes elviszi a győztest nyaralni a Bahamákra, és persze a vesztes fizet - mondom.

- Mi van, ha mindketten egymásba szeretünk? - kérdez újra.

- Akkor jó eséllyel összejövünk?! - kacagok fel - Fogalmam sincs, szívecském, nem gondoltam bele minden eshetőségbe.

- És Scott-tal mi lesz?

- Nem tudom, Shawn! - fogom az arcát a két kezem közé - Nem lehet mindent tudni a jövőről. Sodródjunk az árral és most ne Scott-on járjon az eszed! Ő most messze van Vegastól. Mi viszont itt vagyunk, ketten az üres lakásban - mosolyodom el pimaszul.

- Rendben... Áll az alku! Játsszunk! - nyújtja a kezét.

- Bíztam benned - harapom be az alsó ajkamat, majd kezet rázok vele - Induljon hát a játék!

- Úgyis én nyerek... Ki ne szeretne bele Shawn Mendesbe? - teszi fel a költői kérdését, miközben ajkaink egy centiméterre vannak egymástól.

- Én, drágám, én leszek az - súgom a fülébe, mielőtt felhúzom a pólóját és lerántom róla. Ezután hevesen megcsókol, a lábaim közé áll a pultnál és minél közelebb vonja testemet az övéhez.

A lakás nem maradt halk aznap este, mert nyögéseink szinte visszhangoztak a konyhában. A játék elkezdődött! Nem csak egy játszma... de au egyikről egyelőre elég, ha én tudok.

ejjejj, majdnem egy hónapja
nem raktam ki részt! ezt nagyon sajnálom :(
lusta dög voltam, ez az igazság. mindenesetre, itt van az új rész! most már szerintem beindulnak a dolgok és izgibb részek várhatóak!!!
előre is kellemes karácsonyt és boldog újévet szeretnék nektek kívánni! maradjatok egészségesek,
legyetek jók! sok-sok puszi!!!