Jimin szemszöge:

- Hogy lehetsz ekkora barom! - Kiabálok Jungkookra.
- Azt mondom, amit gondolok.
- Akkor sem kellett volna így beszélned vele! Semmit sem tudsz róla!!
- Miért te tán annyira tudsz? - Feleli flegmán, mire ökölbe szorítom a kezem és az automatikusan lendül. Csattanást érzek, és a kezem megfájdul.
- Te idióta! - Sziszegi, és az orrához nyúl, amiből ömlik a vér. Sose ütöttem még meg senkit.
- Sokkal többet tudok, mint hinnéd... - Be akar nekem verni, de türtőzteti magát és a pultra csap. - Te is többet tudnál, ha nem lennél egy ilyen beképzelt seggfej!
- Mi van?!
- Itt beszélsz neki a családjáról és róla miközben semmit sem tudsz.
- Miről beszélsz, bazd meg?
- Yunt örökbe fogadták te barom állat! - A szemei elkerekednek, és ismét rácsap a pultra. - Olyan egy fasz vagy vele, miközben mindenki látja, hogy azért lököd el magadtól, mert nem tudod neki kifejezni az érzéseidet!
- Te hülye vagy! - Túr bele a hajába.
- Nem, nem vagyok. Te vagy az. Itt bántod őt miközben fontos neked, és te is fontos vagy neki. - Fáj ezt kimondanom, de muszáj, hogy bűntudata legyen ennek a majomnak. Olyan, mint az öcsém, de akkor is egy majom. Kiveszek egy szalvétát a tartóból és átnyújtom neki.
Elveszi, idegesen felnevet, majd minden további nélkül kiront az ajtón. Hiába megyek utána, meg se hallja, így nem pazarlom tovább rá az időm és Yun keresésére indulok.

Már két órája keresem, de nem találom sehol. Félpercenként hívom a mobilját, de ki van kapcsolva. Remélem nem esett baja. A telefonom rezegni kezd és gyorsan fogadom a hívást.
- Igen?
- Yun velem van, ne aggódj. - Kifújom a bent tartott levegőt.
- Minden rendben vele? - Kérdem, de már a vonal végéről már nem érkezik válasz. Kinyomta. Ez fura...

Seo Yun szemszöge:

A szobám párkányán ülök, a lábamat a mélységbe lóbálom. Volt valahol eldugva egy doboz vészhelyzet cigim. Basszus az Su Binnál van! Múltkor mikor ideges volt Tae miatt, elkérte. Azóta nem adta vissza. Visszamászok az ablakon. Muszáj megszereznem.
Beosonok a szobájába és kutakodni kezdek. Ha Su Bin lennék hova dugnám el?
Kicsit gondolkodom, míg fel alá járkálok a szobában.
A szekrény mögé!!
Elhúzom a cseresznyefából készült komódot és bingó! A hátuljára ragasztotta fel celluxszal. Leszedem és beteszem a pólóm alá, visszatolom a komódot, és épp kilépek, az ajtón mikor beleütközöm valakibe és a doboz a földön koppan.
Tae lehajol és felveszi, majd tanulmányozni kezdi a dobozt. Kikapom a kezéből és próbálok kitolakodni mellette, de megfogja a karom.
- Én nem szólok bele a dolgodba, de ne tedd tönkre magad. Nem érdemli meg.
- Ki?
- Jungkook. Ne tedd tönkre magad miatta.
- Mindent tudsz?
- Szabiról és rólad is. Jungkook felhívott és közölte, hogy nem jön haza. Megkérdeztem miért, de nem mondott semmit. Aztán Jimin hívott és ő elmesélte a többi részletet.
- Nem ő a baj, hanem az, amit mondott, miközben nem tud semmit.... - Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Tae hirtelen magához ránt és szorosan átölel. Viszonzom az ölelést és itt valami megmozdul bennem és zokogni kezdek. Tae áll és hagyja, hogy úgy öt percen át sírjak. Végül elengedem és fogalmam sincs mikor mentünk beljebb és zárta be a szoba ajtaját.
- Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél, és fáj ha így látlak.
- Köszönöm. Kérlek Sunak...
- Tartom a szám.
Lassan kisétálok, és miután beérek a szobámba, akkor veszem észre, hogy a dobozt ott hagytam. Vagyis Tae valamikor kicsempézhette a kezemből. A francba! Mondjuk nem is baj. Legalább nem szokom rá újra, így is elég nehéz volt leszoknom. Leülök az ágyamra és a kezembe temetem az arcom. Ideje arra, hogy felkössem a nadrágom, és lezárjam a múltat.

A két hét hamarabb eltelt, mint gondoltuk volna. Két születésnapot tudtunk le. Jungkookét és Nam Joon-ét. Su máig nem tud semmiről a Szabi ügyben és reméljük, hogy ez így is marad. Jungkook kényszeredetten, de bocsánatot kért, a szívem mélyén máig nem bocsátottam meg, de Su érdekében, muszáj együttműködnünk. Még ha nekem haza is kell mennem Su Bin biztos, hogy itt marad.

Épp egy megbeszélésen ülök, ahol a holnapi rendezvény eseményeit elemezzük.
- Mivel holnap szabadtéri előadás lesz így a stylistoknak és a sminkeseknek hozzuk az öltözős kocsikat. Legyetek felkészülve. - Kb. 30-an ülhetünk a teremben. 10 személyi testőr, 5 sminkes, 3 külsős biztonságiőr, 3 fodrász, mi Su Binnal a két stylist, 4 gyakornok, a menedzser, az elnök és persze Ji Woo, ami persze fura lenne, ha nem lenne itt.

A megbeszélés végén Ji Woo állít meg minket.
- Holnapra készítsétek elő a Fire és a Save me előadásához kellő ruhákat, majd még valamit, ami hétköznapi és könnyű, de nehogy melegítőt lássak meg rajtuk!
- Rendben. - Bólintunk és elhagyjuk a termet.
- Komolyan most csak szerintem fura ez a két csaj?
- Igazságtalanság, hogy ők összeköltözhettek a fiúkkal.
- Fogadjunk, hogy már minden taggal együtt voltak.
Megállok és ökölbe szorítom a kezem.
- Ne foglalkozz velük. - Ráncigál el Su.
- Ja cseppet sem irritáló, hogy rólunk beszélnek pláne úgy, hogy az egészet tisztán és érthetően hallom.
- Gyere.... - Bemegyünk a menedékhelyünkre a gardrób szobába. Ez a hely az, ahol minden fellépős és egyéb cuccot, kelléket megtalálunk, és a nyugalmat.

Délután ötre érünk haza, vagyis én érek haza. Su kapott még egy kis munkát Ji Wootól, ami most nekünk kapóra jött.

- Megjött Yun! - Kiált Jimin. 5 perc múlva mindannyian az étkező asztalnál ülünk.
- Su még dolgozik, úgyhogy van egy kis időnk. Térjünk a tárgyra. - Mondom a fiúknak.
- Szóval Szabi olyan 3 nappal ezelőtt jöhetett haza. Eddig még nem láttuk, de holnap, biztosan megjelenik a rendezvényen. - Mondja Tae. - Az egyik őr megosztotta velem, hogy Szabi kapott 2 szabadnapot, ami pont ma telt le. Úgyhogy holnap már munkába áll.
- Először mi Suval az öltöző kocsiknál leszünk, titeket miután elkészítünk, azután mehetünk a nézőtérre.
- Erre meg Szabi tuti számít. - Olyan furán mondják a nevét, hogy ha nem lenne ilyen komoly az ügy, biztosan elnevetném magam. - Mi lenne, ha nem mennétek a nézőtérre, hanem maradnátok a kocsikban? - Néz rám Jungkook.
- Még ha én maradnék is, Sut biztosan nem fogom tudni, visszafogni. Úgyhogy ennek semmi értelme. Max, ha odajön hozzánk és ráncigálni kezd, tökön rúgom.
- Sehogy se tudjuk megakadályozni, hogy ne menjen oda hozzájuk. Még ha a kocsiban maradnak, oda is elmehet gyanú nélkül.
- Nam Joonnak igaza van. Nem tehetünk semmit. Itt minden Yunon áll. Mi a színpadon leszünk ők pedig a tömegben. - Ért egyet J-hope.
- Akkor annyit tehetsz. - Fogja meg a karomat a mellettem ülő Jin. - Hogy résen leszel, és ha van valami, jelzel.
- És azt, hogy? A telefonotokat mindig ránk hagyjátok. Nem viszitek fel a színpadra.
- Akkor most kivételt teszünk. Hívj vagy írj, ha van valami. Próbálj valahogy jelezni.
- És te mit teszel? - Kérdi Suga Taetől.
- Improvizálok. - Hirtelen kivágódik az ajtó.
- A buli.. - Most én improvizálok gyorsan. - Óh mármint... - Tehetek köhögést, amint belép Su. - A holnapi fellépés izgalmas lesz.
- Mi ez a nagy kupaktanács?
- Semmi! - Áll fel mindenki az asztaltól. - A holnapi napot beszéltük. - Lép a kedveséhez Tae és egy csókot nyom a szájára.
- Ja persze. - Böki meg V-t. Majd olyan pillantást vet rám, ami egyet jelent. Ki fog faggatni.

Később épp készülök a lefekvéshez, amikor Subinyó lép be az ajtón. Közelít felém, de én át mászok az ágyon, hogy az közénk kerüljön. Felemelem játékosan a két karomat, mintha karatézni akarnék.
- Ne közelíts! - Figyelmeztetem, de már késő meglendül, át veri magát az ágyon és rám ugrik. Nagyot koppanva landolunk a földön.
- Lesz meglepetés bulim? - Bekapta a csalit.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Ne tettesd a tudatlant. Tudom, hogy a fiúkkal meglepetés partit csináltok nekem, de igazán nem kell.
- Tényleg nem tudom, miről van szó.
- Ne kéresd magad! Mond el! - Elkezd csikizni, mire én visítani kezdek, de nem tudom lelökni magamról.
- Segítség! - Kiáltok. - Megakarnak erőszakolni!
- Hülye! - Csap a karomra és feláll.
- Kit akarnak megerőszakolni? - Lép be Jungkook a szobába, és elkerekedik a szeme mivel én még mindig a padlón vagyok kiterülve.
- Ki akar kérdezni a meglepetés buliról. De mondom neki, hogy nem is tudom, miről beszél. - Kacsintok. Máskor ilyenkor fel lennék háborodva, hogy miért jön be kopogás nélkül, de most nem foglakozom vele. Az a lényeg, hogy segítsen. Leesik neki, bejön és segít felállni.
- Nekem rendeztek meglepetés bulit?
- Basszus! Lebuktunk. Ez a te hibád!
- Már miért lenne az én hibám eddig tagadtam! Te árultad el... Most mit mondunk Taenek? - Su Binnak lehervad a mosolya.
- Mit keresek én itt ebben a szobában? - Kérdi és "tudatlanul" a fejéhez kap. - Emberek megyek! Fogalmam sincs miről volt szó az utóbbi 10 percben! - Kacsint és kivágtat az ajtón.
Jeon Gukkal egyszerre rogyunk le az ágyra és kifújjuk a bent tartott levegőt.
- Ez nehéz volt...
- Jah.. - Feláll és az ajtó felé indul.
- Jungkook!
- Hm?
- Köszönöm..
Biccent egyet. - Holnap légy óvatos.
Ezzel otthagy.

Másnap reggel kellemesen ébredek. Nem tudom, mit álmodtam, de biztosan jó lehetett. A kedvem azonnal lelohad, amint eszembe jut, hogy ma kemény és veszekedéssel teli napom lesz. Kikászálódok az ágyból és a gardróbhoz sétálok.
- Mit vegyek fel? - Ez az a mondat, amit minden reggel elszajkóztam iskolába menet. Kiveszek egy bő bordó belebújós kapucnis bundás pulcsit, egy fekete térdénél szaggatott farmernadrágot. Egy gyors zuhanyzás után felveszem a kivett szettet. Belebújok a fekete bakancsomba, teszek fel egy kis sminket és késznek is nyilvánítom magam.
Lemegyek, de a többiek még készülődnek, így egy lélek sincs a konyhában. Készítek magamnak egy tál müzlit, míg a többiek kapkodnak, és szép lassan megeszem. Mire befejezem a reggelit, addigra gyűlik mindenki össze. Elég kábák.
- Jin az a sapka borzalmas! Jimin! - Folytatom. - Te fordítva vetted fel a felsőd a hátulja van elöl. Suga te pedig eleve kifordítva vetted fel. Jungkook.... Rosszul gomboltad be az inged. Su Bin neked pedig abban a szoknyában be fog fagyni a segged. - Nevetek. - Legalább vegyél fel alá egy harisnyát... - A többiek zúgolódni kezdenek. Jin elvonul egy másik sapkáért, Jimin megfordítja a felsőjét Suga leveszi, majd vissza. Jungkook pedig elkezdi kigombolni az ingét, ami alá atlétát vett fel így szegény szemem semmi izgalmasat nem lát. Nem mintha nézném vagy ilyesmi.
- Van egy nejlonharisnyád? Az enyém elszakadt.
- Fent megtalálod a legfelső fiókba. El ne szakítsd!

Végül nagy nehezen mindenki elkészül, mire értünk jönnek az autóink. Beszállunk és indulunk is a helyszínre. Az ujjaimmal dobolok a zene ritmusára ezzel elrejtve az idegességem, de Suga mégis észreveszi.
- Elhiszem, hogy ideges vagy. Nyugodj meg minden rendben lesz. - Súgja, hogy Su meg ne hallja. Nem igaz, hogy Su nem veszi észre, milyen feszültek vagyunk. Főleg én és Tae...

A tömeg hatalmas és az egyik kezdő srácbanda kezdti a műsort. Elég jók. Van egy kis időnk, mert a srácok előtt még van egy lánybanda is.
Beszabadulunk az öltözős kocsiba, amibe már mindent, ami kellhet bepakoltak. Szorgoskodni kezdünk és elkezdjük a fiúkat készíteni.
- A francba J-hope pulcsija elszakadt! - Dühöng Su. - Van pótpulcsi? - Szól nekem.
- Állítólag lennie kéne.
- Az én felsőm? - Kérdi Jungkook.
- Szerintem nálam van.
- Miért van nálad? - Lángol az arcom.
- Még te adtad nekem oda Magyarországon, azóta elfelejtettem visszaadni, de a pót felső itt van. Azt hordtad eddig. - Megkeresem thisisneverthat feliratú pótpólót és Jungkooknak dobom.
- Jimin! - A felsőjének a hátán felfedezek egy foltot. Azt a kurv.... Öntök egy flakonból vizet, az egyik szimpi sminkes csajtól kért törölközőre és Jimint kutatom.
- Jimin! - Megállítom és dörzsölni kezdem a foltot, ami szerencsére kijön, de most egy nagy vízfolt van a helyén....
- Hyun Jae! - Szaladok át a sminkes kocsiba.
- Igen?
- Van egy szabad hajszárító? - Kérdem a gyakornoktól, aki rám vigyorog.
- Az mindig van. - Kap fel egyet.
- Akkor gyere és segíts, meg kell szárítanod Jimin felsőjét.! - Átráncigálom szegény jóindulatú lányt és Jimin mögé állítom. A másik három gyakornok a padlót nyalná ha Jimin mellett, vagy akár csak a közelében állhatna, de ő csak barátságosan összeüti Jiminnel az öklét és nekikezd a "munkának". Azért is ilyen mert, szereti, nos.... a csinos lányokat. Szerencsére én nem vagyok az esete és ennek külön örülök, de egyébként nagyon jól elvagyok vele.
Mire készen vannak tetőtől talpig, úgy érzem az életemből elveszett 5 év.
- Mi lenne, ha itt maradnánk?
- Én meg akarom nézni Tae-t! Mármint a fiúkat..
Nagyot fújtatok, de azért kimegyek a kocsiból. Nem szabad a tömeg szélén maradnunk. Az túl kiszolgáltatott. Megfogom Su Bin karját és egyre beljebb vonom a tömegbe. Pont mikorra befurakodunk előre, és a tömeg körbevesz minket, feljönnek a fiúk a színpadra. Tae ahogy meglát minket látszik, ahogy megnyugszik, hogy szem előtt vagyunk.
- Save me save me I need your love before I fall fall. - Éneklem. Épp felengedek, mikor a tömeg szélén egy feltűnően magas pasi felé kalandozik a tekintetem. Tudat alatt megszorítom Su karját. Az emberünk színre lépett.

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de itt az új rész. Tudom kaki lett, de azért remélem egy kicsit tetszik.
By:JeonSeoYun 💙