Kurvára bőgni akarok. Olyannyira, hogy úgy ússzak a könnyeimben, mintha egy tóban fulladoznék. De nem teszem, mert akkor kimutatnám mennyire gyenge és ideges vagyok. Most beszélsz? Miután szétverted a telefonod a betonon? Su levetődik mellém és megráz.
- Hallod?! Mi történt?
- Semmi. - Túlságosan gyorsan állok fel, ami kimutatja az idegességem.
- Válaszolj már!
- Semmi anyám pattog. - Hazudom kapásból. Nem fogom elrontani Su kedvét... Boldog Taevel, boldog itt. Nem fogom hagyni, hogy tönkretegyék ezt neki.
- Mit mondott már?
- Ó csak a hülyeségeit, mint mindig.
- Ne foglalkozz vele. - Ölel át. Nem hagyom, hogy hazavigyenek. Ígérem gondolatban.
Elsétálok, leülök a beton szélére és a többieket szemlélem. Mit tegyek? Mit tegyek?
A nap sugarait valami eltakarja az arcom elől. Felemelem a fejem.
- Mi volt igazából?
- Semmi közöd hozzá.
- Nagyon fontos dolognak kellett lennie, ha ennyire kiakadtál.
- Kérlek csak, most ne basztass.
- ... Akkor jössz még egy kört? Leszek olyan kedves és megyek veled.
- Nincs szükségem a sajnálatodra.
- Nem, én nem sajnállak. Erős csajszi vagy megbirkózol vele.
- Ezt bóknak veszem.
- Pedig nem annak szántam. - Próbálok elfojtani egy mosolyt. Nem is ő lenne.
- Hagy lógva. - Visszatért a rosszkedvem arra a gondolatra, hogy visszaküldhetnek, minket Magyarországra.
- Gyere! - Rángat el Jungkooktól Jimin.
- Elmondod? - Valami érzés bennem azt súgta, hogy osszam meg vele. És egyetértettem.
- El, csak vigyél el innen! - Néhány lépéssel távolabb megy. Su a gördeszkán száguld Tae Hyung pedig mellette szalad.
- Hívtam taxit mindjárt itt lesz.
- Köszönöm.
Öt perccel később a kövesút szélén megáll egy kocsi tetején a Taxi írással.
- Figyeljetek, mi elmegyünk. - A derekamnál fogva húz maga után. Felszáll a kisbuszra és két fekete maszkkal tér vissza.
- Csak, hogy ne legyünk benne a hírekben.
- Hova mentek? - Szól Su, de nem őrá figyeltem, mert éreztem, ahogy valakinek a tekintete a bensőmbe hatol. Odapillantok Jungkookra, aki nem is tudom... Meglepődve és egy kicsit haraggal? Néz.
Nem tudom Jimin mit válaszolt Sunak, felveszem a maszkot, Jimin pedig a karomat rángatva elvezet.
- Jimin!
- Igen?
- Ma nem akarok hazamenni.
- Megoldom.

Egy hotelben kötünk ki. A hotel szép és hatalmas. Megvárom a bejáratnál Jimint míg kér egy szobát és az embereket szemlélek. Szerencsére nem figyeltek fel ránk.
- Menjünk! - Terem Jimin előttem és megfogja a kezem. Nagyon hideg a keze. Olyan, mint Sunak. Bátorítóan megszorítja a kezem és elvezet egy lifthez.
Már egy ideje a liftben állunk az emeletek jönnek, mennek, végül a 18.-on áll meg. Végigvezet a folyosón és megáll pont az utolsó ajtó ellőtt.
- Csak mert itt nem olyan mozgalmas. - Magyarázza meg.

- Egy szoba nem lett volna elég? - Kérdem felvont szemöldökkel. Komolyan még konyha is van... Konyha....
- Ha tovább is itt akarnál maradni. Most pedig mesélj. - Leülök a hálószoba padlójára törökülésben, Jimin az ágyra velem szemben.
- Nem tudom, mit kezdjek.
- Jungkookkal?
- Hogy jön ide Jungkook?
- Az ellentétes pólusok vonzzák egymást.
- Ööö.. Mi? - Nézek értetlenül aztán leesik. - Nem, mi nem.....
- Mondjuk, ti ugyanolyanok vagytok.
- Én meg ő??! Cseppet sem hasonlítunk.
- Szeretitek egymás fejét nyúzni.
- Ebben egyetértek.
- Ha nem Jungkook a baj akkor mi?
- Su bátyja Szabi felhívott. Azt mondta, hogy most turnén van, mint személyi testőr gondolom én. És ha hazajön, felteszi Sut egy gépre. És tudja, hogyha Su hazamegy, akkor én is fogok.
- De hát nem rakhatja fel!
- De mivel még csak 17.
- Mikor tölti a 18-at?
- Szeptember 30..
- Addig még egy hónap van. És te?
- November 4.
- Sut nem fogjuk engedni, hogy elvigyék. De kell még valaki segítsége, valaki, akit rá kell venned, hogy segítsen.. Gondolom Sunak és Tae Hyung nak nem akarod elmondani.
- Nem.
- Tudtam.
- Kinek kell még a segítsége?
- Jungkooknak. Ő áll a legközelebb Taehez. És ő lenne a legjobb ehhez a témához.
- Én nem mondom el neki.
- Jungkooknak fontos vagy biztos fog segíteni. - Szar kedvem van, de erre a gondolatra kipukkan belőlem a nevetés.
- Hogy engem Jungkook kedvel? - Bekönnyezek annyira nevetek.
- Attól, hogy köcsögként bánik veled. Mindig is vigyázott rád.
- Na persze... Ezt majd még később megvitázzuk. Figyelnünk kell Sura. Biztos olyankor akarja elráncigálni, amikor egyedül van vagy velem.
- Legfeljebb mindig lesz vele valaki. De Jungkooknak szólni kell, hogy segítsen.
- Nem akarom.
- Yun... - Fújtat egyet. - Tényleg mindig odafigyelt rád. Már a hotelben is gondoskodott rólad mikor részeg voltál. - Elpirul az arcom a szégyentől. Máig szégyellem azt az estét, amikor Suval halál részegen estünk be az ajtón. - Vagy, amikor kiderült, hogy Su és Tae együttvannak és kirohantál a házból? Szaladt utánad, mint egy bolond, még fel is lökött, annyira utol akart érni.
- Én..
- Bármit megadnék, hogy úgy nézz rám, mint Jungkookra. Szereti, ha idegesen ökölbe szorítod a kezed és az ajkadba harapsz, amikor meg akarod ütni. Élvezi. Szeret téged bosszantani, mert akkor tudja, hogy táplálsz felé valamilyen érzelmet. Még ha csak haragot akkor is. De én azért a nézésedért bolondulok, amikor lopva rátekintesz, és olyankor nem tudom, mit érzel.
Nekem ezek a dolgok fel sem tűntek... De ez azt jelenti, hogy... Á még belegondolni is rossz..

- Bolondulsz?
- Kár, hogy nem én adhatom meg azt, amit tudat alatt Jungkooktól vársz.
- Mi? Én nem várok semmit tőle!
- De. Tudat alatt... Csak még magadnak se vallod be.
- Jimin... Te most azt mondod...
- Azt mondom, hogy Jungkook mázlista csak irtó hülye, és hogy kurvára irigy vagyok.
Ez most komoly? Bejövök neki? De ez nekem fel sem tűnt.
- Összezavarodtam.
- Yun én... Nekem...
- Jimin! Kérlek... - Lehúzza a fejéről a sapkát, a kezével beletúr a hajába, majd eldobja a sapkát.
- Mit tegyek? - Kérdi, miközben hátrahanyatlik az ágyon. Az ajkamba harapok. Én szeretem Jimint, de csak úgy mint egy kedves személyt az életemben, vagy mint egy testvért. Ha nem így éreznék, akkor most szerintem leteperném. Írtó szexi meg minden, de én nem tudok úgy nézni rá. Feltápászkodom és felmászok mellé az ágyra. A vállára hajtom a fejem, a lábamat átlököm rajta, és a derekára fektetem. A karommal átnyúlok felette és belekapaszkodom a másik vállába.
- Csak segíts ezt átvészelni. Nagyon szeretlek, de úgy... nem tudok rád gondolni.
- Nehéz ezt elhinni, ha így rám fekszel.
Ez igaz hülyeség volt. De Suval mindig ezt csináltuk, ha bánatunk volt. Mint például amikor kiderült, hogy az apám lenyúlta a félretett pénzemet. Először felpattantam a féltve őrzött motorára, amit elfelejtett magával vinni (mivel a kocsijával húzott el.) aztán egy szépet karamboloztam vele. Persze kisebb zúzódásokkal megúsztam. Utána pedig Sut így ölelve kibőgtem magam. Vagy mikor Sunak a kedvenc Bts-es pulcsiját Nikol leöntötte valami ragaccsal egy buliban. Ő először nekiment Nikolnak aztán sírta ki rajtam ugyanígy magát. Nálunk, barátnőknél ez megszokott dolog. De most Jiminnel vagyok és ez teljesen más. Felemelkedem, de utánam nyúl és visszahúz.
- Maradj. Jobban teszem, ha csak a húgomként tekintek rád.
- Szerintem is.
- Mesélsz kicsit magadról?
- Nem szeretek magamról beszélni.
- Kérlek. Senkinek nem adom tovább.

Felülök törökülésbe. Jimin velem szembe fordulva követi a példámat.
- Kicsi voltam.. Olyan két éves mikor anyám meghalt. - Meglepődötten felhúzza a szemöldökét, de érdeklődve csendbe hallgat. Nem szakít félbe.
- Még mindig emlékszem rá. A tudatom mélyén él egy kedves sötéthajú nő képe. Kicsi voltam, mégis megőriztem őt. Először csak álmomban jelent meg az arca, végül beugrott néhány emlékfoszlány is így összeraktam a képet. Mivel az apám elküldött a fenébe bedugtak egy intézetbe. Öt éves voltam, mikor a mostani anyámhoz kerültem. Megváltoztattuk a nevem és bekerültem egy szerető családba. Szili a bátyám. Őt is örökbe fogadták. Sajnos az anyámnak nem lehet gyereke. Sajátjaként nevelt és szeret a mai napig. Igaz pipa rám, de szeret. Su Binnal nem sokkal a költözés után ismerkedtem meg. Ki akartam szökni, mert azt hittem nem engednek majd ki, de anyám csak mosolyogva rám adta a sapkám, és kiengedett. Maga a nevünk hozott össze minket Suval. Fanni az anyám kezdetben nem tudta megjegyezni a nevem. Máig emlékszem az akkor történtekre, nem értettem miért engedte, hogy én válasszak nevet, de én tudtam miért e mellett döntöttem. A vérszerinti anyám, odavolt Koreáért, ezt onnan tudom, hogy néhány holmiját magammal hoztak az árvaházba, köztük a naplóját is. Annyi volt a jó az egész fogdában, hogy hamar meg tanultunk írni és olvasni, így hamar bele tudtam olvasni anyám életébe, amit ő személyesen nem tudott elmesélni. - Egy kósza könny gördül végig az arcomon. Gyorsan letörlöm a kézfejemmel. - Így választottam ezt a nevet, mert rá emlékeztet. Megkértem Fannit, hogy soroljon nekem koreai neveket és ez tetszett meg.
- Mi az eredeti neved? - A kérdése hallatán elmosolyodom.
- Elizabeth. Emlékszem mit mondtam Fanninak a költözés után nem sokkal, mikor ki akartam menni Szilihez és az akkor még ismeretlen Suhoz.:
- Olyan furcsa nevet választottam.
- A Shin Yun Seo nem furcsa, csak ritka az országunkban. De megnyugodhatsz, mert a szomszéd kislánynak nagyon hasonlít a neve a tiédhez!
- Mi a neve?
- Menj és kérdezd meg! - Osztom meg vele az emlékem. - Így ismertem meg Su Bint. - Ugrok egy kicsit az időben. - 15 éves voltam mikor felfedeztem a bandát. Majd rákaptunk. Nagyon. Kezdetben csak a számaitokat hallgattuk, a biasunkat választottuk ki. - Erre Jimin elmosolyodik. - Később már a videó clip-ek táncait tanultuk. Tele posztereztem a szobám falát. Végül eldöntöttük, hogy ha csóróként is fogunk kujtorogni, akkor is kiköltözünk és nézd. - Mutatok körbe. - Itt ülök veled Koreában és az életemről mesélek.
- És én ennek roppant örülök. Mesélj még.!
- Hát igazából innentől már semmi érdekes nem történt. Suval sokat keveredtünk bajba, nem hagytuk a szomszéd bácsit. Ahogy tudjátok egyszer egy kocsit is elkötöttünk. De nem sorolom, mert túl hosszú lenne.
- És az apád? - Ökölbe szorul a kezem, amit Jimin is észrevesz, ezért gyorsan elaazítom magam.
- Apám csak úgy lelécelt. Elvett minden értéket és elhúzott.
- Sajnálom.
- Nem kell. Amúgy is sosem kedveltem. - Főleg mivel számtalanszor sírtam miatta. Remélem láthatom, ahogy egy olcsó koporsóban a föld alá kerül. Majd segítek a sírásóknak, földet lapátolni, olyan gonosz vigyorral, hogy szerintem, ha kikelne a sírból, amint meglátna inkább visszamászna.
- Ki volt 15 éves korodban a biasod? - Úgy teszek, mint aki töri az agyát, pedig pontosan tudom ki volt. Jungkook. A kezdettől fogva ő volt.
- Igazából sosem tudtam választani. - Hazudom. Látom Jimin megelégszik a válasszal. Hatalmasat ásítok.
- Aludjunk.

Másnap reggel Jimin már nincs mellettem. Felkelek és eltotyogok a fürdőbe, rendbe szedni magam. Tegnap jól kitártam magam Jimin előtt, de még mindig sok mindenről nem tud. Nem is baj.
A konyhába találom meg Jimint, épp telefonon beszélget valakivel.
- Renden siess.

- Ki siessen? - Kérdem, miután kinyomja a telefont.
- Idehívtam Jungkookot.
- Még is mi a francért?
- Mert szükségünk van a segítségére.
Fújtatok egyet. Töltök egy pohár vizet, és lehúzom.
- Komolyan minek hívtad?
- Yun csak azért zavar ennyire, mert érzel iránta valamit.
- Amit én érzek az szín tiszta gyűlölet.
- Jah persze. Még is foglalkozol vele.
- Nem foglalkozok vele.
- Dehogynem!
- Nem kellett volna idehívni.
- Tae Hyung miatt jöttem, nem azért, hogy neked segítsek. - Megpördülök, amint megpillantom Jungkookot elakad a lélegzetem. Úristen! Mióta állhat itt? Fehér bő ing van rajta és egy sima kék farmer. Mérgesen végigmér, végül elkapja rólam a tekintetét. Jól látom, hogy ideges?
- Én..
- Legyél csendbe Jiminnel akarok beszélni.
- Ne legyél ilyen bunkó!
- Figyelj semmi kedvem a drámádra. Szívem szerint aludnék, és nem éppen a maradásodat akarom tervezgetni. - Végigáramlik a testemben a düh tüze. Odavetek Jiminnek egy aha, még hogy törődik velem pillantást.
- Miért vagy velem ilyen bunkó? - Lustán felemeli a fejét, de látom a szemében a kihívás tüzét megcsillanni.
- Irritálsz.
- Mégis mikor a szállodában találkoztunk kedves voltál, de mikor megjelentem Koreában azóta egy öntelt seggfej vagy!
- Lehet, hogy otthon anyuci kicsi kislányaként megkaptál mindent figyelmet, amit szerettél volna, de szokj hozzá, hogy itt nem te vagy a középpontban.
A szavai olyanok mintha tiszta erőből arcon csapnának egy légycsapóval.
- Fogalmad sincs milyen az életem, vagy, hogy milyen volt... - Motyogom halkan.
- Ahogy viselkedsz, el tudom képzelni.
- Hogy viselkedem?
- Mint egy beképzelt picsa....
- Semmit sem tudsz rólam sem a családomról, és nem is akarom, hogy tudj.
- Nem is akarok. - Csattan fel. Még neki áll feljebb?
- Jungkook. - Szól Jimin, de nem foglalkozunk vele.
- Bárcsak sose ismertelek volna meg! - Fakadok ki és ökölbe szorított kézzel a pultra csapok tiszta erőből. A fájdalom szétárad a csontjaimban.
- Sut itt fogom tartani már csak Tae miatt is, de te nyugodtan elmehetsz.
- Jimin ha annyira akartad, hogy itt legyen, beszélj vele nyugodtan. Ne keress... - Jungkook meglepődve figyel, szerintem azt hitte, hogy visszaszólok valamit, de már se kedvem se erőm hozzá. Egy könnycsepp gördül le az arcomon. Nem akartam, hogy sírni lásson, de nem érdekel. Hagy lássa mennyire megbántottak a szavai. Látom, ahogy valami érzelem megvillan a szemébe, de nem tudom megállapítani, hogy mi is az. Egy apró lépést lép felém, de már sose tudom meg mit akart tenni, mert nem hagyok neki időt, hogy cselekedjen, hanem kirontok az ajtón.

Hi rozák! 💚
Íme, az új rész. Sajnálom, hogy megvárattalak titeket. Kicsit drámai lett, kell ilyen is. Véleményeteket osszátok meg velem nyugodtan kommentben, avagy vote-tal. 😊
Remélem még nem nyírt ki titeket a suli.. Mi lenne velem akkor nélkületek? Ki olvasná szegény unalmas irományomat?. 😄😵
Kitartást emberek!
By:JeonSeoYun 💚