- Nyugi, Jungkook, attól még, hogy egy melegbárban lesz megtartva a legénybúcsúd, sikerülhet jól – veregette meg a vállamat biztatóan Wonjun.

- De a faszért kell még ebbe is beleszólnia? Értem én, hogy nem sok jót hallott a barátnőitől a legénybúcsúkról, de bízhatna bennünk. Bízhatna bennem. Nem fogom megcsalni, hát baszki három nap múlva összeházasodunk. – mérgelődtem, miközben cipőimet idegesen rángattam fel magamra.

Hetek óta csak a mai legénybúcsúra tudtam gondolni, ugyanis egy jó ideje nem voltam kikapcsolódni a haverjaimmal. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen stresszesek lesznek az előkészületek, de konkrétan gyomorgörcsöm van hetek óta. Daeyon elviselhetetlen, nem lehet vele rendesen beszélni, ő is sík ideg, mert azt akarja, hogy minden a legnagyobb rendben menjen. Megértem, mert tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos neki az esküvőnk, de akkor sem értem, miért kellett hárpiává változnia. Többször is megbántam már, hogy megkértem a kezét, mert tulajdonképpen ehhez is ő ragaszkodott. Félreértés ne essék, nagyon szeretem, de nekem teljesen rendben lett volna az is, ha nem húzunk jegygyűrűt egymás ujjára, csak együtt lakunk és a többi.

- Egyébként is mindenben ő dönt, legalább ezt a kis örömet megadhatta volna nekem – folytattam a morgást, ugyanis muszáj voltam valakinek kiadni a dühömet. Wonjun pedig tökéletes jelöltnek bizonyult, úgyis jó hallgatóság.

- Jól van, hát ilyenek a nők. Örülj neki, hogy egyáltalán lehet legénybúcsúd. Taehyungnak például nem is engedték, szóval te még mindig jobban jártál a meleg bárral.

- Nem nyugtattál meg – sóhajtottam fel, majd megvártam, amíg barátom elhagyja a lakásomat. Gyorsan bezártam az ajtót, majd megindultunk, ugyanis a többiek már lent vártak minket a lakótömb előtt. – Csak tudod, ő ugyanúgy rendes bárban tartja a leánybúcsúját és nem volt beleszólásom a dologba. Hiába mondtam neki, hogy ő is menjen akkor szépen egy meleg bárba, mert úgy lenne fair. Konkrétan kiröhögött és közölte velem, hogy ő velem ellentétben hűséges. Mintha én megcsaltam volna akár egyszer is az elmúlt évek során.

- Engedd el, haver – sóhajtott fel. – Így is faszán fogjuk érezni magunkat. Mocskosul berúgunk és méltóképpen megünnepeljük, hogy végre találtál valakit, aki elviseli a képedet.

- Annyira görény vagy – rúgtam alá szándékosan, aminek az lett a következménye, hogy majdnem kettő emeletnyit gurult lefele. Olyan hangosan nevettem volna, hogy az összes lakót felkeltettem volna a kárörvendésemmel. De jogosan tettem volna, mert amilyen köcsög beszólásai vannak mostanában, teljes mértékben megérdemelné.

Szokásos öleléssel és kézfogással üdvözöltem a többieket, mikor végre kiértünk a friss levegőre. Meglepetésemre mind a négyükön egyen póló volt, amin az szerepelt, hogy legénybúcsú és alatta két Sojus üveg, amiket éppen összekoccintanak. Kaptunk mi is Wonjunnal, amit azonnal át is húztunk – kicsit sem törődve azzal, hogy esetleg megláthat minket valaki. Ötletes, nekem eszembe sem jutott ez, de így legalább biztosan tudják majd, hogy mi hatan együtt vagyunk. Metróval és villamossal negyven perc alatt oda is értünk a MoU nevezetű meleg bárba, ahol a fiúk fizették nekem a belépőmet. Már a bejárat előtt a lelkemre kötötték, hogy ma egy kört sem állhatok én, ingyen fogom segg részegre inni magamat, ugyanis ők fizetnek. Nem kaptam tőlük „baszó ajándékot", ahogy ők fogalmazták, ezért így akartak kiengesztelni. Nem is vártam el, hogy méreg drága ajándékot adjanak, nekem az is épp elég, hogy végre velük tölthetek egy estét. Mielőtt lepasszoltuk a cuccainkat a ruhatárnál, gyorsan írtam egy üzenetet Daeyonnak, hogy érezze jól magát, majd holnap beszélünk. Szerencsére azonnal válaszolt, ahol szintén jó bulizást kívánt nekünk, illetve felhívta arra a figyelmemet, hogy azért ne igyunk annyira nagyon sokat. Sajnos ezt nem ígérhettem meg neki, ugyanis ez az este erről szól. Nem is emlékszem már arra, hogy mikor rúgtam be utoljára...

Kezdésnek mindenki három-három tequilával kezdett, utána pedig kimentünk cigizni az udvarra. Jó sokan voltak kint, ezért jóformán alig sikerült olyan helyet találnunk, ahol kényelmesen elfértünk mind a hatan. Nem azt mondom, hogy zavart a sok egymást csókoló férfi, de mivel még életemben nem voltam ezelőtt meleg bárban, így kicsit fura volt. Megszoktam, hogy eddig akárhányszor voltam bulizni, csak heteró párokat láttam, meleget egyszer sem. Itt viszont pont az ellentéte történt, szerintem rajtunk kívül senki nem volt heteró, vagy csak sikerült jól elvegyülnie a tömegben. Egyébként a bár elég jól nézett ki, a falakon olyan hírességek képei díszelegtek, akik felvállalják másságukat. Viszonylag nagy területen helyezkedett el a helyiség, így nem volt heringparti sem, illetve nem kellett minden másodpercben elnézést kérnem valakitől, amiért megtapostam vagy éppen oldalba löktem, mert nem fértem el mellette. A zenék is jók voltak, szinte az összesnek tudtuk a szövegét, úgyhogy jól éreztem magamat. A fiúk folyamatosan itattak, szóval szomjazni sem szomjaztam. Nem azt mondom, hogy a negyedik pohár Jäger után nem kezdtem kettőt látni mindenből, de sikerült éjfélre rendesen berúgnom. Szerencsére nem voltam egyedül, mert azért a haverjaim is rendesen vedeltek, csak én valahogyan minden körben többet ittam, mint ők. Ittunk, táncoltunk, az udvaron cigiztünk és nagyokat röhögtünk egymás hülyeségein. Annyira hiányzott ez az öt idióta, hogy elmondani nem tudom. Sajnos az elmúlt időszakban alig találkoztam velük, mert az esküvő előkészületei teljesen lefoglaltak minket Daeyonnal. De úgy érzem, hogy ezen az estén mindent sikeresen bepótolhatunk.

- Mit iszunk? – kérdeztem a többiektől, miután visszamentünk az udvarról és természetesen a bárpult felé vettük az irányt.

- Jäger! – érkezett az egyhangú válasz, mire bólintottam egyet és jeleztem nekik, hogy maradjanak csak, majd én kikérem az italokat. Amúgy is annyian álltak mindig sorban, hogy hatan biztosan nem fértünk volna el a pultnál.

- Hat Jägert szeretnék – mondtam a pultos srácnak, aki bólintott egyet és már töltötte is nekem a kért italokat. Miután fizettem megpróbáltam mind a hat pohárt egyszerre megfogni, de a gravitáció nem állt az én oldalamon, ezért sikeresen elejtettem kettőt. Ha ez még nem lett volna elég, akkor pont a mögöttem lévő pólóján landolt a sötét színű alkohol, szép nagy foltot hagyva maga után. Baszki.

- Baszki, ne haragudj! – tettem le azonnal a kezeimből a még megmaradt italokat és az én sötét színű pólómmal próbáltam menteni a helyzetet.

- Nem probléma – motyogta a velem szemben álló srác. Amikor felpillantottam az arcára, egy pillanatra még a lélegzetem is elállt. Nyeltem egy nagyot, ugyanis nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyes csávót öntöttem le pont. Nem tudom, hogy először az orrpiercingje, vagy a fülében lévő piercingek keltették fel a figyelmemet, de mindenesetre jól megnéztem magamnak a szürke hajú srácot.

- Van nálam egy váltó póló, ha szeretnéd odaadhatom. A ruhatárba letettem. – vakargattam meg a tarkómat, mire bólintott egyet és hátat is fordított nekem, majd megindult a ruhatár irányába.

Csak annyira volt időm, hogy gyorsan odaszóljak a srácoknak, hogy a piájuk a pulton van, nekem meg el kell tűnnöm pár percre, ugyanis valakinek sikeresen leöntöttem a fehér pólóját. A reakciójukat sem vártam meg, csak követtem az ismeretlen srácot a ruhatár felé. Annyira égett az arcom és szégyelltem magamat. Hogyan hihettem azt, hogy elbírom mind a hat poharat egyszerre? Józanon sem ment volna ez a mutatvány, nemhogy részegen. Miután kikértem a pólómat, a mosdóba mentünk és átnyújtottam a szürke hajú srácnak. Rajtunk kívül senki nem volt a helyiségben, szóval kicsit feszengtem, főleg miután szó nélkül lekapta magáról a leöntött pólót és előttem húzta át a másikat. Mármint ez tökre rendben lett volna, ha nem egy meleg bárban lennénk éppen. Minden bizonnyal meleg a srác, szóval így automatikusan kínosan kezdtem érezni magamat.

- Tényleg sajnálom – sóhajtottam fel. – Kimosatom a pólódat és visszaadom, oké? Ha pedig nem jön ki belőle, akkor veszek újat.

- Rendben – bólintott. – Mi a számod?

- Te... tessék? – pislogtam nagyokat.

- Hogyan akarod visszaadni a pólómat, ha a számomat sem tudod? – dőlt neki az egyik mosdókagylónak, majd összefonta mellkasa előtt a kezeit.

- Ja, baszki, tényleg. – csaptam képzeletben homlokon magamat. Átnyújtottam neki a telefonomat, ő pedig beírta a számát a névjegyzékembe, majd megcsörgette magát. – Köszönöm, Jimin. – olvastam le a telefonom képernyőjéről az idegen nevét. – Akkor majd hívlak, ha kész a pólód.

- Téged, hogy hívnak? – kérdezte, mire elárultam neki a keresztnevemet. – Nem iszunk valamit, Jungkook? Vagy a haverjaiddal akarsz inkább lenni?

- Megihatunk. Meghívlak valamire, ha már tönkretettem a pólódat. – jutott eszembe, hogy talán így is enyhíthetem a bűntudatomat, nem kell a mosodáig szégyenkeznem.

Jimin leöntött pólóját betettem a ruhatárba, majd a bárpulthoz mentünk, ahol a baleset történt pár perccel korábban. Kértem magunknak egy-egy whisky kólát, mert a szürke hajúnak az a kedvence. Amíg vártunk az italainkra beszélgetésbe elegyedtünk és kiderült, hogy Jimin majdnem két évvel idősebb nálam. Nem gondoltam volna, ugyanis magasabb vagyok nála, meg az arca is elég fiatalos, vagy hogy mondjam. Azt hittem, két-három évvel minimum fiatalabb nálam. Egyből kitalálta, hogy én vagyok a vőlegény, ezért pár szót muszáj voltam a közelgő esküvőről beszélni. Nem tudom, hogy miért voltam ennyire közvetlen és őszinte az ismeretlen csávóval, de valamiért úgy éreztem, hogy megbízhatok benne. Rendesnek tűnt, plusz ő is azonnal megnyílt nekem, így viszonylag hamar megtaláltuk a közös hangot.

- Szinte minden nap eszembe jut, hogy biztosan akarom-e ezt. Mármint nagyon szeretem Daeyont, el tudom vele képzelni az életemet, csak közben valami még sem hagy nyugodni. Hűséges típus vagyok, egyszer sem csaltam meg őt, még csak eszembe jutni sem jutott, viszont még sem tudok örülni az esküvőnknek. Én nem akartam ilyen szinten elkötelezni magamat, csak tudom, hogy neki mennyire sokat jelent ez az egész. Soha nem láttam még olyan boldognak, mint, amikor megkértem a kezét.

- De te nem vagy boldog, ez eléggé lesüt rólad – húzta el a száját Jimin.

- Pont ez az – sóhajtottam fel. – De miért nem vagyok boldog, miközben tényleg nagyon szeretem?

- Fogalmam sincs – vonta meg a vállait Jimin. – Én nem értek női nyelven, meleg vagyok.

- Azt gondoltam. Vagyis a helyből kiindulva sejtettem, hogy nagy valószínűséggel nem vagy heteró.

- Ezért voltál ennyire zavarban a mosdóban, mi? – nevette el magát. – Nem gondoltam volna, hogy elpirulsz csupán attól, hogy lekapom magamról a pólómat.

- Hát azt én sem... – motyogtam nagyot kortyolva a whisky kólámból. – Csak nem gondoltam, hogy egy vadidegen előtt fogsz átöltözni.

- Nem vagyok szégyenlős – vonta meg a vállait. – Kimegyünk cigizni?

- Aha – bólintottam, azzal gyorsan lehúztam a poharam tartalmát.

Jiminnel az oldalamon megindultam az udvar felé, ahol még mindig sokan voltak. Ezek az emberek csak dohányozni jöttek el ide vagy bulizni is? Volt olyan, akit komolyan mondom, hogy egyszer sem láttam bent, de kint már vagy háromszor. Kaptam egy szál cigit a szürke hajútól, mert én a srácoknál hagytam az enyémet, ahogyan a gyújtómat is. A szürke hajú jó közel hajolva hozzám adott tüzet, nekem meg fogalmam sincs, hogy miért, de begörcsölt a gyomrom, amikor találkoztak a tekinteteink. Eleresztett egy féloldalas mosolyt, majd meggyújtotta a saját cigarettáját is és odaállt mellém, hogy neki tudjon támaszkodni a falnak.

- Azt áruld már el nekem, hogy miért pont egy meleg bárban tartod a legénybúcsúdat.

- Mert a menyasszonyom nem engedte, hogy rendes bárban tartsam – sóhajtottam fel, mire Jimin összeráncolt szemöldökökkel fordult felém. – Ne is mondd – nevettem el magamat. – Így nem fél attól, hogy megcsalom.

- Ennyire bízik benned?

- Ezek szerint – vontam meg a vállaimat.

- Lehet egy őszinte kérdésem? – kérdezte oldalra billentve a fejét.

- Lehet.

- Mennyire vagy boldog ebben a kapcsolatban? Mármint alig ismerlek egy órája, de eddig nem sok jót mondtál Daeyonról. Nyilván szereted, efelől kétségem sincs, csak közben mégis úgy jön le ez az egész, mintha nem is akarnád ezt az esküvőt.

- Mert nem is akarom – motyogtam. – Vagyis valamilyen szinten mégis, csak... Csak nem tudom, össze vagyok zavarodva. Mi van, ha még sem ő az igazi? Hetek óta nem alszok rendesen, sík ideg vagyok, gyomorgörcseim vannak és ezerszer feltettem magamnak a kérdést, miszerint kellett-e ez nekem egyáltalán. Még csak huszonöt vagyok, talán túl elhamarkodott döntést hoztam. De három nap múlva esküvő, hogyan mondhatnám le az egészet az utolsó pillanatban? Nem tudnék Daeyon szemeibe nézni. Teljesen összetörném.

- Ez egy elég elbaszott helyzet – sóhajtott fel Jimin. – De annak semmi értelme nincs, ha csak kényszerből veszed el. Előbb utóbb érzékelni fogja, aztán válás lesz a vége. Miért nehezítenéd meg magadnak a dolgot?

- Jogos – döntöttem neki a fejemet a mögöttem lévő falnak. Nyeltem egy hatalmasat, amikor a szürke hajú közelebb lépett hozzám és derekamra simított az egyik kezével.

- Akarsz táncolni?

- Bent várnak a haverjaim – mondtam remegő hanggal. Én magam sem tudtam, hogy mi miatt, de ismét begörcsölt a hasam. És ez most nem a rossz, elviselhetetlen görcs volt, amit elmúlt hetekben folyamat éreztem. Sokkal inkább izgató, bizsergő érzés kerített hatalmába, amit jelenleg csakis Jiminhez tudtam kapcsolni.

- És? Tudnak várni még egy kicsit. – vonta meg a vállait. – Ma úgyis téged ünnepelnek, hadd legyen az, amit te szeretnél – tett még egy lépést felém, de a kezét nem vette el a derekamról, sőt, mintha magabiztosabban fogott volna.

- Jó, menjünk – adtam be végül a derekamat.

Most aztán tényleg nem gondolkodtam, csak tettem, amit jónak láttam. Nem tudom, hogy ennek mi lesz a vége, de jelenleg úgy éreztem, hogy el kell mennem Jiminnel táncolni. Már az első perctől fura, megmagyarázhatatlan, ugyanakkor jó érzés kerített hatalmába, amikor kettesben elvonultunk a mosdóba. Jól elbeszélgettem vele, őszintén elmondta a véleményét és meghallgatott engem. Folyamat csillogó szemekkel nézett engem, sokszor beharapta az ajkait és nagyokat nyelt. A testem pedig reagált az összes gesztusára, még ha én azt nem feltétlen szerettem volna. Képtelen lettem volna nemet mondani a táncra, még úgy sem, hogy tudtam, mire megy ki ez az egész. Önként belementem a szürke hajú játékába, mit sem törődve a következményekkel és azzal, hogy három nap múlva összeházasodok Daeyonnal.  

◇ ♡ ◇

Sziasztok!
Kipattant a fejemből ez a pár részes Jikook fanfiction ötlet, úgyhogy jó olvasást nektek hozzá. Remélem tetszeni fog, mert az elmúlt napokban jóformán csak ezzel tevékenykedtem!🥰

2021.11.04

SeoBona