Szerencsére vagy nem szerencsére, de nem láttam sehol a srácokat a tánctér felé közeledve. Remélem azért nem hagytak itt, mert annyi alkohol volt már a szervezetemben, hogy nem jutottam volna haza egyedül épségben. Hirtelen a metró és a villamos száma sem jutott eszembe, amivel napi szinten közlekedek. Az még megvolt, hogy a negyedik emeleten lakok, de másra nem igazán tudtam visszaemlékezni. Jimin megfogta a kezemet és maga után kezdett húzni a tömegben. Hirtelen annyian lettek, hogy sehol sem lehetett normálisan elférni. Ha öten nem könyököltek belém és hárman nem tapostak meg, akkor senki sem. Nem kifejezetten örültem annak, hogy a tömeg konkrétan közepén álltunk meg, de akkor sem tudtam volna mit tenni ellene, ha akartam volna. A táncoló emberek teljesen a velem szemben álló szürke hajúnak nyomtak, így elkerülhetetlen volt, hogy érintkezzünk. Alig pár centi volt Jimin és az én arcom között, nekem pedig ismét bizseregni kezdtek a végtagjaim. Nyelnem kellett egy nagyot, főleg miután az alig pár órája megismert fiú a mellkasomra simított.

- Ha nem a legénybúcsúdon lennél, akkor már régen rád mozdultam volna - mondta egészen közel hajolva hozzám, a zenét is túlkiabálva. Ajkai súrolták a bőrömet, amitől muszáj voltam beszívni egy jó nagy adag levegőt.

- Ha nem a legénybúcsúmon lennék, akkor már régen hagytam volna, hogy rám mozdulj - válaszoltam gondolkozás nélkül, mire Jimin vigyorogva elhajolt tőlem. Pontosan ezt akarta hallani, mi?

A következő pillanatban összekulcsolta a kezeit a tarkómnál és behunyt szemekkel rázni kezdte a csípőjét a most induló szám ritmusára. Kiszáradtam, szédülni kezdtem és egyszerűen nem tudtam elnézni a szürke hajúról. Annyira szexi volt. Alsó ajkamat harapdáltam, mert így akartam valamilyen szinten visszarázni magamat a valóságba, ugyanis Jiminnek sikerült teljesen elvarázsolnia. Pedig csak táncolt. A helyzeten nem segített, hogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz a nagy tömegnek köszönhetően. Amikor teljesen egymásnak simultunk, még a vér is megfagyott az ereimben. Legszívesebben most azonnal elhagytam volna a bárt és hazamentem volna Daeyonhoz, elvégre három nap múlva esküvő. A testem még sem volt hajlandó szót fogadni nekem, sőt pontosan az ellentétét csinálta annak, ami ésszerű lett volna. A velem szemben álló derekára simítottam és közelebb vontam magamhoz, amit az idősebb egy elégedett mosollyal díjazott. Nagyon régen éreztem már ezt az intenzív érzést, ami most megfogalmazódott bennem. Határozottan vonzódtam a szürke hajúhoz, közelebb és közelebb akartam kerülni hozzá. Arra vágytam, hogy minden apró porcikánk egymáshoz simuljon. Jimin a vállamra döntötte a fejét és abbahagyta a táncot, majd nyomott egy puszit a nyakamra. Nyeltem egy nagyot és a tőlem kapott póló anyagába kapaszkodtam, miközben hagytam, hogy a szürke hajú puszilgassa, illetve csókolja a bőrömet. Sikerült rendesen felizgatnia, ezért el is toltam magamtól, mert nem akartam egy meleg bárban álló farokkal mászkálni.

- Annyira jól nézel ki - mondta a fülemhez hajolva, szerintem szándékosan odafigyelve arra, hogy ajkai ismét hozzáérjenek a bőrömhöz. Egész testemet átjárt a kellemes bizsergés, automatikusan be is hunytam a szemeimet. - Akarlak. Nagyon.

- Három... három nap múlva lesz az esküvőm - motyogtam nehezen forgó nyelvvel. Minden erőmmel azon voltam, hogy ellenálljak a sóvárgásnak, ami egyre csak erősödött bennem. - Nem szabad, Jimin.

- De te is akarsz engem - markolt rá farkamra a nadrágomon keresztül, minek következtében felnyögtem és befeszítettem az izmaimat. - Tudom, hogy pontosan annyira kívánsz engem, mint én téged. Állíts meg, ha nem szeretnéd, hogy megcsókoljalak.

Először csak az ujjaival simított végig az ajkaimon, utána viszont a szájával szüntette meg a közöttünk lévő távolságot. Csak egy hosszú szájra puszit adott, viszont mikor el akart hajolni tőlem, mohón utána hajoltam és megszüntettem a közöttünk kialakult távolságot. Másodjára szinte azonnal megmozdította az ajkait és nem olyan sokára nyelvét is használatba vette. Végignyalt a párnáimon, én pedig belementem abba, hogy elmélyítse a csókot. Komolyan mondom, hogy ez volt életem eddigi legjobb, legszenvedélyesebb és legizgatóbb smárolása. Nem gondoltam volna, hogy ezt nem a menyasszonyomtól, hanem egy idegen sráctól kapom, a legénybúcsúmon. Jiminnel tökéletes szinkronban mozgattuk ajkainkat, mintha nem ez lett volna az első alkalmunk. Arcára simítottam és úgy csókoltam tovább, közben másik kezemet a fenekére vezettem. A szürke hajú megszívta az ajkaimat és szándékosan hozzám dörgölte magát. Csak ámultam, amiért ilyen szintű magabiztosságot mutatott. Arról nem is beszélve, hogy kurva jól csókolt és tökéletesen bánt a nyelvével.

- A lakásom itt van két utcányira - súgta oda nekem, miután elhajolt tőlem. Jó sokáig smárolhattunk, mert szerintem három-négy számnak minimum vége lett, mire szétváltunk egymástól. - Felmegyünk hozzám?

- Menjünk - bólintottam. - Csak megkeresem a srácokat.

- Megvárlak a ruhatárnál - mondta Jimin, azzal sarkon fordult, én pedig szintén megindultam utamra.

Legelőször viszont muszáj voltam elmenni a mosdóba, ugyanis a szürke hajú előbbi akciójának köszönhetően rendesen feszült rajtam a farmerom. Le akartam nyugtatni valahogyan a testemet, mert úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban meggyulladhatok. Megmostam hideg vízzel az arcomat és a tarkómat, a csuklóimat is benedvesítve álldogáltam pár percig a férfi mosdó tükre előtt. Miután úgy-ahogy rendeztem vonásaimat, megkerestem a srácokat, akikre az udvaron találtam rá. Természetesen azonnal rám förmedtek, hogy mégis merre voltam és mit csináltam azzal a gyerekkel, mire kertelés nélkül közöltem velük, hogy beszélgettünk, táncoltunk, ittunk és csókolóztunk. Mondanom sem kell, hogy mind az ötük teljesen ledöbbent, elvégre a legénybúcsúmon vagyunk éppenséggel. Én pedig három nappal az esküvő előtt megcsaltam Daeyont.

- Most felmegyünk Jimin lakására - mondtam magabiztosan.

- Biztosan jó ötlet ez? - kérdezte Mingi, mire bólintottam egyet.

- Gondoltál a következményekre? - sóhajtott fel Wonjin.

- Most az egyszer nem akarok a következményekre gondolni. Azt akarom tenni, amit a szívem diktál és az jelenleg az, hogy menjek fel Jimin lakására. Nem érdekel az esküvő, nem érdekel Daeyon. Én csak boldog akarok lenni végre, anélkül, hogy bárki megmondaná, mit csináljak.

- Akkor menjél - mondta legjobb barátom. - De, ha holnapra megbánod ezt az egészet, akkor hozzám ne gyere.

- Nem fogom megbánni - húztam ki magam határozottan. - Köszönöm a mai estét nektek, srácok. Hosszú ideje ma éreztem először igazán jól magamat.

- Vigyázz magadra, majd beszélünk, ha holnap magadhoz térsz - mondta Junghwan.

Gyorsan elköszöntem tőlük, azzal megindultam a ruhatár felé, ahol minden bizonnyal Jimin vár rám. Megkönnyebbültem, amikor megpillantottam, mert egy pillanatra felmerült bennem, hogy mi van, ha itt hagyott. Elmosolyodott, amikor kiszúrt, amikor közelebb értem hozzá, közölte velem, hogy nem gondolta volna, hogy tényleg utána megyek. Azt hitte, csak így akarom lekoptatni, aztán soha többet nem látjuk egymást. Nem ilyen vagyok, most meg aztán főleg nem, szóval még csak felmerülni sem merült bennem az, hogy felültetem. Kikértem a ruhatárból a cuccaimat, aztán meg is indultunk a szürke hajú lakása felé. Egész úton a torkomban dobogott a szívem és rendesen izgultam. Még sosem voltam férfivel együtt, szóval nem igazán tudtam, hogy mire számítsak. Én leszek felül vagy Jimin? Biztosan én! Vagy mégsem? Elkapott a hányinger és egy pillanatra megbántam, hogy belementem abba, hogy felmegyek a lakására. Talán megint elhamarkodott döntést hoztam... Mintha megérezte volna az idősebb, megragadta a csuklómat és megállított az első lépcsősor közepén.

- Ha nem szeretnéd, akkor még mindig megállhatunk.

- Nem az, hogy nem szeretném, csak... Csak nem tudom. Én még sosem voltam fiúval együtt és... - motyogtam, viszont Jimin nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, ugyanis a falnak nyomva megcsókolt. Minden kételyem és aggodalmam elszállt, mikor megéreztem a puha ajkait.

- Addig nem kell félned, amíg engem látsz, Jungkook. Majd én megmutatom, hogy mennyivel másabb és jobb fiúval együtt lenni.

- Jó - sóhajtottam fel, majd hagytam, hogy a szürke hajú összekulcsolja az ujjainkat és úgy sétáljunk fel egészen a lakásáig.

Nem sokkal volt kisebb, mint a mi lakásunk Daeyonnal, talán egy szobával volt nekünk több. A fürdője és a konyhája kicsit kisebb volt, de mivel egyedül lakik, így szerintem nem is kellett neki több, nagyobb helyiség. Lepakoltunk az előszobában, Jimin pedig hozott nekem egy pohár vizet, mert szerintem érzékelte rajtam, hogy nem érzem annyira jól magamat. Hiába nyugtatott meg a lépcsőházban, még mindig paráztam, hogy elrontok valamit.

- Csörög a telefonod - szólalt meg a szürke hajú, mire felocsúdtam a gondolataimból és a mobilomért nyúltam. Nyeltem egy nagyot, amikor megpillantottam Daeyon nevét a képernyőn, de természetesen nem fogadtam a hívását. Inkább a kabátom egyik zsebébe csúsztattam az eszközt és úgy tettem, mintha semmi nem történt volna az elmúlt percben.

- A menyasszonyod volt, mi?

- Igen, de nem érdekes - vontam meg a vállaimat. - Nem megyünk beljebb?

- De, gyere - biccentett, hogy kövessem, én pedig szó nélkül tettem is azt.

Minden bizonnyal a hálószobájába mentünk, ahol egy franciaágy, egy kanapé, egy íróasztal és két szekrény volt csak - az egyiken egy tévével. A falnak világos barna színe volt, azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy bézs, a bútorok világosak, már-már fehérek voltak. Tetszett, hogy letisztult volt a szoba, én sokkal sötétebb színre számítottam valamiért. Lehet Jimin piercingjeiből indultam ki. Leültünk egymás mellé az ágyra, de hosszú percekig együnk sem szólalt meg. Végül a házigazda törte meg a csendet egy nagy sóhajjal.

- Tudod, eddig még egyszer sem fordult elő, hogy olyanra hajtottam volna rá, aki foglalt. Nem szokásom mások párját elvenni, főleg akkor nem, ha az illetőnek három nap múlva lesz az esküvője. Most mégis megtörtént és nem igazán vagyok rá büszke, mert miattam csaltad most meg a menyasszonyodat. - mondta a tőlem kapott pólónak az alsó szegélyével babrálva.

- Én sem vagyok arra büszke, hogy pont a legénybúcsúmon csaltam meg Daeyont, de... de nem tehetünk arról, hogy ennyire vonzódunk egymáshoz, nem? - kérdeztem tőle, miközben félve rápillantottam.

- Azt hiszem, hogy nem - húzta féloldalas mosolyra ajkait. - Még mindig szeretnél itt lenni, vagy inkább mennél?

- Maradni szeretnék - válaszoltam azonnal, gondolkozás nélkül.

Jimin nem válaszolt semmi, csak közelebb csúszott hozzám és a kezemre simított, amit eddig kettőnk között, az ágyon pihentettem. Elmosolyodtam és a mellettem ülőre pillantottam, aminek az lett a következménye, hogy az arcunk vészesen közel kerültek egymáshoz. A szürke hajú nyelt egy nagyot, a tekintetem pedig automatikusan az ajkaira tévedt. Annyira jól csókolt a bárban is, hogy ismét sóvárogni kezdtem a csókja után. Sőt, kifejezetten megnyugtatott az is, hogy végre érintkeztünk egymással. Így valahogy kevésbé szorongtam, mint amikor csak ültünk egymás mellett. Jimin az arcomra simított és gyengéden cirógatni kezdte a bőrömet, majd végül a párnáimnál állt meg, de azokat is többször megérintette.

- Miért nem találkozhattunk hamarabb? - suttogta kettőnk közé. - Akkor most nem kellene senkit sem megcsalnod.

- Ne gondolj erre, jó? Csak... csak csókolj meg - húztam magamhoz közelebb a könyökénél fogva. Egy pillanatig még hezitált, de utána szerencsére tette, amire kértem. Ma már sokadjára szűnt meg a közöttünk lévő távolság, én pedig készen álltam ismét elveszni.

Jimin közelségében volt valami egészen különleges, amit Daeyonnál egyszer sem éreztem még. Nem lettem volna képes megfogalmazni, hogy mégis mi ez az érzés, mert szavakkal egyszerűen leírhatatlan volt. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy átbulizott éjszaka után végre hazaérsz, eszel, letusolsz és az ágyba fekszel. Egyszerre pezsdítő, felüdítő, ugyanakkor megnyugtató is. Nos, mióta találkoztam a szürke hajúval hasonlóan érzek, mintha rá vártam volna már nagyon hosszú ideje. Teljesen másképp hatották rám a suttogásai, az ölelései, a csókjai, még az édes nevetései is. Rosszul kellett volna éreznem magam, sőt egyenesen borzasztóan, amiért éppen megcsalom a menyasszonyomat, én mégis csak arra tudtam koncentrálni, hogy Jimint csókolom és ajkaimmal kedvem szerint becézem az övéit. Ott simogattam, ahol csak értem, igyekeztem a legközelebb kerülni hozzá, hogy minden porcikám szorosan hozzáérjen. Csupán ennyitől képes voltam felizgulni, pedig a csókolózáson kívül más nem történt közöttünk. Egyszerre ijesztett meg és ingerelt a tudat, hogy ilyen mély és intenzív érzéseket vált ki belőlem ez az idegen, akit csak ma este ismertem meg. Vajon helyesen cselekedtem, hogy feljöttem a lakására? Minden porcikám azt mondja, hogy igen, mert iszonyatosan vonzódom Jiminhez, de attól még bennem volt a kétely. Mi lesz, ha reggel felkelünk és elzavar a lakásáról? Mi van, ha neki csak egy egy éjszakás kaland vagyok? Lehet, kicsit túlgondoltam mindent és túlságosan beleéltem magam abba, hogy esetleg Jimin és én... Hogy talán lehet valami komolyabb közöttünk a ma este után?