2020. július 24., péntek
Gwyneth Collins

Péntek este van. Scottal ismét a Treasure Hotel felé tartunk, a szokásos vacsorára. Mivel a nyár közepén járunk, rettenetes a hőség, így egy rövid, sárga színű ruhát viselek. Scotton sincs zakó, csak egy halvány levendula színű inget viselt fekete öltönynadrággal. Ismét remekül néztünk ki mindketten, és természetesen passzolt egymáshoz a megjelenésünk.

Nevetve lépünk be a terembe, miután kiszálltunk az autóból és bementünk a hotelbe. Scott az imént mondott szörnyű poénján szórakozok ilyen jól. Kicsit késve érkezünk, már mindenki az asztalnál ül. Mi is helyet foglalunk a megszokott helyünkön, és csevegésbe kezdünk.

- Szia Shawn! - jelenik meg egy őszinte, boldog mosoly ajkaim sarkában. Nem tudtam, hogy itt lesz, de nagyon örülök neki. A héten találkoztunk kétszer is, és sokat cseteltünk is. Kiderült, sok mindenben hasonlítunk. Hasonlóak az érdeklődési köreink, és szinte mindenről egy a véleményünk.

- Remélem tudod, csak miattad jöttem el ide újra - súgja nekem halkan, kuncogva.

- Köszönöm! Megmentettél egy dögunalmas péntek estétől - mondom megkönnyebülten. Még kicsit tudunk beszélgetni, mielőtt megérkezne a vacsora. Ilyenkor próbál az asztal népe egy nagy beszélgetést alkotni a több kicsi egyéniből.

- Mesélj, Gwyneth! Mikor lesz az esküvő? - kérdezi Veronica kedvesen.

- Tényleg, az engem is érdekelne! Rég voltam már egy jó lagzin - teszi hozzá Patrick.

- Tavaszra tervezzük, de még semmi konkrét terv - válaszolok.

- Szuper! Már alig várom! - mondja izgatottan Veronica. Ki mondta, hogy meghívunk, te ribanc?

Ezután elterelődött a téma valami másra, ami engem nem érdekelt, ebből kifolyólag nem is figyeltem. Inkább csendben folytattam a vacsorámat, a saját gondolataim épp elég szórakoztatást nyújtottak.

- Képzeld, Aaliyah szakított a barátjával! - súgja nekem Shawn, mire én rápillantok.

- Tényleg? Oh, szegény! Ez az első szakítása?

- Igen. Az ágyában van egésznap és csokit zabál. Szerintem legbelül élvezi ezt egy kicsit, hogy majdnem 17 és végre ez is megtörtént vele - kuncogja el magát.

- Meglehet. Majd üzend meg neki, hogy sajnálom és kitartást neki! - mosolyodom el. Nem jó dolog ám a szakítás, pláne az első. Emlékszem, 15 éves voltam, amikor szakított velem az első barátom. Így visszagondolva persze csak egy tiniszerelem volt hiú ábrándokkal, de akkor azt hittem, hogy a szívem ketté szakad a fájdalomtól.

A vacsora után elkezdődik a tipikus rutin. Mindenki iszogat, beszélget, nevetgél . Én is találok magamnak társaságot, nem olyan nehéz érdektelen dolgokról társalogni ezekkel az emberekkel. Esküszöm, még az időjárásról is oly szenvedéllyel tudnak dumálni... Szörnyű.

Shawn lép oda hozzám pár perc múlva két pohár borral. Az egyiket a kezembe nyomja, mire én hálásan tekintek fel rá. Ezt józanul nehéz elviselni.

- Köszönöm, azt hiszem ez jól jön most - nevetek fel, belekortyolva a kíváló minőségű vörösborba.

- Ugyan, nincs mit - neveti el magát ő is - Scott nagyon élvezi ezeket az esteket, nem? - kérdi, ahogy mindketten az éppen hevesen gesztikuláló vőlegényemet nézzük.

- Nagyon - bólintok elmosolyodva - Imád okos emberek társaságában lenni. Lenyűgözi az intelligencia és tudás. Ha nem lenne diplomám, szerintem szóba sem állt volna velem - nevetek fel ismét - Mármint... Nem nézi le az embereket, akiknek nincs diplomájuk. Csak neki fontos az, hogy egy olyan emberrel legyen, akivel egy szinten van vagy talán az illető még feljebb is. Szerinte akkor tud működni egy kapcsolat.

- Értem én, gondoltam, hogy nem nézi le őket. Scott egy jó ember - feleli Shawn.

- Igen, az. Néha úgy gondolom, túl jó hozzám.

- Miért véled ezt? - pillant rám meglepődve.

- Nem vagyok olyan, mint ő. Ő kedves, olyan segítőkész, nem kétszínű, nem elítelő. Túl sok benne a szeretet és a kedvesség. Én pedig szinte az ellentétje vagyok. Bunkó vagyok, nem szeretek segíteni, kibeszélem az embereket és sokszor elítélem őket.

- Ez nekem benned eddig egyszer sem tűnt fel - ráncolja össze szemöldökeit értetlenül.

- Mert nem ismersz eléggé, drágám - kacsintok rá nevetve.

- Sok időm van, hogy sikerüljön - jelenik meg egy félmosoly szája sarkában, miközben pár centivel közelebb hajol hozzám, és mélyen a szemeimbe néz.

- Jaj, Gwy! Annyira szép ez a ruha! A színe kiemeli a szemeidet - tipegett oda hozzám Lily Woang, aki egy vietnámi üzletlánc vezetője. Shawnnal rögtön két méterrel távolabb ugrottunk egymástól, majd ő azzal az indokkal, hogy mosdóba megy, magamra hagyott Lilyvel. Aranyos nő egyébként, csak túl tolja néha a kedvességet. Korát olyan 35 és 40 közé saccolnám, de meglepően jól tartja magát.

- Köszönöm! - mosolyodom el halványan - Tetszenek a fülbevalóid! Csak nem újak? - kérdem sejtelmesen. Tudtam, hogy azok, mert összefutottam a férjével múlt héten az irodában, és pont azután jött, hogy megvette őket, és megkérdezte szerintem tetszeni fognak-e Lilynek.

- Igen! Honnan tudod? - lepődik meg, kezei az említett kiegészítőket megérintik.

- Egy kismadár csiripelte - nevetek fel lágyan.

- Oh, már is világos - jelenik meg egy mosoly ajkain, a férjére pillantva egy pillanat erejéig - Egyszerűen gyönyörű az eljegyzési gyűrűd. Le vagyok tőle nyűgözve még mindig! - fogja meg a kezemet és vizsgálni kezdi a szemével az ékszert.

- Imádom én is. Egy vagyon lehetett, ebben biztos vagyok!

- Igen, én is. Gyémánt kő van benne, igaz? - erre csak bólintok.

- És mizu a gyerekeiddel? A fiad még mindig azzal a drogos csajjal jár? - kérdezem.

- Sajnos igen. Tönkre tesz ezzel! Már egy hete alig beszélünk, mert nagyon összevesztünk. Iszonyúan féltem Őt - sóhajt aprót.

- Okos gyerek, biztos rájön, hogy ez így nem jó - mondom, de igazából nem igazán tudok tanácsot adni, csak az első sablonos szöveget válaszoltam neki, ami eszembe jutott - És a lányod? Még mindig bukásra áll kémiából?

- Azt hiszem, igen - feleli röviden. Hogyan rontsd el a hangulatot Gwyneth Collins módra.

- Ha megbocsájtasz, most elmegyek a mosdóba - mondom, mire ő bólint. A legjobb módszer, hogy kiszabadulj egy kellemetlen társalgásból.

Visszaderengett a Shawnnal való beszélgetésem. Miért közeledett felém? Ezekkel a gondolatokkal indulok el a mellékhelység felé.

Az ajkai pár centire vannak. Hatalmas szemekkel nézek. Kíváncsi vagyok, megteszi-e. Pár másodperc kell, mire ezt ő is eldöntöti magában, de aztán megteszi. Belekezd a csókba.

Én döbbenten állok a mosdó ajtajában, és nézem, ahogy Shawn megcsókolja Grace Wolfnert, aki valami német modell, nem ismerem, ma láttam először. Ez a jelenet nagyon random volt számomra, nem is tudtam, hogy beszélgettek vagy bármi. Megköszörülöm a torkomat, mire mindkettem rám kapják a fejüket, kiszakadva egymást nyáltengeréből.

- Gwyneth! - szólal meg Shawn, arcán látni a meglepettséget.

- Folytassátok nyugodtan, csak gondoltam tudatom, hogy nem egyedül vagytok - nevetek fel jóízűen - Kicserélem a tamponomat, aztán már itt sem vagyok! - tipegek be az egyik fülkébe. Mindkettőjük csak állt ott, mintha le lennének fagyva. Miután végeztem, kimentem kezet mosni, pont ahol ők álltak. Most már csak kínosan nézelődtek egymás mellett, várva, hogy lelépjek...vagyis gondolom erre vártak?

- Nyugi van, srácok! Nem 13 évesek vagytok, én pedig nem az anyátok, aki rajta kapott a szomszéd fiúval - nevetek, igazság szerint jól szórakozom rajtuk. Erre a mondatra már ők is eleresztenek egy mosolyt - Na megyek. További jó budis csókolózást!

Scott társaságához térek vissza, aki épp az apja egyik legjobb barátjával idéz fel gyerekkori sztorikat. A megérkezésemkor kedvesen magunkra hagy az ismerőse minket.

- Hol voltál eddig, szívem? A vacsora óta alig láttalak! - mondja, mikor odalépek hozzá. Egy puszit nyom az arcomra, majd átkarolja a derekamat.

- Itt is - ott is. Beszélgettem pár emberrel. Az előbb voltam a mosdóban, és hát mire léptem be? Hogy Shawn és az a német kiscsaj smárolni kezdenek! - nevetek fel.

- Ne hülyéskedj, tényleg? - kacagja el magát ő is.

- Olyan zavarba jöttek, mintha valami szabályelleneset csináltak volna.

- Ezek a mai fiatalok - csóvállja a fejét vihogva.

- Mintha te valami őskövület lennél - mondom neki a szemeimet forgatva.

- Nálad is idősebb vagyok!

- Én ezzel nem dicsekednék, öregapó! - adok egy rövid csókot az ajkaira, újra felnevetve. Tíz perc múlva Shawn lép oda hozzánk. A bőrdzsekije a kezében van, így feltételezem, indulni készül.

- Gondoltam elköszönök. Jó volt látni titeket, ha előbb nem, de itt valamikor biztosan találkozunk! - mondja mosollyal.

- Abban biztos vagyok - bólint kedvesen Scott.

- Hűha, csak nem Grace vár rád az ajtóban? - nevetek fel, amint megpillantom a lányt pár méterre tőlünk.

- De, igen - bólint kacagva.

- Akkor hát legyen jó estéd, szépfiú! - kacsintok, mire mindhármunk kuncog, és egy utolsó intés után Shawn elhagyja a termet újdonsült barátjával.

na hát itt az új rész!
remélem tetszik a sztori eddig :)
legyen szép napotok!