Sziasztok!

(Várjatok!) Ugye van még kinek részt raknom??

Tudom, süllyedjek el amiért nem raktam részt már olyan 5-6(?) hónapja. De emberek! Kb. olyan hosszú volt a nyár, hogy észre se vettem, hogy nyár van már vége is volt. Visszasírom a nyári napokat.😭
Most meg olyan sok a követelmény a suliban, hogy zombi vagyok. 😧
Na, de itt vagyok (még élek is😅) és itt a téliszünet!
Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek! 👼😇
Jó olvasást! 😊

2017.12.23.

Valaki erősen megráz. Kipattannak a szemeim, de rögtön be is csukom ahogy az élénk fény kiégeti a retinámat.
- Yuno! Ébredj! Rengeteg dolgunk van.
- Hmm? - Oldalra pillantok de Jungkooknak csak hűlt helyét találom.
- Ma van a díjkiosztó.
- A micsoda?
- Te nem nézted meg a dátumot?
- Hát ööö... Nem. - Gyorsan felülök és összefogom szénakazal hajam. - De még ruhánk sincs. Vagyis nekem.
- Gyere. - Leugrik a létráról én pedig utána lemászok. Ásítok egy nagyot miközben követem végig a folyosón, le a lépcsőn.
- A srácok?
- Öltöny próba.
- Uh értem.
A kezembe löki a kabátom.
- Hova megyünk?
- Boltba.
- De hát nem látod, hogy vagyok? - Mutatok le pizsamás testemre.
- Nem baj.
- Várj.
Öt perc múlva elkészülve szaladok Su Bin mellé.
- Tessék. - A kezembe nyom egy kocsikulcsot.
- Hm?
- Gyalog sose érünk oda. - Kacsint.
- Milyen kocsi van itt?
- Kértem egy kis szívességet Ji Woo-tól.
- Ahh...
Kilépve megpillantom a kis Audinkat és én örömmel ülök be a kormány mögé.
- Hogyhogy nem te vezetsz?
- Nem tudtam megállni, hogy ne igyam meg azt az egy korty soju-t, amit találtam ma reggel. - Kuncogni kezdek.
- Mond az utat. - Kihajtok az erdős részről és oldalról rá sandítok, hogy kezdjen neki.
- Oké... - És átvált élő GPS-be.

Egy óra és 15 perc múlva Szöul belsejében megállunk egy kisebb utcában, egy gyönyörű ruhás bolt előtt.
- Egyszer már belestem ide. Gyönyörű ruhák vannak. Nagyon híres ez a boltocska.
Bemegyünk és mindenhol esküvői ruhák sorakoznak. Jesszus.
- Miben segíthetek? - Lép egy kis szőke csaj elénk egy mérőszalaggal a nyakában.
- Szia. - Köszönünk. - Valami báliruha kellene, de gyorsan.
Összehúzott szemekkel végignéz rajtunk a lány.
- Te jó ég! Te Han Su Bin vagy Kim Tae Hyung barátnője.
- Hmm.. - Nevet fel Su Bin. - Igen.
- Istenem! Gyertek csak! - Odasiet az ajtóhoz és megfordítja a nyitva táblácskát zárva-ra.
- Bezárom jó? - Bólintunk és elfordítja az ajtózárban a kulcsot. - Megfogja a karjainkat és felránt minket a felfelé vezető csigalépcsőn.
A felső emelet. Az egész egy nagy terem ruhákkal. Van egy kisebb szoba méretű szabadrész, ahol egy íróasztal csücsül, aztán egy fodrászsarok, plusz még egy öltözős rész.
- Jae Mee. - Szól a lány, és előlép egy másik szőke leány.
- Igen Jae Ho?
- Ő a testvérem, Jae Mee. - A lány csillogó szemekkel odaszalad hozzám.
- Wao! Yun Seo! - Nagyot nézek annak láttára, hogy engem ismert fel hamarabb. - Odavagyok a stílusodért. - Hadarja. Erre csak egy 1000 Wattos mosolyt villantok. - És te vagy Han Su Bin igaz?
- Igen.
- Gratulálok V-hez.
- Köszi. - Mosolyog.
- Segítened kell. - Szól Jae Ho a testvérének. - A mai díjkiosztóra mentek igaz?
- Igen. - Mosolygunk. - Akkor segítünk, cserébe egy kis reklámért.
- Oh? Tényleg? - Ujjong Su Bin.
- Gyertek. - Engem megragad Jae Mee, Su Bint pedig Jae Ho és bevezetnek minket a ruhák közé.
- Mi a kedvenc színed?
- Hát... A bordó, piros, fekete, fehér, sötétkék...
- Ennyi elég is! Milyen típusú ruhákat szeretsz?
- Ami alul bő szoknyás nem tapad rám. Lepj meg.
- Oké. - Visszaküld, majd egy olyan 10 perc múlva több ruhával tér vissza. Rengeteg a szín és a fazon és mind gyönyörű. Kiválaszt belőle hármat.
De rögtön kiszúrom melyik a tökéletes.
- Nekem az tetszik.
Mutatok a szélső bábu irányába.

- Tudtam, hogy ez fog tetszeni! A piros túl rikító.
Mellénk ballagnak Su-ék szintén három ruhával. Előre tudom melyiket fogja választani. A fekete kellesz neki.

- Fekete. - Ilyen ötösöm lenne... Annyira tudtam.
- Oké lányok! Az nem minden, ha megvan a ruha, de fel is kell próbálni. - Jae Mee a kezembe adja a ruhát és bevágtatok vele a fülkébe.
Gyorsan ledobom a textilt míg már csak fehérnemű marad rajtam, de aztán rájövök, hogy ehhez a melltartót is le kell dobni így megválok tőle és belebújok a ruhába.
- Felhúzod? - Szólok ki. Jae Mee felhúzza a cipzárt és megigazítja rajtam. A ruha sötétkék. Eléggé kivágott elöl és hátul is, amitől egy kicsit feszélyezetten érzem magam, de Jae Mee mindenre gondol és átad egy hozzá illő felvetkét. A szoknyarésze elöl rövidebb, hátul hosszabb. - Jae Mee. Imádom!. - Fordulok felé.
- Jesszus! Nagyon jól áll. - Szólok a fülkéből kilibbenő Han Su Binnak.
- Gyönyörű vagy. - Mosolyog rám.
- Te gyönyörűbb vagy. - Mutatok szívecskét.
- Hülye...
- Most méér?
- Na akkor lábbelik. - Én két lehetőséget kapok. Vagy egy sötétkék bokámnál pántos magassarkú, vagy egy ugyanolyan ezüstben. Su Bin feketén kívül nem ad más választást.
- Maradnék a sötétnél.
- Mindkettő a illik a ruhához, de amelyik neked jobban tetszik. - Mosolyog rám.
- Tessék ad a kezembe Jae Ho egy bontatlan törölközőt.
- Hmm?
- Ott. - Mutat egy ajtó felé. - Van egy fürdő. Tusoljatok le, mi meg segítünk elkészülni. Jae Mee megcsinálja a hajatokat.
- Ó. - Tátom el a számat. - De nem akarunk nehezetekre lenni.
- Dehogy! Ez a saját szórakozásunk miatt van.
- Értem. - Kuncogok. - Köszönöm. - Sétálok oda és megölelem.
- Igazán semmiség! - Legyint.
- Na hajrá! - Tapsol egyet Jae Mee. Segít levenni a ruhát, majd beigyekszem a fürdőbe. Gyorsan végzem és Su Binnal cserélünk.

Míg Su Bin is elmegy tusolni én addig bekajálok a csajokkal. Majd nekikezdünk készülődni. Jae Ho megcsinálja a sminkemet, ami egy nagyon szép egyszerű smink és egyszerűen imádom. Majd Jae Mee nekikezd a hajamnak Jae Ho pedig Su Bin sminkjének. Megszárítja, majd begöndöríti a hajamat, de aztán szétszedi őket meg még nem tudom mit csinál de a végén gyönyörű „természetes" hullámokban omlik le a hátamra.
- Yun!
- Igen?
- A táskám ott van a földön van benne neked valami.
- Mit keres itt a fekete fehérneműm? - Veszem ki Su Bin táskájából.
- Én mindenre gondoltam.
- Értem... - Még egyszer se volt rajtam... Nos itt az ideje! - Besétálok az öltöző fülkébe és ledobom a törölközőt. Felveszem a fekete csipkés fehérneműt.
- Tessék. - Nyúl be egy kar egy áttetsző harisnyával.
- Köszi. - Nevetek fel.
- Hozhatom a ruhát?
- Igen.
- Bejöhetek?
- Persze.
- Mennyire látszik, hogy nem koreaiak, vagytok. Vagyis hogy nem teljesen. (Céloz Su Bin-ra).
- Mert?
- Akkor kisebb lenne a mellkasi átmérőd... - Mosolyog.
- Á... - Ezt bóknak veszem.
Segít felvenni a ruhát, hogy szét ne menjen a hajam. Aztán segít óvatosan levenni alóla a melltartót úgy, hogy ne villanjon ki semmi és felhúzza a cipzárt.
- Gyönyörű. - Bólint elismerően.
- Nem leszek túl magas magassarkúval?
- Jk magasabb nálad így is.... - Motyogja Su.
- Ki beszélt Jungkook-ról? - Háborodok fel. Megszólal az ismerős Save me. Megkaparintom a telefonomat és a fülemhez emelem.
- Igen?
- Szia. - Szól bele az ismerős hang mire elmosolyodom.
- Hova mehetek érted? - Elmondom az üzlet címét majd leteszem.
- 10 perc és itt van.
- Tae már most itt van! - Kapja fel a cipőjét Su Bin. - Leakarsz jönni velem?
- Nem, menj csak.
- Sok sikert! - Fújja be parfümmel Jae Ho.
- A ruháink...
- Majd eljösztök érte.
- Mennyivel tartozunk? - Kérdem.
- Semennyivel. - Jae Mee a hajamba tesz egy virágos fejdíszt.
Az a 10 perc rohamosan eltelik és már csörög is a telefonom. Már lent vártunk, de ekkor eszembe jut a meghívó, ami fent maradt az emeleten.
- Egy perc. - Felsietek és előkutatom a meghívót, majd az asztalra pillantok. Leteszek némi pénzt a ruhákért és a segítségért.
Kifelé menet, még a kezembe nyom Jae Mee egy kis retikült.
- Érezd jól magad! - Kiáltanak egyszerre.

Kilibbenek az ajtón és megpillantom G-dragont. Szmokingjában sokkal komolyabban felnőttesebben néz ki. Megállok előtte, pont egymagasok vagyunk. (Írói megj.: tudjuk, hogy G-dragon alacsony, de mivel Yun 170 cm körüli magas (+ magassarkú) így nem lehet nála alcsonyabb xD)
Adok két puszit az arcára.
- Elragadó vagy. - Mosolyog rám. - Mehetünk?

<••×••>

A terembe belépve egy fotós lép elénk és készít egy képet rólunk.
- Jó szórakozást. - Csak bólintunk válaszul.
- Akarsz a Bangtan tagokhoz ülni? - Körbepillantok a hatalmas teremben. Majd a rengeteg ember között kiszúrom őt. Su Bin Jungkookra pillant ki mellet észreveszem Iu-t... Ja igen, úgy volt, hogy együtt jönnek. Tae meglöki a karját és Jk felpillant. Rögtön kiszúr minket a terem bejáratnál. Hát a tekintetéből nem tudok levonni semmit. Egyszerűen semmit.

- Ne.. Ne üljünk oda. - Isten ments, hogy oda menjek...
A terem másik végén foglalunk helyet. Lekapcsolódnak a lámpák és immár minden a színpadra összpontosít. Felsétál egy harmincas éveiben járó férfi és egy nála fiatalabb nő.
- Jóestét kívánunk mindenkinek! - És kezdődik a műsor.

Másfél óra alatt lezajlik a díjak kiosztása. A bangtan tagok örömmel telve mehetnek haza a három díjjal.
Mostmár csak a halk zene és az emberek társalgásának zaja tölti meg a termet.
G-Dragon-nal odasétálunk hozzájuk és Su Bin átölel. Felmérem bagázst, de Iu-t nem látom, bár nem is bánom.
Nem nézek Jeong Guk-ra, de azért megjegyzem magamnak milyen jól néz ki és mennyire imádom, ha öltöny van rajta. De én tényleg nem néztem rá..
- Gratulálok. - Tapsolom meg őket. Egy ideig még beszélgetnek aztán egy üres folyosón kötök ki Ji Yong-al. Fogalmam sincs, hogy a nagy tömegből hirtelen hogyan kerültünk ide. De amikor felpillantok rá arca rohamosan közeledik az enyémhez. Épp megakarom állítani mikor valaki elrántja előlem.
- Ne nyúlj hozzá! - Löki hátra. Lendíti az öklét, de még időben elkapom a karját.
- Jeong Guk! - Szólok rá elfúlva. Túl gyorsan történik minden. G-dragon ellök Jungkook mellől, megbotolva hatalmasat pukkanok a márványpadlón. Jungkook rémülten rám pillant, aztán váratlanul behúz az ellenfelének egyet. G-Dragon hátrál néhány lépést. Amaz megindul utána, de felpattanok és hátulról átkarolom a derekát.
- Jungkook! Ne tedd. Kérlek! - Cibálom a zakóját. Megdermed. Lepillant rám, majd leengedi a kezét.
- Ha még egyszer meglátlak a közelében...!
- Nem te mondod meg, hogy mit csináljak! Jól vagy? - Pillant rám Ji Yong. Torkom elszorul, ezért csak bólintok.
- Menj innen. - Vakkantja összeszorított állkapoccsal.
- További szép estét. - Veti oda, majd sarkon fordulva otthagy minket.

Felemelkedem és elakarok fordulni, hogy én is menjek utamra, de Jk megragad és becibál valami kisebb tárgyaló helyiségbe.
- Mi van? - Dühtől ökölbe szorul a kezem.
- Hogy lehetsz ilyen...? - Dörzsöli a halántékját.
- Ilyen mi?
- Ilyen felelőtlen?!
- Felelőtlen?! Te vertél be neki!
- Mert ellökött!
- Miért jöttél utánunk?
- Mert tudtam, hogy valamiben mesterkedik? - Teszi fel a kérdés, mintha én nem lennék eszemnél.
- Mégis miben!? - Fordulok az ajtófelé majd vissza hozzá.
- Megakart csókolni! - Kiálja.
- És neked mégis mi a franc közöd van ahhoz?
- Hagytad volna? - Mondja halkan jéghidegen.
- Én... - Tekintete éget és egy nagyot nyelek. - Nem... Vagyis nem tudom. - Immár az ő keze is ökölbe szorul.

- Reménytelen vagyok. - Túr idegesen a hajába, ami immár borzosan omlik a homlokára. - Miért vártam tőled mást?
- Mi van?! - Most komolyan... Nem tudom, hogy a falba verjek e vagy inkább az arcába. Igazán csábít a második opció.
- Iu-nak igaza volt. Kettőnk közül úgy is őt választanád.
- Iu! Már megint az a csaj... - Erre már nem is mondok inkább mást, mielőtt megbánnám. - Mégis bárcsak Ji Yong-al... - Szólom el magam, de el is hallgatok. Felemeli a fejét és furcsa fény csillog a szemében.
- Vele mi? - Most már komolyan elegem van! Egyszer ilyen máskor olyan! Ez túl sok nekem.
- Aish... Csak azt nem értem miért veled és miért nem vele? - Kérdem kiáltva.
- Mi velem? - Kérdi vissza idegesen. A zsebébe csúsztatja ökölbe szorított kezeit, de ki is veszi.
- Miért veled... - Kezdem kiabálva.. - Miért veled érzem jól magam hiába idegesítesz? Miért veled érzem magam biztonságban? Miért melletted vagyok boldog? Ha belépek egy helyiségbe miért téged kereslek legelőször? Miért gondolok rád olyan sokat? És... Ami a legfontosabb.. Miért veled érzem azt, mintha ezernyi lepke szabadulna el a hasamban? - Egy könnycsepp gördül végig arcomon. Immár alig hallhatóan folytatom. - Miért ver ezerrel a szívem, ha csak meghallom a neved? Miért ég a testem, ha megpillantalak? Miért érzem magam így, a közeledben? Miért?? - Megfordulok. Elindulok az ajtó felé. Kezemet a számra szorítom így csak halkan csendben hullatom könnyeimet.

Megpördít. Ruhám csak úgy suhog.
- Nézz a szemembe.
- Nem akarok, nem tudok. - Nyögöm sírva. Állam alá nyúlva felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek.
- Utálom, ha sírni látlak. - Arcomhoz hajol és ajkával lecsókolja könnyeimet. Még jobban rám jön a sírás. Nem tudom visszafolytani hangos zokogásban török ki. Próbálok hátrébb lépni, de még mindig szorosan tarja a csuklómat.
- Engedj.
- Nem... Most nem engedlek el. Már túl sokszor megtettem. - Kezeivel körbe fogja arcom és lassan közeledik felém. Összeszorítom szemeimet. Puszit nyom a homlokomra, mire kissé elengedek. Majd egy újabb puszit érzek az orrom hegyén. Halkan felnevet.
- Mitől félsz?
- Attól, hogy megsebzel.
- Az nem fordulhat elő. - Tapasztja össze ajkainkat.
Ajka gyengéden cirógatja az enyémet. Annyira szeretnék elveszni ebben a csókban, de nem lehet. Így nem. Nem ilyen lelkiállapotban. Nem ilyen körülmények között. Fájdalmasan megszakítom a csókot és ellököm magamtól.
- Most az egyszer... ne gyere utánam. - Sietek ki a teremből.

De mikor is hallgatott rám valaha?