Jungkook szemszöge:

Furcsa hangokat hallok a folyosóról, ezért veszem a fáradságot és kikászálódok az ágyból. Kilépek a szobám ajtaján és még pont elcsípem, ahogy két ember kuncogva siet lefelé a lépcsőn.

- Gyere már. - Szól az egyik. Ez egyre érdekesebb lesz. Lesétálok a lépcsőn, majd meghallom, ahogy becsapódik az alagsor ajtaja. Ismét lépcsőzök egy sort és megállok az ajtó előtt.
- Mi lesz, ha benyit valaki? - Hallom az ismeretlen hangot.
- Ilyenkor már mindenki alszik. Úgyse jön ide senki. - Ismerem meg Yun hangját.
- De kis huncut valaki. - Yun felkacag, én pedig kicsapom az ajtót, megpillantom a kanapén az ismeretlent, akinek az ölében Yun ül, és éppen smárolnak. A szívem hirtelen összeszorul és érzem, ahogy szétárad a végtagjaimban a fájdalom.

- Ti pedig mi a francot csináltok? - Kiáltom, de hang nem jön ki a torkomon. Odaszaladok és próbálnám megragadni Yun karját, de mindhiába, a kezem átsiklik rajta, mint ha ott se lenne. Pánikba esem és próbálom magamra felkelteni a figyelmüket, de nem érek el semmit. Torkom szakadtából ordítok, de feleslegesen, mert ők... Ők nem hallanak engem. Érzem, ahogy a pánik felemészt, én pedig tehetetlenül állok, és figyelem a történteket. Yun felsője felcsúszik a derekán megmutatva ezzel ínycsiklandó bőrét. Mintha észrevenné a jelenlétemet, elfordul az ismeretlentől, - akinek eddig még nem láttam az arcát -, és pont azt a pontot fixírozza, ahol állok. Yun körül fokozatosan minden elhomályosodik, ő pedig már csak ül a semmiben. Talpra áll és felém közeledik.
- Semmi sincs rendben. - Suttogom hangtalanul. Megáll előttem és átkarolja a nyakam. Beletúr a hajamba és felém közeledik.
- Yun? - Hallom meg immár saját hangomat. Rám mosolyog és elkezd közelebb húzódni felém. Egyre kisebb a köztünk lévő távolság, de nem bánom. A szánkat már csak egy hajszál választja el, mikor Yun megszólal.
- Semmi sincs rendben. - Ismétli a számra suttogva szavaim, majd hirtelen füsté válik előttem és én egy szakadék felé zuhanok egyenesen a sötét mélységbe.

Zihálva ülök fel az ágyamban és próbálok mélyeket lélegezni, hogy megnyugtassam tönkrement idegeimet. Nyugodj meg Jungkook! Ez csak egy álom volt! Egy rossz álom! Hosszú perceken át ülök nyugtatva magam, mert úgy érzem, a szívem mindjárt felrobban.

- Ez meg mi a faszom volt? - A hangom sokkal rekedtebb az átlagosnál. Lassan felállok és megnézem a telefonomon az időt, hajnali három múlt. Még mindenki alszik. Felveszek egy pólót meztelen felsőtestemre, kilépek a folyosóra és oldalra kapom a fejem, de a lépcsőnél nincs senki.

- Csak egy álom volt. - Borzolom meg a hajam, és elindulok a folyosón. Nyugtalanságom nem múlik el, így megállok a szomszédos ajtó előtt, és benyitok. A szobában sötétség uralkodik, a holdfény épphogy áthatol a selyem függönyökön így valamennyire látok és eljutok az ágyig anélkül, hogy elvágódnék.

Megállok az ágya mellet és a tarkómon összekulcsolom a kezem és kifújom az eddig bent tartott levegőt. Leeresztem a kezemet és leülök az ágy szélére. Itt van. Itt alszik, és nem mással hempereg az alagsorban.

Mivel már megnyugodtam felállhatnék és elmehetnék, de nincs rá erőm. Végigmérem és egy perverz részem örömmel fogadja, hogy még mindig csak egy pólóban és bugyiban alszik. Most másabb, nyugodtabb. Egy tincset kisimítok az arcából, és az érintésemre egy apró mosoly jelenik meg az arcát, amitől nekem is mosolyoghatnékom támad. Egy ideig még figyelem, ahogy alszik, de egy idő után kidőlök mellette.

Yun Seo szemszöge:

Reggel furcsán keltem, olyan érzésem volt, hogy nem egyedül aludtam. Nem tudom miért, de na, vannak ilyen plusz érzékei az embernek. Igaz nem találtam magam mellett senkit, ami cáfolja ezt az érzést, aztán ott van az is, hogy valamikor átvándoroltam a franciaágyam másik felére, ami elég furcsa, mert nem nagyon vagyok forgolódós, és vándorlós, de ez így megmagyarázza az összegyűrt ágyneműt, de ez az érzés bennem maradt egész nap.

A mai fotózásunk végén - amit igazán megszenvedtem- az emeletünkön lévő kanapén úgy dőlök ki, mint egy cementes zsák.
- Na, mi az? - Ül a mellettem lévő kicsi helyre Taeyang.
- Fáradt vagyok.
- Ilyen hamar elfáradtál?
- Komolyan nekem egy életre elegem lett minden lánycsapatból.
- Ezt aláírom. Én is sokszor idegbetegséget kapok tőlük. - A homlokomra csapva felülök a kanapén. - Na, mi az?
- Nekem ma fontos dolgom van! - Felpattanok, megragadom a táskám. - Megyek is. Sziasztok! - Kiáltok a többieknek és beszaladok a liftbe. Mielőtt bezárulna az ajtó G-Dragon mászik be mellém.
- Hova ez a nagy sietség?
- A fiúknak ma forgatásuk van.
- Bangtan?
- Aham.
- Elviszlek.
- Á. - Legyintek. - Nem kell.
- Nem kérdés volt.
- Ja... Oké.

G-Dragon volt olyan rendes és elhozott a fotózás után arra a helyszínre, ahol a srácok forgatnak.
- Köszönöm szépen! - Csapom be a kocsija ajtaját.
- Felírom a listámra.
- Milyen listára? - Elvigyorodik.
- Yun-az-új-stylist-adósságai listára.
- Áh. Neked van ilyened? És mit kérsz cserébe?
- Majd behajtom.
- Hát kösz. - Rám kacsint, én pedig kinyújtom rá a nyelvem, majd elindulok be a "forgatás" helyszínére.

Kicsit izgulok, hogy, hogyan fognak a többiek reagálni, mivel Taen kívül még nem találkoztam senkivel. Arról pedig nem tudnak, hogy ma beugrok ide. Felmegyek a lépcsőn, belépek az ajtón és meglátom, ahogy sürögnek-forognak az emberek.

- Yun! - Szól az egyik sminkes lány és átölel. - Már most kezdesz? Elvezetlek az öltözőhöz. - Nem hagyja, hogy válaszoljak, elráncigál, egy kisebb teremhez.
- Igazából, most még nem kezdek.
- Ohh. Pedig reméltem, hogy megszabadulunk Chao Rin-tól.
- Ennyire gáz?
- Nagyon!

Belépek, és rögtön kiszúrom Su Bint, ahogy össze-vissza járkál.
- Most komolyan, mi lehetett olyan kurva drága ezen az öltönyön?
- Fogalmam sincs. - Vizsgálom meg a szememmel a ruhadarabot.
- Yun! - Ugrik a nyakamba.
- Na mizu?
- Semmi. - Chao Rin jelenik meg. Rám vet egy lenéző pillantást, szó szerint kitépi Subinyó kezéből az öltönyt és el is tűnik.
- Óh, hogy én egyszer úgy utána kapok. - Puffog Su és bemutat egyet Chao Rin hátának, mire a körülöttünk álló személyzet nevetni kezd. Chao Rin hátra néz, mire Su vág egy ártatlan képet. - Baj van drágám? - Rebegteti meg a szempilláját. A többiek még jobban nevetnek, velem egyetemben. Chao fújtat egyet és felemelt fejjel távozik.

- Yun! - Jin jelenik meg a látóteremben én pedig szorosan magamhoz ölelem. Ő is viszonozza az ölelést.
- Mi újság? Mesélj el mindent.
- Majd beszélünk, menj, inkább készülj! Úgy látom, rajtad kívül senki sincs már bent.
- Igenis! - Szalutál.
- Gyere. - Kimegyünk a folyosóra és Su elráncigál magával a mosdóba, majd elvezet egy nagy terembe, ahol már minden kellő berendezés megvan. Hallom az ismeretlen számot, ami rögtön megtetszik.

Megállok hátul és figyelem a rengeteg műszert, mikrofont és egyebeket. Csodálatos a díszlet, a helyszín, meg úgy minden. Épp egy táncjelenetet vesznek, közelebb sétálok, és megállok a rendező mellet, akivel már volt szerencsém találkozni és tök jó fej. Jungkook kerül legelőre, én pedig nem tudom róla levenni a tekintetem. Olyan kurva jól áll neki az öltöny. Olyan szexi, férfias. Megpillant a rendező mellett állva és elkerekedik a szeme. Véletlenül félre lép, így neki ütközik Jiminnek, és így annyi is a felvételnek.
- Jeong Guk! - Szól a rendező. - Minden rendben?
Jungkook rám emeli a tekintetét, majd bólint. - Nem aludtam túl jól.

Ezt a jelenetet újra kellett venni és elmondhatom, hogy nagyon megijedtem mikor kézen állásból ereszkedett le Jungkook a földre. Azt hittem elesik, de közben iszonyat szexi volt. Szexi? Miket beszélsz itt! Rossz Yun! Rossz!! Óh, minek itt szépíteni? Azt hittem ott helyben elfolyok.

Visszamegyek Su Binnal az öltözőbe, hogy a többi jelenethez való ruhát is kipakolhassa. Odalépek hozzá, hogy segíthessek, mire Chao Rin odébb lök.
- Már bocs, de ez az én dolgom. Ha jól tudom, te nem dolgozol itt.
- Nem sokáig.
- Mi nem sokáig? - Húzza fel a szemöldökét. Öcsém ennek agya sincs?
- Nem sokáig lesz ez a "te dolgod", és nem sokáig "nem fogok itt dolgozni".
- Mi van?
- Jól hallottad. - Szól közbe Su. - Azt hitted megtűrnek itt a nagybátyád miatt?.
- Yun Seo! - J-hope ragad meg és kihúz a folyosóra.

- Hoseok! - Ölelem át. Elkezdek neki áradozni, hogy mennyire tetszik a mostani koreográfia és, hogy ezt nekem mennyire meg kellesz tanítani.

- És hogy megy a munka a BigBang-nél?

Elkezdek neki mesélni, de a tekintetemet más köti le. Jungkook jelenik meg mellettünk, aki úgy tesz, mintha észre se venne, miközben lassan elsétál mellettünk, pont olyan közelségben, hogy hallja a beszélgetésünket. Megigazítja magán az öltönyét, miközben próbál "nem" odafigyelni a mi szóváltásunkra. Hát engem nem érdekel a csökönyössége.

Hoseokot elhívják tőlem és én minden erőmet összeszedve, habozás nélkül Jungkook után rohanok. Megfogom a karját, ezzel megállításra késztetve őt. Megragadom, és hátulról megölelem. Érzem, ahogy az izmai megfeszülnek. Ráteszi a hasánál összekulcsolt kezeimre a kezét. Istenem, de hiányzott! Oldalra fordítja, a fejét úgy pillant le rám. Felhúzza a szemöldökét.
- Én csak. Öhm. - Mit mondjak neki? Ezt nem terveztem el. Aish. Na ennyit a rögtönzésről. Nem bánnám, ha mondanál valamit. Küldöm neki gondolatban, de mindhiába, mert ő csendbe maradva figyel tovább. - Én csak... - A homlokom a hátának támasztom. - Hiányoztál. - Érzem, ahogy elernyednek az izmai és vesz egy mély levegőt. Gyorsan elengedem és otthagyom őt, hogy a velünk szembe jövő Jimin felé vegyem az irányt, ezzel megnyugvást szerezve zakatoló szívemnek.

A forgatás igen sokáig tart és még holnap is forgatnak az is lehet, hogy holnap után is.

- Mi lenne, ha haza mennénk és rendelnénk valamit? - Lép ki Nam Joon az öltözőből a folyosóra hozzánk, akik már csak rá vártunk.

Mindenki helyeslően bólogat, így ez el is dőlt. Rap Mon megrendel előre mindent, hogy mire hazaérünk, ne kelljen olyan sokat várni. Kilépek az ajtón és megcsap a hűvös esti levegő. Nagyot szippantok és lesétálok a lépcsőn.

- Te velünk jössz! - Húz magával Su Bin, be az autóba. Olyan lendülettel ránt meg, hogy bezuhanok a kocsiba egyenesen valaki ölébe. Kiseprem a hajamat a szememből és felpillantok.
Ó hogy az a...
- Bocs. - Mászok le róla és Sut próbálom arrébb invitálni, de beragasztotta magát az ablak mellé, így kénytelen vagyok Su és Jeong Guk közé ülni.
- Su, te egy rafinált paraszt vagy. - Bököm oldalba.
- Nem tudom, miről beszélsz. - Vág ártatlan képet.
- Most az egyszer egyet értek vele. - Hajol előre Jungkook, hogy lássa Sut.
- Hé, ki a paraszt? - Szól előröl Tae.
- Su rálökött! - Mutatok Jungkookra, aki helyeslőn bólint.
- Jól tette.
- He??? He??? - Tátom el a számat, és durcizva keresztbe teszem a kezem Jungkookkal egyszerre.

Kiszállok az autóból és nagyot ásítva felmászok a bejárathoz vezető lépcsőn.

A szobámba érve kényelmesebb ruhába öltözök és sietek is vissza a "fiúk nappalijába". Kényelembe helyezzük magunkat, és várjuk, hogy a többiek valamilyen filmet válasszanak.

- Legyen az Anabelle! - Veszi elő V. - Úgy is régen láttuk már.
- Biztos, hogy nem! - Kiáltunk fel Suval egyszerre. - Elég volt egyszer is. - Folytatja Su.
- Jajj, az a baba.. Úgy utálom a babákat. - Dörzsölöm meg a karomat.
- Féltek egy babától? - Húzza fel a szemöldökét Rap Mon.
- Az nem egy közönséges baba. - Mutatok a DVD-re.
- Áhh. Még a hideg is kiráz. Ne azt nézzük. - Kérleli a fiúkat Subinyó, de ez a csata eldőlt.

Megérkezik a pizzánk és egy jó nagy szeletet a kezembe véve rágcsálni kezdek. Berakják azt a borzalmas filmet, és a srácok is elhelyezkednek. Egyik oldalamra J-hope a másikra Jimin kerül.
- A három félős nem jó így egyben. - Ül Hoseok és közém Jungkook, így a kanapén semmi hely nem marad. Su Bin ráakaszkodik Tae-re, aki ezt cseppet se bánja.

- Ne fogadd el a babát! Dobd ki!! Égesd el!!! - Beszél Su a Tv-nek, de tök feleslegesen.

A film első felében, hol Jungkookról szaggatom le majdnem a ruhát, vagy Jimin kezét tördelem szét.
- Jajj jön! Ott az a baba. - Suttogom. - Mindenért a baba a hibás. Áh, közeledik! - Teszem a szemem elé a kezem.
- Hé, miért takarod el a szemed? - Veszi el a kezemet Jungkook. A másik kezemmel elengedem Jimin kezét és a szemem elé kapom.
- De nem is csinált még semmit.
- De én nem akarom nézni! - Leszedi a másik kezemet is, én pedig összeszorítom a szememet. - Nem nyitom ki.. Úgyse nyitom ki... - Suttogom halkan. Jimin a fejét a vállamba fúrja, gondolom, hogy ne nézzen ő se oda.
- Menj innen.. Jajj nagyon csúnya vagy!! - Beszél Jimin a babának, hát mondhatom feleslegesen.
- Ez nekem sok, én ezt nem nézem. - Szólal meg J-hope is.
- Beszarik.
- Jajj Tae fogd be! - Su Bin támadásba lendül Tae ellen.
Kinyitom a szemem, de rögtön össze is zárom, mikor meghallom a sikítást.

- Ez egy hülye film. - Kicsavarom a kezem Jungkook fogásából felállok és anélkül, hogy a TV felé néznék, kisietek a konyhába. Öntök magamnak egy bögre tejet és berakom a mikróba. Megborzongok, megpördülök és ijedtemben nekiesek a pultnak.
- Normális vagy!! - Sikítom. A szívemre teszem a kezem. - Annyira megijedtem. - Csapok ököllel a karjára.
- Hé! - Dörzsöli meg a karját. - Te titokban fiú vagy? - Jungkook önt magának egy pohár vizet én pedig elkészítem a kakaómat. Aztán leesik.
- Mi van!!? Fiú??
- Hát tudod a fiús alkat, stb.
- Mindjárt úgy seggbe foglak rúgni a fiús lábammal!! Menj a közelemből!
- De nem akarok.
- Óh, hogy az a..! Menj innen! - Tuszkolom ki az ajtón.

Az Anabelle után az ágyban feküdve alig várom, hogy elaludjak. Mindenhol azt a babát látom. Rengeteg idő múlva érzem, ahogy lassan elnyom az álom.

Borzalmas álmomat az szakítja meg, hogy besüpped mellettem az ágy, de úgy vagyok vele, hogy csak képzelődök, így nyugodtan folytatom immár mesebeli álmom.

Az ablakomban állva figyelem, ahogy kint szálingózik a hó. Végre! Már vártam. Egyszer csak két kéz öleli át a derekam és egy test simul a hátamhoz.

- Szép. - Suttogja dörmögő hangján a fülembe. Megfordulok az ölelésben és kérdőn, de főképp ledöbbenve nézek rá.

- Te mégis mit csiná... - De nem hagyja, hogy befejezzem, mert ajkaival az enyémre tapad. Meglepettségemben szám elnyílik, ő pedig ezt kihasználva betolakodik rajta. Vadul csókol, ajkamba harapva egy halk nyögés hagyja el ajkaimat. Elkezd hátrálni, míg végül a lábát megállásra készteti az ágy. Magával húzva terül el az ágyon. A mellkasára zuhanva érkezek, de a csókunkat nem szakítjuk meg, csak akkor, mikor már nem kapunk levegőt. Felemelkedik velem, immár terpeszben gubbasztok rajta. Megfogja a derekamon a felsőm és anélkül, hogy az engedélyemet kérné, lecibálja rólam. Én se nagyon várok a dologgal, áthúzom a fején piros pólóját.

Egyre gyorsabban szabadulunk meg a ruháktól, míg már csak egy melltartó és bugyi marad rajtam. Nyakamba temeti a fejét, és ajkával a nyakamra tapad, majd erősen szívni kezdi. A testem tűzben ég. Sosem éreztem még ehhez hasonlót. Lassú ringatózásba kezdek ő pedig szájával egyre lejjebb halad. Kezeimmel a hajába túrok és közelebb húzom magamhoz. Egyszer csak felemeli a fejét, és rám vigyorog.

- Mond, hogy akarod. - Tekintetében tűz ég, és elgondolkodom azon, hogy vajon hogyan nézünk ki így együtt.
- Akarom. - Harapok az ajkamba, visszafogva ezzel magam.
- Mond még egyszer.
- Akarom Jungkook.

A szemem kipattan, és veszek egy mély levegőt. A szívem eszeveszetten kalapál a mellkasomban. Egy álom volt. Huhh... Csak egy álom. A szobába enyhe fény szűrődik be a sötétítőn keresztül.
- Miket álmodik az ember?! - Nevetek fel halkan, de nem jókedvemben. Épp, mire megnyugszom, megmoccan rajtam valami. Ijedtemben felülök az ágyban és megpillantom a mellettem fekvő Jungkook-ot. Istenem! Vagy mégsem álom volt?

Sziasztok! 😊

Végre hoztam részt. 😅
Szerintem nem a legjobb, de próbálkozom. Remélem elnyeri a tetszéseteket. 😏
Várom kommentben véleményeteket, mint mindig. 😃😄

By:JeonSeoYun 😊❤