Dalolászva sétáltam a konyhából a nappaliba kezemben a második kávémmal, majd ahogy beléptem hirtelen bezáródtak az ajtók így nem volt a menekülésre lehetőségem, hacsak nem az ablakon mászok ki.
-Na végre, hogy besétáltál ide.-hallottam meg Lloyd hangját ahogy vigyorogva elsétált mellettem és elém lépett.
-Örülj, hogy nem kaptál egy golyót édes. Máskor ezt ne tedd.-ingattam meg a fejem ahogy végigmértem.
-Kiengesztelhetlek?-suttogta közelebb hajolva.
-Hmm.. mivel? Egy újabb randival?
-Engem az ujjaid köré csavartál.-kapta fel a szemeit rám.
-Igen?-vigyorodtam el ahogy letettem a bögrémet egy alacsony szekrényre.
-Igen. -hajtotta le a fejét zavarában.
-Ennyit nem küzdöttél soha egy nőért igaz?
-Nem.-nyelt egy nagyot. -Sose!
-Nagyon ügyesen csinálod.-igazítottam meg a felsője gallérját.
-Szeretnék közelebb kerülni hozzád.-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Akkor gyere közelebb.-simítottam meg a mellkasát, mire előrébb lépett.
-Még ennél is közelebb. -kezdett el hevesebben emelkedni a mellkasa.
-Mennyire közel az a közel édes?
-Mínusz 21 centivel.-feszült meg az állkapcsa, mire a kezem a hasára csúszott.
-Rosszalkodsz?-vigyorodtam el ahogy megharaptam az ajkam.
-Kivételesen most jó fiú szeretnék lenni.
-Tudsz te olyan lenni?-húztam tovább az idegeit. Nem tudom minek köszönhetem a látogatását, de cseppet se bánom, hogy itt van.
-Megpróbálom. -kapta fel rám a szemeit ahogy én helyet foglaltam a kanapén és keresztbe tettem a lábaim.
-Hogy hogy itt vagy Lloyd?
-Látni akartalak és elvinni egy vacsorára.-tette zsebre a kezeit idegességében.
-Egy újabb randi akkor?-kúszott egy halvány mosoly az ajkaimra.
-Szeretnék igen.-nyelt egy nagyot ahogy megrebegett a szempillái miközben felnézett rám.
-Akkor hívj el Lloyd.-vezettem fel rá a tekintetem.
-Avery. Eljönnél velem egy újabb randira?-lépkedett közelebb hozzám.
-Hát Lloyd..-dőltem hátra a díszpárnák közé.-Nem is tudom. Halál közeli élményben lesz részem?
-Egy vacsorára hívtalak és a lovaglás nem volt halál közeli élmény.-tette csípőre a kezeit.
-De igen.-keltem fel, de mivel közel állt hozzám a mellkasának ütődtem.
-Nem volt az. Tökéletesen csináltad.
-Én mindent úgy csinálok baby!
-Valóban?-harapta meg az ajkát ahogy felpillantott a szemeimbe.
-Nem tudod mire vagyok képes.-hajoltam közelebb így az orrom az övéhez ért.
-Akkor mutasd meg.
-Mutasd meg te.-pillantottam fel rá.
-Itt a nappaliban akarod?
-Engem nem dughatsz csak úgy meg Lloyd.-léptem el előle.-Kikell érdemeld.
-Azért küzdök, hogy a kegyeidbe férkőzzek.
-Akkor küzdj bazdki! Ne gyere nekem azzal hogy te neked mekkora az ott.-mutattam a farkára.-vagy hogy két perc se kell hogy széttegyék neked a nők a lábaikat, mert leszarom baby. Engem nem dughatsz meg egykönnyen.-sétáltam el egy alacsony szekrényhez és dőltem neki ahogy visszapillantottam rá.
-Azt a csepp reményt is most a porba döngölted amim volt.-hajtotta le a fejét elkeseredve.
-Akkor állj fel és porold le magad! Szedd össze magad Lloyd mert nekem egy beszari kisfiúra nincs szükségem!
-Nem vagyok beszari.-morogta a fogait összeszorítva.
-Akkor ? Félsz egy nőtől?
-Nem félek tőled.-villantak fel a szemei.
-Még is ott állsz megrökönyödve.-vigyorodtam el ahogy figyeltem őt.
-Mit kéne tennem? Támadjak rád akkor elég férfias leszek? Ha ezt teszem akkor ez nem romantikus, ahogy a kis szívecskéd szeretné.-lépkedett közelebb.-Mi a faszt tegyek Avery?-ordította el magát ahogy az arcomba mászott.
-Ne kiabálj mert az őreim le fognak lőni.-gomboltam ki a felső gombot a felsőjén.
-Az én embereim nyírják ki akkor őket mert kint áll a kocsi.
-Hhh Lloyd. Ezeket a kirohanásaid visszafoghatnád.-sóhajtottam fel miközben el akartam jönni a szekrénytől, de Hansen neki nyomott.
-Nem mozdulsz! Direkt csinálod ezt velem!-szorította a kezem a szekrénynek.
-Hhhh Lloyd. Tudod hogy imádlak felidegesíteni.
-Igen. Képzeld látom mennyire kibaszottul élvezed, de én kurvára nem!
-Akkor mi lesz?-hajoltam közel hozzá.-Megbüntetsz?-vigyorodtam el ahogy az ajkaira suttogtam a szavakat, mire ő összeszorította a szemeit.
-Ne kezd..-sziszegte a fogai közt.
-Még csak be se melegedtem.-cirógattam meg az állát mire felvillantak a szemei.
-Válaszolj arra inkább, hogy el jössz-e velem vacsorázni?
-Ahhoz át kell öltöznöm.-ültem fel a szekrényre és neki dőltem a falnak.
-Akkor indíts.-intett az ajtó felé.
-Ajjj miért?
-Mert randizni jössz velem és nem jelenhetsz meg akár milyen ruhában!
-Nem mindegy mibe megyek?
-Nem. Úgyhogy indíts.
-Ugye tudod, hogy az én birtokomon vagy és itt csak én parancsolgatok. -löktem meg a lábammal a combját.
-Ha el akarom hívni azt a nőt aki itt van velem szemben és ő meg kell jelenjen velem akkor felmész és átöltözöl.
-Ha fehérneműt veszek fel csak ,az úgy jó lesz?
-Ruhát is veszel rá. Más nem láthat anélkül!
-Mennyi baj van veled.-ingattam a fejem ahogy leugrottam a szekrényről, de Lloyd elkapta a karom.
-Csinosan öltözz!-suttogta a fülemhez hajolva mire én morcosan az emelet felé vettem az irányt és ahogy feltéptem a szekrényt, az első ruhadarabra amit kikaptam arra esett a választás. Az ágyamra dobva a fekete darabot egyből a fürdőbe siettem és lezuhanyoztam amíg azon gondolkodtam milyen cipőt vegyek fel ehhez a ruhához. Nem akartam túl gondolni úgyhogy mivel elég merész a ruha egy sima fekete tűsarkú cipőt választok majd hozzá.
Megtörölközve felfrissítettem a sminkem és egy laza kontyba felkötöttem a hajam, majd magamra kaptam a ruhám.
Egy újabb szekrényt kinyitva szemeim elé tárultak a cipőim. Mit ne mondjak nehezen tudtam dönteni.
-Na mi van már?-kiáltott fel Lloyd.
-Nem tudok dönteni!
-Miben? Milyen bugyi legyen rajtad?
-Nem! Hanem a cipőben.-kiabáltam vissza.
-Valamit pedig vegyél fel mert lassan idő van.
-Jól van már! Jól van!-kaptam le egyet a polcról és belelépve megindultam lefele a lépcsőn.
-El fogunk késni.
-Te akartad, hogy csípjem ki magam.-morogtam halkan mire felkapta a szemeit rám ahogy megpillantott miközben lassan sétáltam lefelé. Lloyd nagyot nyelt ahogy végigmért. Elé lépve széttártam a kezeim.-Megfelel?

-Ömm..
-No?-léptem közelebb hozzá.
-Csinos vagy.-suttogta halkan.
-Na ne bámészkodj. Eddig sietni kellett.-léptem el tőle, de ő elveszett. Lassan sétált utánam és nyitotta ki a kocsi ajtaját, de ahogy beszálltam volna megtorpantam.-Basszameg!
-Mi.. mi a baj?
-Picsába.-indultam volna meg vissza, de elkapta a karom.
-Hé! Mi az?
-A fegyverem.
-Van nálam pisztoly. De nem hinném hogy kéne hisz csak étterembe megyünk. Meg utána hozzám, de ott is védve vagy.
-Hozzád?
-Igen. Szeretném ha egy estét nálam töltenél. Eddig mindig én aludtam itt. -kapta fel a szemeit az enyémekre.
-Csak azért hogy dirigálhass nekem?
-Nem fogok. -rázta meg a fejét.
-Mindenképp kell a fegyverem ha ott alszok.
-Avery! Kérlek!-nyúlt volna a kezem után, de én meg se hallva őt indultam vissza és kaptam ki Dave kezéből a pisztolyom.
-Most indulhatunk Hansen.-lépkedtem irányába mire ő csak odébb állt az útból így én beszálltam a kocsiba.
-Nem értem minek hozod magaddal.-ült be mellém és csukta be az ajtót.
-Jó ha nálam van.
-De én megvédelek és az embereim is.
-De ha bármi olyat teszel akkor jobb ha van nálam.-kaptam felé a fejem.
-N..nem bízol bennem?-ez szíven ütötte, mégha mindenki úgy is tudja hogy nincs szíve, most láttam az arcán hogy összetört odabent valami.
-Tegyél arról hogy csak te benned bízzak Lloyd. Érd el hogy senki másban, csak is benned bízzak meg.
-Úgy nehéz ha nem engedsz közel magadhoz semennyire.
-Ne add fel. Ne törj össze ha kemény férfinak tartod magad Hansen. Érd el, hogy közel engedjelek.
-Én folyamatosan próbálkozok, de be kell látnom te tényleg elérhetetlen vagy. Még nekem is.-hajtotta le a fejét és húzódott odébb mellőlem.
-Mit szeretnél Lloyd?-mértem végig őt, de nem szólalt meg. Maga elé bámulva a térdein pihent a keze.-Azt kérdeztem, mit szer..
-Téged! Téged szeretnélek!-kapta fel a szemeit rám.
-Oohh Lloyd..-simítottam meg az arcát mire ő lehajtotta ismét a fejét. Közelebb csúszva hozzá az állát megérintve próbáltam magam felé irányítani a tekintetét, de ő ellenkezett. -Nézz rám.-suttogtam halkan a füléhez hajolva.
-Annyit agyalok, hogy hogyan nyerhetném el a kegyeid. Kurvára sok munkám van abban, hogy a kedvedben járjak, hogy ...hogy én is érezzem azt amit egyszer te is éreztél.
-Ha rám nézel akkor érezni fogod.-fordítottam magam felé a fejét mire felvillantak a szemei az enyémekbe.
-Azt hogy érezni akarom az ajkaid?
-Mi tart vissza Lloyd?-hajoltam közelebb majd gyengéden az ajkaimra tapadt. Nyakára simítva a kezem közelebb húztam így felém emelkedett.
-Édesek még mindig.-suttogta centikre elválva.
-Gyere vissza.-húztam magamhoz közelebb őt és újra az ajkaimra tapadt. Keze gyengéden a csípőmre csúszott és közelebb vont magához, de újra elvált az ajkaimtól.
-Kérlek engedj magadhoz közel.
-Közel vagy Lloyd.-suttogtam halkan.
-Nem eléggé.-hajolt a nyakamhoz, mire a kezem a vállára csúszott.-Gyönyörű vagy.-lehelete a bőrömhöz ért a közelségétől.
-Tetszik?-pillantottam le magamra mire ő bólogatni kezdett.
-Tökéletes választás.
-Így mutatkozhatok veled?
-Gyere közelebb.-csókolta meg a nyakam, majd gyengéden megharapta a bőröm.
-Mmm Lloyd. -bújtam a nyakához.
-Amióta megláttalak vágyom a közelségedre.-harapta meg újra gyengéden a nyakamon a bőrt.
-Ugye tudod, hogy még el kell jutni vacsorázni.-mosolyodtam el ahogy lehunytam a szemeim.
-Addig még van idő.-emelkedett felém így én hanyatt dőltem az ülésen.
-Most mi lesz Lloyd?-kaptam fel a szemeim rá.
-Megcsókolom az ajkaid ismét.-mászott felém és gyengéden megharapta az alsó ajkam.
-Jól bánsz a száddal.-simítottam meg az oldalát.
-A nyelvemmel is jól bánok.-vigyorodott el, miközben a keze a combomra csúszott.
-Rosszalkodsz.-nevettem el magam zavaromban.
-Rosszalkodj te is.-tűrt el egy kósza tincset az arcomból.
-Nem rosszalkodunk.-mosolyodtam el ahogy megcirógattam az állát gyengéden.
-Akkor csak egy puszit adok.-hajolt vissza hozzám és megpuszilta az ajkam. Én a karjaim a nyaka köré fontam és közelebb húztam, de ahogy az ajkaink elváltak én még mindig nem engedtem el. Nyakához fúrva az arcom csak behunytam a szemeim és élveztem a közelségét. Parfümje illata megnyugtatott.-Hé! Minden rendben?-kezdett helyezkedni, de én csak szorítottam magamhoz.-Avery mi.. mi a baj?
-Ne menj el.-húztam közelebb.
-Össze foglak nyomni.-súgta halkan.
-Nem érdekel.
-Nem megyek sehova, csak változtassunk a helyzeten. Bújj hozzám.-simította meg a karom gyengéden.
-Nem akarok megmozdulni.
-Csak gyere. Rám dőlsz és kényelmesebb lesz neked is.
Lloyd felkelt és magához húzott ahogy a karját áttette a vállamon.
-Így nem vagyok elég közel.-hajtottam le a fejem.
-Mondanám, hogy ülj az ölembe és úgy bújj hozzám de félreérthető lenne.-hajtotta le a fejét miközben az ujjaimat piszkálta. Bőre ahogy az enyémhez ért egy furcsa érzést kerített hatalmába. Felpillantva rá megremegtek a szempilláim ahogy az arcomat kémlelte.-Zavarba hoztalak?-suttogta halkan, mire én a nyakában megkapaszkodva hozzá bújtam. Megrémisztett az érzés mivel felismerem mi ez.-Hé.. rosszat mondtam?
-Nem..-szorítottam közelebb.
-Sajnálom ha..
-Nem mondtál rosszat Lloyd. Csak megrémiszt az érzés.
-Engem is hidd el, de akarom érezni.-elhúzódva tőle az felsője gallérjára pillantottam amin a rúzsom nyomot hagyott.
-Basszus.-kezdtem el leszedni az ujjammal a foltot.
-Semmi baj.
-De igen. Mert összebasztam a felsőd.
-Ne foglalkozz vele. Neked megengedem.-mosolyodott el halványan.
-Leszedem Lloyd.-kezdtem el kapkodni és kinyitva a táskám zsebkendő után kutattam.
-Kérlek. Lesz még ez ilyenebb is... hagyd.-simította a kézfejemre a tenyerét.
-Ezt.. ezt hogy érted?
-Majd megtudod.-kúszott egy halvány mosoly az ajkaira.-De ne foglalkozz vele. Semmi baj nincs.-cirógatta végig a karom, majd az államat megérintve felemelte a fejem.-Gyönyörűek a szemeid Avery.
-Lloyd..-kezdtem kapkodni a levegőt.
-Ssshhh... -simította a hüvelykujját az ajkamra.-semmi baj.
-Annyira..
-Hé! Csak a szemeim nézd! Nincs baj szépségem. Hidd el én sose izgultam, de most én is izgulok.
-Pedig te egy bátor pasi vagy.
-Te pedig egy kemény csaj, de érzem mennyire félsz, ahogy én is.
-Akkor féljünk együtt.-kuncogtam fel halkan.
-Bátrak leszünk együtt.-húzódott közelebb majd az ajkai ismét az enyémeket táncba hívta.
-Uram! Megérkeztünk!-hallottam meg a sofőr hangját mire elhúzódtam Lloydtól. Ő megigazítva a felsőjét megsimította a kézfejem és közelebb dőlt hozzám.
-Gyere csinibaba. Menjünk.
-Nem szeretnék találkozni senkivel Lloyd. -piszkálgattam az ujjait lesütött szemekkel.
-Csak a pincérek lesznek mi pedig a teraszon fogunk ülni. Senki se lesz a közelünkben.
-Tényleg?-kaptam fel rá a szemem.
-Esküszöm.-puszilta meg a kézfejem és kinyitva a kocsiajtót kisegített. Keze a kezem fogta. Ahogy lenéztem apró tagom elveszett a tenyerében. Mindenki felsorakozva állt az étterem ajtajában ahogy Lloyd megjelent. Tudtam, hogy nagy hatalma van Lloydnak, de hogy ennyire..
Karjához bújva szorosan mentem mellette mire ő lepillantott rám.-Minden rendben?
-Igen.-csúszott fel a tenyerem a bicepszére ami a kezem alatt megfeszült.
-Nem láttalak még ennyire izgulni szépségem.
-Mi van ha elrontok valamit?
-Kettőnk közül te tudod mit kell csinálni én nem.-engedett maga elé így beléptem az ajtón, majd egy kedves hölgy intett hogy kövessük őt.
-Ideges vagyok Lloyd, mert valami van és nem tudom mi a faszom.
-Talán az hogy éhes vagy? -simította meg a derekam.
-Lloyd...-kaptam rá a szemeim.
-Majd eljön mindennek az ideje. Ne idegeskedj.-cirógatta meg az állam.
-Félek.-nyeltem egy nagyot ahogy a szemeit néztem kétségbeesve.
-Nem kell.-suttogta az ajkaimra, majd a széket kihúzva nekem intett, hogy foglaljak helyet. Csendben leülve figyeltem ahogy mellém ült és a kezébe fogta az étlapot.-Mit szeretnél inni gyönyörűm? -pillantott fel a menü mögül.
-Én..
-Igen te szépség. Mit innál?
-Mit.. mit lehet?-kapkodtam a levegőt hisz teljesen elvesztem. Lloyd tökéletesen csinált mindent, és teljesen tisztában volt azzal hogy mit ér el bizonyos dolgokkal. Ahogy ő mondta az ujjai köré csavartam ez velem sincs másképp. Hevesebben dobog a szívem minden egyes érintésétől és pillantásától. Ahogy a parfümje illatát megérzem egyből az elmémre telepszik a köd és nem létezik más csak ő.
-Avery! Hé!-érintette meg a kézfejem.
-Mi?-ugrottam hirtelen ijedtemben meg.
-Bor jó lesz?
-I..igen.-nyeltem egy nagyot ahogy egyre gyorsabban kapkodtam levegőért.
-Édes nyugodj meg. Annyira kapkodod a levegőt.-pillantott le a mellkasomra majd fel a szemeimbe.
-Nem tudok Lloyd.-hajtottam le a fejem mire ő közelebb dőlt.
-Mitől izgulsz? Nem harapok, nem foglak bántani. Nem fogok semmit se tenni, csak .. csak lazulj el,mer így én is izgulok.
-Te miért? Hisz mindent jól csinálsz.
-Igen?-villantak fel a szemei az enyémekbe.
-Igen Lloyd.-tűrtem el egy tincset a fülem mögé zavaromban.
-Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem.-mosolyodott el halványan, majd a keze a kézfejemre simult és gyengéden cirógatni kezdte a bőröm.
-Nagy a kezed.- pillantottam fel rá félve.
-Neked pedig gyönyörű vékony ujjaid vannak. Nem is tudom, hogy nem törnek el a kis ujjacskáid ahogy a ravaszt szorítod a pisztolyon.
-Rengeteget dolgoztam azon Lloyd, hogy erős legyek. Attól még, hogy egy törékeny nőt látsz magad előtt kitépi a nyelved a torkodon keresztül egy mozdulattal.
-Ennyire durva vagy?-kúszott egy nagyobb vigyor az ajkaira.
-Nem finomkodok.
-Azért én a nyelvem megmutatnám neked mit tud. Hátha akkor..
-Shhh..-tettem az ajkaira az ujjam.
-Miért nem mondhatom el?-suttogta halkan, mire én a mellettünk álló pincér felé böktem a szemeimmel. Lloyd hátradőlt a székében és figyelte ahogy a borospoharainkat teletölti a fiatal srác a vörösborral.
-Sikerült ételt is választani Mr. Hansen?
-Mit kérsz kincsem? Választhatsz bármit. -bökött az étlapra, mire én végig futtattam a szemeim a sorokon.
-Egy garnélás tésztát kérnék.-pillantottam fel a srácra, mire Lloyd is leadta a rendelését így a pincér egyből sietett is el az asztaltól. -Szép helyre hoztál Lloyd.-pillantottam körbe ahogy a teraszról le lehetett látni az alattunk elterülő borvidékre és az olajfaligetre. A mediterrán környezet egyből azt az érzést keltette bennem mintha Olaszországba csöppentünk volna.
-Tetszik?-simította meg a térdem az asztal alatt.
-Igen.-villantak fel a szemeim az övéibe, ahogy a keze feljebb csúszott lassan a combomra. Testem megfeszült ahogy egy jóleső bizsergés járta át minden porcikám. 
-Gyönyörű ahogy a lemenő nap megcsillan a hajadon és az édes ajkaidon.
-Nem tudtam, hogy Lloyd Hansen ennyire tud romantikus lenni. Amiket mondasz..
-Komolyan is gondolom.-vágott a szavamba, de egyből bocsánatot is kért.-Elnézést, hogy a szavadba vágtam.-sütötte le a szemeit, mire a lábam a lábának simítottam.
-Szeretném újra érezni az ajkaid Lloyd.
-Közelebb üljek?-pillantott fel rám ahogy a székével helyezkedni kezdett.
-Inkább mássz az asztal alá.
-Én.. hogy másszak be?-dermedt le egy másodpercre ahogy felfogta mit is kérek tőle.
-Igen.
-De hát bármikor jöhetnek a rendeléssel.
-Csak nem félsz baby?-mosolyodtam el ahogy az ölébe tettem az egyik lábam.
-Cica a tűsarkúval óvatosan. Közel van a sarkad a farkamhoz.-pillantott fel rám ahogy egy nagyot nyelt.
-Tetszik a cipő?
-Nagyon szexi igen. Ahogy a ruhád is.-remegtek meg a pillái.
-Nekem is tetszik a felsőd, bár kigombolhatnál még pár gombot ott fent.
-Szeretnéd, hogy kigomboljam?-kapkodta a szemeit az enyémek közt.
-A nadrágod gombját kapcsold ki inkább.-nyomtam neki az ölének a cipőm talpát mire megfeszült a teste.
-Baby ugye tudod..
-Teljesen tisztában vagyok vele hogy ez beindít téged.
-De én nem kaphatlak meg.-simította meg a lábam gyengéden.
-Én viszont megkaphatlak.-kacsintottam rá egy huncut mosollyal az ajkamon mikor kiérkezett a rendelésünk. Hansen a fejét ingatta mosolyogva ahogy próbált észhez térni. Én ahogy figyeltem őt ismét elvesztem. Akartam őt. A közelében akarok lenni.
-Jól néz ki amit kértél.-hajolt közelebb.
-Te is jól nézel ki.-haraptam meg az ajkam mire az ujjai a bokám köré fonódtak.
-Huncut vagy.
-Te pedig nagyon jó fiú vagy most baby.-mértem végig őt. Ujjai finoman szorítottak a lábamon mire lehunytam a szemeim és hátra döntöttem a fejem, mivel minden egyes érintése egyre jobban beindított.
-Istenem de gyönyörű vagy.-suttogta halkan.
-Meg szeretnél kapni Lloyd?
-Igen. Minden vágyam az lenne.-csúszott feljebb a keze a lábamon mire a szemeim az övéibe villantak.
-Remélem nincs messze innen a birtok.
-Nincs.. nincs messze..-kezdte el kapkodni a levegőt hisz teljesen tisztában volt azzal hogy mit akarok tőle.
-Azt mondtad bátrak leszünk igaz?
-Igen. Azok leszünk.-mosolyodott el miközben szüntelenül a szemeim figyelte.
Egész vacsora alatt a testünk valahogy mindig összeért. Hol a lábam simogatta Lloyd, hol a kezemet cirógatta ami az asztalon pihent. A szemei csillogtak ahogy engem nézett és gyanítom az enyémek is ugyan úgy ragyoghattak, hisz a közelében akartam lenni. Bármennyire is nehezen indult a kettőnk ismeretsége életemben nem gondoltam volna, hogy Hansen mellett akarjak lenni és vágyni fogok arra hogy hozzám érjen és magáévá tegyen. -Hé! Drágám.-szorította meg finoman a combom, mire felvillantak a szemeim rá.
-Hm?
-Menjünk ha nem kérsz mást.
-Te mit kérsz?-pillantottam végig rajta majd az asztalon pihenő kezein megakadt a szemem. A fa lap szélébe markolt ahogy azon agyalt hogyan válaszoljon. Vissza kell fogja magát mert úriember akar lenni, de borzasztó nehezen megy neki. És még én se könnyítem meg a helyzetét.
-Gyere szépségem. Menjünk inkább.
-Lloyd kérdeztem!-keltem fel a helyemről mire ő is felállt a székből. Lassan sétáltam irányába és a korlát felé tolva őt sarokba szorítottam. -Te mit kérsz édes?-nyomtam neki az egyik oszlopnak.
-Kincsem, ugye tudod, hogy ez nagyon nagy kihívás nekem, hogy udvarias legyek?
-Nagyon is jól tudom, de tökéletesen csinálod.-simítottam meg a mellkasát.
-Akkor jó. Tudom hogy te élvezed piszkosul ezt, de lehet el fog jönni az a pillanat mikor robbanok. Nem szeretném.. nagyon nem, mert tudom hogy akkor nálad annyi voltam.
-Mutasd meg még egy kicsit mennyire vagy úriember utána megengedem, hogy ne finomkodj.-suttogtam az ajkaira miközben a szemei letévedtek a számra.
-Ugye tudod, hogy a farkam piszkosul kemény már most.-nyelt egy nagyot ahogy lejjebb pillantott a melleimre amik neki voltak nyomódva.
-Legyél még egy kicsit jófiú.-simítottam meg a kézfejét mire ő összeszorította a szemeit.
-Rendben. Ahogy kéred.-cirógatta meg finoman a kezem.
-Gyere.-fogtam meg a kezét és húztam a kijárat irányába ahol a fekete terepjáró már várt minket. Lloyd mellkasának dőlve az ujjait piszkálgattam amíg bambultam kifele az ablakon. Szíve lassú ütemet diktált ettől pedig nekem is lassulni kezdett a hevesen verdeső ketyegőm.
-Minden rendben?-cirógatta meg a derekam finoman, mire felkaptam rá a szemeim.
-Finom az illatod.-bújtam közelebb hozzá mire ő elvigyorodott.
-Még mindig tetszik?
-Igen.-mosolyodtam el.
-Nekem pedig te tetszel.-szorította meg gyengéden a derekam. Közelebb mászva hozzá a kezem a hasára csúszott ettől pedig megfeszült a teste.
-Hol fogok aludni Lloyd?-kezdtem el piszkálgatni az övét, mire még jobban megfeszültek az izmai.
-Ahogy nálad is úgy nálam is a szobám tabu. Oda csak én léphetek be, de szeretném hogy egy olyan nő lenne az első aki rajtam kívül belép oda aki ezt 100%-ig megérdemli ezt a megtiszteltetést.
-Neked már magában az megtiszteltetés baby hogy most hozzád érek.
-Ez igaz, de neked is, hogy én a szobámba viszlek baby és az ágyamban aludj mellettem. Egy nő se aludt még ott velem.-suttogta a fülemhez hajolva.
-Akkor hol dugtad meg őket?
-Vagy vendégszoba vagy a kocsiban.
-Remélem kitisztíttattad.-húzódtam el tőle.
-Hé! Ne húzódj el! -villantak fel a szemei ahogy a kezem után kapott.
-Nem akarok más nedvében csücsülni, úgyhogy állítsd meg a kocsit.
-Ki van takarítva, nem gondolod hogy úgy ültetnélek be?
-Ha UV lámpával körbevilágítanék mit találnék?
-Max azt ahogy én kivertem minden egyes alkalom után miután találkoztunk. Telespricceltem az egész kocsit.
-Valóban?-hajoltam közelebb.
-Igen. Mert felizgatsz. Ahogy most is. -pillantott le az ajkaimra.
-Rossz vagy Lloyd.
-Büntess meg akkor.-harapta meg az ajkát.
-Meg is foglak.- suttogtam a füléhez hajolva miközben a keze a csípőmről a fenekemre csúszott és gyengéden megmarkolta.
-Feszes popsi.-morogta halkan, mire a kezem a combjára simult.
-Nagyon de nagyon..
-Kérlek tedd meg. Elviselek bármit, csak ...
-Akkor szállj ki a kocsiból.
-Mi?
-Szállj ki mert ahogy nézem itt vagyunk. -intettem a házra mellettünk.
-Gyere.-fogta meg a kezem és kihúzott az autóból. Gyorsan szedtem a lábaim utána mivel majdhogynem rohant.
-Minek sietsz ennyire?
-Csak gyere.-engedett maga elé, majd a személyzettel találtam szembe magam ahogy beléptem az ajtón. -Most nincs idő arra hogy bemutassak mindenkit, majd holnap oké?
-Lloyd, nyugodj le kicsit.-fordultam szembe vele, de teljesen máshol járt.
-Gyere fel.
-Lloyd!
-Kérlek.-kapta fel a szemeimre az övét.
-Nem vezetsz előbb körbe, hogy ne tévedjek el este?
-Hhhh.. baby.- hajtotta le a fejét ahogy próbált uralkodni magán. -Ne csináld kérlek...-keseredett el teljesen.
-Gyere.-fogtam meg a kezét és sétáltam végig az előszobán ahol az összes  alkalmazott csendben sorfalat álltak nekünk, mire megtorpantam.- Nem a királyi család vagyunk hogy itt álljanak. Menjenek nyugodtan a dolgukra. Lesz még alkalmam önöket megismerni.- mindenki Lloydra kapta a szemét aki mögöttem állt és a csípőmet szorította.
-Ahogy hallották a hölgyet. Menjenek a dolgukra.- mindenki egy másodperc töredéke alatt tűnt el a szemünk elől mire én felpillantottam Hansenre.
-De morcos vagy.-cirógattam meg az arcát.
-Nem vagyok.-sütötte le még mindig a szemeit.
-Ígérem a sok erőfeszítés amit teszel meghozza a gyümölcsét.
-Nagyon nehéz. Komoly próbák elé állítasz kiscsillag.-köszörülte meg a torkát.
-De minden akadályt tökéletesen veszel, mert egy jófiú vagy.-pusziltam meg az arcát gyengéden.
-De jó nekem.-sóhajtott fel halkan majd ellépve tőlem a konyha felé invitált. -Itt a konyha, de neked itt nem kell semmit se csinálni mert van szakács aki főzzön ahogy nálad is. Odébb az étkező azután pedig a nappali majd az emeleten pedig a hálók.-hadarta el a szobákat, de láttam rajta hogy elkeseredett teljesen. Nem gondolta szerintem hogy ennyire nehéz dolga lesz.
-Feladtad Lloyd?-érintettem meg a karját.
-Mit?
-Azt hogy küzdj.
-Nem adtam fel csak... csak.. mindegy.-pillantott el rólam és megindult a lépcső felé.
-Csak mi? Mondtam nem lesz könnyű.
-Igen.-hajtotta le a fejét keserűen.-Megmutatom a felső szintet is.-intett az emelet felé. Lassan sétáltam mögötte ahogy folyamatosan méregettem. Piszok széles háta van és feszes feneke. Ajkamat megharapva kezdtem újra levegő után kapkodni, hisz nem csak neki volt nehéz. -Ezek itt a vendégszobák az pedig a folyosó végén az enyém.-torpant meg miközben a kezeit zsebre dugta.
-El lehet itt veszni Lloyd.-sétáltam körbe körülötte.
-Majd ha kérdésed van szólj és segítek.
-Akkor lenne is egy.-álltam meg vele szemben.
-Hallgatlak.-kapta fel a szemeit rám de azonnal el is pillantott rólam.
-Miért nem nézel rám?
-Én .. én rád nézek csak...
-Hé. Azt mondtad bátornak kell lenni. Nem igaz? Hol van az én bátor Lloydom?
-A tiéd? -pillantott fel rám.
-Az enyém vagy igen.-suttogtam közelebb hajolva hozzá egy apró mosollyal az ajkamon.
-Istenem.. Avery én.. tudod mennyire nehéz ez?-lépett közelebb, mire én lassan hátráltam a szobája irányába.
-Mennyire nehéz Lloyd hogy nem kapsz meg egy puncit két percen belül.
-Kurvára szar kislány! Az meg még inkább hogy jófiú vagyok, meg akarok felelni neked minden téren, hisz magamnak akarlak. Folyamatosan vívódok mit mondhatok mit nem, mert nem akarlak elijeszteni.
-Nem lehet engem olyan könnyen megijeszteni édes.-mosolyodtam el ahogy a hátam a szobája ajtajának ütődött.
-Hhh... nagyon nehéz.-nézett fel a szemeimbe mire én elvigyorodtam.
-Ez a szobád igaz?-intettem a mögöttem lévő ajtóra.
-Igen.-bólintott halványan.
-Mennyire kényelmes az ágyad Lloyd?
-Nyiss be nyugodtan.-nyúlt a kilincs után, de én a kezére kaptam a kezem.
-Légy rosszfiú baby.-suttogtam az ajkára ahogy közel volt hozzám, mire a szemei elsötétedtek.

Ha tetszett szavazzatok és kommenteljetek bátran💞