Sziasztok! 😊

Nagyon régen raktam részt, kedvtelenség, költözés, suliváltás, időhiány miatt. De, ahogy még máig jönnek a hozzászólásaitok, hogy folytassam, egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj befejeznem a történetet és újabb részekkel bombázni a megmaradt olvasóimat. Remélem van, aki továbbra is kíváncsi Jungkook, Yun és a körülöttük élő emberek életére. 😊🖤

2019.03.05.
Seo Yun 🖤

Egyik oldalamról a másikra fordulok, mikor beleütközök az orrommal valamibe. Lassan felnyitom a szemeimet. Egy másik orr. Az orr gazdája nagyban húzza a lóbőrt. Kicsit hátrébb húzom a fejem és végigpásztázom az arcát, az elmémbe vésve minden egyes milliméterét. Fészkelődni kezd és a hátára fordul, majd kezével matatni kezd és mikor megtalálja a kezemet összefűzi az ujjainkat. A szívem beleremeg ebbe az apró gesztusba.

Su Bin boldog Tae-vel. Én miért nem lehetek Jeon Guk-kal? Eddig féltem. Féltem az érzéseimtől, féltem a csalódástól, a becsapástól, féltem mindentől, ami csak egy kapcsolattal jár, de most már nem érdekel. Nemsokára 18 vagyok! Nem is. Ma vagyok 18 éves. Ma van a szülinapom! És én... Én szeretem Jungkook-ot. És Jungkook is szeret engem. Ezt már Su Bin a fejembe verte. Óvatosan felülök mellette az ágyban.
De ki tudja, hogy jó páros leszünk? Folyton civakodunk. Sose értünk egyet. Ha én jobbra megyek, ő balra.
- Aish! - Mondom halkan. Jk megmozdul és lassan felül. Szabad kezével megborzolja a haját, majd rám néz.
- Miért nem alszol? - Szól reggeli mély rekedt hangján. Válasz helyett lenézek a kezeinkre. Ő is lepillant és meglazítja az ujjait, de én nem engedem el. Jungkook felnéz rám. Odahajolok hozzá és adok egy puszit az arcára.
- Jól vagy? - Kérdi felhúzott szemöldökkel. Válaszul csak felnevetek.
Döntöttem. És én melletted döntöttem.
Mondom magamban. Ismét odahajolok, de immár ajkaink találkoznak össze egy forró csókban, megpecsételve ki nem mondott szavainkat.

Közelebb furakodik hozzám, hátam a falhoz préselődik. Testünk forrón szorul egymáshoz, ajkaink lágyan cirógatják, becézgetik egymást. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon olyan lágyan, hogy a hasam beleremeg. Csókunk elmélyül, enyhén beleharapok alsó ajkába. Halk morgás szakad fel a torkából és közelebb nyomakodik hozzám, míg nyelveink szenvedélyes táncot járnak egymással. Kezeimet felcsúsztatom izmos hátán és a tarkójánál belefúrok ujjaimmal a selymes hajszálak közé. Az ő keze is felfedezésre indul a combomtól lassan felfelé, forró tenyere a derekam ívén állapodik meg.
Minden érintése, cirógatása, mozdulata a lelkemig hatol és a testemben, mint egy forró láva úgy hatol szét, feltüzelve egész testem.
Kezemet becsúsztatom a felsője alá és végigsimítok izmos hasán, kezem felkúszik hevesen fel-le emelkedő mellkasára. Visszahúzva kezeimet megfogom a pólója szegélyét, de nem várva rám megragadja és letépi magáról.

Nem vár tovább.

Megfogja a felsőm alját, de mielőtt cselekedne a tekintetemet kutatja. Felhúzom a szemöldökömet.
Jobb, ha igyekszel, mert a végén beijedek és elszaladok.
Levonja az igenemet. Egy mozdulattal lerántja rólam az anyagot, ami valahol tőlünk messze a földön landol. Hajam kócosan omlik meztelen mellkasomra. Kezét végigfuttatja a tincsek mentén és élvezettel figyeli mozdulata menetét. Ujjhegye enyhén súrolja mellbimbómat, ami azonnal megkeményedik az érintésére.  Lehunyom a szemeimet és az ajkamba harapok.
A derekamnál fogva magához ránt, forró mellkasunk összepréselődik. A levegő a váratlan találkozás hatására kiszökik a tüdőmből. Ajkammal megtámadom az állkapcsát és további csókokkal halmozom el végig a nyakán le a kulcscsontjáig. Oldalra fordul velem és végigdönt az ágyon. Megérzem forró ajkát a nyakamon, nyelvével megízlel, aztán egyre lejjebb és lejjebb halad érzékeny bőrömön.
Csókokkal vonja be meztelen testem.
Ajka a hasamra simul, mibe beleremegek. Egyik keze felcsúszik az oldalamon és a mellemen köt ki, ahol kínzó mozdulatokkal ingerel. Halk nyögések hagyják el ajkamat. Már csak két apró ruhadarab választ el kettőnket. Az alsóneműk.
Nem tétovázik, lerántja rólam a maradék ruhadarabot. Ismét lehunyom a szemem. Most először lát valaki meztelenül. Még anyukám se látott sose.
Jungkook végigsimít az arcomon.
- Nyisd ki a szemed. - Kérlel. Lassan felnyitom szemeimet. - Nézz rám. - Végigvezetem szemem izmos mellkasán fel széles vállán végül tekintetünk találkozik.
Szája szélén őszinte mosoly bujkál.
- Gyönyörű vagy.
- Chh... - Mosolygok. Hány lánynak mondtad már ezt...? Hmm?
- Komolyan. - Lehajol és a combom belsejét kezdi el csókolni... Istenem... Libabőr szalad végig a bőrömön. Vállaim enyhén megrezdülnek. Egyre feljebb halad míg eléri vágyam középpontját. Nyögés szakadt ki a torkomból. Megragadom a haját és akaratom ellenére is, de ott tartom. Forróság hulláma szalad szét rajtam, a testem hullámzik a mozdulatai hatására. Felemelkedik és élvezettel néz végig rajtam.
- Ez százszor szebb, mint ahogy elképzeltem. - Jó tudni, hogy fantáziált rólam. Megszabadul a bokszerétől és a tekintetem oda csapódik.
Amint megpillantom férfiasságát, felforrósodik az arcom. Hálát adok a sötétítőnek, mert ha nem lenne, akkor Jeong Guk láthatná a rákvörös arcom. Oké. Szerintem végem van.
Komolyan gondoltam én ezt? Nem.
Akarom én ezt? Mindennél jobban.
Megragadom a felkarját és magamhoz húzom. Beleharap az alsó ajkamba, nyelvével utat tör magának a számba. Kezem végigkalandozik a testén. Elhelyezkedik a lábaim között és orrunkat összeérinti.
- Biztos vagy ebben?
- I... Igen. - Mondom vágytól remegő hanggal.
- Shin Yun Seo.
- Hmm? - Nézek a szemébe.
- Szeretlek.
- Tudom. - Mosolygok rá.
- És... Boldog Születésnapot. - Lágy mozdulattal veszi el gyermekiségem utolsó jelét.
- Basszus... - Nyüszítek fel.
Megmarkolom Jungkook vállát.

Vigyorogva felemeli a fejét, szemei csak úgy ragyognak. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon.
- Tudtam. - Csókolja le arcomról árva könnycseppem.
- Mit tudtál? - Kérdem alig hallhatóan, szemöldök felhúzva.
- Hogy szűz vagy. Vagyis voltál. - Vigyora még szélesebb.
- Ne legyél ennyire önelégült! - Vágom vállon.
- Kicsit, had örüljek. - Ajkát az enyémre érinti finom csókot lehelve rá. Végigsimítok az enyhén verítékes hátán. Lassan megmozdul, az ismeretlen érzésre a hátába mélyesztem körmeimet, mire megáll.
- Nagyon fáj?
- Ne hagyd abba! De kérlek, lassan. - Mosolyogva megcsókolja a homlokomat. Folytatja lágy mozdulatait, később, ahogy látja, hogy ellazulok, egyre gyorsabb. Végül bátorságot szedve magamon elkezdek vele együtt mozogni, lábaimat a dereka köré kulcsolom.
Egyre feljebb és feljebb csúszom az élvezet határán.
Egyik keze a mellemre kalandozik, míg a másikkal tartja magát. Egyre szaporábban hagyják el a nyögések az ajkamat és egyre közelebb érzem magam a beteljesüléshez.
- Élvezz el bébi a kedvemért. - Suttogja a nyakamra. Ajkát a fülcimpámhoz érinti, közben a kezével már a nőiességemet ingerli. Szívni kezdi a fülcimpámat és az összhatás nekem elég. A számra tapasztja az övét, elnyelve sikolyomat. Egyik kezemmel a tarkóját, a másikkal a felkarját markolom, míg az élvezet hullámai végig száguldoznak rajtam. Neki sem kell sok mert csípőmet megmarkolja és magához szorít. Hullámzó teste, az enyémre omlik. Egyik karjával erősen szorítja a combomat. Végül teljes súlyával rám zúdul. Végigsimítok verejtékes tarkóján, míg feje a mellkasomon pihen.
Kihúzódik belőlem, és rám húzza a takarót. Megcsókolja verejtékben úszó kulcscsontomat, és visszahajtja a fejét, hevesen emelkedő mellkasomra.
A takaró alatt a hasamra teszi a tenyerét.
- Köszönöm. - Szólal meg, miután lelassul mindkettőnk légzése.
- Mit? - Piszkálom a haját.
- Mindent.
- Én is szeretlek. - Mondom ki nehezen. Ritkán hagyja el a számat az sz betűs szó..
Hirtelen felemelkedik.
- Mond még egyszer. - Néz rám kiskutya szemekkel.
- Nem.
- Naaa.
- Szeretlek.
Arcát a nyakamba temeti. Mélyen belélegzi az illatomat és ahogy kifújja a levegőt megborzongok.
- Csikiz?
- Picit. - Könyökére támaszkodva néz le rám. Valami felfoghatatlan van a tekintetében. Odaadás. Ennyit tudok levonni a sötétbarna szemekből. De az is lehet, hogy talán csak elgondolkodott.
- Mi az? - A paplan alatt a hasamon nyugvó keze elkezd felfelé kalandozni a testemen. Ismét megborzongok és a vágy újra végigsöpör rajtam. Te jó ég, mi vagyok én? Most veszítettem el a szüzességem erre megint felizgulok az érintéseire. Lehunyom a szemem, hogy jobban fókuszáljak a lágy becézgetésre. Behajlítom a lábujjaimat miközben ujja nagy köröket ír le a mellemen.
- Nem tudom elhinni, hogy ez megtörtént.
- Én se. - Kezemet a mellkasára csúsztatom és végighúzom az ujjam a mellkasán, körmömmel enyhén karcolva mellbimbóját. Felmordul és észre se veszem hogyan, de maga fölé emel. Hajam megzabolázhatatlanul fedi el a felsőtestem. Két kezével megragadja kétoldalt a derekamat. Lehajolok és megcsókolom a nyakát, kidugva a nyelvem hegyét megízlelem a verítéktől sós bőrét.
- Yun!... - Hagyja el egy halk nyögés a száját, majd lenyom a mellkasára. - Pihenned kell és nekem is. - Simogatja meg a mellkasán nyugvó fejem.
Végigsimít a hátamon, mire felsóhajtok és lemászok róla.
- Ha azt akarod, hogy pihenjek, ne piszkálj mert... Aish...
Vigyorogva felém fordul.
- Mert? - Harap az alsó ajkába. - Felizgulsz? - Vigyora még szélesebb.
- Rád vetem magam.
- Állok elébe, de nem most. - Csókolja meg az arcom. Majd felfelé haladva az ajkamra tapasztja az övéit.

Kicsapódik az ajtó, és villany kapcsolódik a szobában. Hunyorogva emelem fel a fejem.
- Boldog Szülinapoooot!
- Kurva élet. - Jk rögtönözve gyorsan a fejembe húzza levetett pólóját..
- Hol vagytok gyerekek?
Lassan felülök, hajamat próbálom lelapítani. Fogadok lerí a fejemről a "most szexeltem" kifejezés.
Su Bin lép be először a szobába. Könyörgőn pillantok rá, ami meglepődött tekintetével találkozik.
Egy másodperc alatt felméri a helyzetet és azonnal 180°-os fordulatot tesz, majd kilöki a többieket.
- Várjuk meg míg szegény lány összeszedi magát. - Zárja be gyorsan az ajtót.
- Most miért? - Hallom Jimin egyre halkuló hangját.
Jungkook-ra pillantok és kifújom a bent tartott levegőt. Lemászok az ágyról.
- A lepedő?! - Nézek fel rémülten.
- Nincs gáz! - Emeli fel a kezét Jeong Guk nyugtatóan. Ellépkedek a bőröndömig. Teljesen másképp érzem magam. Kiveszek egy bordó nadrágot és egy fehér pólót.
- Nem fáj? Jól vagy?
- Nem fáj, csak furcsa. - Mögém oson és átkarolja a derekamat. Kezeire teszem az enyéimet.
- Jeong Guk! - Nevetek.
- Hmm?
- Készüljünk! - Kiszaladok, helyesbítek "próbálok kisietni" a szobából, amennyire csak tudok. Bezárkózom a fürdőszobába.

Immár letusolva és rendbe szedve magamat sietek lefelé a nappaliba.
- Boldog Szülinapooot! Boldog Szülinapooot! Boldog Szülinapot Yunooo, Boldog Szülinapot! - Tapsolnak a többiek.
Su Bin elém száguld egy tortával, mit alig bír tartani... Oké.
Összesen 18 gyertya díszeleg a tetején megvilágítva a kiírást:
- Most már beléptél a felnőttek korába (és sportágába).
- Su Bin.... Ez komoly?
- Fújd már el! - Szól. Épp elfújnám mikor ismét megszólal. - Várj! Kívántál valamit?
- Igen. - És elfújom a gyertyákat.
- Ha nem mesélsz el semmit.... Ki foglak filézni. - Súgja a fülembe.
- Vágjuk fel a tortát. - Hagyom figyelmen kívül, mire kinyújtott nyelvével fejezi ki, hogy ő most beduzzogott.

Az asztal körül ülve falatozzuk a tortát. Egyik oldalamon Su Bin a másikon Jungkook foglal helyet.
- És hogy érzed magad így 18 évesen? - Kérdi Nam Joon mosolyogva. Pöppet fulladozva fogadom a kérdést.
- Érettebbnek. - Az egyik combomon egy kéz nyugszik meg. „Mit csinálsz?" tátogok Jeong Guk-nak míg a többiek Jiminnel vannak elfoglalva, hogy eltiltják tőle a Soju-t.
Jk megszorítja a combomat, a mozdulatától felrántom a lábamat, ami hangosan ütközik az asztal lapjával.
- Au! - Su Bin felénk kapja a tekintetét és még pont elkapja, ahogy Jungkook gyorsan elveszi a kezét.
Mindentudón rám vigyorog. Kapd be te is! Küldöm neki gondolatba, mire egy csókot küld felém. Köszi Subinyó... Tudtam, hogy számíthatok a megértésedre... Na erről ennyit.

Amint kivégezzük a tortát Su Bin megragad és bevonszol a konyhába.
Értetlenül nézek rá, mire mindentudón felhúzza a szemöldökét.
- Na mi volt?
- Mikor?
- Aish! Mikor reggel benyitottam és a most dugtam kifejezésű arcoddal rám néztél. Akkor.
- Én.... - Nem tudok kinyögni semmit.
- Naaa....! - Kezdi magyarul. Ah.. Kifújom a levegőt, amit észre se vettem, hogy eddig bent tartottam. Így könnyebb.
- Megtörtént.
- Te és Jungkook? - Kap a szájához vigyorogva.
- Uhum. - Bólintok.
- Akkor hivatalosan is felnőtt vagy?
- Mondhatjuk úgy is.
- Aaaa....! - Sikkant fel és nekem ugorva a nyakam köré fonja kecses karjait és én is szorosan magamhoz ölelem. Kétség se fér hozzá, ő a legjobb barátnőm bármi történjék.
- Jól vagy? - Vált át koreaira. Lenéz majd ismét fel.
- Figyelj, aki azt mondja, hogy az első a legjobb, az hülye. Vagy szereti a fájdalmat.
- Akkor nem élvezted?
- De nagyon. - Mosolygok.
- Te jó ég, tök vörös a fejed! Most életembe látlak először elpirulni! - Röhög ki, miközben megböki az arcom.
- Ne már!... - Fogom meg az arcom.
- Ne szekáld a csajom. - Jön be Jungkook és ő is megböki forró arcom. - Tök aranyos.
- Na jó... Menjetek a picsába. - Takarom szegény felforrósodott pofimat.
- Elakarjátok mondani a többieknek?
Jk rámnéz én pedig rá.
- Szerintem még ne... - Jungkook nyel egyet. Nem tetszett neki, amit mondtam. Uhh.
- Megyek leülök Tae-hez. - Robog ki.
- Egyem meg.... Ő nagyon nem akar bujdosni. - Csillog Su Bin szeme.
- Vedd magad takarékra csajszi. - Vigyorgok.
Kisétálunk és megpillantom a kanapén ülő, szomorú Jeong Guk-ot. Odasétálok hozzá és megállok előtte. Felemeli a fejét és kérdőn néz rám. Rámosolygok. Fogom magam megfordulok és lehuppanok az ölébe.
J-hope az eddig szürcsölt itala a szájából Sugán landol.
- Cseszd meg! - Ugrik arrébb Suga.
Jin vigyorogva néz ránk.
- Együtt? - Megfogom Jungkook kezét és az ölembe húzom, közben bólintok.
- Végre..! - Pattan fel tapsolva. - Gyerekek az érzéseitek már engem fárasztottak. Örülök nektek!.
Jungkookra vigyorgok.
- Sokáig! - Kiáltja Tae. - Sokáig! - Mondják utána egyszerre.

Jungkook szemszöge:

Yun mókásan ugrabugrál a tömegben. A hatalmas vigyoromat fekete maszk rejti el. Örülök, hogy jól van, és nem okoztam neki fájdalmat.
A mai reggelen elérte, hogy ez legyen életem eddigi legszebb napja. Yun Seo az enyém testestül lelkestül.
Ajkamba harapok a reggelre gondolva.
- Yuno! - Fogom meg a kezét. Nyikkant egyet és felpillant rám.
- Hmm?
- El fogsz esni. Ne nagyon ugrabugrálj.
- Aaaa.... De annyira jól érzem magam! - Fogja meg a felkarom. Apám... Nem tudom abbahagyni a vigyorgást.
- Jól vagy?
Biccent egyet. - Soha jobban.
- Kérsz vattacukrot? - Mutatok a mellettünk álló standra.
- Ühm.. Aha.
- Várj meg itt.
Mire visszatérek Su Bin nagyban társalog Yunnal.
- Ahh! El se hiszem, hogy együtt vagy Jeong Guk-kal.
- Hidd el én se. - Kuncog.
- Teljes más vagy. Vidámabb és nem tudom. Olyan kiegyensúlyozottabb.
- Hidd el jobban is érzem magam. - Yunt hátulról átölelve nyújtom előre a vattacukrot. Átveszi a pálcikát.
- Köszi. - Lehúzza a maszkot és letép a ragacsos cuccból, majd Su Bin felé nyújtja, aki szintén tép egy darabot.
Szerencse, hogy télen nagyon kevesen járnak vidámparkba.
- Gyere! - Rántja el Tae Su Bint és elsietnek valamerre. Megfogom Yun kezét és elhúzom egy csendesebb zug felé, ahol nincs senki. Nagyban falatozik, miközben a helyet pásztázza.
Lehúzom a maszkot és odahajolva lenyalom a szája szélén maradt vattacukrot.
- Hé..! - Csap a karomra. - Mi van, ha valaki felismer! - Rántja fel az arcomra a maszkot. - Van rajtam napszemüveg.
- Attól még felismerhető vagy.
- Nincs itt senki.
- Ki tudja mikor téved ide valaki.
- Ne aggódj.
- Majom.
- Hé, ezt kikérem magamnak.
A telefonom megrezdül a zsebemben.
- Igen?
- Hol a francba vagytok?
- A kis tónál, miért?
- Most kaptam egy kurva képet Jk! - Kiált NamJoon. - Egy olyan kép, ahol megcsókolod Yunt! Valaki figyel titeket! Azonnal gyertek a kijárathoz.
- Ó a francba! - Megragadom Yun karját.
- Mi az? - Idegesen körbepillantok. - Jungkook hallasz?! - Fogja meg a felkarom.
- Yun! - Suttogom. - Valaki figyel minket. Felkerült az internetre egy kép, amin megpuszillak. - Szorosan lehunyja a szemét.
- Ezt nem hiszem el. Még rá is szóltam!
- El kell mennünk, most.

A kocsiba beülve Yun mérgesen méreget.
- Hogy lehetsz ilyen hülye! - Kiált főképp rám Nam Joon, de egy kívülálló nem tudta volna pontosan megmondani, melyikünkre kiált.
- Ő a hibás! Ő hajolt hozzám nem én. - Mondja Yun Seo forrongva.
- Kurva nagy bajban vagytok! A képek kint vannak a neten.
- És ha látnátok, milyen hozzászólások vannak. - Ciccent Suga a telefonját lapozgatva.
- Add ide! - Szól Yun.
- Yunoo... Nem akarod te ezt látni. - Húzza el a száját. Mit sem törődve vele kikapja a kezéből a telefont.
- „Váratlan fordulat, újabb Bangtan tag esett ki a szinglik listájáról! Vajon ki a szerencsés? Ismét egy stylist, vagy egy rajongó? Ki hódította meg a Maknae szívét? És az Armyk hogyan reagálnak?"
~ Ez Jk? - Motyogja halkan a hozzászólásokat.
~ Ki ez a csaj?
~ Biztosan szerkesztett, ne izguljatok Armyk.
~ Hülye lotyó...
~ Nem, ez nem szerkesztett.
~ Utolsó ribanc.
~ Elloptak tőlünk egy újabb embert a csapatból!
~ Inkább örüljünk nekik!
~ Megöljük... - És még ennél százszor hosszabb és cifrább hozzászólások kapják el a fülem, ahogy Yun tovább olvassa.
- Na jó, elég volt! - Kapom ki a kezéből a telefont.

Megcsörren a Save me és szerelmem felveszi a telefonját.
- Igen?
- Kivel beszélek? - Kérdi később. Elveszi a fülétől a telefont és kihangosítja.
- Még mindig nem válaszoltál! Te vagy! Te vagy Jeon Jeong Guk barátnője?
Yun nem válaszol.
- Válaszolj már te idióta lotyó! Ha te vagy az megkereslek és kitépem az össz.... - Kikapom a kezéből a telefont.
- Ki beszél!? - Szólok bele. A vonal másik végét síri csend lepi el.
- Ha nem mersz válaszolni, akkor ne hívogass más embereket és legfőképp ne fenyegetőzz, mert nem tűröm el. - Megszakítom a hívást és utána rögtön ki is kapcsolom a telefont.
- Ez nálam marad. - Rakom zsebre.
Yunra pillantok, aki elgondolkodva néz kifelé az ablakon. Lenyúlok és a kezemet a combjára simítom. Elszakítja a tekintetét a külvilágtól és felpillant rám.
- Nem lesz semmi baj. Nem hagyom hogy bárki is bántson.
- Tudom. - Szavát bólintással erősíti meg.
A vállamra ejti a fejét, de még látom, ahogy egy könnycsepp végiggurul arcán.