A napok jöttek mentek, előbb utóbb eltelt egy aztán két hét is, végül már egy hónap. Minden ment normálisan. Mármint nem, mert az utóbbi egy hónapban öt hajba kapásom volt, négy karót szereztem be és hát nem nagyon figyeltem órán. Tudom hanyag vagyok. A verekedések, mind úgy kezdődtek, hogy valaki beszólt én visszaszóltam erre nekem jött, én meg megvédtem magam. Komolyan, mint egy rossz dedóban.

Az időm nagy részét Davevel töltöm vagy éppen Henriettával. Su Binnal minden nap, órákig beszélünk, míg megosztjuk a velünk történt eseményeket, aminek hála a telefonszámlám igazán magas lett, ennek pedig a pénztárcám nem igen örül. A barátokért bármit, nem igaz?

Most épp stylist gyakorlati órára sétálok, igaz már késésben vagyok, de nem nagyon foglalkozom vele. Mikor beérek, újabb kiabálásba kezd a tanár.
- Már megint késel? Nincs órád, vagy mi a probléma?
- Látja? - Mutatom fel a csuklómat és rácsapok kettőt. - Nincs órám.
- Ne szemtelenkedj! Menj és csináld a dolgod!
- Felesleges csinálnia tanárnő.. Ez egy lusta dög! - Néz rám fintorogva Nikol.
- Ne haragudjon meg tanárnő, de Nikolnak igaza van. Felesleges csinálnom, de nem azért mert lusta vagyok, hanem azért mert feleslegesnek tartom.
- Hogy merészeli?
- Sose csíptem magát. Engem sose nézett semmibe.
- Ennek meg is volt az oka. - Teszi csípőre a kezét.
- És mi? Az, hogy egyéni stílusom van?
- Sose úgy csináltad meg a feladataidat, ahogy kértem.
- Mert a legtöbb ízléstelen volt, és nem lehetett belőle egy kellemes összképet csinálni. De nem hinném, hogy ez a baj.
- Akkor mi? - Húzza fel a szemöldökét.
- Szerintem már a kezdetektől utált, mert nem voltam olyan, mint Rebeka, Nikol és a többi kis picsa kedvence. Nézzen rá! - Mutatok Henriettára. - Nála jobban senki sem tud az ízléstelen ruhákból valami elfogadhatót alkotni. Pedálozik magánál, hogy büszkék lehessenek rá a szülei, mégse kapott még egy dicsérő mondatot sem. Mégsem segített az unokahúgán kívül senkinek sem.
- Miről beszélsz?
- Mindenki tudja, hogy Rebeka a húgának a lánya, még ha titkolják is, de ezért nem kéne különbséget tenni. Van tehetsége, ezt mindenki tudja, de Henriettához képest egy nulla. Magánál még is jobbnak számít.
- Hogy merészeled te szuka! - A semmiből terem előttem Rebeka szándékát megelőzve megfogom, a kezét mielőtt felpofozhatna.
- Nem sértegetni akarlak, de fogadd el, ez az igazság.
- Áhh! - Nekem rohan, így együtt zúdulunk a padlóra. Próbálja megragadni a hajam, de e helyett az arcomat célozza, az egyik kezét elkapom, de a másikat nem sikerül, így behúz egyet. A fájdalom szétáramlik az arcomon és a megérzésem azt súgja, hogy ez bizony nagyon csúnya lesz. Átfordulok vele. A háta nagyot csattan a linóleumon. Egyik kezemmel lefogom mindkét kezét és pofon vágom, majd az ő példáját követve beverek neki egyet.

- Hé!!! - Két kar fog meg és leráncigálnak Rebekáról. Nikol megindul felém.
- Te hülye ribanc! - Megragadja a hajam, én pedig kirángatom a kezem és én is megragadom a haját. Végighúzza a körmét a karomon, ami égni kezd ott, ahol felhasította a bőröm. Az önvédelmi órák megérték. Felemelem a térdem és hasba rúgom, erre hátratántorodik, de a haja kis része a kezembe marad.
- Úristen a hajam! - Fogja az egyik kezével a fejét, miközben a másikkal a hasát. - Te kis fattyú, nem csodálom, hogy nem kellettél az igazi szüleidnek. - Mielőtt ismét nekimehetnék, a tanár megragadja a karom és kiráncigál a folyosóra.
- Most megkapja. - Hallom a hátam mögött a beképzelt egyedek hangját, de nem foglalkozom velük. Mrs. Dunaváriné Mária - egyem a kicsi szívét - egyenesen az igazgatói felé vonszol.
- Nem kell cibálnia! - Lököm le a kezét magamról és megigazítom a ruhámat.
Megállunk az igazgatói előtt.
- És is bemegyek! - Áll mellénk Dave. - Menjen, nézze inkább Rebekát.
- Nem volt szándékomban, hogy bemenjek. - Sétál el az a... tanár. (Kurva anyád) gondolom magamban.
Belépünk Dave-vel a már ismerős irodába. A fiatal igazgatónő felnéz a papírjaiból.
- Már nem csodálkozom, hogy te vagy itt. Valamilyen szinten már vártalak. Na, mesélj valami érdekeset.

Leülünk egy-egy székbe, ami az asztalánál foglal helyet vele szemben.
Elmesélem neki az egészet elejétől a végéig, és még néhány helyen nevetett is. Feláll és odalépked a benti kishűtőjéhez, miközben a cipője hangosan kopog a fapadlón. Kivesz egy flakon vizet és a kezembe nyomja.
- Tedd a szemed alá. Már elkezdett bekékülni. - Odahelyezem, de a hírtelen hidegtől felszisszenek.
- Köszönöm.
- Nos. - Ül fel az asztala szélére. - Nem tudom, mit is kezdjek veled. Az lesz a legjobb, ha kiveszlek a suliból. Nem rúglak ki, ne így értsd. Mindenki tudja, hogy egy hónap múlva elmész, és úgy gondolom, felesleges addig itt lenned. Úgyis csak sértegetnének, meg kötekednének veled. - A láthatatlan szöszöket kezdi el csipkedni a szoknyáján. - Hatalmas tehetség vagy Han Su Binnal együtt, ezért is figyeltek fel rátok. Én, mint igazgató támogatlak téged és beszélni fogok az édesanyáddal. Tudom, hogy szeret és nincs ilyenekbe beleszólásom, de látom, hogy egyáltalán nincs kedved itt lenni.
- Én...
- Nincs semmi baj. 17 évesen én sem laktam itthon. Ha akarsz, majd úgyis visszajössz. Most pedig menj és szedd össze a cuccod. Dave te elmész Yunnal, leigazolom neked. Sok szerencsét Yun! Vigyázz magadra!
- Mindent köszönök!
- Ugyan drágám! - Legyint.

Mire Dave-vel hazaérünk anyámnak nyoma veszett.
- Az igazgatónál van, és csak hogy tudd, nagyon pipa. - Jelenik meg Szilveszter.
- Kösz hogy szóltál.
- Jobb, ha eltünteted mire hazaér. - Koppintja, meg a szeme alatti részt.
- Tudom.
- Dave elmeséli nekem mit csináltál, míg te rendbe szeded magad. - Bólintok és felmegyek az emeletre a szobámba, de először megnézem a telefonomat nem hagytam-e a suliban. Hamar megbizonyosodom róla, hogy meg van, így a karommal kezdek el foglalkozni, ami gyönyörű mondhatom. Előkeresem anyám seb fertőtlenítőjét - amit mostanában a szobámban tartok - és letisztítom azt a csíkot, amit Nikol műkörme okozott.
- Ez kibaszottul csíp. - Sziszegem.
- Hadd, segítsek. - Ül le velem szembe Szili és óvatosan letörli a rászáradt vért a karomról. - Hülye vagy, de így szeretlek.
- Ez a te hibád is. - Csapok a szabad kezemmel a karjára.
- Miért is?
- Mert hagytad anyának, hogy suliba menjek.
- Jogos.
- Hoztam teát. - Lép be Dave, egy tálcával a kezében, és letelepedik mellénk a szőnyegre.

Az én teám langyos lett mire kész lettem az arcomon lévő nyomok eltűntetésével. Pont időben, mert megjelenik anyám. Bejön és leül hozzánk a padlóra. Három.. Kettő.. E...

- Nos. - Kezd bele nyugodtan. Jajj istenem mindjárt robban. - Az utóbbi időben állandóan hírt kapok rólad, és csak hogy hozzátegyem nem a legjobbakat.
- Anya, én saj...
- De.. - Vág a szavamba. - Azt hiszem tudnom kellett volna, hogy eljön ez a nap, hogy az igazgatónővel elbeszélgessünk. Elmondta arról a véleményét, hogy szerinte felesleges téged itt tartani...
- Anya... - Most robban.
- És úgy vélem igaza van.
- Mi?? - Kiáltunk fel hárman egyszerre. Nem ezt a reakciót vártam. Azt hittem ordibálni fog meg ilyesmi.
- Minek tartsalak itt, hogyha tudom, hogy te utálsz itt lenni és, hogy a jövődet sem itt képzeled el.
- Én nem utálok itt lenni. - Próbálom szépíteni a helyzetet.
- Jajj, nem kell a rizsa. - Nevet fel. - Lassan már senki sem szeret itt élni, és mindenki külföldön próbál elhelyezkedni. - Egy pillanatra, mintha máshol járna, majd megrázza a fejét. - Van itt számodra valami. - Ad a kezembe egy borítékot. Komolyan? Egy életre megutáltam a borítékokat.
Elveszem és felbontom.
- Anya..! - Tátom el a szám.
- Ne nekem köszönd.
- Akkor kinek?
- Az igazgatónőnek.
- Úristen, akkor én..?
- Ma még elfuvarozunk Budapestre. - Vigyorog.
- Komolyan?
- Igen.
- Viszem Hógolyót! - Örvendezek.
- Ha ennyire akarod. - Mosolyog rám.
Leteperem anyámat és jó erősen megölelem. - Köszönöm. - Súgom a fülébe. - Felhívom Su Bint. - Pattanok fel.
A srácok csak bólintanak, én pedig a teámmal a kezemben indulok ki a folyosóra. Megkeresem barátném számát és várom, hogy felvegye.
- Szia, hírem van! - Kezdek bele, mikor felveszi.
- Yun! - Zokogja a telefonba.
- Mi a baj? Megsérültél? - Tör rám a pánik.
- Nem, nem, dehogy is. - Hagyja abba a zokogást. Mi ez a hírtelen hangulatváltozás?
- Hát akkor? - Állok meg.
- Azt hiszem, baj van.
- Mi? - Kortyolok bele a teámba.
- Azt hiszem, terhes vagyok. - A számban lévő tea a falon landol befoltozva azt.
- Hogy mi?? Terhes????
- Ki terhes? - Hallom anyám hangját mögülem.
- Senki, senki. - Szólok hátra, leszaladok a lépcsőn és bezárkózom a kamrába.
- Nem tudom hogy, de valahogy megtörtént.
- Hogy tud ez csak úgy megtörténni? - Akadok ki.
- Én.. Én nem tudom!
- Jó nyugi. - Nem tudom, hogy most magamat nyugtatom inkább vagy őt. - Minden rendben lesz. Tae tudja?
- Nem, még nem.
- Még ne is mond el neki. - Mutogatok a semmibe. - Várd meg míg kitalálok valamit.
- Rendben. - Sóhajt egy nagyot.
- Mit akartál mondani?
- Óh semmit. - Legyintek ismét a semmibe.
- Biztos?
- Semmit, tényleg, de mennem kell! Vigyázz magadra és ne idegeskedj, még semmi sem biztos!
- Redben. Te is.

- Hogy az a... - Verem a fejem a falba. Miután sikerül valamennyire összeszednem magam, elindulok vissza a szobámba.
- Minden rendben?
- Aha, csak az egyik fontos ember a cégnél terhes így kilép.
- Értem, azt hittem már Su Bin terhes.
- Mi?? - Nevetek fel erőltetetten. - Az kéne még. - Legyintek drámaian.
- Atyaég! Mi lett a fallal? - Kap anyám a szájához.
- Ja az...
- Én voltam. - Jön ki Szili. - Mindjárt letakarítom.
Holnap nehéz napom lesz, fújtatok.

Jungkook szemszöge:

Ezek a barmok! Magamban Hoseokot már hasba rúgtam. Nem is egyszer, Taevel és Jiminnel együtt. Ezek a barmok elráncigáltak egy buliba csak azért, hogy ne a szobámban üljek, erre most itt ülök egy széken a bárpultnál. Tök mindegy lenne, ha otthon lennék, ott is tudom ugyan ezt csinálni.
- Ne legyél már ilyen vénember! - Bök meg Jimin.
- Én nem akartam jönni, ti cibáltatok el.
- Azt nézzétek! - Tér vissza a kedvetlen Suval, Tae.
- Mit? - Kérdezi J-hope.
- Itt van Lee Ji Eun.
- Mi?? Hol? - Keresem a szememmel a tömegben.
- Jajj, de bezsongtál Kookie IU nevének hallatán.
- Tudjátok, hogy szeretem a hangját.
- És csak azt? - Húzza fel Su a szemöldökét.
- Igen. - Válaszolom határozottan.
- Akkor itt hagyunk téged, had beszélgessetek.
- Hm? - Nézek homlokráncolva Jiminre.
- Feléd jön. - És még ebben a percben, mindenki eliszkol mellőlem.
- Szóval te vagy Jeon Jeong Guk, aki rajong értem? - Helyezkedik el a mellettem álló székre.
- Aki a hangodért rajong. - Javítom ki.
- Tényleg? Kár. Beszélgessünk egy kicsit! - Teszi a combomra a kezét.

Su Bin szemszöge:

Semmi kedvem itt lenni. Nem elég ez a mai incidens, de most még bulizzak is? Legszívesebben bebújnék egy takaró alá és másnap reggelig bőgnék.
A terhesség gondolatára megíjedtem. Még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy terhes legyek. Úgyhogy holnap első dolgom lesz, vagy öt tesztet venni, mert ma semmi időm nem volt rá. De, ha a teszt bizonyítja a gyanakvásomat, akkor nem tudom mi lesz velem. Tudom, hogy Tae örülne, mert odavan a gyerekekért, de akkor is. Még csak 18 éves vagyok. Nem állok még erre készen. Komolyan már mindenütt csecsemőket látok.
Csak rám ne jöjjön a sírás. Ilyenkor nincs itt Yun, mikor kéne egy barátnő, akin kibőghetem minden bánatom.

- Azt nézzétek! - Vonszol Tae vissza a bárpulthoz, ezzel megtörve a gondolataimat. Ah, végre pihenhetek.
- Mit? - Kíváncsiskodik J-hope.
- Itt van Lee Ji Eun. - Az meg ki a franc?
- Mi?? Hol? - Kezdi forgatni eszeveszettül a fejét Jungkook.
- Jajj, de bezsongtál Kookie IU nevének hallatán. - Iu? Honnan olyan ismerős nekem ez a név?
- Tudjátok, hogy szeretem a hangját. - Aha persze, azért lettél hírtelen ilyen nyugtalan igaz Jungkookie?..
- És csak azt? - Tör ki belőlem haragosan a kérdés.
- Igen. - Válaszol határozottan.
- Akkor itt hagyunk téged, had beszélgessetek. - Húz el Tae. Óh le akartam ülni egy kicsit.
- Áh Tae lassabban! Rajtad nincs magas sarkú!
Megállunk és táncolni kezdünk.
- Ki ez a csaj?
- Óh, Jungkooknak az egyik kedvenc énekesnője.
- Akkor semmi komoly?
- Nem tudom. - Válaszolja, miközben belemarkol a fenekembe.
- Hé! - Lököm meg. - Ne fogdoss, nyílvános helyen vagyunk. - Veszem el a kezét a popómról.
- De nem bírom megállni. - Vigyorog rám.
- Hűtsd le magad te perverz! - Bököm meg a mellkasát, és neki hátat fordítva folytatom a táncolást.
- Ha továbbra is így táncolsz, tényleg szükségem lesz egy hideg zuhanyra. - Suttogja a fülembe, azzal a szexi mély hangjával.
- Kim Tae Hyung! - Fordulok vissza felé, és rácsapok a karjára. - Azt hiszem megyek, megnézem Jimint. Ő most jobb társaság nálad! - Vágok egy kamu durcás képet.
- Rendben. Siess vissza. - Harap a szájába, és pajkosan rám néz.
- Ha csak egy lányra is így nézel, kiheréllek.
- Még szükségünk van rá. - Vigyorog rám.
- Te kis...
- Nem Jimint akarod megkeresni?
- Aish! - Hagyom ott.

- Na, mi az? - Teszi fel a kérdést Jimin, miközben helyet foglalok mellette a bárpultnál.
- Elfáradtam. - Oldalra pillantok. Tőlünk néhány hellyel arrébb Iu és Jungkook nagyban beszélgetnek.
- Látom, nem tetszik neked. - Bök oldalba Jimin. - Menjünk oda! - Állít fel és elindulunk Jungkook-ékhoz.
- Őszintén?! - Húzom meg Jimin karját, hogy hátraforduljon és rám nézzen. Válaszul bólint és megállunk. - Most jó pofizzak itt egy csajnak, akiről már első ránézésre tudom, hogy még bajt fog okozni.