2020. augusztus 12., szerda
Gwyneth Collins

Pár nap eltelt, az életem pedig most nyugalmas. Scottal jól vagyunk, Shawnnal pedig visszatért a barátságunk.

Épp egy megbeszélésről tartok vissza az irodámba, de amikor betoppanok, két ismerős arc üdvözöl egyszerre.

- Hát ti mit kerestek itt? - nevetek fel meglepődve, miközben az asztalomhoz lépek, hogy letegyem a kezemben lévő papírokat.

- Az esküvőtervező hívott, mert van pár helyválasztási ötlete. Véletlenül az én telefonszámomat adtuk meg neki, de nem tudtam, hogy a munkai vagy a saját mobilszámodat adjam meg neki, és mivel volt pár óra szabadidőm, gondoltam beugrom hozzád megkérdezni, meg úgyis ebéd idő lesz hamarosan - szólal meg először Scott, mialatt helyet foglal a kis kanapén, ami a szobában található.

- Oh, értem. Mindkettőt add meg neki, aztán mindkettőn hívhat, valamelyiket biztos felveszem. Jól hangzik az ebéd, de délben végzem és rögtön megyek is anyához, mert megígértem neki, hogy ma meglátogatom. Szóval ez a "randi" most lefújva, nyuszi - mondom neki, majd Shawn felé fordulok - Na és te miért vagy itt?

- Én abba a shake-bárba akartalak vinni, amit még múltkor találtunk, mert azt mondtad, ki akarod ott próbalni a milkshake-t - mondja, én pedig elmosolyodom.

- Hát ez kedves gesztus, de rád sincs időm sajnos. Ez nem a ti napotok fiúk, mert potyára jöttetek hozzám - pillantok mindkettőjükre nevetve.

- Én megyek, gyorsan felhívom akkor a szervezőt. Két perc és visszajövök - lép ki az iroda ajtaján a folyosóra Scott, telefonját pedig máris a füléhez emelte.

- Nagyon csinos vagy ma! - szólal meg Shawn, amint kettesben maradunk.

- Köszönöm - csípem meg az arcát, mint ahogy a nagymamák szokták az unokáknak, ezen pedig egyszerre kacagunk fel - Amúgy holnap elmehetünk milkshake-t inni, ha van kedved.

- Én ráérek - rántja meg a vállait - Ebédszünetben jöjjek? - kérdi, én pedig bólintok.

- Na beszéltem vele, azt mondta, délután hívni fog - jön vissza Scott az irodába.

- Szuper, köszi - mosolyodom el.

- Na és hova utaztál, Shawn? Gwyneth azt mondta a hétvégén elmentél Vegasból - mondja Scott Shawnnak.

- Nem utaztam el én sehova - pillant rám zavartan Shawn - Vasárnap találkoztam is Gwyneth-tel, szóval nem értem honnan szedi, hogy nem voltam itthon - nevet fel.

- Találkoztatok? Nem is mesélte - feleli Scott meglepetten, de mielőtt Shawn kinyitná a száját, közbevágom.

- Összefutottam vele, amikor a barátnőmmel találkoztam. Biztos elfelejtettem mesélni. Az elutazást pedig jövő hétre értettem, de mindegy is - legyintek, remélve, hogy lezárjuk ezt a témát - De most már mennetek kell mindkettőtöknek, mert nem érek rá! Szia Shawn! Scott, te maradj egy percre, még meg kell beszélnünk valamit - direkt először küldöm ki az egyiküket, hogy ne együtt menjenek ki az épületből, így ne legyen esélyük csevegni. Shawn arcából ítélve, tudom, hogy érzi valami sántít itt, de nem ad hangot ennek, hanem elköszön és elindul kifelé.

- Miről szeretnél beszélni? - kérdi Scott, miután kettesben maradunk.

- Öhm... Semmiről, csak kicsit egyedül akartam veled lenni - mondom rögtönözve, majd átölelem - Na de most már dolgom van, szóval neked is menned mell - szabadulok ki a karjai közül.

- Gyorsan meguntál - nevet fel, majd kezébe fogja a zakóját, amit bejövetelekor a kanapéra tett.

- Nem untalak meg, de tényleg sok munkám van még - forgatom meg a szemeimet, nagyot sóhajtva.

- Rendben, szívem, akkor nem tartalak fel tovább. Majd otthon találkozunk, legyen szép napod! - ad egy puszit az arcomra, mire én elmosolyodom.

- Neked is, szia! - felelem vidáman, majd mikor ő is kilép az ajtón, levetem magamat a székembe. Nem egyszerű ez az ide-oda hazudozás, és majdnem le is buktam.

Mikor delet üt az óra, én összeszedem a cuccaimat, majd szorgosan sietek kifelé az irodából.

- Anne, ezeket csináld meg nekem a délután folyamán. Én most megyek, már nem jövök vissza. Ja, és ma estéig küld el nekem a jövő hétig esedékes teendőimet - rakom le az asztalára, a papírt, amire leírtam mik a feladatai, majd a válaszát sem várva, elindulok a lift felé. A garázsba leérve beülök a kocsiba, és elindulok a szüleim háza felé. Útközben felhívom anyát, hogy hamarosan megérkezem hozzá. A rádióban végig olyan dalok szólnak, amiket imádok, így a vegas-i nagy forgalom ellenére sem tűnik olyan hosszúnak az oda felé vezető út.

Mikor megérkezem, leparkolok a ház előtt, majd a kapun belépve előkeresem a régi kulcsaimat, és kinyitom az ajtót. Anya valószínűleg meghallotta vagy az autó zaját, vagy pedig az ajtó nyitódását, mert mikor belépek, már ott van az előszobában.

- Szia, anyu! - ölelem át szorosan. Jó pár hete nem láttam, és hiába beszéltem vele telefonon sokszor, a fizikai jelenlétét már nagyon hiányoltam.

- Heló, drágám! - jelenik meg egy mosoly az arcán. Az ölelésünk után leveszem a cipőmet, majd az étkezőbe indulunk el. Ott már kikészítve vár a pohár kávé és egy tálca frissen sütött vajas sütemény.

- Milyen napod volt? - kérdem tőle, mikor leülünk az asztalhoz.

- Kicsit fárasztó. Egész éjjel festettem, körülbelül 3-kor keveredtem az ágyba, és 7-kor már kelnem kellett, mert volt egy online meeting-em a koreai galéria menedzserével - meséli.

- Jaj, anya! Mondtam már, hogy ne maradj fel ilyen későig! Az ilyen éjszakázásaid felborítják az algoritmusod - rázom rosszallóan a fejemet, miközben kortyolok egyet a kávémból.

- Mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok - nevet fel - Ha egyszer elkap az ihlet és a festési vágy, nem tudom lerakni az ecsetet - mondta. Ezzel én is tisztában voltam egyébként. Emlékszem, mikor még itthon laktam és lejöttem vizet inni vagy valamiért a földszintre, rengetegszer láttam, hogy anya a festő szobájában ül. Sőt, voltak olyan esetek is, mikor ő akkor ment el lefeküdni, mikor én iskolába indultam. A munkája a szenvedélye, és az én édesanyám betegesen szereti a munkáját.

- Tudom, már meg sem próbállak győzni inkább - legyintek kuncogva - Apa mostanság elég feszült - hozok fel egy új témát, miközben elveszek egy süteményt a tálcáról.

- Igen, én is észrevettem - sóhajt - Fél és ideges, hogy akár csődbe is mehet a cég.

- Biztosan megoldja, mint ahogy eddig is mindent. Plusz, nem szabad az ördögöt a falra festeni rögtön, lehet pár héten belül kifizetik a céget és minden visszakerül a régi kerékvágásba - mondom.

- Hát, így legyen, kincsem - mosolyodik el halványan anya. Még beszélgetünk egy ideig, majd kimegyünk a kertbe. Pár percig csak csendben sétálunk, mindketten csodálva a kis virágos kertet, ami az udvar egyik sarkában van.

- Anya, kérdezhetek valamit? - töröm meg a hosszas, de kényelmes csendet, ami kettőnk között uralkodott.

- Persze.

- Volt már olyan veled, hogy egyszerre két emberhez is volt szerelmi kötődésed? - kérdem halkan, magam sem tudva, hogy jó ötlet-e ezt megkérdeznem.

- Miért kérded ezt? - vonja fel sejtelmesen a szemöldökét, miközben fél szemmel rám tekint.

- Csak úgy. Nem lényeges, egy barátnőmnek kérek tanácsot. És mivel te egy tapasztalt nő vagy, tudom, hogy segíthetsz neki - mondom.

- Uhum, értem... - motyogja, majd pár pillanat erejéig elgondolkodik - Tudod, volt egy idő, amikor én is voltam ilyen esetben. Tizennyolc éves lehettem, és volt egy barátom. Boldogak voltunk, vagyis azt hittem. Épp, hogy csak befejeztem az iskolát, össze is költöztünk. Elmentem a művészeti egyetemre, és megismerkedtem egy egyszerűen lenyűgöző fiúval, aki szobrászatot tanult. Intelligens, vicces és aranyos volt. De én szerettem az akkori barátomat. Viszont minél több időt töltöttem azzal a fiúval, annál jobban kezdtem megkedvelni. Egy nap rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé. Másnap a barátom pedig megkérte a kezemet, de nemet mondtam, mert rájöttem, hogy ha igazán szerelmes lettem volna belé, akkor sosem tudtam volna beleszeretni a másik fiúba - mesélte anya, miközben a hatalmas udvaron sétáltunk.

- Ezt sosem mesélted még, anya - mondom meglepődve.

- Tudom, mert ez egy bizalmas történetet. Tudod, ki volt az a fiú? - kérdi, mire én megrázom a fejemet - Az apád, a vérszerinti, Jerome. Így ismerkedtünk meg. Rádöbbentett arra, hogy a párkapcsolat, amiben élek, nem igaz szerelmen alapszik.

- Azta... Ezt nagyon érdekes volt hallani - felelem - Köszönöm a tanácsot!

- Nincs mit. Mondd meg a "barátodnak", hogy nyugodtan jöhet tanácsért mindig - somolyodik el ravaszul. Tudja jól, hogy nem egy barátomnak kértem a tanácsot. De anya sosem túrkált a magánéletemben. Tudta, idővel mindent elmondok neki, ezért mindig beérte annyival, amennyit kényelmesnek éreztem megosztani.

És miért kérdeztem tőle ezt? Mert napról napra egyre jobban úgy érzem, hogy Shawnt többnek tekintem, mint egy sima barát. Nem tudom pontosan megfogalmazni, mit érzek iránta. Viszont Scott-ot is szeretem nagyon. Két tűz között vagyok.

na pici kimaradás után visszatértem :))
mizu veletek, hogy megy a suli?