Sziasztok!

Észrevettem, hogy az olvasóim egy része köddé vált, de azért remélem maradtatok még egy páran. 😅❤

Jó olvasást! 😄🐼

2017.04.13

By:JeonSeoYun

- Ismét túrázni mentek. - Jelenti ki. Hangosan fújtatok egyet.
- Már megint? - Kérdem morcosan.
- Megint. - Bólint.
- De hát tél van! - Hüledezik Su Bin.
- Most egy faházban lesztek. Nyugi lesz fűtés meg minden. - Rántja meg a vállát.
- És én? - Kérdi JK.
- Te utánuk mész. - Ja igen... Neki közbejön az érettségi teszt... Hát e van. Szívtad JK.
Atyaég! De jól jártam, hogy a matekot, angolt és a stylist gyakorlati vizsgámat megcsináltam előrehozottan 11.-ben.
- Meddig leszünk? - Kérdi Jin visszarángatva a földre. Látszik, hogy már várja.
- Nem tudom, de most egy kicsit hosszabb "szünetet" kaptok.

- Ez király! - Ugrik elém Jimin. Kihasználva az alkalmat felugrok a hátára. Átkarolom a nyakát és rácsimpaszkodok mint egy maki az anyukájára.
- Gyí paci! - Jimin megindul velem de megcsúszik a cipője a kövön és majdnem elesünk.
- Fejezzétek inkább be. - Szól Jeong Guk.
- Nem estem el. - Rántja meg Jimin a vállát és folytatja útját velem. Ismét megcsúszunk. A lábam ide oda himbálózik ChimChim oldalán.
- Hülye cipő... - Morog Jimin.
- Gyere inkább ide.
Felemelem a fejem Jimin válláról és nemlegesen megrázom a fejem.
- Menjünk csak sima sétában ChimChim.
Jungkook még mormog valamit az orra alatt, de azt már nem értem. Nem is bánom.

Néhány nappal később

- Köszönök mindent. - Ölelem át a BigBang tagokat. - Nagyon hálás vagyok, tényleg.
- Mi örültünk. - Szól TOP.
- Nagyon fogtok hiányozni. - Gördül le egy könnycsepp az arcomon. A fiúk lassan bevonulnak és nem lesz már lehetőségem arra, hogy beszéljek velük. Kivétel GD, akivel még elmegyünk a bálra. Daesung magához ragad és két puszit nyom az arcomra.
- Vigyázz magadra! - Válaszul bólintok.

- Beszélhetünk egy kicsit? - Szól GD. - Ismét egy bólintás. Elköszönök a fiúktól, aztán elindulunk G-Dragon-nal a YG Entertainment közelében egy olyan utca felé, ahol nem nagyon járkálnak.
- Nem tudom, hogy észrevetted-e, de megkedveltelek.
- Én is, és a többieket is. - Halkan felnevet.
- Félreértettél.
Tudatlanul fordulok felé.
- Én úgy kedveltelek meg, mint egy férfi egy nőt. - Nagyot nyelek és félrepillantok.
- Aigoo! - Fordít maga felé. - Ne csináld ezt.. Tudom, hogy te mást szeretsz. Csak gondoltam jobb ha tudod. - Mosolyog rám, közben megrántja a vállát.
- Én? - Nézek rá döbbenten.
- Láttalak, vagyis megpillantottalak téged Jeon Jeong Guk-kal. Résnyire nyitva volt az ajtó. - A szemem tányérnyira kerekedik. - Nyugi! - Emeli fel a kezeit. - Rögtön bezártam az ajtót nem leselkedtem.

Az ég felé fordítom arcom és vizsgálom az enyhén szürkés felhős eget. Nagyot sóhajtok.
- Azt nem kellett volna látnod. - A cipőm melletti kis kaviccsal kezdek szórakozni.
- Mindegy már megtörtént. - Jah... Megtörtént.
- Nem húzom az időt lassan mennem kell. – Maga felé fordít és átölel.
Én is magamhoz szorítom.
- Vár rád a nagy ő Ji Yong. - Fogom meg a karját. - Sajnálom, hogy így alakult, de az biztos, hogy nekem egy különleges helyet foglalsz el a szívemben.
Rám veti pimasz gyermekies vigyorát.
- Ez nem vigasztal.
- Hé! - Csapok a vállára. Váratlanul egy felém hajol és egy puszit nyom a számra.
- Viszlát Yun Seo. - Sétál el.

A számhoz kapok.
- Mi a fasz? - Kérdem halkan.
- Yun! - Megfordulok és rámosolygok Jin-re.
Válaszul ő is rám mosolyog. Odasétálok és átkarolja a nyakam.
- Na mesélj csak Yuno,Yuno...
- Hmm? - Teszem az ártatlant.
- Mindent láttam.
- Ja, hogy az!! - Jin krákog egyet és rám veti ezt a "jobban jársz ha kurvára komolyan veszel mert, véged" pillantást.
- Szeretlek Jin!! - Nevetek fel idegesen.

<••×••>

Már egy órája ülünk buszban. Elérünk egy erdős részhez. Az erdőbe néhány méteren át betonút vezet be, aztán egy faháznál lyukadunk ki.

- Végre! - Egyenesedek fel. Leszállunk és nyújtózkodok egyet míg Nam Joon elmegy intézkedni.
- Suga!! - Szólok. - Masszírozz már meg. - Odaáll mögém és elkezdi nyomkodni a hátam. Aaaa.. Rohadtul elzsibbadtam.
- Köszönöm. - Megfordul én meg felugrok a hátára.
Komolyan mostanában rászoktam erre.
- Nehéz vagyok?
- Hmm. Nem. - Nevet.
- Biztos. - Lefelé csúszom ezért ugrik egyet, hogy a feljebb kerüljek.
- Gyertek, meg van a miénk. - Lógat egy kulcsot Rapmon. - A 13-as.
Beszáll a kocsiba és J-hope beugrik mellé.
- Mi gyalog megyünk odáig? - Fordítom oldalra a fejem, hogy lássam az arcát.
- Aham.
- JK mikor jön? - Akaratom ellenére is kicsúszik a kérdés.
Suga rám vigyorog.
- Nem bírtad ki, mi?
- Csend.
- Amúgy este körül, vagy az is lehet, hogy csak holnap.
- Megszívta.
- Meg.

Megtaláljuk a 13-ast, ami kicsit távolabb van a többitől és a fák egy kicsit elkerítik.
- Állítólag, ha kicsit beljebb sétálunk a földúton, akkor egy tónál lyukadunk ki. - Magyarázza Yoon Gi.
- Tényleg?
- Majd elmegyünk és megnézzük.
- Oké.
Az ajtóig egy falépcső vezet. Körbe mindenhol már megbarnult levelek hevernek szanaszét.
- Kicsit kár, hogy télen jöttünk.
- Jövünk mi majd nyáron is. Nyugi.

Benyit az ajtón. Elénk tárul egy rövid folyosó, ami balra egy hatalmas nappaliba vezet. A helyiségben egy nagy kanapé és hozzá illő fotelek helyezkednek el közte egy modern fa dohányzóasztal. A falak a fa kellemes illatával fogad, ami otthonossá teszi a helyet. Aaa nagyon szép. Velem szemben a lépcső mellett egy kandalló áll arra várva, hogy begyújtsunk és a tűzifa kellemes ropogjon benne. Tőlem jobbra egy boltíven átjutva a konyhába lyukadok ki. Fa pultok.. Fa asztal..

- Olyan szép. - Jegyzem meg.
- Szóval. - A nappaliban összegyűlünk Nam Joon hangjára. - Az emeleten négy szoba van és egy fürdő. Az egyik szobában három ágy van, egy kétemeletes és egy sima. A másik kettőben egy-egy emeletes. Az utolsóban egy franciaágy.
- Ki melyikre pályázik?
- Gondolom Tae-ék megcélozzák a franciát. - Röhög Jimin.
- Hülye! - Vágja karon Su Bin. - Yunnal alszom a francián. - Vágja rá Su.

Végül eldől a szoba és alvótárs választás. Én Su-val, Tae Jungkook-kal, Jimin J-hope-al, Suga Jin Rapmon trió pedig együtt.
Felmegyünk a tippeljetek, milyen lépcsőn? Elárulom fa csigalépcsőn. Mi vagyunk a folyosó legelején, miénk balra az első ajtó a fürdő mellett. Velünk szembe Jin-ék, a fürdő másik oldalán Jimin-ék és Jin- mellett Jungkook-ék. Belökjük a bőröndünket az ágyra.
- Ez jó lesz. - Csapom össze a tenyeremet.
- Jösztök? - Kukkant be Jimin.
- Persze!

Immár Jin sétál lezseren a tó felé hátán egy púppal vagyis velem.
- Jin! - Teszem a fejem a vállára.
- Igen?
- Csinálsz valami finomat estére?
- Megoldom.
Odaérünk és leszállok Jin hátáról.
- Jéé! Tényleg itt egy tó! - Gyönyörködöm a tájban.
- Megmondtam. - Áll mellém Suga.
- Ez nem igaz... Nem vagyok őrülten romantikus. - Kiált Su Bin Tae-nek.
- Dehogynem!
- Jó! Te meg gyerekes vagy! - Nyújtja ki sértődötten a nyelvét.
- Oké... - Sétálok oda hozzájuk. - Mi a helyzet?
- Kötekedik!
- Áh... Ezek a mai fiatalok. - Nézek Jinre és nevetésben törünk ki.
- Ezt mondom én.. Tényleg nekik kellett volna a franciaágy. - Szól közbe Jimin. V meglöki. ChimChim nadrágja elázik.. Ennek nem lesz jó vége. Jimin kimászik, Tae-t utolérve megragadja és becibálja a hideg tóba.
- Készüljünk fel, hogy betegek lesznek.
- Az biztos. - Rázza a fejét Jin. - Gyertek ki! Most! - Kiált.

Figyelem a hülyéskedő Bangtan tagokat, ahogy boldogan kergetik egymást és élvezik az életet.

Sose hittem, hogy egyszer eljutok idáig. Azt hittem úgy fogok élni, hogy egy fityinget se keresve vágyok olyan élet után, ami tudom sose lesz az enyém. Hogy arról álmodozom, hogy legalább egyszer találkozom élőben a biasommal és azután már boldogan halhatok meg. Hogy legalább egyszer eljutok egy BTS koncertre és mikor vége lesz bőgve indulok haza, mert még várom a folytatást. De nem így lett. Sokkal többet kaptam, mint egy koncert a kedvenc bandámtól. Vagy egy mosoly a biasomtól. Tőle meg pláne.. Máig emlékszem az első találkozásunkra hiába voltam részeg.

- Komolyan soha többet nem iszom. Annyira kínba vagyunk, hogy már a tagokat is ideképzelem. - Ott álltak hárman a fejünk fölött, könnyes szemmel fordultam meg és indultam a hálószoba felé négykézláb...

Ajaj...
Visszagondolva nevetek saját magamon. Hát első benyomás megvolt...

Tudtam, hogy ez nem lehet igaz. Csak álmodom és ez nem történhet meg.
- Su ez csak a képzeleted! A piától délibábot látsz! - Kúsztam tovább mikor valaki felkapott az ölébe... És szembenéztem vele.

Vele, aki bearanyozza, de főképp befeketíti a napjaimat. Igen tinédzserként a biasunkról álmodozva elképzeljük, hogy milyen cuki, meg kedves. De nem... JK egy veszedelem. Egy fekete viharfelleg a felhőtlen égen. Egy tornádó, ami ha magába szippant sosem enged el. Veszedelem a szívemben és elmémben.

- Nehéz vagyok. - Ez volt az első koreai mondatom felé, amit meglepetten fogadott.
- Én nem így gondolom.
Aztán jött a többi tag. A rengeteg kedvesség és szeretet. A törődés.

Jin, aki mindennap úgy gondoskodik rólam, mintha a kishúga lennék.
Nam Joon, aki kioktat ha kell és segít az utamon.
Suga, aki egy támasz ha sírnom kell és mindig jóútra térít.
Hoseok, aki bearanyozza a borzalmas napokat és felvidít.
Jimin, akire öcsémként nézek (hiába idősebb nálam), akit óvni akarok és ő is engem. Akinek a sületlenségei néha a tetőfokon vannak, vagy éppen az idegeimre megy a hülyeségével, de mégse tudnék immár elképzelni egy napot se nélküle.
TaeTae, akit kiherélek ha megbántja a barátnőmet. Ő szintén a húgaként tekint rám és imád szívatni, de megóv a bajtól, ahogy egy testvérnek kell és boldoggá teszi Su Bint, ha rossz napja van akkor is.
És Jeong Guk a veszedelem, aki pörgőssé teszi a napomat. Mellette nem unatkozom az biztos. Sokszor már a hajamat tépem(vagy az övét), de mégis kötődöm hozzá... Ahhh.... Sokszor képzeltem már, hogy megfolytom.... Hmm.. Talán egyszer...

- Min vigyorogsz? - Szólal meg valaki mellettem. Elkergetve gondolataimat. Oldalra pillantok. A veszedelem személyesen. Mielőtt válaszolhatnék a telefonom zúgni kezd a zsebemben. Kiszedem a farzsebemből.
- Szia anya! - Szólok.
- Hogy vagy?
- Jól és ti, Szili?
- Minden rendben. Azért hívtalak, hogy előre is Boldog Születésnapot kívánjak.
- Szülinap?

Jungkook szemszöge:

- Szülinap? - Hallgatom dallamos hangját. Oké meg kell tanulnom magyarul. - Valaki megragadja a karomat és arrébb húz.
- Tényleg, jön a születésnapja! - Mondja Su vigyorogva. - Ti terveztetek valamit?
- Mivel Shin Yun Seo nem szereti a meglepiket így nem.
- Egyenesen utálja. - Helyesbítem ki Suga igazságát.
- Szerintem ruccanjunk ki valamerre. Mi lenne ha elvinnénk egy vidámparkba?
A srácokkal egyszerre nézünk össze.
- Su - Kezdi J-hope. - A vidámpark nem nekünk való. Be se jutunk a kapun.
- Ez igaz. - Értünk egyet.
- Csinálok álruhát. Naaa.. - A srácokkal összenézünk.
- Naaa? - Ragadja meg Tae karját.
- Legyen. - Mondjuk egyszerre. - Su örvendezve ugrik Tae karjaiba.
- JK! Hogy ment? - Öhhh....

- Jól. Hál' Istennek többször nem kell mennem. De figyeljetek én fáradt vagyok. Megyek lefürdök. - Megsem várva a többiek válaszát robotolok be a faházba.

Felkutyagolok a lépcsőn és belépek a fürdőszobába. A kád az egyik sarokban van elhelyezve köré pedig szürke zuhanyfüggönyt lehet húzni. Az egész fürdő fekete fehér és szürke. Tetszik. Elhúzom a függönyt. Átmegyek a szobámba és kiveszem a cuccom. Kinézek az ablakon.

-

Végre egy kis szünet. - Sóhajtok. Több időm van Yunnal lenni. Az is lehet, hogy a múltkori kis történetünk megismétlődik. Vagyis remélem. Feldobom az alsó ágyra a bőröndöm. Biztos, hogy nem alszok fent. Majd Tae.
Vissza kutyagolva a fürdőbe ledobom valaki cuccára az enyémet. Biztos itt felejtette valaki. Vagy mosni akar....
Megengedem a vizet. Majdnem elkezdem vetkőzni, mikor eszembe jut a legfontosabb dolog. A törölköző.
Ismét visszavágtatok a szobámba és kikapom a fehér törölközőmet, amit kikészítettem az ágyra.
- Akkor én alszom fent?
- Gondolom Su mellett jobban elaludnál. - Vigyorgok rá.
- Jól gondolod. - Röhög ki.

Belépve a fürdőbe megcsap a gőz és valami kellemes illat. Ledobom a törölközőt majd a ruháimtól is megszabadulok. Megnézem magam a tükörben. Rengeteget változtam a debütálásom óta. És olyan rég láttam a családomat.
A családom említésére elmosolyodom. Szeretném Yunt bemutatni nekik. Megpaskolom az arcomat, majd ledobom a bokszeremet és a kádhoz sétálok. Nem rémlik, hogy behúztam volna a függönyt. Mindegy. Megrántom a vállam. Aprót megemelem a függönyt hogy beférjek. Megtartom, majd belépek a kádba és végül elengedem. Oda sem figyelve huppanok le, a függönnyel szórakozva, majd felfigyelek valamire. A tekintetem magam elé szegezem. A testem azonnal reagál a látványra. Megnyalom az alsóajkam, próbálom visszafolytani a nyögésemet.

Egy nő ül háttal előttem. És ez a szexi hát nem akárkié. Yun Seo-é. Egy kádban ülök vele.
- Shin Yun Seo. - Mondom halkan, de nem hallja meg.
Hallkan énekelni kezdi a Blood Sweat and Tears számunk refrénjét. És Istenem. Csodálatos hangja van.
A tekintetem lekalandozik a hátán felfedezve a vállán lévő két iker anyajegyet. Makulátlan. Tiszta.
A fejembe képek ezrei pattannak fel és égetik a testem. Végig akarom csókolni azt a hátat. Yun hírtelen mozdul és hátralöki magát. A háta nekiütközik az én felhúzott lábaimnak. Ijedtében, ahogy magához kap megrántja a fülhallgatót, a telefonja belecsúszik a kádba.
- Mi a faszom! - Kiáltja.
- Nyugi Yuno. - Szólok halkan.
- Jungkook? - Merevedik meg a teste. Na, most biztos kiherél....