Sziasztok! (Már ha van még valaki, aki olvassa szegény könyvecském😔). Szóval, kb. olyan kétezer éve volt utóljára rész.
Ne haragudjatok, rengeteg dolgom volt és mindenki az utolsó napokon találja ki, hogy tz-t irat.🤕
Ha volt egy szabat percem örültem, ha kifekszem az ágyon és bevágom a lustát. De hoztam az új részt és igyekszem a meglévő részeket gyorsabban publikálni. A mostani rész nem lett egy nagy dolog, de ezután kicsit változnak majd a dolgok. Na, hagylak is titeket, jó olvasást!🙂

2017.06.04

By:SeoYun💙

Yun Seo szemszöge:

Belépek a fürdőszobába.
- Megnyitottam a csapot? - Kérdem magamtól. Megrántom a vállam. Ledobom a ruháimat. A törölközőmet ledobom a kézmosóra. Beállok a kádba telefonnal a kezemben és behúzom magam után a függönyt a biztonság kedvéért. Lehuppanok.
Felhúzott térdeimre támaszkodom míg beállítom a lejátszási listámat. A telefonomat megállítom a kád szélén. Aaa imádom a forró vizet. Megkaparintom a tusfürdőt, amit előre kipakoltunk. Bekenem magam az eper illatú kencével és fújok egy buborékot a kezemmel formázott körön át. Halkan énekelgetni kezdek.
Hátracsúszok, hogy bekenhessem a lábamat, mikor beleütközök valamibe. Amit egy lábszárnak érzek. A karomat magamhoz kapom, de beleakadok a fülhallgató zsinórjába, így a telóm megmártózik a vízben, de pont leszarom.

- Mi a faszom! - Szakad ki belőlem. És nem tudok megmozdulni. Hálát adok az égnek, hogy habos a víz és tele van a kád vízzel.
- Nyugi Yuno. - Szól mögülem halkan egy hang.
- Jungkook? - Az agyam lefagy. A hátam megfeszül és a mellkasom majd ki szakad. Előrébb csúszok, hogy sehol se érintkezhessünk és a lábamat magamhoz szorítom. A telefonomat kilököm a kádból.
- Jeong Guk. - Kezdem halkan. - Mi a faszt keresel a kádban?
- Fürdök. - Válaszolja.
- De szerintem én fürdök. Én voltam itt előbb. Szállj ki most.
- De mi van, ha leskelődni fogsz?. - Ekkor esik le, hogy nem csak én, hanem ő is meztelen. Mindenhol. A testem libabőrös lesz. Miket csinálhatnánk most itt. Megrázom a fejem.
- JK kurvára nem érdekel a tested, nem fogok leskelődni, csak kérlek szállj ki a kádból!
- Szállj ki te. Én engedtem meg a vizet.
Tudtam, hogy nem én voltam. Basszus... Elrántom a függönyt. A törölközőm a szoba másik végében van. Kurva élet. Sehogy sem tudok úgy fordulni, hogy ne látszódjon belőlem a hátamnál több.
- Baszd meg, szállj már ki! - Kiáltom. Egyre mérgesebb leszek.
Hátralendítem láthatatlanban a kezem és rácsapok a lábszárára.

Forró leheletét megérzem a nyakamon, mire kiráz a hideg. - Nyugodj már meg. Kiszállok. - Meg se hallom a szavait.

Hogy kiszabaduljak a kádból megragadom a zuhanyfüggönyt és becibálom a kádba, behúzom magam és Jungkook közé, falat húzva. Felállok.
Megrántom a függönyt. Az anyagot tartó karikák csak úgy repkednek a helyiségben.
Magamköré tekerem és odalépek a lefagyott Jeong Guk elé. A kezem lendül és hatalmas csattanással találkozik selymes arcával. Nem várom meg a reakcióját, kiszaladok a szobából, magam után húzva a csörgő függönyt.

- Mi a franc? - Kérdi Suga, aki mellett elszaladok.

Berontok a szobámba.
Felkapok egy fekete bundás testnadrágot egy bordó belebujós kapucnis pulcsit. Felhúzom az adidas futócipőmet és kirontok a szobából. Jin felhúzott szemöldökkel figyel, már ha ő volt az.
Kifutok a házból egyenesen az erdőbe.

A hideg lassan esti levegő sem hűti le felforrósodott bőrömet. Összevissza kacskaringózva futok. A nagy sietségben megbotlok valamiben és kiterülök a földön. A kavicsos hideg föld felsebzi a tenyeremet.
Egy könnycsepp gördül végig arcomon.

- Szuper. - Nehezen felállok.
Végre nem fájt a bokám, erre most ismét hasogat bele a fájdalom.
- Duplán szuper! - Seprem le magam.

Kiválasztok egy számomra szimpatikus fát.
Felkapaszkodom az alsó vastag ágára és felhúzom magam. Kényelmesen elhelyezkedem, hátamat nekitámasztom a fa törzsének.
Visszagondolva arra, hogy mégis miért szaladtam így el, nem tudok pontos okot mondani.
Megijedtem. Megijedtem a helyzettől, Jungkook-tól. Nem éreztem magam biztonságban. Nagyon megijesztett. De nem tudom milyen értelemben. Lehet azért mert váratlanul ért. Vagy mert nem volt rajtunk ruha. Bizonyára emiatt.

Nem számítottam erre. Abban a pillanatban féltem Jungkooktól, pedig ártalmatlan.
De miért? Mitől ijedtem meg ennyire? Biztosan nem csinált volna velem semmi olyat. Vagyis remélem.
Nem nézem ki belőle. Busszus....
Hát, hogyne ijedtem volna meg mikor egy pucér palival ültem egy kádban és én is pucér voltam?!.
- Aaaish! Elegem van! Feladom! - Kapok a két kezemmel a fejemhez. - Ez a gyerek teljesen kikészít. Jk miért?

Miután nagyjából kitomboltam magam és elgondolkodtam a történteken leugrok a fáról.
Körbe pillantok. Öhm... Merről is jöttem? Mindenhol fák.

Már nemsokára besötétedik. És kellene egy pulcsi. Vagy inkább kabát. Jó vastag, hogy ne fázzak.
Lepillantok a földre. Szerencsére látszanak a lábnyomaim. Lassan elindulok, meghallok valami ág zörrenést a hátam mögül. Megpördülök és megpillantok egy kutyát. Egy nagy kutyát. Egy nagyon, de nagyon nagy kutyát.
Aki éppenséggel rám vicsorít. És elindul felém. Először lassan majd már futva. Gyorsan felkapaszkodok az első fára és olyan magasra mászok, amennyire csak lehet.

- Kutyiii. - Szólok neki.
Abbahagyja a vicsoritást és kidugja a nyelvét. Lejjebb kúszok egy ágnyival. Mire morogni kezd.
- Nyugi, nem foglak bántani és te sem fogsz engem. - Beszélgetek neki. Tovább szövegelek, míg már teljesen le nem mászok a fáról.

A kutya felemeli két első lábát és rámugrik. Sikkanás hagyja el a számat, miközben kiterülök a földön.
- Csak ne harapj meg. Csak ne harapj meg. - Szorítom össze a szemeimet. A nyelve találkozik az arcommal és farkát csóválva lemászik rólam.
- Hogy hívnak kutyi? - Helyezkedek el guggolásban a kutya előtt és megsimizem a fejét.
Megtalálom a nyakörvén lévő kis karika medált.
- Oké a gazdád nagy BTS rajongó lehet.
Felállok és ismét leporolom magam. - Gyere Jungkook. - Szólok a blökinek, megfogom a maga után húzott kapcsolódott pórázt és a talpnyomaimat követve indulok vissza.

Még csak november van, de a levegő már elég hideg. Így mennek a napok: egyszer meleg van, másnap már jéghideg. Az erdő szélénél járva megpillantom a fiúkat. Jungkook rögtön felfigyel rám.
- Itt az elveszett bárány. - Szól.
Mindenki felém fordul és úgy néznek rám, mintha szellemet látnának.

- Te meg mégis hol a francban voltál? - Ragad meg Jin és végigmér, hogy lássa jól vagyok.
- Jungkook-kal sétáltam egyet.
- Jungkook-kal? - Kérdi Jk értetlenül és közelebb lép, mire a mögöttem elbújt kutya előlép és rámorog, így ő inkább visszalép.
- Ő itt Jungkook. Igaz pajti? - Simizem meg a fejét.
- Jungkook! - Kiáltja egy hang. Egy kislány terem mellettem és magához szorítja szeretett állatát. - Már mindenütt kerestelek! - Felnéz rám. - Köszönöm, hogy visszahoztad nekem! - Körbenézek, de a srácok hirtelen köddé váltak. Gondolom nem akarnak egy Armyval találkozni.
- Igazán nincs mit.
Mellém ér az anyuka, aki valahonnan nagyon ismerős.
- Byul? - Kérdem a kislányt.

Rám szegezi a tekintetét, és látom benne a felismerés szikráját.
- Te tanítottál meg labdát pörgetni az ujjamon! - Öleli át a lábam.
Az anyukája mosolyogva figyel minket.
- És miújság veled? - Guggolok le hozzá és megfogom a kicsi derekát.
- Képzeld! Tegnap előtt lettem öt éves!
- Tényleg? - Nézem vigyorogva. - Boldog születésnapot!
- Köszönöm. De szép a karkötőd! - Nézi a kis ezüst állíthatós láncot, amin egy macska tappancs medál lóg egy kis csengővel. Lekapcsolom a csuklómról.
- Neked adom.
- Óh...
- Ez a szülinapi ajándékom. - Szakítom félbe az anyukát mosolyogva. Odaadja az anyukájának, aki felrakja a csuklójára, kicsit lötyög, de nem vészes.
- Anyu látod milyen szép?!
- Igen nagyon szép. - Simítja meg a fejét. - De indulnunk kell. Menj, ülj be a kocsiba, én viszem Jungkook-ot.
A kislány megölel és elszalad.

- Ah... Köszönöm, hogy megtaláltad a kutyát, már indulnunk kellett volna csak közben elszökött. Nagyon hálás vagyok.
- Igazán nincs mit. - Mosolygok rá.
- Vigyázz magadra! - Simítja meg a vállam. - Szia.
- Ön is. Viszlát!

Visszaindulok a faházba, váratlanul megcsúszik a lábam és hátravágódom. A hátam erősen találkozik a kavicsos kemény földdel.
- Aish... - Ülök fel lassan. A tarkómhoz kapok. - Ez fájt. - Visszahúzva a kezemet észreveszem, hogy az ujjaimat vörös színű folyadék öleli körül.
Megcsap a vér fémes szaga, amitől elfintorodom.
- Yun Seo! - Kiáltja Jeong Guk.
Csak annyit veszek észre hogy valaki felkap és a faház felé cipel.
- Fáj a fejem. - Hunyom le a szemeimet.
- Mindjárt jobb lesz.
- Nem akarok veled beszélgetni.
- Ne haragudj. Nem tudtam, hogy bent ülsz a kádban. - Egyre jobban zúg a fejem. A szemeimet alig bírom kinyitni. Mint, aki be van szívva. Vagány.
- Megijesztettél... - Suttogom. A fejemet nekidöntöm izmos mellkasához.
- Nem akartalak. - Erre már nem válaszolok semmit.

- Mi van Yunnal? - Hallom Su Bin hangját.
- Beverte a fejét.
- Komolyan. Elegem van! Mindenkivel van valami?! Nemcsak Tae, hanem már ő is?
- Nyugi, adj egy hideg vizes ruhát! Én elintézem, te csak foglalkozz Tae-vel.

Jungkook szemszöge:

Leteszem Yunt az ágyra. Oldalra fordítom, elseprem a kontyából kiszabadult hajszálakat a tarkójától és a vizesruhával letörlöm az odaszáradt vért. Rossz nézni.

- Hogy lehet valaki ilyen bamba?
- Kussolsz.
- Legalább magadnál vagy. - Nyugszom meg.
- Inkább alszok. - Veszi ki a kezemből a rongyot és odateszi a sérült felületre. Végül nem szól többet.

Fél óra múlva Yun újjászületve tér magához. Kutya baja.
- Kimegyek megnyugtatom Su Bint, hogy élek.
- Oké.
- Bár, minek magyarázkodom neked? - Rázza meg a fejét.
- Nem tudom. - Nevetek rajta.
- Mindegy. - Legyint. Kilép a szobából én pedig követem.
Megáll a szobájuk ajtaja előtt, először nem értem miért, végül leesik.
Az ajtón át Tae nyögései hallatszanak. Halkan nevetni kezdek.
- Oké visszajövök később. - Fogja a fejét Yuno röhögve.
- Mit nézünk gyerekek. - Lép hozzánk Hoseok és Jimin.
Jimin nem bírja, hangos röhögésben tör ki.
Kitárul az ajtó és Su csodálkozva figyel minket.
- Hát ti?
- Hangos nevetésben törünk ki.
- Ti állatok! Csak a jégkocka Tae lázára!
- Jól vagy Hyung?
- Jk megbaszlak! - Válaszol.
- Akkor jól. Oké....
- Suuu..... Mizu???? - Kérdi Yun küszködve a nevetésével.
- Ne nagyon röhögj, mert Jungkook-kal alszol.
- Mi?

Yun Seo szemszöge:

- Mi? - Kérdem lefagyva.
- V-t ápolom úgyhogy vele alszol.
- Remélem alaposan leápolod. - Vágom be a durcát, felkapom a folyosón nyújtózkodó Hógolyót és visszavágtatok Jungkook szobájába.
Felmászok a felső ágyra.

JK belép a szobába és vet rám egy perverz vigyort.
- Hát ez remek. - Jegyzem meg inkább csak magamnak.
Hanyatt vágom magam az ágyon, Hógolyó készségesen kiterül rajtam.
- Az élet egy ribanc! - Simogatom a hasamon fekvő macskát.
- De dulifuli valaki.
- Add meg nekem azt a szívességet, hogy csendben maradsz.
Jungkook feláll az ágy létrájára így fellát az ágyra. Hógolyó megijedve leugrik rólam. Hallom apró távolodó lépteit.
- Még a macska is itt hagy miattad! - Teszem a szemem elé a karom.
- Te szegény.
- Átok vagy komolyan. Nem is! Karma...
- Karma? - Röhög ki. Felmászik az ágyam szélére és elhelyezkedik törökülésben a lábamnál.

Piszkálni kezdi a lábam szárát.
- Hé! Mióta vagyunk mi ilyen jó viszonyban? - Kérdem cinikusan és felülök. Hátamat nekitámasztom a falnak. Rám vigyorog.
- Jól vagy? - Kérdi komolyan.
- Remekül. Most pedig mássz a saját ágyadra.
- Miben alszol?
- Pólóban? - Vágok egy érthetetlen grimaszt.
- Ááá... Kár pedig, akkor nem fogom látni a szexi a két anyajegyedet a válladon.
- Takarodj! - Sikítom és hozzávágom a kispárnám. Mire visszadobja. Megfogja a takarót és rámdobja becsomagolva ezzel.
- Menj már! - Lököm le a paplant. Ő addigra lent terem. - Megvárom kint míg átöltözöl. - Hagy egyedül.

- Kösz...

Immár a pizsamámban feszítve állok a szoba közepén.
Egy kinyúlt macskás pulcsiban, ami öt mérettel nagyobb, mint kellene. A karom valahol az ujja közepén elveszett. Oké inkább megnézem Jint.
- Merre mész? - Kérdi Nam Joon.
- Jin-hez indultam.
- Fürdik.
- Ohhh...
- Akarsz beszélgetni? - Néz rám. Megvizsgálom a szememmel a kezében tartott laptopot. Biztos sokáig fent lesz még.
- Áá. Nem kell. Pihenj le! - Mindentudón megforgatja a szemét.
- Igen is főnök! Amúgy csak figyelmeztetlek, de az este vigyázz Jiminnel. És Jungkook-kal. - Teszi hozzá.
Tudom nyugi. Félek én ettől az estétől.
- Jimintől miért?
- Jobb, ha nem tudod. - Amint bezárja az ajtaját, a hátam mögül valaki megbök.

- Hmm? - Fordulok felé.
- Yunoooo. - Kezdi Jimin. - Kérsz? - Mutatja fel a kezében pihenő soju-t.
- Jimin. Hagyj. Józannak kell maradnom. - Hogy túléljem az estét. Múltkor is részeg voltam. Amikor.... Öhm. Történtek a dolgok.
- Csak egy pohárral.
- Nem.
- Most igyak egyedül? - Ez se jó ötlet.
- Hoseok?
- Már kiütötte magát. Naaa.
- Legyen! De csak egy pohárral! - Figyelmeztetem.
- Okés kapitány. - Tiszteleg. Megragadja a karom és elhúz a nappali irányába. Ennek nem lesz jó vége. Csóválom a fejem.

Jungkook szemszöge:

Többet nem várva Yun-ra lépek ki a szobából. Mi a francot csinál? Su Bin jön velem szembe.
- Yun? - Rám emeli a tekintetét és összevonja a szemöldökét.
- Nem veled van? Én fürödtem.
- Mindegy megkeresem.
- Jó éjt.
- Neked is. - Vigyorgok rá.
- Perverz állat! - Csap a karomra.
- Miért ütögetnek mindig?
- Mert megérdemled.

Folytatom az utam lefelé a lépcsőn, mikor hangos kacagást hallok meg.
- Oké... Akkor úgy, hogy értsem. JK meglátott vele szembe jönni egy lányt a folyosón. Erre megijedt megfordult és nekiment egy másik csajnak és végül bocsánatot kérve bemenekült a férfi mosdóba?
- Aha. Ekkor volt 16 éves. - Ki foglak Jimin herélni. - A nappaliba érve megpillantom a jómadarakat, miközben szakadnak a röhögéstől. Aztán meglátom a lényeget. A több üveg Soju-t a dohányzó asztalon.
- Végetek van. - Jelentem ki.
- Itt van Jungkook, aki fél a lányoktól.
- Nyugi tőled nem tartok. - Ahogy már senkitől se. A debütálásunk kezdetekor minden lányban a rajongót láttam.

- Pedig jobb lenne. - Borul ki a kanapén. Erre még visszatérünk.
- Miért adtál neki Soju-t, te barom?! - Jimin feláll a kanapéról.
- Szerintem. Ki-fogok-taccsolni.
- Jimin! - Kiált Jin. - Húzz ki, ha ilyen dolgod van. Nem takarítok utánad! - Megragadja a karját, egy pulcsit rálökve kihúzza a házból.

- Na gyere. - Megfogom a karját és a nyakam köré tekerem. - Felállni fel tudsz?
- Járni is tudok. - Elrugaszkodik az ágytól és lép egy lépést, mire megbotlik a szőnyegben.
- Aish. Nem küszködök. - Megragadom meztelen térdeit és menyasszonyi pózba kapom. Pulcsija felcsúszik a combján megmutatva nekem fehér franciabugyija szegélyét. Meg akarom érinteni ezt a lányt. Bele akarok temetkezni, szeretni minden nap. Mellette akarok felkelni és azt akarom, hogy velem legyen, mikor lenyugszik a nap.
Megrázom a fejem. Felsietek vele a lépcsőn nehogy rosszul legyen.
- Nincs hányingered? - Amint kimondom a kérdést, lerántja a lábát elengedi a nyakamat és beront a fürdőbe.

Yun Seo szemszöge:

A vécé kagylót körbe ölelve adom ki a vacsorámat.
Meleg ujjakat érzek meg a nyakamnál és a zavaró hajszálaim eltűnnek.
- Menj ki, létszi. - Húzom le a vécét és szakítok egy kis vécépapírt.
Ez olyan megalázó. Nem akarom, hogy itt legyen. Nem kell így látnia.
- Azt hiszed én nem voltam már így? - Lassan kis körökben simogatni kezdi a hátamat.
- Attól még nem kell itt lenned. Jól vagyok.
- Nem vagy jól, és nem hagylak itt.
- De tényleg. - Mégegyszer megnyomom a lehúzó gombot.
Felállok, Jungkook megragadja a derekamat nehogy elessek.
- Komolyan. - Nézek fel rá.
Meleg kezei elhagyják a derekamat, ahol a kezei testemet érintették most majd megfagy.

Megmosom az arcomat. Teljesen józannak érzem magam.
Besétálok a szobánkba. Megkapaszkodom a létrában, de ahelyett, hogy felmásznék nekidöntöm a homlokom a hideg rácsnak.

- Nem akarsz inkább lent aludni?
- A-a. - Elszakítom a homlokom a hideg fától és felmászok.
Próbálok egy kényelmes pózt felvenni, ami nem nagyon sikerül. Oldalamra fordulok és kezemmel a számhoz kapok, hogy tompítsak az ásításomon. Megragadom a kispárnámat és magamhoz ölelem.
- Komolyan elveszlek férjemül.
- Benne vagyok.
- Nem neked beszéltem.
Jungkook lekapcsolja a villanyt. A paplan susogása jelzi, hogy kényelembe helyezkedett.
Nem bírom ki, feltápászkodok és lelesek a srácra.
- Aludj. - Szól.
- Alszok! - Megijedek és visszavágódom az ágyra. Eltelik úgy 10 perc és ismét lepillantok.
- Ha annyira alszol, akkor mit lesel itt engem annyira, hogy mindjárt leesel az ágyról..?

Felkel, felkapja a komódon pihenő flakont és kortyol belőle néhányat majd ahelyett, hogy a helyére menne felmászik mellém.
- Te mit akarsz?
- Vigyázok rád. Lentről nem látlak és legalább így kedvedre nézhetsz anélkül, hogy lezuhannál. Aludj csak.
- Nem foglak nézni. Jól vagyok, nem kell rám vigyázni!.
- Aludj! - Úgyse tudok vele mit kezdeni, így az alvást választom, mint a veszekedést.
- Ahogy akarod Oppa. - Hunyom le a szemem.
- Te kis... - Motyogja halkan.

Mosolyomat és gondolataimat elrejtve merülök mély álomba.