2020. augusztus 4., kedd
Gwyneth Collins

- Biztos nem jössz? - kérdi Scott.

- Biztos - bólintok. Nincs kedvem a szüleihez menni ebédre.

- És mit fogsz csinálni az elkövetkezendő pár órában? - érdeklődik, miközben épp a karóráját teszi fel a csuklójára.

- Dolgozom. Rengeteg munkám van, amivel elmaradtam, és már lassan itt vannak a határidők. Lehet bemegyek az irodába, mert ott hagytam pár fontos papírt - felelem. Persze, ebbe van egy kis füllentés, nincs annyira sok dolgom. Viszont így hihetőbb az, hogy van okom arra, hogy ne menjek a szüleihez.

- Hát akkor jó munkát! Mi viszont indulunk szerintem - mondja, mire én bólintok.

- Szeretlek, majd délután találkozunk! - adok egy puszit a szájára, mikor felkelek az ágyból.

- Én is! - mosolyodik el. Miután elmennek, én is felöltözöm, a melegítőnadrág-pulcsi szettemet egy fekete kivágott felsőre és egy sima farmerre cserélem. A hajamat csak egy szétszórt kontyba rakom, majd felrakok egy kis szempillaspirált. Készítek magamnak egy kávét, hogy megigyam majd útközben, és fellkapom a cipőmet, megragadom a kocsi kulcsomat, majd el is indulok az irodába.

- Üdv, Anne! - köszönök az asszisztensemnek, mielőtt belépek az irodámba. Leteszem a táskámat, majd elkezdem keresni azokat a papírokat, amikre szükségem van. Mikor sikeresen megtalálom őket, újra Anne-hez térek vissza.

- Ezeket másold le, majd küld el emailben Mr. Yong-nak, ok? Utána ezen töltsd ki az adataimat, ja és ezzel pedig annyi a dolgod, hogy beviszed a gépbe és átküldöd nekem - adom ki neki a feladatait, majd otthagyom - Holnapra maximum legyen kész mind! - kiáltom vissza neki a lifttől, mire egy kisebb szemforgatás kíséretében bólint. Ráhagyom, mert nincs kedvem vele vitázni most, de nem szeretem, mikor ezt csinálja. Belépek a liftbe és elindulok felfelé apám irodájához. Beszélni akarok vele, mielőtt hazamegyek.

- Nem, az lehetetlen! Az úgy túl veszélyes, ez tönkre teheti a céget! - kiabál a telefonba ingerülten, mikor belépek az ajtón. Meglepődve vizslatom, ahogy fel-alá járkál, idegesen rágva a szája szélét - Most le kell tennem. Majd visszahívlak - mondja a vonal túlsó végének, mikor megpillantja, hogy ott állok az ajtóban.

- Megzavartalak? Mi történt, mi idegesített fel ennyire? - kérdem, miközben közelebb megyek.

- Ez az új befektetés nem úgy alakul eddig, ahogy kellene. Nagyon sok pénz forog kockán, és az ügyvéd szerint valami nem tiszta a szerződésben, és bukhatunk mindent - mondja sóhajtva, majd leül a székébe. Én is helyet foglalok az asztal előtt lévő székek egyikén.

- Nem szállhatsz ki? Vagy nincs valami olyan megoldás, ami a leginkább kockázatmentes? - kérdem.

- Nem tudom, csillagom. Erre próbál Roger, az ügyvéd is rájönni - felelte őszülő tincsei közé túrva. Beszélgetünk még egy kicsit, majd ő egy fontos telefonhívást fogad, én pedig elindulok haza.

Scott elmondása szerint jól ment az ebéd a szüleinél, bocsánatot kértek Lucytól, aki ezután már kicsit pozitívabban állt hozzájuk. Másnap Lucy meg is látogatta az édesanyját, hogy teázzanak egyet délután. Olivia felajánlotta neki, hogy maradjon náluk inkább, Lucy pedig élt ezzel a lehetőséggel. Hála Istennek!

- Egyébként beszélni akartam valamiről - szólal meg Scott este a kanapén ülve. Én épp Shawnnal beszéltem üzenetben, ő pedig a tv-ben nézett valami meccset.

- Igen? - kérdem, de nem pillantok fel a képernyőről.

- Ha leszakadsz a telefonról, talán el is tudom mondani - jegyzi meg. Itt már tudtam, hogy problémája van.

- Bocsi, csak épp Shawn kérdezett valamit, de most már figyelek rád - rakom le a mobilomat magam mellé, és felé fordulok.

- Épp erről. Kicsit mintha túl sokat beszélnél vele - mondja ki, mire én felnevetek. Ez most honnan jött neki?

- Féltékeny vagy? - húzom fel a szemöldökeimet.

- Nem, csak lehet Shawn azt hiszi, hogy neked más szándékai vannak vele - feleli egyszerűen. Megforgatom a szemeimet.

- Tudja, hogy vőlegényem van, miért is hinné ezt? De ez most hogy jutott neked eszedbe? Eddig semmi prob... Áh, tudom már! Csak nem a drága húgod mondta ezeket? - kérdem gúnyosan.

- Nem, Gwy, ne keverd már mindenbe bele a családomat! - hangja kezd ingerültté válni.

- Látod, mindig ez van! Mindig tele beszélik a fejedet hülyeségekkel, te pedig el is hiszed ezeket! - kelek fel a kanapéról és hevesen gesztikulálni kezdek a bennem másodpercek alatt felgyülemlett idegesség miatt.

- Ne mondd, hogy nem beszélsz túl sokat Shawnnal! Folyton csak vele írkálsz, találkozgatsz, velem pedig alig töltesz időt! - áll most már ő is fel, és hangereje megemelkedik.

- Ne kiabálj velem! Mellesleg meg TE vagy az, aki folyton dolgozik! Mindig csak a munka, munka és munka! Csak erről tudsz beszélni! - mondom most már én is a kelleténél hangosabban.

- Nem mintha neked problémát okozna, hisz ott van Shawn, akivel időt tudsz tölteni! - vágja hozzám.

- Hát képzeld ő többet törődik velem mostanság, mint te! - ordítom erőteljesen.

- Akkor talán hozzá kéne feleségül menned! - kontrázik rá, mire én lefagyok egy pillanatra. Most tényleg kiejtette ezt a száján? Kell pár pillanat, mire meg tudok szólalni.

- Nem tudom, mit beszéltek a szüleid és a húgod neked, de örülhet a fejük, mert nyertek. Összevesztünk, te pedig olyanokat vágsz a fejemhez, amiket sosem mondanál - felelem halkan, vérig sértve. Nem várok a válaszára, felveszem a telefonomat a kanapéról, majd az előszobába sietek, ahol másodpercek töredéke alatt magamra kapom a cipőmet, és egy nagy csattanással becsukom magam mögött az ajtót. Elindulok gyalog, csak megyek a fejem után, muszáj egy kis levegő most. Az eső szinte a semmiből zuhogni kezd az égből, így gyorsan leintek egy taxit, és mondom, hogy vigyen a belváros felé. Mikor megpillantom az épületet, ahova szeretnék menni, gyorsan fizetek a sofőrnek, és kiszállok. Hiába, hogy csak alig 100 métert kell megtennem a bejáratig, teljesen elázok. A recepción útbaigazítást kérek, és mivel ez a hotel apám egyik jó barátjáé, örömmel teljesítik minden óhajomat. Elindulok a lift felé, hogy felmenjek az egyik szobába.

Idegesen toporgok az ajtó előtt, nem tudom be kéne-e kopognom vagy sem. Végül veszem a bátorságot és megteszem.

- Gwyneth? - kérdezi meglepődve, mikor megpillant a küszöbön ácsorogni csupa vizesen.

- Butaság volt idejönnöm, nem is tudom miért pont ide hozattam magamat a taxival - lépek be a szobába és elkezdek hadarni - Összevesztünk Scottal és ki akartam szellőztetni a fejemet, de aztán esni kezdett, és úgy éreztem szükségem van valakire, akinek elmondhatom a problémáimat, de lehet téged nem is érdekel, szóval inkább megyek is, mer... - Shawn itt felnevet, majd megfogja a vállaimat, és szembe fordít magával.

- Nyugi, maradhatsz! Ne menj el, pláne addig ne, amíg így esik! Ülj le, mondd el, mi történt, én pedig csinálok egy teát - mondja mosolyogva, majd odalép a hotelszobába lévő vízforralóhoz. Sóhajtva ülök le az ágyra, nem érdekelve, hogy tiszta víz lesz az egész paplan.

- Mint már mondtam, pár napja jött Scott húga. Na azt tudni kell, hogy egyik családtagja sem szívlel és mániájuk összeugrasztaniuk engem és Scottot. Összevesztünk, mindent a fejemhez vágott, nekem pedig rosszul estek a dolgok, amiket mondott - mesélem el röviden és tömören. Nem akartam elmondani, hogy pont rajta veszekedtünk, mert az csak kínosabbá tenné az egész szituációt, amiben most vagyunk.

- Majd megbékültök! Biztos, hogy Scott már most bánja azt, amiket mondott - pillant rám egy nyugtató mosollyal az arcán.

- Hát ajánlom neki, hogy kiengeszteljen ezért - teszem hozzá karba tett kezekkel, mire Shawn elkacagja magát.

- Itt a teád! Lehet szörnyű íze van, mert fogalmam sem volt, milyen íze van a filternek, amit beleraktam. Minden teafilterre csak németül van ráírva az ízesítés.

- Nem baj, köszönöm - veszem el tőle a csészét.

- Átveszed a ruháidat? Van egy plusz köntös a szekrényben, a radiátoron megszáríthatod a ruháidat egy kicsit addig - mondja, miközben leül mellém. Tényleg szörnyű íze van ennek a teának, így inkább lerakom az éjjeliszekrényre.

- Igen, az jó lenne - bólintok, mert kényelmetlen volt, ahogy rám tapadtak a vizes ruhadarabjaim.

- De előtte ígérd meg, megnyugszol egy kicsit! - néz mélyen a szemeimbe, majd megfogja a kezemet.

- Megpróbálok - eresztek el egy halvány mosolyt - Akkor ide adod a köntöst? - kérdem, megszakítva az első, de nem utolsó intim pillanatunkat. Gyorsan bólint egyet, és a másodperceken belül már a kezemben van a köntös.

- Ott a fürdő - mutat a tőlem balra lévő ajtóra, én pedig arra veszem az irányt. Becsukom az ajtót és neki kezdek a vetkőzésnek. Miután leveszem a felsőmet, a nyakláncom kicsatolásával próbálkozok, de sikertelen.

- Shawn, ki tudod kapcsolni a nyakláncot? - megyek ki hozzá, miután nekem nem sikerült sehogy sem. Shawn kicsit meglepődik, hiszen a felsőmet már nem vettem vissza. Ez a legkisebb gondom, nem érdekel, hogy lát melltartóban.

- Per..persze, fordulj meg! - mondja pár másodperc múlva kicsit zavartan. Teszem, amit kér, ő pedig egy pillanat alatt megoldja a problémát - Tessék! - rakja a tenyerembe a láncot, mikor visszafordulok felé.

- Köszönöm! - mosolyodom el felnézve rá. Látom, ahogy elveszik tengerkék íriszeimben, de én sem vagyok másképp az övéivel.

- Tudod jól, hogy ezt nem szabadna - súgom halkan neki, de ajkainkat már alig pár centiméter választja el.

- Én tudom. Na és te? - kérdez vissza pajkosan, egy félmosoly megjelenik ajkai szélén. Mosolyogva megforgatom a szemeimet, majd a tarkóját megfogva kezdem megszűntetni magunk közt a távolságot...

Gwyneth, Gwyneth... mit művelsz?
na innentől már izgibb részek lesznek végre!