A hétvégém azzal ment el, hogy szoktam az idő eltolódást, a hírtelen nyelvváltást - fura a rengeteg koreai beszélgetés után magyarul beszélni. Többször koreaiul kezdeményeztem csevegést anyámmal, aki csak nagy kerek szemekkel nézett ki a fejéből. - és anyámmal, vagy vitáztam, vagy nevettem az elmúlt három hónap eseményein. Csodálkozom, hogy igazán érdeklődik, és valamilyen szinten örül a sikeremnek, de persze, ahogy előre megmondtam leszögezte: Innen addig nem mész sehova, amíg a 18-at be nem töltöd. Hát hurrá!..

- Ébresztő!! - Mi a fasz?
- Ki halt meg? - Kérdem kótyagosan.
- Ne légy, ilyen lusta, ma iskolába mész!
- Micsoda?? - Ülök fel az ágyban, az álmosságom egy szempillantás alatt eltűnik.
- Is-ko-la. - Szótagolja el nekem, mintha nem fogtam volna fel elsőre is.
- Azt értem, de arról nem volt szó, hogy vissza kell mennem.
- Az iskolába eddig is be voltál íratva, beszéltem az iskolában a helyzetünkről és akármennyire nem akarod, folytatnod kell.
- Dehogy megyek. - Dőlök vissza az ágyra és nyakig betakarózom. Az anyám nem tétovázik, lerántja rólam. - Hagyjál már... Nem megyek és kész!
- Köteles vagy.
- Eddig nem voltam.
- Hiszen nem is voltál itt!!
- 16 éves korig vagyok csak köteles suliba járni. - Kelek ki az ágyból.
- Ma akkor is menni fogsz! Most pedig megyek vásárolni, ha meglátlak itthon, mikor hazajövök, teszek róla, hogy ne mehess vissza egy jó ideig. - Kacsint. Ebbe meg mi a jó élet ütött?
- Szia, drágám. - Zárja be a szobám ajtaját. Minek is jöttem én vissza?
Felveszem a telefonomat, és bepötyögöm Su számát.
- Na, halihó. Ott elég korán van még. Minden oké?
- Iskola.
- Mi van?
- Iskolába kell mennem..
- Hogy mi van? - Su Bin-ból előtör egy hosszú hisztérikus nevetés.
- Anyám szívatja a számat.
- Azt hallom. Most komolyan iskola? Atyaég. - Majd megszakad a nevetéstől.
- Hahaha... Nagyon vicces vagy.
- Jól van bocsi, de hát ez.. Ajj... Feldobta a napom.
- Nekem is kurvára, elhiheted.
- Mikor jösz haza?
- Szivem szerint még ma mennék.
- Akkor most komolyan visszamész az egykori sulinkba?
- Van más választásom?
- Hát...
- Su?!
- Na jó, nincs.
- Megyek készülődni.
- Hiányzol Yuno..
- Te is nekem, nemsokára úgyis megyek. De most vár a... suli.. - Leteszem az éjjeli szekrényemre a telefonom, majd nekikezdek "készülődni", ami annyiból áll, hogy magamhoz veszek egy sötétkék farmert és egy fekete kenguruzsebes pulcsit. Egy kis természetes sminket készítek magamnak, a hajamat pedig kiengedve hagyom így kész is vagyok.
- Szili!!! Nem akarsz el vinni??
- De, mindjárt.
Az a mindjárt 7:55-kor volt nekem pedig 8:00-kor becsengetnek. Elkésem. Szuper...
Behuppanok az anyósülésre és kifelé bámulok a szélvédőn.
- Alig várod a szülinapod igaz?
- Szerintem már aznap este elmegyek. - Nevetek. - Komolyan, hogy találta ki azt, hogy suliba menjek?
- Én is tiltakoztam ellene.
- Ja persze... Azért vigyorogsz.
- Na jó, tényleg nem.
- Köcsög.

Amint rákanyarodunk az iskola utcájára, elkap a hányinger.
- Szerintem mindjárt kidobom a taccsot.
- Ráérsz azután is, hogy kiszálltál a kocsimból.
- Kösz. Mondtam már milyen rendes vagy?
- Nem.. - Vigyorog ismét.
- Hát, nem is igen fogom mostanában.

Nyolc óra után jóval később lépem át az iskola kapuját. Hát mondhatnám azt, hogy megrohamoznak a csodás emlékeim, de ez hatalmas hazugság lenne. Odalépek a fiatal portás sráchoz.
- Ó, szia Yuny! - (Utáltam mikor így hívott, onnan ragadt rám, hogy így hívják a kutyáját). - Szóval még élsz?
- Mint látod. Te pedig még mindig ugyan olyan segg vagy mint voltál?
- Minek is változnék?
- Mert sose lesz nőd.
- Már van.
- Ki, Nikol?
- Ő is megvolt már. - Kacsint én pedig öklendező hangot hallattatok. - Ezt az igazgatóság nyomta a kezembe, megkértek, hogy adjam át neked. - Nyújt felém egy köteg papírt plusz az órarendem.
- Fú, köszi, igazán ráért volna...
- Elkísérjelek?
- Kösz, de ismerem a járást. - Elindulok az ismerős folyosón. Ilyen szar órarendet. Attól még, hogy stylistnak tanulok, megvannak az alapóráim, mint pl. a töri. Ami ma az első órám.
Ráérősen fellépcsőzök a harmadik emeletre és végig sétálok a hosszú folyosón. Mit számít, ha kések még egy kicsit?
Kopogás nélkül belépek az ajtón, aztán... kitör a balhé. A diákok mindenfélét ordibálni kezdenek, olyasmiket, hogy "úristen él", "nem ölték meg a kínaiak", "én a helyedben nem jöttem volna vissza", de akad olyan is, hogy "világ ribanca", és a kedvencem a "hülye kurva mit akarsz itt" ez konkrétan Nikoltól jött.
- Csendet kérek!!! - A tanár próbálja lecsitítani őket, kisebb nagyobb sikerrel. Meglátom a terem végében ülő Dave-et (Dávidot), aki jelez, hogy üljek mellé. Lila pulcsit és irtó szűk nadrágot visel. Lehuppanok mellé be az ablak mellé, és állom az engem bámuló diákok kíváncsi tekintetét. Minden csoda három napig tart.

Mivel 30 percet tuti késtem, az a maradék 15 perc hamar eltel. Megszólal a borzalmasan hangos csengő, én pedig felpattanok. Dave hátam mögött követ kifelé.
- Idefigyelj! - Áll elém Nikol az ajtóba. - Senkinek nincs szüksége a nagyzolásodra, úgyhogy nem kell nagynak érezned magad.
- Kurvára van jobb dolgom is, mint, hogy téged hallgassalak. - Tolom el az útból.
- Ki nem állhatom ezt a ribancot.. Még is minden jó pasi rámegy... - Panaszkodik Dave.
- Borzalmas lehet...
- Te beszélsz? Néz akkor két órára. Oldalra fordítom a fejem és meglátom őt, ahogy közeledik felém. 180 cm fölötti magasságával és izmos testével felhívja magára a figyelmet, barna hullámos haja a kék szemeibe lóg. Felmérem. Semmit sem változott talán annyit, hogy kicsit hosszabb a haja. Teljesen ugyan olyan, mint volt. Ugyan az, akibe 3 és fél hónappal ezelőtt borzalmasan szerelmes voltam. És ugyanaz, akivel 3 és fél hónappal ezelőtt szakítottam.

- Nyuszi. - Ismét egy hülye becenév bár tőle, mindig is tetszett.
- Szia. - Odalép hozzám és puszit nyom az arcomra. Istenem még az illata is ugyan olyan.
- Milyen volt a vakáció?
- Inkább milyen lesz a következő?.
- Visszamész?
- Hát, nem igen akarok sokáig itt lenni.
- Kár.
- Nem hinném.
- Pedig nem tudod, miből maradsz ki. - Kacsint, majd elsiet.
- Ennek meg mi baja? - Kérdi Dave csípőre tett kézzel.
- Szerintem kanos.
- Mikor nem?
- Mikor velem volt, akkor visszafogta magát.
- Az lehet, de most szebb vagy mint valaha és lehet, hogy ismét fellángolt benne a vágy irántad. - Mozgatja fel le a szemöldökét.
- Te jó ég hány romantikus sorozatot néztél, míg én távol voltam?
- Húsznál tuti többet.

A testnevelés óra azzal telik, hogy a lelátón ülök Henriettával, és elmesélem neki az utóbbi néhány hónap, fontosabb eseményeit, miközben a tesi tagozatosokat bámuljuk, vagy éppen Dave-en nevetünk.. Henrietta az egyetlen lány, akit még kedveltem az osztályból.
- Én is elmentem volna a helyedben.
- Megyek vissza.
- Micsoda?
- Amint betöltöm a 18-at megyek vissza Suékhoz.
- Ahhh és mennyi idő van addig?
- Majdnem két hónap.
- Olyan jó, hogy hírességekkel élsz együtt.
- Igazából én nem veszem ezt figyelembe. Én úgy alapból szeretem őket, mint egy család. Nem foglalkozom azzal, hogy híresek.
- Akkor szerinted én is bejutok a kedvenc énekesem házába?
- Hát azért nem vennék rá mérget.
- Olyan különlegesen beszélsz. - Vigyorog.
- Tényleg?
- Aha. Most van benne egy kis akcentus. Bár nem tudom a koreai milyen, de másképp csengenek a szavaid. Jó hallgatni. - Én csak nevetek rajta.

A semmiből erősen a hasamnak ütődik egy focilabda. Lepillantok és meglátom, hogy a gazdája vigyorog. Hülye ribanc.
- Hupszi. - Rebeka. Nikol egyik szolgája.. Ez rohadtul fájt. Komolyan miért? Ennyire utál, vagy mi a kínja? Hagyjon már..
Felállok és elrúgom a labdát a csarnok másik végébe.
- Te hülye csitri! - Kiabálok le mérgesen.
- Yun! - Oldalra pillantok a tanáromra. - A szája.
- Elnézést.
A suliban töltendő idő hátralévő része azzal megy el, hogy a kíváncsi emberkéknek mesélek, addig, míg már hangom is alig marad.

A suliból kilépve Nikolba ütközök.
- Óh, pont veled akartam beszélni.
- Óh, tényleg? Én nem. - Próbálok ellépni mellette, de nem enged el.
- Tudod szegény Krisztián elég szomi volt miután elmentél. És hát kellett neki valaki, aki megvigasztalta. - Egy undorodó pillantással jutalmazom.
- Tudod így megy ez, ha nincs ló jó a szamár is. - Hagyom ott, mielőtt valami olyat teszek, amit nem kéne.

Már félúton járok hazafelé, egyszer csak cseperegni kezd az eső.
- Most komolyan?
Egyik pillanatról a másikra már olyan szinten szakad az eső mintha dézsából öntenék. Fejemre húzom a kapucnimat, úgy sietek hazafelé. Az ajtón belépve lerúgom a cipőm és felszaladok a lépcsőn. A szobámban ledobom a táskámat, majd magamról a vizes ruhákat. Beviszek minden vizes göncöt a fürdőbe és kiterítem a bent álló szárítóra.

Imádok fürödni. Főleg mikor befekszem a nyakig érő forró vízzel teli kádba. A többiek vajon mit csinálnak? Azt tudom, hogy Sut és Taet valami riporterek faggatják. De a többiek? Jimin, J-hope.... Jungkook? Vajon mit csinálnak? Lehet a tv előtt ülnek, videojátékoznak, vagy kiruccantak valamerre bulizni. Bárcsak ott lehetnék.
- Yun! - Kiált be a fürdőbe Szilveszter.
- Hmm?
- Elmentem. Nem hinném, hogy hazajövök.
- Ki a nő?
- Nem ismered.
- Jó ágy akrobatikázást. - Kuncogok.
- Hallottam.
- Tudom. - Nevetek rajta.

Kis idő múlva kiszállok a kádból és egy törölközőt magamra csavarva indulok a szobámba. Amint beérek az ajtón, megcsap a forróság. Jajj nem kellett volna maximumon hagynom a fűtést. Megfulladok. Leveszem a fűtést, kiveszek egy combközépig érő pulcsit és belebújok. Beszélni akarok a srácokkal, tudni akarom, mi van velük. Elindulok a konyhába egy kakaóért.

Immár egy forró bögre kakaóval és a tesóm tabletjével lépek be a szobámba. Letelepedem a szobám közepén álló puha fotelomba és nagyot kortyolok a kakaómból.
Épp hogy nekikezdek a videó hívásnak - skype-on - fel is vették, bár nem az, akit hívtam, de azért örülök neki.
- Jó estét arra. - Mosolygok. - Mi újság?
- Óh, semmi elloptam Jin ipadját.
- Jó téged látni Jimin. Hiányoztok. Többiek?
- Te is hidd el. A többiek? Hát Suék "elvonultak" a riporter vallatása után. - Húzgálja vigyorogva fel le a szemöldökét.
Válaszul csak a szememet forgatom. - Mi pedig többiek készülünk a holnapra, mert meghívtak minket megint egy Showba.
- Ez jó hír. - Mosolygok.
- Igen az.
- Ott egy Suga! - "Mutatok mögé". Jimin hátrafordul.
- Mit csinálsz? - Kérdi Yoon Gi Jimintől.
- Yunnal beszélek.
- Engedj oda. - Löki ki a képből.
- Aish! - Löki vissza Jimin.
- Hé!! Az, az én ipad-om! - Jelenik meg Jin is a képernyőn, majd egyre többen. Csak Su, Tae, Nam Joon és Jungkook hiányzik.
- Komolyan iskolába kell járnod? - Röhög ki J-hope, mire csak bemutatok neki. Su és az a pletykás szája.
- Nem repdesek az örömtől.
- És milyen? Nem bánnak veled, izéé... Nem tagadnak ki? - Érdeklődik Jin.
- Van, aki megteszi, de már hozzászoktam. Nem kell félteni. Nem maradok sokáig, így nem nagyon foglalkozom velük.
- Már várjuk, hogy visszajöjj. A mostani csaj valami borzalom. Állandóan ránk cuppan.
- Az új stylist? - Egyszerre bólintanak.
- Állandóan azt akarja, hogy valaki...
- Mit akarok? - Hallom meg egy csaj hangosan cincogó hangját.
Elfordítják a képernyőt így én is látom. Nem nagy cucc, koreai szöszi lány nagy mellekkel, és ide látom az öt centis mű szempilláját.
- Ki hozott ide? - Lépked lefelé Nam Joon a lépcsőn.

De nem kellett a válasz hisz megjelenik a csaj mögött Jungkook, aki, nos... Dögös, mint mindig.
- Én hoztam ide.
- Minek? - Kérdezi Suga.
- Mert...
Jimin feláll elindul, magával víve Jin ipad-ját is. Az enyém megreccsen az egyre erősödő szorításom alatt.
- Jungkookie nem köszönsz.? - Szól cinikusan és mellé áll, így ő Jeong Guk és a csaj is benne van a képernyőben. Jungkook, amint meglát, megrándul mintha arcon ütöttem volna, a csaj pedig csak lenézőn vigyorog.
- Te lennél Yun? Nem is vagy olyan nagy szám.
- Chao Rin! - Figyelmezteti Jungkook.
- Hagyjad! - Szólok Jungkookra. - Élvezd ki, mert nem sokáig leszel a helyemen, mint stylist, ja és csak, hogy tudd a szememet még így is kiszúrja a műszempillád. - Jimin nevetni kezd, de hírtelen abbahagyja.
- Yun? Ki az a hátad mögött? - Oldalra kapom a fejem és ijedtemben, felpattanok így a tabom a fotel előtt elterülő ruhakupacra hull.

- Te mi a faszt keresel itt!? - Kiabálom koreaiul, de észbe kapok és kiabálva megkérdezem magyarul is.
- Csak beszélni akartam veled. - Teszi fel védekezőn a kezét.
- De nekünk nincs miről beszélnünk. A szívinfarktust hoztad rám! Ilyet többet ne csinálj! - Abba hagyom a kiabálást. - Tudsz te kopogni?
- Bocsi. De öhm... - Mutat a ruhakupacra. A tablet úgy esett rá, hogy mindent tisztán láttak a többiek. Felveszem.
- Ne haragudjatok, de dolgom van.
- Ki ő? - Robban ki Jungkookból a kérdés.
- Semmi közöd hozzá, én se kérdezgetlek vele kapcsolatban. - Mutatok Chao Rin-ra. - De ha már megkérdezted ő a volt szerelmem. Puszilok mindenkit Jimin! Add át Sunak, hogy majd beszélünk. - Kacsintok, majd kinyomom a hívást.
- Mondtam már neked milyen szexi az mikor koreai nyelven beszélsz?
- Mit akarsz?
- Hú, de harapós valaki!
- Komolyan! Minek jöttél?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy telt a napod.
- Azért van a telefon.
- De én személyesen akartam. Hallottam, hogy Nikol beszólt.
- Ja, elmondta, hogy vigasztalásra volt szükséged.
- Hogy mi van? - Tör ki belőle a nevetés.
- Ezt mondta.
- Most komolyan?
- Komolyan, bár nem nagyon voltam rá kíváncsi.
- Nem voltam vele együtt.
- Yun! - Hallom anyám kiáltását.
- Na, ez is jó lesz. - Mormogom. Anyám robban be a szobába és elkerekedett szemmel néz rám.
- Krisztián? Te meg mit keresel itt? - A telefonom életre kel a szobámban.
- Csak beszélgetni akart Koreáról, de már épp indulnia kell.
- Pontosan. Szia Nyuszifül. - Veszi a célzást és szuper lassúsággal kisétál a szobámból. Hülye fasz!
- Öhm..
- Ha nem zavarna, felvenném. - De nem várok választ felveszem a telefonom, ő pedig motyogva kilép a szobámból.
- Jimin?

Jungkook szemszöge:

Jimin vigyorogva elsétál mellőlünk és Jin kezébe nyomja az ipad-ját. A kezem, akaratom ellenére ökölbe szorul, majd ellazítom.
Felrángatom Chao Rint a szobámba, ő pedig nekem esik. Elkezdi rángatni a felsőmet, miközben a nyakamat csókolja. Megcsókol, mire olyan fájdalmat érzek mintha hasba rúgtak volna. Yun képe jelenik meg előttem, most biztos azzal a pasival van. Kihúzom Chao Rin ingjét a nadrágjából, ő pedig kihúzza az övet a nadrágomból. Meghallom Jimin hangját az ajtóm előtt, én pedig lefagyok.
- Yun, ki volt az a pasi?
- Az a pasi? Óh, hagyd már csak az exem, de már elküldtem. - A szívem hangosan dobban egyet és kifújom az eddig benntartott levegőt. Észre se vettem, hogy eddig bent tartottam.
- Mi a b..? - Felemelem a kezem elhallgattatva őt.
- Ezt jó tudni. Már aggódtam, hogy pasid van. - Nevet Jimin.
- Akkor én is aggódnék. Minek kezdenék valakivel, amikor megyek vissza hozzátok?
- Meg Jungkookhoz..
- Ezt nem hallottam. Elvan ő másokkal is. - Yun erőltetetten felnevet.
- Csak azt hiszi.
- Mindegy én leteszem, átjön egy haverom.
- Fiú.
- Aha. - Újabb féltékenységi roham tör rám. Időközben Chao Rin arrébb megy tőlem. - De mielőtt félreértenéd. - Folytatja. - Meleg.
- Komolyan? - Jimin távolodó léptei magamhoz térítenek, és egy ajtócsapódással a beszélgetés is elhalkul.

- Ez mi volt? - Leülök az ágyam szélére, és figyelmen kívül hagyom Chao Rint. - Hallod? - Elém áll és toporogni kezd.
- Menj el.
- Még csak most jöttem. - Fogja meg a karom, de én eltolom magamtól.
- Te hülyének nézel?
- Chao Rin jobb, ha elmész!
- Hogy lehetsz ilyen bunkó! Eljövök veled, te pedig elküldesz! Azt hiszed ez így megy?
Mérgesen felpillantok rá, immár csípőre tett kézzel toporog előttem.
- Szerintem eddig kedvesen kértelek, ne kelljen az, hogy erőből rakjalak ki, mert az nem lesz kedves. - Állok fel.
Dobbant egyet, majd elindul az ajtó felé, de mielőtt kinyitná, visszafordul.
- Yun miatt van?
- Még itt vagy?
- Chh.. Ha most kimegyek ezen az ajtón többet nem lépek be rajta.
- Hajrá. - Megyek a szekrényemhez.
- A kicsi Yun nem igen fog visszajönni.
- Mi van? - Fordulok felé.
- Szerinted hülye vagyok? Azt hiszitek hagyni fogom, hogy a bácsikám lecseréljen Yunra?
Nem várja meg a válaszom, nevetve kiszalad az ajtón.

- Gyere. - Belépek Jimin szobájába.
- Jungkookah.. Neked nem Chao Rinnal kellene lenned?
- Köszönöm.
- Mit? - Ül fel az ágyban.
- Tudom, hogy direkt beszéltél Yunnal, a szobám előtt úgy, hogy ki volt hangosítva. Mindent hallottam. - Ülök mellé.
- Térj észhez és szedd össze magad! Ne hozd ide azt a libát többet. Állandóan fáj tőle a fejem.
- Nem hozom ide többé. Köszönöm.
- Még mindig gyerek vagy. - Borzolja össze a hajam.
- Egy nagy gyerek. - Ugrik az ágyra Tae.
- Térj vissza Jeon Jeong Guk! - Ráz meg Jimin.
- Hiányzol. - Lök meg Tae is.
- Tudom.
- Miket hoz ki az emberből a szerelem.
- Hogy mi van? Na várj csak! - Tae felpattan és kirohan a szobából.
- Te rohadék jössz vissza!
- A szerelem!! - Énekli a folyosóról, én pedig utána szaladok.

Hy everybody. 😊
I'm happy! Nos, boldog vagyok, mivel megvan az 1.6 K+ megtekintésem. Örülök, hogy ilyen sokan olvassák az irományom. Próbálok, minél jobban, érdekesebben írni, hogy továbbra is érdeklődéssel kövessetek.

By. JeonSeoYun 💙