2020. július 10., péntek
Gwyneth Collins

Péntek este van, fél 9 tájékán. Scott, a vőlegényem, az új beruházásának részeleteiről magyaráz nekem, de én ilyenkor szinte süketté vállok, és meg sem hallom, mit mond nekem. Nem tehetek róla, az évek során egyre jobban elveszítettem a munkája iránti érdeklődésemet. Kit foglalkoztatnak a részvények, pénzügy, beruházások és építkezések, rajta kívül?

20:37-kor megérkezünk a Treasure Island nevezetű hotelhez. Királykék színű, hosszú, estélyi ruhámat megigazítom, mielőtt Scott kinyújtott kezébe csúsztatnám sajátomat, és kiszállok a limuzinból. Szőke, tökéletesen besütött hajkoronámat a vállam mögé söpröm, és a leendő férjembe karolva elindulunk a bejárat felé. Udvariasan köszönünk a portásnak, aki már szinte ismerősünkké vált, annyiszor látjuk. A hotelbe beérve elindulunk a jól ismert útvonalon, és egy hatalmas, kétszárnyú ajtó előtt megállunk.

- Wilkinson-Collins, 2 fő - szólal meg a mellettem álló, 30-as évei elején járó férfi, aki éppenséggel a vőlegényem. Mosolyogva figyelem pár másodpercig markáns vonásait, majd az előttünk lévő hölgyre vetem tekintetem, aki a neveinket keresi a kezében lévő tableten. Szemeimet forgatom, mikor már vagy három perce nem találja. Egy éve rendszeresen járunk ide, ugyanoda ülünk az esetek nagy százalékában, de minden második héten egy-egy recepciós hölgyike nem találja a foglalásunkat.

- Könyörgöm, be fogsz még ma engedni minket? - sóhajtok egyet, megigazítva az apró táskát a kezemben. Hangomon érződik az udvariatlanság és tisztelettudatlanság, Scott emiatt egy szigorú pillantást vet rám. Mintha majd egy "apai-szigor" jellegű rám rivallás hatna...

- Elnézést, meg is van! A székeiket jobbra haladva rögvest meg fogják találni - mosolyodik el, de kötve hiszem, hogy igazi.

- Tudjuk - forgatom meg a szemeimet, és meg nem várva Scott-ot, belépek a terembe. A hátramaradt vőlegényem elmotyog egy rövid bocsánatot a viselkedésem miatt, majd utánam igyekezik. Helyet foglalok a jól ismert asztalnál, és egy hihető műmosolyt felöltve fordulok Melissa Pickers-hez, aki jelenleg várandós. Úgy néz ki, mint egy bálna, de persze műmájérkodásom része, hogy aranyosan megemlítem, mennyire jól áll neki a terhesség és érdeklődöm annak részleteiről.

- Kié ez a hely? - kérdem a velem szemben ülő George-tól, aki hangom hallatán felém kapja a fejét.

- Zach meginvitálta az egyik ismerősét - mondta, mire én kíváncsian felhúztam a szemöldökömet. Na milyen 50 éves öregember jön már megint, aki csak a munkáról fog beszélni?

A következő negyed óra kellemesen telt, cseteltem pár emberrel, és hallgattam, ahogy Scott beszélget a barátaival. Háromnegyed 9-kor toppan be egy helyes fiatalember az ajtón. Fekete öltönynadrágot visel egy fehér inggel, aminek az ujja fel van gyűrve a könyökéig. Az ing első pár gombja is lazán kigombolva maradt, erősítve ezzel a megjelenése fiatalosságát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt nagyon helyes. Mert az volt. Az arca ismerős valahonnan nagyon, de nem jövök rá, hogy honnan. Mellettem foglal helyet, hisz ez az utolsó üres szék. Köszönt mindannyiunkat egy "jó estét"-tel, majd leül a kipárnázott székek egyikére. A vacsora el is kezdődik pár perccel később, és mindegyikünk jóízzel fogyasztja a méreg drága vacsoráját, miközben többféle téma is feljön. A vacsora után páran felállnak az asztaltól, és a bárpulthoz vezet az útjuk, valakik hazamennek kisgyerekek vagy egyéb más okból kifolyólag. Én az asztalnál maradok, és a vörösboromat szürcsölgetem. A mellettem ülő, számomra még ismeretlen fickó is itt maradt, így gondoltam beszélgetést kezdeményezek.

- Szóval te lennél Zach Choi ismerőse? - fordultam felé egy halvány félmosollyal, államat pedig a kezemen támasztottam meg.- Jah, egyébként Gwyneth Collins vagyok - nyújtom felé a jobb kezemet.

- Igen, és Shawn Mendes vagyok, örülök a találkozásnak - rázza meg gyengéden a kezemet elmosolyodva.

- És mi szél hozott erre? Mármint mi okból döntöttél úgy, hogy eljössz erre a vacsorára? - kérdezem kedvesen.

- A nyarat Vegasban töltöm, már egy jó ideje itt vagyok, és az igazat megvallva, ez az első olyan hely, ahol nem hulla részeg készülök lenni - nevet fel halkan, és én is társulok hozzá rögtön.

- Ilyen típus vagy, vagy esetleg oka van a parti-láznak? - szólalok meg ismét.

- Több oka is van, de leginkább lazítani szeretnék. Egész évben dolgoztam, kell egy hosszabb kikapcsolódás most. A legjobb barátom is elkísért, de ő elkapott valami vírust, és nem bírja ki, ha nincs tőle 5 méterre egy toalett.

- Jól hangzik. Mármint az egész vakációs terv, nem a vírus! - kuncogok fel lágyan.

- Eddig nagyon élvezem. De mesélj te is, ne csak én beszéljek!

- Nem tudom mit mondhatnék - rántom meg a vállamat - Látod azt a 180 centis, világosbarna hajú, öltönyös pasit? - mutatok Scott-ra, aki az egyik barátjával elmélkedik valamiről - Na ő a vőlegényem! Miatta vagyok csak itt, mert utálok innen minden egyes embert - ezen felnevet.

- Oh, vőlegény? Azta! - szólal meg meglepődve - A korai-házasság hívei vagytok?

- 25 éves vagyok, ő pedig 32. Nem olyan korai ez - mosolyodom el.

- Hát, kinek mi - rántja meg vállait somolyogva. Még körülbelül egy órát beszélgetünk az asztalnál ülve, eszmecserénket Esther zavarja meg, aki Scott munkatársa, és mondhatni jóba vagyunk. Valamilyen okból adódóan beszélni akar velem, így elnézést kérve Shawntól, felállok az asztaltól.

- Mit szeretnél Esther? - kérdem sóhajtva, hisz egy remek beszélgetést szakított félbe.

- Szerintem Levi megcsal - mondja kétségbeesve, mire én felnevetek - Most min nevetsz? - háborodik fel azonnal.

- Szívem, ebben a teremben minden embernek nyilvánvaló ez - mutatok körbe a társaságon - A kedves férjed fél éve még nálam is bepróbálkozott, csak elhajtottam. És én többször mondtam neked, hogy nem hűséges, de te rám sem figyeltél.

- Azt hittem csak pletykák - jelennek meg könnyek a szemeiben.

- Nem azok. Szerintem hétfőn hívhatod az ügyvédedet a válás miatt. Sok sikert vele! - mosolyodok el gúnyosan, majd otthagytam.

Oh, szerintetek ez bunkó volt? Remélem, mert az akart lenni. Most meg vagytok lepődve? Ne legyetek, mert ilyen az igazi Gwyneth. Legtöbbször goromba, udvariatlan és beképzelt.

Visszatérek Shawn társaságába, aki most meglepetésemre a vőlegényemmel beszélget.

- Na hát ti? - nevetek fel, mikor odalépek közéjük.

- Ismered Shawnt? - néz rám Scott mosollyal.

- Igen, jót beszélgettünk az előbb az asztalnál, csak Esther félrehívott - mesélem tömören az imént történteket.

- Mit akart?

- Csak drámázik - legyintek nem törődve.

- Scott épp a munkájáról kezdett mesélni, mielőtt ideértél - szólal meg Shawn, ezzel el is terelve a szót Estherről, aminek örül mindannyiunk szerintem.

- Oh, akkor azt hiszem én megyek is, mert ha még egy mondatot meghallok, amiben benne van a befektetés, tőke, szerződés vagy együttműködés, kitépem a hajamat - nevetem el magam, mire Scott egy aranyos mosollyal megforgatja a szemeit. Shawn csak halkan felkuncog.

- Mégis a munkám miatt jársz több tízmilliós kocsikkal, vagy veszel méregdrága cipőket és táskákat, nem? - vonja fel játékosan a szemöldökét.

- Ácsi, ácsi! Én nem a pénzed miatt vagyok veled, és mellesleg én is dolgozom, ne felejtsd el! - pillantok rá, hangvételem erélyesebbé válik. Oké, az első része a mondatnak kicsit sántít, de tekintsük el tőle.

- Tudom, drágám. Csak vicceltem, nyugodj meg! - simítja meg a karomat, egy puszit nyomva az arcomra.

- És te mit dolgozol, Gwyneth? El is felejtettem kérdezni az előbb az asztalnál - mondja Shawn.

- A nevelőapám a CT Company vezetője, és ott vagyok, mint pénzügy-számviteles - felelem neki.

- A CT? Nem az a nagy építészeti vállalat? - kérdez vissza, mire bólintok.

- De, igen. A nevelőapukám volt az alapítója a cégnek, és ő vezeti már több, mint 20 éve. Ő építette a Stratosphore Tornyot és a T-Mobile arénát is itt Vegasban. De egyébként nemzetközi a cég, de a legnagyobb beruházásai Las Vegasban vannak.

- Na ki beszél munkáról most? - nevet Scott, mire én is rákezdek.

- De te mit dolgozol, Shawn? - kérdem tőle, mire megköszörüli a torkát.

- Hát én igazából... - ekkor mondandóját félbeszakítja Trevor Wallen, aki az Isten tudja, honnan szerzett egy mikrofont, és beszélni kezdett. Nem kifejezés, hogy mennyire elegem van minden emberből, aki ebben a teremben tartózkodik...

it's something new, it's something different...
a végkifejletről még nekem sincs fogalmam, csak most rajzolódik ki bennem a sztori egésze. itt a kezdet, remélem elnyeri az érdeklődéseteket annyira, hogy a továbbiakban is velem tartsatok!

btw ugye 2020-ban íródik
a sztori, de nincs benne a
koronavírus, mert kb. 2019
augusztusa körül kezdtem
el írni ezt a sztorit!