2020. július 20., hétfő
Gwyneth Collins

Hétvégén megbeszéltem Shawnnal, hogy a húga, Aaliyah, ma be tud jönni hozzám. Délelőtt 11-re mondtam, hogy jöjjön, így legalább ebédidőre hazaér. A karórámra pillantok, 10:57-et mutat. Megigazítom a fehér, mély dekoltázsú blúzomat, majd lejjebb húzom méregzöld, combközépig érő szoknyámat.

Megszólal a vezetékes telefon, így az asztalomhoz nyúlva felveszem azt.

- Igen? - szóltam bele.

- Gwyneth, valaki jött hozzád - hallom meg az asszisztensem, Anne, hangját - Nem tudom mit akarhat, ez egy kislány - suttogja bele a telefonba, mire elnevetem magamat.

- Hívd be, kérlek! - mondom még mindig kacarászva, majd lerakom a telefont. Felállok a székemből, és az asztalt megkerülve várom a "kislányt".

- Jó reggelt! - köszön illedelmesen a 16, majdnem 17 éves, hosszú, barna hajú, magas kisasszony. Nagyon bájos, és rettentően hasonlít a bátyjára.

- Neked is! Tömegközlekedéssel jöttél vagy elhoztak? - kérdezem kedvesen. Torontóban élnek egyébként, de most az egész család meglátogatta Shawnt itt, Vegasban.

- Apukám elhozott autóval. Nagyon meleg van ebben a városban! - mondja panaszosan, én pedig felnevetek. Vegas rettentően meleg, és száraz a levegő is. Hozzá kell szokni.

- Hát, itt mindig ilyen az időjárás - rántom meg a vállamat egy apró mosollyal - Egyébként Gwyneth vagyok, ha esetleg még nem tudnád - nyújtom a jobbomat neki.

- Én Aaliyah, és köszönöm, hogy tudott rám szánni egy kis időt! - rázza meg gyengéden a kezemet.

- Tegezz, még tíz év sincs köztünk! - nevetek fel, mire ő aranyosan bólint - Foglalj helyet nyugodtan! - mutatok az asztal előtt lévő székek egyikére, én pedig az a mögöttire huppanok le. Összekulcsolom az ujjaimat az asztal tetején, és rápillantok.

- Szóval, mesélj! Mit szeretnél tudni a munkámról?

- Öhm.. Hát nem is tudom... Egy kicsit izgulok most, lehet összeszedetlen leszek - nevet fel szerényen - Mi tartozik a feladatkörödbe? És nem tudom illik-e megkérdeznem, de jól keresel? Mennyit dolgozol? Nehéz, amit csinálsz?

- Huh, na várj, megpróbálok mindre válaszolni. Elég sok minden tartozik a feladatkörömbe, de ez munkahelytől függ. Itt én végzem a könyvelés egy részét, emellett a pénzügyi asszisztense vagyok a cégnek. De bérszámfejtést és adóügyintézést is végzek. Hétfőtől péntekig dolgozom, reggel 9-től délután 4-ig. Ez egy átlagos munkaidő, van egy órás ebédszünetem is benne, ami már csak bónusz. És tekintve, hogy az nevelőapám a vezetője a cégnek, elég sokat keresek, mellesleg a cégnek a negyede az én nevemen van, így sokat nyerek minden beruházásból. De hidd el, nagyon jól tudsz a pénzüggyel keresni, csak meg kell találnod a megfelelő céget. Nem nehéz, számlákkal, pénzzel és fedezetkezeléssel foglalkozok időm nagy részében.

- Oh, wow! Igazából tök jól hangzik! - mondja elmosolyodva.

- Minden munka izgalmas, ha az ember szereti azt, amit csinál - felelem lágyan.

- Igen, ez igaz - helyeselte bólogatva.

Az elkövetkezendő egy órában még mesélek Aaliyah-nak a munkámról, ő is mesél az iskolájáról egy kicsit. Nagyon értelmes, intelligens és kedves lány.

Miután elmegy, elindulok az irodaházhoz közeli kávézóba, ahol Shawnnal van találkozóm. Azt mondta, mindenképp meg akar hívni egy kávéra még ma, én pedig nem elleneztem. Mikor belépek a EspressOlivia kávézóba, keresem a magas fiú göndör fürtjeit. Kevesen vannak, így könnyen megtalálom.

- Szia! - köszöntöm, mikor odalépek az asztalhoz, és helyet foglalok vele szemben.

- Heló! - mosolyodik el, felpillantva rám a telefonja képernyőjéről - Remélem nem volt túl idegesítő Aaliyah - nevet fel, beszélgetésbe kezdve.

- Dehogy! Nagyon bájos és értelmes lány. És emellett okos is, sok dolgot tudott már a pénzügyről, mikor mutattam neki a dolgokat a gépen - meséltem apró mosollyal.

- Olyan durva belegondolni, hogy így megnőtt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy pelenkában szaladgált - elmélkedik el kicsit, maga elé meredve.

- Telik az idő, és mi észre sem vesszük - egyet értek vele.

- Na, de elég is volt a húgomból! Miattad jöttem ide, szóval mesélj, mi újság? - kérdezi kicsit feljebb ülve a székében. Majd egy hosszas beszélgetésbe kezdtünk, és az idő úgy szállt, hogy észre sem vettük. Délután 5-kor válnak el az útjaink, akkor is csak azért, mert valahova mennie kell fél 6-ra.

- Hűha... Hát nagyon jól éreztem magamat, majd mindenképp ismételjük meg! - mondja mosolyogva.

- Egyet értek. Tudod a számom, írj, ha ráérsz! A viszontlátásra, Shawn! - kacsintok rá, mielőtt kilépek a kávézóból.

Hazafelé tartok, közben a rádió hangja szórakoztat utamon. Leparkolok az autómmal a garázsban, majd a lift segítségével feljutok a lakásunkhoz. Az ajtón beérve rögtön leveszem a kényelmetlen magassarkú cipőmet, és lerakom a táskámat is. A nappaliba besétálva Scott-ot pillantom meg, amint épp valamilyen papírokat olvas.

- Szia! - szólítom meg boldogan, örülve, hogy végre látom a mai nap folyamán.

- Oh, heló! Észre sem vettem, hogy hazaértél! - pillant fel mosolyogva, majd mikor lehuppanok mellé, egy csókot nyom ajkaimra üdvözlésként.

- Mit olvasol?

- Csak valami szerződés, amit Robb átküldött - legyint, majd leteszi őket a kávézóasztalra - Milyen napod volt? - kérdi mosolyogva, felém fordulva kicsit.

- Mondhatjuk, jó - mondom én is somolyogva - Na és neked? - érdeklődöm én is.

- Apa ma meglátogatott az irodámban.

- Hogy hogy? - ráncolom össze a szemöldökeimet.

- Szerette volna kifejteni a házassági szerződés fontosságát, és hogy miért is nem negatív, hanem pozitív dolog ez - válaszolja sóhajtva.

- Figyelj, szívem... Még meg sincs az időpontja az esküvőnek! Felesleges ezen rágódni - simítom meg az arcát gyengéden.

- Én nem is akarok. De anyámék nem hagynak nyugodni!

- És neked mi a véleményed róla? - kérdezem meg, viszont ekkor elgondolkodik pár másodperc erejéig.

- Hát... Nem tudom - vonja meg a vállait.

- Kifejtenéd?

- Nem tudom, mi a helyes. A szüleim csak jót akarnak nekem, ezt tudom. Ha szeretnének téged, ha nem, akkor is szerződést akarnának. Amit meg is tudok érteni egyébként - mondja, de a szemkontaktust kerüli.

- Igen? Egyetértesz velük? - nevetek fel hitetlenkedve.

- Hát... Amit nem közösen szereztünk, miért feleznék el?

- Még össze sem házasodtunk, te meg már a váláson gondolkodsz? Jézusom, Scott, hallod te magad? - állok fel, miközben hangom kicsit megemelkedik.

- Csak annyit mondtam, hogy anyáéknak is van igaza. Nekik is volt házassági szerződésük - vonja meg a vállait ismét.

- Ja, csak anyád akkor sem hagyná el apádat, ha megcsalná.. És nem azért, mert annyira nagyon szereti apádat - nevetek fel cinikusan. Az anyja rettenetesen pénzéhes, imádja, hogy luxusban él, és soha sem mondana le erről az életről.

- Még mindig az édesanyámról beszélsz, Gwyneth! - néz rám most már kicsit feszülten.

- Az "édes"anyádról, aki a szemembe mondja, hogy egy szajha vagyok. Hűha, tényleg egy tünemény! Isten áldja minden lépését! - forgatom a szemeimet, szavaimból csöpög a szarkazmus.

- Ő csak engem félt! - emeli fel hangszintjét - Tudom, hogy nem szép, amit veled művel! De te sem vagy semmi, te is provokálod őt!

- Azt a rohadt, komolyan anyádnak azt igazat? - kezdek kiabálni én is - Ki vagy te? Mert, hogy biztos nem az a Scott, akit én ismerek!

- Miért vagy ennyire a szerződés ellen? Ha tényleg nem érdekelne, rábólintanál, csak azért, hogy ne legyen konfliktus köztünk!!!

- Mert ez azt bizonyítja, hogy a szüleid mennyire befolyásolnak téged! Mellesleg nem bízol bennem? Félsz, hogy elszedem az összes pénzed? Már megtehettem volna! - ordibálok.

- Ne forgasd ki a szavaimat! Én ezt soha nem mondtam! - háborodik fel.

- Az egyik szavad üti a másikat. Hagyjuk is inkább! - rázom a fejemet csalódottan, majd beviharzok a hálószobánkba. Amilyen jó volt ez a nap, olyan szörnyen is zárult.