Kilépek az ajtón és becsukom magam mögött. Elindulok a díszes folyosón. Az agyam totál üres.
- Shin Yun Seo! - Felemelem a fejem.
- Én... Sa.. Sajnálom, nem tudtam, hogy nem tudsz úszni. - Legyintek egyet. Nincs nekem ehhez erőm. A lány boci szemekkel rám néz.
- Nem haragszom, de legközelebb több eszed legyen. - Bizakodó mosolyt ölt arcára és elszalad. Állok még néhány másodpercig, aztán visszafordulok és benyitok abba a szobába, ahonnan indultam.
JK az ágy közepén fekszik karjával eltakarva arcát. Odasétálok az ágyhoz.

Most vagy valami perverz dologra kéne gondolnom, vagy átkoznom kéne magam a szobában történtekért, de semmi. Egyszerűen semmi. Még egy kemény dupla matek óra után se volt ilyen az agyam. Jungkook mellkasa lassan, egyenletesen emelkedik.
Megkerülöm az ágyat és a kis keskeny helyre leülök. Ökölbe szorítom a kezemet, megcélzom Jungkook hasát és öklöm összetalálkozik a kemény izmokkal.
- Mi a faszom! - A váratlan csapástól felnyüszít és oldalára fordulva megszorítja a hasát.
- Kifele. - Felül rám veti gyilkos tekintetét és nemlegesen megrázza a fejét. Az ajtóra mutatok. Tekintetével követi mozdulatom, de ismét megrázza a fejét.
- Menj te!
- Én voltam itt előbb.
- Ki nem szarja le? Szerintem az ágy kétszemélyes, úgyhogy bőven elférünk. - Mélyen beszívom a levegőt és lepillantok ökölbe szorított kezeire.
- Nem akarok veled egy szobában lenni.- Szakad ki belőlem.
- Néhány perccel ezelőtt nem volt baj, hogy a szobában tartózkodom.
- Az akkor volt, ez meg most van. Kifelé!

Ismét az ajtóra mutatok, de elkapja csuklómat és lehúz az ágyra. Esélyem sincs cselekedni. Villámgyorsan az oldalamra fordít és befészkeli magát mögém. Összeszorítom az álkapcsom nehogy valami olyan szitkozódás hagyja el a számat, amit később megbánnék.
- Ha már kétszemélyes az ágy, ahogy az előbb említetted, mi lenne ha áthúznád a segged az ágy másik felére?
- Néha befoghatnád azt a csipkelődős szád. Nem gondolod? - Kanos köcsög.
- Nem. - Karja a derekamon olyan mintha egy forró vas lenne hozzám nyomva. Éget. Egész testemben érzem minden porcikáját. Nem bírom megállni, hogy ne szóljak be neki.
- Menj vegyél egy hideg zuhanyt.
- Kuss... - Rátudva sorsomra szorosan behunyom a szemem. Nincs itt Jungkook. Nincs itt.. Próbálom kiüríteni a fejem, hogy minél hamarabb elaludjak és vége legyen ennek a borzalmas éjszakának.

Jeon Jeong Guk szemszöge:

Valami puha és jóillatú. Elbújva az álmaimban próbálok közelebb nyomulni ehhez az élvezethez. Eper. Eper illata van. Arcomat belefúrom és először megpuszilom, majd a nyelvem hegyével megízlelem ezt az édességet. A lábaim között megmozdul valami. Egy lábacska. Lassan kinyitom a szemem. Bőr. Lassan felemel a fejem és lenézek az alattam fekvő lányra. Teljesen rámásztam öntudatlanul. Nyaka rózsaszín a borostámtól, ami mosolygásra késztet. Végigfuttatom pillantásom testén. Su valahonnan szerzett Yun Seo-nak egy szürkés pólót, és egy rövidnadrágot. A pólója felcsúszott derekán feltárva nekem a köldöke és a nadrágszegélye közti gyengéd bőrfelületet. Ajkamba harapok, úgy érzem a mai reggelem egy hideg zuhannyal kezdem. Az erekcióm mindjárt szétszakítja a bokszeremet - a farmeromat az este közepén valamikor levethettem -.  Egyik karom átfut mellkasán és ez csak még rosszabb dolgokat művel a testemmel. Lassan kiélvezve a pillanatot elhúzom a karomat róla enyhén végigsimítva rajta. Örömmel kijelenthetem gondolatban, hogy nincs rajta melltartó, a farkam rándul egyet. Oké... Átmentem önpusztításba.

Yun mocorogni kezd és felém nyomulva átfordulunk. Addig fészkelődik míg már teljesen rajtam köt ki. Lehunyom a szemem, ahogy érzem összepréselődött mellkasunkat. A jó kurva élet. Kezével matatni kezd, keze lassan lesiklik derekamra. Könnyen megtalálja a pólóm szegélyét és meleg kezével becsúszik a felsőm alá. Komótosan végigsimít az oldalamon, míg el nem ér a mellkasomig. Kiszakad a mellkasom. - Shin Yun Seo mit művelsz velem? - Ott megtorpan és nem szándékozik megmoccanni. Bassza meg! Ez a kezecske végigégette a testem.
- Ez... olyan hülyeség... - A váratlan hangtól a szívinfarktus jön rám. Még motyog valamit, de nem értem. Felemelem a fejem, vág egy grimaszt, összeráncolja a szemöldökét.
- Ja.... Kurvára tud idegesíteni. - Alig értem a szavakat, de van egy olyan érzésem, hogy ezt rám értette. A felsőm alatt melegedő ujjait behajlítja, amitől kiráz a hideg.
- Ummm. Csókolni azt jól tud.. - Motyog tovább.. Ez a mondat a szívemig hatolt. Ezek szerint élvezte. Próbálom levakarni a fülemig érő vigyort, de mi a francnak? Úgyse látja. - Mi?? - Esik le a tantusz. Lehet nem is rólam beszél... Várjunk csak? Kurvára vége van, ha nem rólam beszélt. Kifilézem. Nem is inkább elfenekelem. Mondjuk arra nem lennék képes.

Számomra nagyon is ismerős dallam üti meg a füleimet, nem messze tőlem. Save me. Yun felül nyújtózkodik egyet, mintha csak otthon lenne. Oldalra fordul és átnyúlva felettem, megkaparintja a telefonját. Kinyitja a szemét, hunyorítva pillant a képernyőre, végül felveszi.
- Igen? - Felülök és figyelem arcát. Szemét lehunyta, de a vonal másik végén elhangzottak hallatán apró grimaszokat vág.
- Ha?? - Ujjait hajába fúrja és megborzolja. A hosszú kócos tincsek aranyosan, de mégis szexin keretezik arcát.
- Nem vagyok otthon?... - Hát ez félig kérdésnek hangzott. Pillái megremegnek utána rögtön felemeli fejét. Figyelmesen végigpásztázza a szobát, végül figyelme egyenesen rám tapad. Szemei elkerekednek. Emlékszik valamire egyáltalán a tegnap estéről?
- Igen itt van.
- Nem, nem aludtunk együtt... - Sóhajt. - Az kéne még nekem egy rakás kis Jungkook.
Hátrahőkölök. Pedig milyen szép gyerekeink lennének. Ki a franccal beszél?
- Én aludtam, hogy ő mit csinált azt csak a jó Isten tudja... - De tekintete és mozdulata elárulja. Oldalra pillant, majd ismét engem figyel. Alsó ajkát beszívja, majd visszaengedi. Tudja mit csináltunk az éjszaka.
Pimasz mosoly terül el arcomon.
- Rendben. - Ásít egy nagyot és kezembe nyomja a telefonját. - Téged keresnek.
- Igen?? - Nyomom a fülemhez a telefont.

Fél órával később már felöltözve nyitogatok be minden szobába a többieket keresve. Már mindenkit megtaláltam csak Tae-t és Su Bin-t nem.
- Óh a faszomba.... Nincs nekem ehhez kedvem. - Morgom magamban. Kicsapom a következő ajtót. Az ágy szemben helyezkedik el az ajtóval rajta két emberkével.
- Kurva élet! - Kiált Su egy takarót kaparintva, hogy eltakarja magát. Bár Tae mindent elfed. Mikor Su biztonságban érzi magát Tae lemászik róla és felveszi a nadrágját.
- Töröld le a képedről azt a vigyort. - Emeli rám mutató ujját egy fenyegető pillantással fűszerezve.
- Bocs Hyung... - Verem vállon, még mindig vigyorogva.
- Tudod, itt az a gond, hogy túlságosan kanos vagy. - Néz rám mérgesen. - Azután a csaj után nem voltál senkivel?
- Haver, bocs, hogy benyitottam. - Próbálom lenyugtatni.
- Miért nem kapod már el Yunt a francba! Szereted, akkor meg? Mit vársz? - Megtenném én... De...
- Ő egy vadmacska... Nem igen hagyja magát.
- JK miért nem cuppansz rá? - Folytatja.
- Már megtettem. - Jelentem ki, mielőtt elgondolkodnék a válaszon.
- Micsodaaa!!! - Ugrik a hátamra a már felöltözött Su Bin. Ez gyors volt..
- Majd az asszonyod részletezi. - Vigyorog rá Tae Hyung. - Ő az enyém úgyhogy.... - Kacsint Su-ra... - Gyere csak mesélj Tae bátyódnak. - Karolja át a nyakam és elvezet. Bárcsak sose nyitottam volna ki a számat.

<••×••>

A szívem ezerrel ver miután lefutottuk a váltót, amin persze elsők lettünk. Imádom azt az elégedettséget, mikor átfutok a célvonalon. Shin Yun Seo-ék az Army-knál ülnek az első sorban. Persze álruhában.
- Su Bin abban a parókában úgy néz ki, mint egy vámpír.
- Hát a szőke nem az ő színe. - Bólintok egyetértőn.
Széttárom karjaimat mosolyogva a "vörös hajú" Yunnak és rákacsintok.

A rajongók visítva mutatják ki tetszésüket.
Yun elég messze van, de tudom, hogy látja mit csinálok. Erre jel az, hogy feltűnés mentesen felemeli a bal kezét megvillanva középső ujját.

Előveszem a telefonom gyorsan bepötyögöm az üzenetet:
• "Tudom, hogy szeretsz, de ne ennyire"
• "Látod!? Nyíltan kimutatom az érzéseimet..."
• "Igen, tegnap este éreztem a szereteted..."
Erre már nem érkezik válasz, amit nem is csodálok.
- Jön az íjászat! - Cibál magával Jimin. A telefonom ismét rezdül egyet.
• "Sok sikert"
• "Köszi"
• "Nem neked, hanem a többieknek..."
- Nem is te lennél... - Motyogom magamban. Miközben a vigyoromat nem tudom levakarni az arcomról.
- Mi? - Húzza fel Jimin a szemöldökét.
- Semmi, menjünk. - Csapom össze a tenyereimet. Hajrá Bangtan!

Shin Yun Seo szemszöge:

A fiúk már csak az eredmény hirdetést várják, ami kb. olyan egy óra múlva lesz kihirdetve. Addig tépjük a hajunkat.
A tagok a pálya közepén ülnek valamit nagyban tárgyalnak.
Egy alak huppan le a mellettem lévő szabad helyre. Jobban megvizsgálom a csajt, és eltátom a számat. Ő... Ő olyan mint Su Bin. U-ram-Is-ten. Ugyanolyan a ruhák vannak rajta, ugyanolyan a hajfazonja, és még mozgásban is Su Bint utánozza.... Odafordulok az "igazi" Su Bin-hoz.
- Ne néz mellém. - Figyelmeztetem. Persze rögtön odapillant és megszeppenve figyeli a saját maga hasonmását.
Szuper lefagyott...
- Ez... Ez a csaj beöltözött nekem? - Fogalmazza meg kissé értetlenül.
- Nagyon úgy tűnik.

- Szia, olyan ismerős vagy. - Szólítom meg, próbálom leplezni haragom és rémültségem. - Találkoztunk már?
- Szia Su Bin vagyok. - Su Bin feláll és haragosan a csaj elé áll.
- Most szórakozol velem? - Hangja a zaj ellenére is felhívja a tőlünk elég messze ülő fiúk figyelmét.
A lány merőn rávigyorog Han Su Bin-ra.
- Talán féltékeny vagy? - Belém jön a düh.
- Mi az, hogy féltékeny? - A lánnyal egyszerre állunk fel és gyilkosan méregetjük egymást.
- Még, hogy féltékeny? - Su dühből letépi a parókát és eldobja. Fekete haja megzabolázhatatlanul omlik vállára.
- Teee! - Kiált fel "ál" Su Bin és neki ront, de még időben kapom el a csaj karját.
- Engedj, vörös ribanc!
- Nem vagyok vörös! – Hátra billentem a nőszemélyt időt nyerve magunknak. Megjelenik az egyik biztonsági őr és megállítja a bigét mielőtt újra nekünk rontana. Egy másik lekísér minket a lelátóról a pályára.

- Jól vagytok? - Szalad Tae hozzánk és Subinyót szorosan magához rántja. Az Armyk hangosan nyilvánítják ki véleményüket. Lefogadom, hogy ez már minden létező oldalon fent van. Sikítanak, és sokan éljenezik a párt és szivecskéket mutogatnak, de akadnak ellenkezők is. Nagyot fújtatva ledobom a parókát és idegesen a hajamba túrok. Még látom a csajt, ahogy elviszik, de még az utolsó pillanatban bemutat nekem. Megindulok egy folyosó felé, ami a lelátó alá vezet. Valaki megállít karomnál fogva.
- Ez most nem segít. - Rázom le a kezét.
- Semmi értelme utánuk menni.
- Egy jó okot mondj, miért ne tépjem meg.
- Mert én nem akarom.
- Chhh... - Fújtatok. Jin ront mellém és visszaráncigál a többiekhez. Leültetnek. Cselekedni sincs időm. Kinyújtott lábamon átlökik a sajátjukat, így meg se tudok moccanni.
- Na látod? - Nézek fel Jeong Gukra. - Ez egy jó ok.
- Ez lett volna a B tervem.
- Ja persze...

Jeon Jeong Guk szemszöge:

- Ez lett volna a B tervem.
- Ja, persze... Oppa. - A fiúk nevetésben törnek ki.
- Oppa?? - Kerekedik el a szemem. - Te! - Mutatok rá.
Lassan vigyorogva felemeli a fejét.
- Most Oppának neveztél?
- Igen... Oppa. - A srácok próbálják visszafogni magukat, de nem megy nekik. A francba, hisz nekem se megy. Próbálom vissza folytani a mosolyomat, inkább mérges pillantást vetek rá.
- Ne hívj Oppának.
- Igenis... Oppa.
- Aish... - Válaszul csak épphogy, de megvillantja nyelvét. Mélyen beszívom a levegőt. Yunnak is eszébe jut a tegnap este, mert gyorsan visszahúzza nyelvét és félrepillant. Erről persze a többieknek nem esik le semmi, csak Tae-nek derenghet valami a vigyorából ítélve.

<••×••>

Han Su Bin szemszöge:

Tae belép a szobába. Az egyik öltöző közepén egy székre ültették a hasonmásomat. Hasonmás.... A szótól még a hideg is kiráz. Az ajtó nyitva marad és az egyik őr mögött lapulva, akarom kihallgatni, hogy mit mond a lány. Kikukucskálok a pasi mögül és megborzongok. Ez a lány íjesztő. Tényleg olyan mint én, de mégse...

- Szia. - Köszönti Tae kedvesen leplezve haragját.
A lány nem üdvözli hanem feláll és
átöleli V derekát. Teszek egy lépést a testőrrel együtt, de amaz rögtön elengedi és visszaül a székére. Lábait összezárja és merészen vigyorog Tae-re. Ökölbe szorítom a kezem. Valaki meglazítja kezével a kezemet, és ujjaival befurakodik az enyéim közé és megszorítja. Yun ereszt felém egy bátorító mosolyt. És is megszorítom az ő kezét.
- Hogy hívnak igazából?
- Tényleg Su Bin-nak hívnak. Park Su Bin vagyok.
- Értem. Elmeséled nekem miért öltöztél be a barátnőmnek?
- Mert én vagyok az igazi ő a hamisítvány. -Akaratom ellenére megszorítom Yun kezét. Tae háta megfeszül.

- Figyelj. - Kezdi. - Elhiszem, hogy rajongsz értem. Sokan teszik. Rengeteg lány mondja azt, hogy a férje/barátja vagyok. Hozzászoktam, ez a hírességemmel jár. De az, hogy találok valakit, akit szeretek és őt valaki leutánozza ezzel zavarba ejtve őt, vagy hogy eléri nála, hogy feszengjen a bőrében nem tűröm el. Ő az igazi. Hiába öltöztél be úgy, utánzod a mozdulatait, attól még nem lehetsz ő. Gondolj bele. Van az anyukád, akit szeretsz. Egyik napról a másikra egy másik nő lép be apukáddal az ajtón. Ugyanúgy néz ki ugyanúgy viselkedik mégis tudod, hogy nem ő az, nem őt szereted. Érted? - A lány bólint és egy könnycsepp gurul végig arcán. - Nagyon örülök, hogy a rajongóm vagy, de légy önmagad.
- Köszönöm. Örülök, hogy megismerhettelek. - A lány feláll és kisétál az ajtón.
Mikor megpillant, megáll velem szemben. Meghajol és rám veti aranyos mosolyát.
- Ki kell valahogy szednem a hajamból a színezőt. - Yun felnevet. - Bocs, hogy csúnyát mondtam rád.
- Semmi baj. - Vonja meg vállát.
- Te se haragudj. Tae mostantól nem eladó sorban van. Talán ha önmagam leszek Jimin megkedvel. - Elszalad.

Rémülten Yun Seo-ra pillantok, amit viszonoz.

Shin Yun Seo szemszöge:

- Jézusom.
- Oké, ez rémisztő.
Ji Woo jelenik meg a semmiből.
- Yun Seo! - Ölel át. - Van jó és rossz hírem. Mivel kezdjem?
Ismét összenézünk.

- Ha lehet inkább a jóval.
- Oké. Nos... - A nyakamba akaszt valamit egy szalag rajta egy kártyával, amin rajta a nevem és egy olyan képem, amit eddig sose láttam. - Üdvözöllek újra a stylistok között.
- Mi???
- Chao Rint sikerült áttennem egy másik bandához és egy hozzá közelebb álló posztba is került.
- Komolyan?? - Kapom a számhoz a kezem. A mosolyom a fülemig ér.
- Akkor, Yun újra nálunk dolgozik? - Kérdi J-hope, aki fogalmam sincs mikor került mellénk, a többiekkel együtt.
- Igen, már a YG Entertainment-tel is beszéltem.
- Ez az! - Öklözök a levegőbe. Su Binnal összeölelkezünk és ujjongva ugrándozunk.
- Erre iszunk. - Szorítja meg a karom.

- Most jön a rossz rész. - Kínoson elhúzzuk a szánkat. - Vagyis a fiúknak jó, de múltkor nem nagyon örültetek neki.
- Múltkor? - Kérdem. Ha akkor nem, akkor most sem fogunk.
- Rossz felvezetés nyögd ki Ji Woo. - Kérleli Su Bin.
- Ismét túrázni mentek.

<••×••>

Hi guys! 🙋
Élek 😅🎉
Bocsánatot kérek olvasóim, hogy megvárattalak titeket. 😳
Remélem, azért még itt vagytok és olvassátok szegény unalmas történetemet. 😖😏
Hát, most váltogattam egy kicsit a szemszögek között. Mert miért is ne? xD
Várom a véleményeteket. 😄

2017.03.18.

By:SeoYun ♥