A nappaliban ülve egy szemhunyásnyit se aludtunk. Steve a kanapén fekve teljesen ki van ütve a gyógyszerektől. Lloyd este kétségbe esve varrta össze a kezén éktelenkedő sebet, magával nem is foglalkozva hisz rajta is volt jó néhány. Blake az ölemben alszik ahogy Steve kezét fogja miközben az apja velem szemben ül és meredten néz maga elé. Se ő se én nem aludtunk. Még most is remeg a kezem ahogy az estére visszagondolok.
-Hunyd be a szemed baby!-suttogta halkan mire felkaptam a szemeim rá.
-Te se alszol!
-Nem is fogok amíg meg nem kapom a választ Jaketől hogy minden el van intézve.-pillantott fel rám.
-Gyere ide kérlek.-remegtek meg az ajkaim.
Lloyd fáradtan felkelve mellém sétált és a mellkasához húzva átkarolt.
-Sshhh... minden rendben.-puszilgatta a halántékom finoman.
-Félek.-nyeltem vissza a könnyeim.
-Megvédted a családot! Nem kell félned bogaram.
-Te ütötted eszméletlen állapotig.
-De te adtad meg a végső döfést.-szorított közelebb.-Büszke vagyok arra hogy egy ennyire bátor nő a feleségem és a gyermekem anyja.-simította meg a hajam.
-Úgy féltem Lloyd!-fúrtam az arcom a nyakába.
-Minden rendben van! Már vége van.-cirógatta finoman az arcom.
-Steve jobban lesz?-szipogtam ahogy a mellettem fekvő Rogersre néztem.
-Én nem vagyok olyan profi mint ő a seb varrásban, de megmarad.-pillantott le ő is a barátjára.
-Istenem...-remegtek meg az ajkaim.
-Ssshh... mély levegő!-suttogta halkan.
Rogers megmozdulva felénk fordította a fejét majd kék szemei felvillantak rám.
-Nyugi!-suttogja halkan, rekedt hangon.
-Steve!-kezdtem kapkodni a levegőt és próbáltam közelebb ülni hozzá, de Lloyd vissza húzott.
-Ne mocorogj! A gyerek az öledben alszik.
-De...
-Sshhh... csukd be a szemed. Te is Lloyd!
-Majd ha minden rendben akkor alszok. Te viszont pihenj!-kelt fel mellőlem majd megsimította Blake haját.-Felviszem őt.-kapta a karjaiba és megindult az emelet felé.
Némán néztem Rogerst akinek az ajkaira egy halvány mosoly kúszott.
-Bátor voltál.
-Féltem!-csuklott el a hangom.
-Ahogy Lloyd és én is. Ne tudd meg mikor a hangodra riadtam mi futott át az agyamon.-mérte végig reszkető alakom.
-Szörnyű volt!-temettem a kezeim közé az arcom ahogy felhúztam a mellkasomhoz a lábaim.
-Ssshh...már vége van.-simította meg a karom. Érintésétől megremegett a testem így a keze után kapva a mellkasomhoz húztam hatalmas tenyerét.-Héé sshhh..-ült fel lassan mellettem, de nekem a könnyeim a kezére folytak.
-Steve!-remegett meg a hangom.
-Kérlek ne sírj.-törölgette az arcom finoman, de nem jött közelebb.-Megölelnélek, de nem szabad. Tudod jól.
-K..kérlek.-remegett meg a hangom.
-Nem tehetem.-simította meg a kezem finoman, majd ahogy hallotta Lloyd lépteit elhúzta a kezét.
-Mondtam pihenj Steve!-jött közelebb Lloyd.
-Jól vagyok! Nyugi!
-Olyan sápadt vagy mint egy vízi hulla! Ne szórakozz velem! Lefeküdni!-parancsolt rá, majd felém pillantott.-Bogaram! Semmi baj nincs baby!-ült le velem szembe a dohányzó asztalra. Kezeit az enyémekre simította és finoman elhúzta az arcomtól.
-F..félek!-kapkodtam levegőért.
-Angyalkám! Nem kell semmitől! Itt vagyunk veled!-dőlt a lábamnak ami még mindig a mellkasomhoz volt felhúzva.
-De Steve megsérült! A te kezed is hogy néz ki és a szép arcod!-simítottam remegő ujjaim a szeme alatti részre.
-Ssshhh.. sshhhh baby! Minden rendben! -jött közelebb és szétnyitotta a lábaim.-Nem bánthat senki! Mi Hansenek vagyunk!
-Annyira... annyira rossz volt! Nem.. nem szólhattam nektek..-csuklott el a hangom.-Nem.. nem tudtam semmit csinálni.
-Angyalom!-simította tenyerét az arcomra.
-És a gyerek is... ő is látta és...
-Beszélek majd erről vele. Te neked annyi a dolgod hogy megnyugodj.-vette a kezébe a kezem majd apró csókokat hintett rá.
-Nem... nem akarok egyedül lenni.-néztem a szemeit, de alig láttam.
-Nem leszel egyedül. Mindig melletted leszünk.
-Mr. Hansen!-rohant be Jake az ajtó. Lloyd hátra pillantva rá figyelt, de a kezem nem engedte el.-Minden el van intézve. A biztonsági rendszert most tesztelik, mert változtattunk rajta. Minden rendben van uram!
-Helyes! -bólintott Lloyd.-Elmehetsz!-Jake az arcomat látván nagyot nyelt majd ahogy végig pillantottam a felsője szélén egy vérfoltot pillantottam meg. Riadtan felkaptam a szemeim az arcára mire ő értetlenkedve figyelt.
-Baby! -kapta rám a szemeit Lloyd is.-Édesem mi...minden rendben?
-Az! Az ott...-mutogattam a véres ruhaanyagra miközben hátrébb kezdtem mászni a kanapén.
-Édes az semmi! Nincs ott semmi!-kelt fel Lloyd hogy kitakarja Jaket.-Menjél már!-ordított rá ingerülten. Jake rohanva elsietett, így ismét csak Lloyd és Steve volt velem.-Kincsem nézz rám!-suttogta halkan Lloyd.
-Avery! Ne mássz hátrébb mert meg fogsz ütni!-próbált Steve odébb húzódni.
-Csillagom engem figyelj! Hallasz baby?-állt meg előttem és a kanapénak támaszkodott a térdein.
-Avery! Hallasz minket?-kérdezte Steve is.
-Az Ransom vére volt! -kapkodtam a szemeim a két fiú közt.-Megöltem! És... és én...
-Szívem! Öltél te is én is rengeteg embert. Ezt nem büszkélkedésből mondom, de tudod jól hogy neked se tiszta az előéleted. Angyalom fogd fel úgy hogy ez is egy ugyan olyan nyomorult fasz volt mint akiket régen kicsináltál.-cirógatta az arcom finoman.
-De ártott a családomnak! -ordítottam el magam majd az ajkaim megremegtek.-A többi fasz még csak fel se tudta fogni hogy mi van mert már akkor rég halottak voltak. Ez a köcsög meg bántani akart titeket a gyerekemet...
-És téged is! -szólalt meg Steve halkan.
-Neked is mit tett a karoddal! Neked szívem meg a kezeid... istenem.-dőltem zokogva a térdeimre.
-Hhh... csillagom! Figyelj apára most jó?-dőlt felém és a hajam odébb húzva a fülemhez hajolt.-Minden rendben van most már! Senki nem fog a birtokra belépni mert egyből megdöglik. Ez a fasz se fog többé zavarni... angyalkám nyugodj meg.-simogatta az arcom két kézzel.-Vegyél mély levegőket! Én és Steve vigyázunk rád!
-Ne menjetek el!-néztem fel a szemeibe, majd Stevere.
-Nem megyünk sehova. De most hozok egy nyugtatót. Rendben?
-Lloyd!-nyúltam a keze után.
-Mély levegő! Hozom a gyógyszert addig nézz engem vagy Stevet. Mind a ketten itt vagyunk.-sétált a konyhába de végig tartotta velem a szemkontaktust.
Steve mellett feltérdeltem a kanapéra ahogy Lloydot néztem.
-Siess!-kapkodtam újra a levegőt majd a remegő kezeimre néztem.
-Na! Nyugi!-nézett engem Steve ahogy oldalra döntötte a kezét.
-Hol... hol van Blake! Őt is akarom hogy a közelemben legyen.
-Mindjárt hozom ide neked kincsem, csak ezt beveszed!-nyújtotta a számhoz a gyógyszert.
-De nem ... nem fogok tudni aludni.-néztem fel rá könnyes szemekkel.
-Fogsz tudni baby! Ettől simán.-cirógatta meg az ajkam az ujja hegyével.-Nyisd ki azt a szép szád!-remegő ajkaim szétnyíltak majd Lloyd a gyógyszert a nyelvemre helyezte.-Itt van egy kis víz. Idd meg kérlek míg felmegyek a gyerekért. Steve itt van veled.-simogatta a hajam gyengéden.
-Ugye... ugye szeretsz még?-remegett meg a hangom.
-Mindennél jobban.-hajolt felém és egy gyengéd csókot nyomott az ajkamra.
Ahogy ellépett én a kezemben tartott pohárra néztem mire Steve közelebb dőlt a mellettem lévő párnára.
-Idd meg kérlek.
-Te.. te is szeretsz még?-kérdeztem halkan.
-Hhh... Avery.-hunyta le a szemeit.
-Steve... kér..kérlek!-gyűltek könnyek a szemeimbe ahogy figyeltem őt.
-Tudod hogy Lloyd itt van. Nem mondhatok semmi illetlent. Kérlek idd meg a vizet.
-Csak mondj igen vagy nemet.-törölgettem a szemeim ahogy kapkodtam a levegőt. Valószínű ez az egész amin most átmegyek egy enyhébb pánikroham. Rettegek az egyedülléttől így ha nincs mellettem senki már egyből pánikolni kezdek.
-Hhh... igen.-nyelt egy nagyot mire a szívem ezerrel kezdett verni. -De idd meg légyszíves a vizet. -nézett fel a szemeimbe elkeseredve.
-Anyuci!-lépkedett le a lépcsőn Lloyd kezét szorítva Blake mire letéve a poharam a karjaim széttártam így ő rohanva oda futott hozzám.
-Szia édes.-puszilgattam ahol csak értem míg ő az ölemben helyezkedett. Lloyd mellém ülve a hajamat cirógatta míg Steve némán maga elé meredt.
-Anyu? Steve ugye hamar meggyógyul?-nézett fel rám álmos szemekkel.
-Apu mindent megtett érte. Pár nap és minden rendben lesz.-simogattam a kis puha arcát.
-Apu egy hős!-nézett a mellettem ülő Lloydra.
-Anyu a hős! -dőlt a vállamnak majd megcirógatta Blake haját. Steve fáradtan hátra dőlve lehunyta a szemeit mire Blake az ölébe mászott.
-Óvatosan csillagom.-suttogtam halkan.
-Steve legyél jobban!-simogatta Rogers arcát aki halványan elmosolyodott.
-Igyekszem.-cirógatta meg a kezét.
-Nagyon fáj?-biccentett a bekötött karjára.
-Nem kellemes.
-De te bátor vagy és meg se érzed ahogy apu se.-pillantott hátra Lloydra. -Neki is sebes a keze.
-Apukád verekedett egyet azért.-kúszott egy félmosoly mind a kettejük arcára.
-Apu bunyóztál?-csillant fel a szeme Blakenek.
-Igen, úgyhogy ne vegyél rólam példát.
-És nagyon megverted?-kezdte beleélni magát.
-Blake..-nézte a szemeit mire ő lehajtotta a fejét.
-Én miért nem verekedhetek?
-Mert nem szabad!
-De neked lehet?
-Én titeket féltelek fiam! Nem jókedvemből húztam be annak a szerencsétlennek.
-Béna volt?-dőlt Steve mellkasának ahogy az apját figyelte kíváncsian.
-Ja. Béna volt.-rágta idegesen Lloyd a szája szélét. A lába folyamatosan mozgott így a kezem a térdére simítottam.
-Anyucinak ugye nincs semmi baja apa?
-Anyád jól van. És te is jól vagy. Ez a lényeg!
-Apu te akkor nem vagy jól? -dörzsölte meg az orrát Blake.
-Most hogy tudom hogy nincs láb alatt Ransom így már jól vagyok.-a név hallatán megfeszült a testem. Egyből az émelygés fogott el így lehunyva a szemeim hátra döntöttem a fejem.
-Anyuci! Jól vagy?-kérdezte vékony hangon Blake.
-Csak pihenek szívem.
-Melléd bújhatok?
-Gyere ide angyalom.-mosolyodtam el mire ő Steve öléből átmászott mellém és hozzám bújt.
-Énekeljek neked?-nézett fel rám. Én közelebb húzva a karjaim apró teste köré fontam.
-Ha szeretnél.-puszilgattam végig az arcát. Blake halkan énekelt mellettem miközben az arcom cirógatta. Közelebb húzva a könnyeim némán folytak végig az arcomon ahogy hallgattam őt. Lloyd átkarolva Blake haját simogatta majd a másik keze a kezemre csúszott.
-Apu!-hagyta abba az éneklést egy pillanatra.
-Igen Blake?
-Anyuci sír.-simogatta meg a hajam finoman.
-Vigasztald meg! Bújj hozzá.-Blake az ölembe ülve a nyakamba fúrta az arcát ahogy a kezecskéi az én kezem után vándoroltak.
-Anyu! Én nagyon szeretlek és aput meg Stevet is!
-Tudom angyalom. Mi is nagyon, de nagyon szeretünk.-húztam az ajkaimhoz a kezeit és apró puszikat hintettem rá.
Lloyd felkelve mellőlem kihúzta a kanapét, hogy kényelmesen elférjünk rajta, majd csak arra lettem figyelmes, hogy mindenki néma csendben fekszik. Blake a karjaim közt szuszog mellettem két oldalt pedig Lloyd és Steve. A szemeimre mázsás súly nehezedett ahogy elnyomott engem is az álom.

Steve halkan felülve a kanapé végébe húzódott. Nem akart felkelteni minket azzal, hogy átkösse valaki a kezét így a lenti fürdőbe sétálva előkereste az elsősegély dobozt. Csendben pakolászott majd az ajtó nyitódására kapta fel a fejét.
-Bocs. Nem.. nem akartam zavarni.-húztam vissza az ajtót, de ahogy becsuktam volna az megállt. Steve bentről elkapta a kilincset és megtartotta.
-Gyere nyugodtan. Kimegyek.
-Nem. Dehogy. Csináld csak amit... amit akartál én majd megyek akkor fel.-kapkodtam levegőért majd kék szemei az enyémekbe fúródtak.
-Azt nem csinálhatom amit szeretnék.-nyelt egy nagyot mire lesütöttem a tekintetem.
-Hhh... Steve....
-Nem tehetem azt se hogy megpuszillak. Pedig sokkal hamarabb meggyógyulnék ha érezhetném az ajkaid.-suttogta alig hallhatóan.
-Tudod hogy nem szabad.-remegtek meg a pilláim.
-Tudom.-szorította össze a szemeit ahogy lehajtotta a fejét.
-Segítsek azért? Hátha legalább ha lecseréljük a kötésed hamarabb begyógyul.
-Megoldom. De köszönöm.-lépett el az ajtótól.
Csendben figyeltem ahogy letekeri a gézt a karjáról, majd ahogy a sebet megláttam a tükörben összefacsarodott a szívem. Lehajtva a fejem az ajtófélfának dőlve csendben sírtam, majd egy kéz simult a vállamra.
-Minden rendben? -kérdezte rekedt és álmos hangon Lloyd.-Segítsek Steve?
-Ha azt ide adod megköszönöm.-intett a fertőtlenítő felé mire én sarkon fordulva felsiettem az emeletre. Nem enged közel magához. Fontos a barátsága Lloydal amit megértek, teljes mértékben, de valahol borzasztóan fáj, hogy ennyire távolságtartó.
-Kicsim! Nyisd ki kérlek.-kopogott be halkan Lloyd a fürdőbe. Nem akartam senkivel se beszélni, de egyedül meg rettegtem. -Baby! Hallasz? -emelte fel a hangját.
-Hozok egy kulcsot. Kinyitjuk azzal az ajtót.-csendült fel Steve hangja is.
-Édesem nyisd ki kérlek.
-Anyuci?-szólalt meg Blake is. Én csak a kádban eldőlve hallgattam ahogy próbálják kinyitni az ajtót, de erőm nem volt megszólalni. Fájt a szívem borzasztóan. A család sose lesz már olyan mint volt, vagy csak nagyon de nagyon hosszú idő múlva.
-Hagyd Steve! Betöröm! Nem érdekel! Avery!-ordította el magát Lloyd idegesen, majd csak egy nagy reccsenés hangjára kaptam fel a fejem ahogy Lloyd és Steve betörték a fürdő ajtaját.
Blake rohanva szaladt a kád mellé és simította meg az arcom.
-Anyuci!-nézett aggódó szemekkel Blake engem. Mögötte pedig Lloyd lépkedett felém hatalmas léptekkel.
-Hé! Nézz rám!-kapta el az állam.-Baby! Mi... mi a baj? Mond hogy tudjak segíteni.-kapkodta a szemeit az enyémek közt. Én csak megrázva a fejem összeszorítottam a szemeim ahogy a könnyeim patakokban folytak végig az arcélemen. -Blake figyelj apura kérlek. -nézett a fiára és magával szembe fordította. -Menj le Dena nénihez és csináljatok anyunak egy nagyon finom sütit.
-De anyuci szomorú.-nézett rám még jobban elkeseredve.
-Épp ezért csináljatok neki valami csodaszép süteményt.-simította meg az arcát.-Lepd meg vele anyut hogy mosolyogjon.
-Jó, de adhatok neki egy puszit?
-Adhatsz persze, de aztán nyomás.-súgta oda neki halkan majd egy puszit adott az arcára. Blake utánam nyújtózkodva közelebb hajoltam hozzá és átöleltem őt.
-Szeretlek anyu.
-Szeretlek kincsem.- puszilgattam végig az arcát, majd apró kezeivel letörölte a könnyeim.
-Csinálok neked meglepit.
-Köszönöm angyalkám.-csókoltam meg apró kezecskéit, majd lassan az ajtó felé sétált. Steve megsimította Blake haját, de ahogy kilépett volna ő is a fürdőből Lloyd rászólt.
-Te maradsz Steve.
-Hát de...-kapta rá a szemeit értetlenül.
-Blake menj szépen. Mi vigyázunk anyura.
-Lloyd... én... én kime...
-Csend!-ment oda hozzá majd megvárta míg a gyerek lesétál a lépcsőn a konyhába Denahoz.
-Figyelj én lemegyek. Beszéljetek vagy szexeljetek. Nyugtasd meg valahogy, de én nem akarok láb alatt lenni.-suttogta ahogy elkapta Lloyd karját.
-Menj vissza a fürdőbe.-mondta higgadtan.
-Nem lehetek ott bazdki értsd meg!-kezdett ideges lenni Rogers a tudattól, hogy én meztelenül vagyok a kádban.
-Menj be. Ott megbeszéljük.
-Dugd meg! Ahhoz nem kellek. Tereld el a gondolatait!
-Neked is segítened kell.-köszörülte meg a torkát ahogy a szemei Steve kékségeibe villantak. Ahogy tudatosult Rogersben Lloyd kérése hevesen rázni kezdte a fejét nemleges válasz gyanánt és menekülni próbált.-Nem! Lloyd! Légyszíves...
-Segíts! Szüksége van ránk! Láttad a szemeit? Néztél a szemébe?
-Nem! Miért nézzek bele?
-Akkor gyere.-kapta el a karját és betolta hozzám a fürdőbe. -Angyalkám! Tudnál egy percre ránk figyelni?-kérdezte Lloyd, de én csak meredten bámultam ki az ablakon a kád peremén támaszkodva.
-Lloyd én kimegyek.-suttogta halkan Steve. A hangján lehetett hallani mennyire ideges.
-Nem mész sehova!
-De meztelen bazdki!-intett rám.
-Láttad már úgy! Ne legyél beszarva.-rántotta közelebb így a kád mellett álltak felettem.-Édesem! Kérlek nézz ránk kincsem.
-Miért?-remegett meg a hangom.
-Hát mert... mert beszeretnénk melléd szállni.
-Mi?-kapta felé Steve a fejét.
-Sshhh... -csitította Lloyd.
-Nem! Én nem! Még egyszer nem.-próbált menekülni Rogers.
-De! Neked is fontos hogy jól legyen nem igaz Steve?
-De fontos! De ismerlek annyira hogy tudjam mire megy ki ez az egész.-emelte meg a hangját Steve is ahogy Lloyd.
-Szuper akkor nem kell felvilágosítsalak erről. Ezt a kört legalább megspóroljuk.
-Nem! Nem fogok Lloyd kurva nagy hibát követtem el akkor is amikor...-kezdte kapkodni a levegőt így én hátra pillantottam rájuk.-Kurva nagy hiba volt hogy rád hallgattam. Látod mi lett belőle.
-Szerelmes lettél. Jól van. Tudjuk ezt a sztorit is. Most viszont ezt tedd félre légyszíves és nézz rá. Látod mennyire kétségbe van esve ...Mennyire tanácstalan..
-Látom Lloyd. Tudom hogy meg van ijedve, tudom hogy fél... de nem tehetem. Kérlek értsd meg.
-Hhhh... angyalkám. -érintette meg a hátam Lloyd amitől összerezzentem.
-Menjetek ki.-nyeltem egy nagyot.
-Dehogy megyünk!
-De. Menjetek ki kérlek.
-Nem hagyunk magadra. Se én se Steve!-kapta el Rogers karját és a hátamhoz húzta. Tenyere ahogy a bőrömhöz ért megremegett a testem.
-Lloyd...-morogta a fogait összeszorítva Steve.
-Nem! Most Avery van! Nincs Lloyd! Csak is most az a fontos hogy az a nő visszatérjen aki volt eddig.
-Az már sehol sincs Lloyd.-hajtottam le a fejem.
-De igen baby! Ott van! Mi pedig azért vagyunk hogy segítsünk. A családodra számíthatsz!-ahogy ezt kimondta Steve finoman megszorította a vállam.
-A családom romokban! Semmi se olyan mint régen volt. Úgy vágyom arra ami akkor volt.-zokogtam halkan.
-Visszaszerezzük kicsim. Csak mond mire vágysz.-simította el a hajam a fülem mögé.
-Arra ami régen volt. Ti is annyira mások voltatok. Minden megváltozott. Lefelé zuhanunk a szakadék felé és... és én úgy félek mi lesz a vége.-kapkodtam levegő után.
-A szakadékból épp jövünk kifelé baby. Minden rendben van. Ott van a csodás fiunk is aki annyira, de annyira szeret téged. Te vagy a mindene. Te vagy neki a leggyönyörűbb nő.
-A melleimre van kattanva Lloyd.
-Meg is értem miért!-vigyorodott el halványan mire egy apró mosolyra rándult az ajkam.
-De folyamatosan ezeket bámulja.-pillantottam le magamra majd megtöröltem remegő kezeimmel a szemem.
-Én is azokat szoktam nézni és szerintem Steve is.-lökte meg finoman Rogers vállát.
-Én nem!-ellenkezett továbbra is Steve.
-Hhh..jó. Te szent vagy nem igaz?
-Nem vagyok szent, de nem bámulom a ...
-Imádod a melleit! Tudom jól Steve.-vágott a szavába.
-Lloyd!
-Steve!
-Bazdmeg!
-Majd szeretném igen. -nézett vissza rám, majd ismét a hajam elsimította .-Na szóval baby! Minden fiú imádja a cickóid, de mi mást is szeretünk és ezt szerintem nagyon is jól tudod édesem.
-Semmi se lesz ugyan az.-ráztam meg csalódottan a fejem.
-Hhh... megengeded hogy közelebb jöjjünk?
-Csak te Lloyd!-kelt fel Steve.
-Ne csináld ezt vele!
-Mit!? Lloyd ő a te párod! Te kúrogatod nem én! Nem fogom újra azt csinálni mert neked egy ilyen elmebeteg elképzelésed van hogy csináljuk hármasban.
-Valld be hogy élvezted vele!
-Bazdki! Ne csináld!-tette csípőre a kezeit Steve ahogy hátrálni kezdett.
-Élvezted az együtt létet! Úgyhogy most mosolyt kell csalni az arcára azzal hogy ketten kielégítjük az összes vágyát. Neked is az a fontos hogy a keresztfiad anyja boldog legyen! Te is azt szeretnéd hogy mosolyogjon és nem azt hogy sírjon. Nekem az a legfontosabb hogy ő boldog legyen.
-Avery én nem akarlak ezzel megbántani, de...-kezdett bele Steve.
-De megbántasz!-remegtek meg az ajkaim majd a vállam felett hátrapillantottam rá.
Steve nagyot nyelt ahogy a szemeim figyelte. Átsiklott a tekintetem Lloydra mire ő Rogersre kapta a tekintetét.
-Vetkőzz!