2020. augusztus 4., kedd
Gwyneth Collins

"- Tudod jól, hogy ezt nem szabadna - súgom halkan neki, de ajkainkat már alig pár centiméter választja el.

- Én tudom. Na és te? - kérdez vissza pajkosan, egy félmosoly megjelenik ajkai szélén. Mosolyogva megforgatom a szemeimet, majd a tarkóját megfogva kezdem megszűntetni magunk közt a távolságot..."

A következő pillanatban ajkai az enyémen vannak, és vadul csókolni kezdem. Fogalmam sincs, mi ütött belém. Nem vall rám, hogy csak úgy megcsókoljak valakit. Oké, szoktam flörtölni olykor, de ez a személyiségem része, ilyen vagyok. Viszont mindig hűséges voltam Scotthoz. Úgy látszik, ezt most már nem mondhatom el. Vagy a csók nem számít megcsalásnak?

Shawn sem vár, ő is erősen csókolja ajkaimat, miközben hátrál velem pár lépést, hogy a falnak döntsön. Végigsimít a derekamtól a csípőmig, ahol megállapodnak kezei. Barna fürtjei közé túrok, miközben csókjaink egymást követik.

De ekkor a telefonom hangja szinte villámcsapásként hat rám, rájövök, mit is csinálok. Ellököm magam elől a fiút, és az ágyon lévő mobilomra pillantok, ami bizony a vőlegényem nevét jelzi a képernyőn. Mintha az univerzum küldte volna ezt egy jelként.

- Most megyek - mondom, rá sem pillantva, és másodpercek töredéke alatt összeszedem a fürdőszobából a vizes felsőmet és magamra kapom. Megragadom a telefonomat, majd mielőtt bármit is mondhatna, kisietek az ajtón. Mi a szart csináltam?!

Taxiba ülök és haza felé veszem az irányt. Mikor az ajtó elé érek, veszek egy nagy levegőt, mielőtt lenyomom a kilincset. Sötétség és csend uralkodik a házon. Leveszem a cipőmet, majd a hálószobába megyek. Scott azóta már elaludt, nem csodálom, éjfél múlt pár perccel, ő pedig mindennap 7 előtt kel. Nem is bánom, hogy alszik, nem tudtam volna most a szemébe nézni. Gyorsan lezuhanyozom, majd bebújok a puha ágynemű közé. A bűntudat mar egy kicsit, sosem csaltam még meg senkit sem. Hát ennek is itt volt az ideje, nem? Ezt te sem gondolod komolyan, Gwyneth! Igaz, hogy egy utálatos hárpia vagy, de hogyan süllyedtél le addig, hogy megcsalj valakit? A gondolataim aligha hagynak pihenni, és csak pár óra forgolódás után tudok elaludni.

Másnap reggel mikor kimegyek a konyhába, Scott széles válla fogad elsőnek. Nem tudom, hogy haragudnom kéne-e rá vagy nekem kéne kedveskednem. Ő nem tud a csókról, szóval ő azt hiszi, hogy ő a bűnös és nem én. Oké, akkor játsszuk a sértődöttet!

- Jó reggelt, szerelmem! - köszönt apró mosollyal. Igen, minden bizonnyal bánja a tegnapi vitánkat.

- Heló... - motyogom kedvetlenül, majd a kávéfőzőhöz lépek.

- Most indulnom kell, mert 9-kor megbeszélésem van, de ma meglátogatlak az irodádban ebédszünetben, jó? - pillant rám.

- Mindegy, nekem jó - rántom meg a vállaimat, mintha nem érdekelne a mondandója.

- Szeretlek, majd találkozunk ebédkor! - ad egy puszit az arcomra, majd siet az előszobába, hogy felvegye a cipőjét és elinduljon a munkahelyére. A kávém elfogyasztása közben megnézem a telefonomat, és látom, hogy Shawn többször is próbált felhívni. Nem fogom visszahívni, addig biztosan nem, amíg nem tudom mit mondjak neki. Miután lehúzom a fekete lötty utolsó cseppjét is, megyek felöltözni.

Az ebédszünet kezdetekor meg is érkezik Scott a munkahelyemre. Üdvözli Anne-t, az asszisztensemet, majd belép az irodámba.

- Szia! - mosolyodik el, mikor megpillant - Hoztam fánkokat a kedvenc helyedről. Nem volt időm rendes ebédet szerezni, de ha gondolod, elmehetünk valahova - rakja le a fánkos dobozt az asztalomra.

- Köszi - mondom neki egy halvány mosollyal - Leülsz vagy végig állni fogsz? - kérdem pár perc csend után. Látom kizökken a gondolatmenetéből ekkor, de aztán rögtön helyet is foglal előttem.

- Valamit el szeretnék mondani, szóval kérlek hallgass végig! - kezd bele mondandójába - Nagyon sajnálok mindent, amit tegnap este mondtam. Nem gondoltam őket komolyan, Gwyneth, te vagy az életem szerelme! Nem tudnék nélküled élni. Sosem mondok ilyeneket neked, de tudd, ez így van. Mindkettőnknek megvannak a saját hibái, nincsen tökéletes ember. És tudom, hülyeség Shawnra féltékenynek lennem, hisz ismerlek, sosem csalnál meg - Uh, beletrafáltál, drágám. Jól esnek a szavai, sosem beszélt ilyen őszintén az érzéseiről nekem, ezt pedig nagyra értékelem. Nem tudom, hogy a szeretetem iránta vagy a bűntudat, ami kísér adja a löketet, hogy átnyúljak az asztalon, és felhúzzam a nyakkendőjén fogva a székből, ajkaimat pedig rögtön övéire tapasztottam.

A bűntudat keserű ízűvé teszi csókjainkat, hisz az ajkaim is tudják, máshol jártak tegnap. Olyan helyen, ahol nem szabadott volna. Ehhez hasonló gondolatok lepik el a fejemet, én pedig azzal próbálok elmenekülni előlük, hogy még hevesebben csókolom Scott ajkait. Lesöpröm az asztalomról a dolgokat, majd felülök rá, ő pedig a lábaim közé kerül. Elkezdem kifejteni az ingjének gombjait, valamint meglazítom a nyakkendőjét is. Kezei az én övemet szedik le rólam, majd elhajítja az iroda másik sarkába.

- Mi van, ha valaki bejön? - kérdi, bár érzem, hogy épp úgy akarja ezt most, mint én.

- Szólok Anne-nak, várj! - súgom neki, majd a vezetékes telefon után nyúlok, és a titkárnőmet tárcsázom.

- Igen, Gwyneth? - szól bele.

- Először is, jobban szeretem, ha Ms. Collins-nak hívsz. Másodszor pedig, csak annyit akartam, hogy az ebédszünet végéig senkit se engedj be az irodába, világos? - ezzel le is rakom a telefont a helyére, majd minden figyelmemet újra a vőlegényemnek szentelem.

-Hol is voltunk? - mosolyodik el pajkosan, miközben kigombolja a ruhámat. Újból ajkainak esek, és a nadrágját kezem el lehámozni róla.

Negyed óra elteltével az íróasztalomon fekve kapkodjuk a levegőt, a plafont bámulva.

- Huh, ez gyors volt - mondja kifulladva.

- Az biztos - értek vele egyet, majd hirtelen a karórámra pillantok - Már ennyi az idő? Jaj, úgy beszéltem le apával, hogy háromnegyedkor lejön az irodámba, hogy megmutassam neki, mit akarok venni anya születésnapjára - kapok a fejemhez, majd felkelek az asztalról. Elkezdem összekapkodni a ruháimat, és minél gyorsabban magamra aggatni azokat.

- Akkor van 8 percünk felöltözni, rendbe rakni az egész íróasztalodat és valahogy kiszellőztetni, szóval nem ordít az irodáról az, hogy pár perce épp az asztalon szexeltünk? - áll fel ő is, és elkezd öltözni.

- Igen, Scott drágám, pontosan - bólintok hevesen - Rakd rendbe az íróasztalt, nekem a hajamat és a sminkemet kell megcsinálnom! - mondom, majd előveszem a táskámból az apró tükrömet.

- Az nem ér rá? - néz rám, mire én megforgatom a szemeimet.

- Nem, de ahelyett, hogy kérdezősködsz, tedd a dolgod! - sürgetem. Hála nekem, meg persze Scottnak is, mire apa megérkezik, minden a legnagyobb rendben van.

- Oh, Scott! De rég láttalak, mi újság? - örvend apa, mikor belép az irodámba, és meglátja a hamarosan-tényleges-vejét.

- Rob! Örülök, hogy látlak! - ráznak kezet mosolyogva - Én jól vagyok, minden a legnagyobb rendben. Beugrottam Gwy-hez az ebédszünetében. Te hogy vagy? Elle? Meg vagytok?

- Persze, minden rendben mindkettőnkkel. Valamikor átjöhetnétek ebédre vagy vacsorára.

- Feltétlenül kerítünk rá alkalmat! - mondja Scott apámnak - Most viszont rohanok is, mert oda kell érnem gyorsan egy találkozóra. Szia, szívem! - ad egy puszit az arcomra - És heló, Robert! Majd találkozunk! - ezzel pedig távozik is.

- Minden rendben veletek? - kérdezi apa, mikor leülünk az asztalomhoz.

- Most már igen. Tegnap veszekedtünk, de mindegy is, ne is beszéljünk róla! - legyintek. Nem volt kedvem apának elmondani az egész sztorit, mert még Shawnról se beszéltem nekik túl sokat, így hosszú lenne elmagyarázni minden szálat a történetben.

- Okés, okés, nem kérdezősködöm tovább akkor! - nevet fel - Na, de mit néztél ki anyádnak? - kérdi, én pedig el is kezdem keresni a laptopomon.

ajjajj, mik történnek itt
remélem elnyerte a tetszéseteket
ez a rész is. jó hosszú hétvégét!