-Anyuci! Nézd mit szedtem neked!-sétált be Blake a kezében egy csokor virággal. Ősz vége felé jóval kevesebb virág van a kertben, de ő annyira figyelmes volt, hogy ezt a csokrot felturbózta pár szára falevéllel is.
-De gyönyörű ez a csokor szívem! Köszönöm!-vetem át tőle mosolyogva.
-Próbáltam szép virágokat szedni.
-Gyönyörűek.-puszilgattam mosolyodva az arcát és a kis kezeit amivel ezt a csokrot gondosan összeállította.
-Szeretlek Anyu!-bújt az ölembe mire Lloyd és Steve lépett be a teraszajtón.
-Gyönyörűm!-hajolt az ajkaimért és egy gyengéd csókot lehelve rá megcirógatta az arcom. Lloyd mögött kipillantva Steve a telefonját bújta. Valamit bőszen gépelt benne miközben egy halvány mosoly bújkált az ajkán.
-Merre jártatok?-kaptam fel a szemeim Lloydra aki le se tudta rólam venni a tekintetét.
-Csak mentünk egy kört az egyik kocsival a tó körül, meg Blake gondolta hoz neked ajándékot.
-Apa óvatosan vezetett ugye?-kérdeztem a fiam aki hevesen bólogatott. -Nagyon helyes!-keltem fel az asztaltól és félre tettem a gépem. Stevere kaptam újra a szemeim aki egyáltalán nem vett figyelembe mióta beléptek az ajtón így ma mivel a kelleténél is feszültebb vagyok egy laza mozdulattal kikaptam a kezeiből a telefont.
-Hé!-kapott utána, de én a kanapéra dobtam.
-Te mióta vagy ennyire belemerülve abba a rohadt telefonba? -tettem csípőre a kezem.
-Tudtommal az az enyém.-intett felé.
-Igen, de tudtommal dolgozol! Nem vigyorogni kéne annak a retkes telefonnak, hanem a munkád kéne végezni!
-Hhh..jó! De vissza kaphatom?-szemeim megforgatva léptem odébb és a virágcsokorral a kezemben a konyhába sétáltam.
-Anya?
-Hm?-hátra se nézve engedtem tele az vázát vízzel és tettem bele a csokrot amit gondosan a konyhasziget közepére helyeztem.
-Lehet kutyám?-állt meg mellettem Blake.
-Kutya? Csillagom az hatalmas felelősséggel jár!
-Tudom, de Tobynak is van! -Toby kettő házzal odébb lakik tőlünk és jelenleg ő Blake legjobb barátja. A szülei is kedvesek, de hogy itt még egy kutya is legyen arról szó sem lehetett.
-Tobynak az a vakarcs ami ott van szívem az nem kutya. Egy kis szobacirkáló van náluk édesem.
-De olyan puha a szőre és olyan aranyos. Anyu léccii!-könyörgött ahogy csillogó szemekkel nézett engem.
-Baromi nagy felelősség egy kutya! Etetni kell, foglalkozni kell vele minden nap! Tanítani kell őt Blake!
-Én majd tanítom anyu!
-Szívem... nem egy két napra vesz az ember kutyát, hanem igen hosszú időre lesz a társunk. Nem elég állat apa és Steve?-túrtam a hajába.
-Na! Ki kérem magamnak!-csattant fel Lloyd.
-Apa állatian vezet ez igaz!-kuncogott fel a gyerek előttem mire összehúztam mérgesen a szemöldököm.
-Azt mondtad óvatosan vezetett! Vagy füllentettél?
-Én... én anyu...
-Az igazat kérem, mert tudod nem szeretem ha hazudnak nekem!
-Apa néha viccesen vezetett.-vallotta be elszégyellve magát.
-Viccesen? Hát én ma nem vagyok vicces kedvemben!-villantak fel a szemeim Lloydra, majd a mögötte álló Stevere siklott ismét aki megint a telefont nyomkodta.
-Bocsánat anyu.-sétált közelebb szomorúan és a lábaimhoz bújt.
-Letennéd azt a tetves telefont Steve? Vagy megosztod velünk is mi olyan vicces?
-Elnézést.-süllyesztette a mobilt a zsebébe.
-Halljam! Mi annyira izgalmas?-fontam keresztbe a kezeim a mellkasom alatt.
-Semmi Avery!-rázta meg a fejét, de a szemeit lesütötte. Egy hete, hogy volt Halloween, Steve azóta egyre csak furább. Nem tudom már szó nélkül hagyni, hogy folyamatosan a telefont bújja, sőt nem egyszer volt a héten, hogy későn ért haza. Ezt is onnan tudom, hogy akár mennyire is halkan próbált közlekedni hajnalban a lakásban én minden alkalommal felkeltem rá.
-Blake! Kérlek menj a szobádba játszani.
-De anyu....
-Semmi de! Indulj fel kérlek!-szóltam rá, ő pedig ha akart ha nem, kénytelen volt engedelmeskedni.
Ahogy a gyerek eltűnt a látókörünkből én lassan Steve felé sétáltam és kinyújtottam felé az egyik kezem.-Kérem!
-Avery... légyszíves...-dugta zsebre a kezeit.
-Nincs légyszíves! Szarul végzed a munkád Steve már egy hete! Nem tudom mi a faszom van, de egész nap a kurva telefont bújod, esténként nem vagy itthon hanem hajnalok hajnalán állítasz haza és ezt felesleges tagadnod, mert akár mennyire halkan jössz fel azon a kurva lépcsőn én hallom! Úgyhogy ki vele! Mi a faszom folyik itt!
-Semmi!-emelte meg a hangját, hisz már ő is feszült volt. Ideges lett attól, hogy faggatom őt.
-Baby! Nem akarok beleszólni...-csendült fel Lloyd hangja aki eddig csendben figyelt a konyhaszigetnél ülve.
-Akkor ne tedd! -villantak felé a szemeim amik most szikrákat szórtak.
-Hhh...pihenned kéne. -sóhajtott fel halkan.
-Tudtommal még anno azt mondtad, ha nem végzi rendesen a munkáját Rogers kibaszod!
-Avery! Mindent megteszek neked amit csak kérsz! Mi az, hogy nem végzem rendesen a munkám?!-szólt közbe Steve.-Mondj egy olyan dolgot amit nem csináltam meg és kértél!
-Steve ezt a hangnemet nem engedheted meg magadnak!
-Mondj egy kurva dolgot amit nem csináltam meg! Csak egyet! Nyögd ki azon a kicsi szádon, hogy mi a fasz volt az!
-Menj a picsába!-vágtam neki a konyharuhát ami a kezem ügyébe akadt.-Dugd fel a telefonodat a picsádba Rogers!-hagytam ott őket és az emeletre felérve bevágtam a fürdő ajtaját.
A zuhany alatt állva fújtattam a dühtől majd kipillantva az ablakon csak annyit láttam, hogy Rogers a motorján ülve elhajt a birtokról. -Így el fogod érni, hogy kirúgjalak , pedig ne tudd meg mennyire nem akarom Rogers!

Kettő kéz simult a derekamra ami kizökkentett egy pillanatra a gondolataim közül, majd Lloyd ajakit éreztem meg a vállamon.
-Ugye tudod, hogy durva voltál vele!
-Leszarom!
-Baby! Steve érzékeny! Nem olyan mint én!
-Szarul végzi a munkáját Lloyd. Halloween óta kurvára más!
-Lehet amiatt a picsa miatt akivel dumálgatott pár percet az egyik háznál.-rántott vállat Lloyd, majd szembe fordított magával.
-Milyen picsa? Erről én miért nem tudok?
-Nem biztos! Baby! Fingom nincs mi van vele!
-Kivel beszélgetett?
-Hhh... tököm tudja ki az a nő. Te nem láthattad mert a gyerekkel voltál elfoglalva és én se nagyon figyeltem meg mert titeket figyeltelek.
-Ki ez a picsa?-tettem fel újra a kérdést.
-Édesem! Nem tudom! Mondtam már. Annyit láttam csak hogy egy nővel beszélhet! De ennyi!-kapkodta a szemeit az enyémek között.
-Szóval egy lotyó fontosabb mint a munka.... Rendben. Így is lehet ezt csinálni.-szálltam ki a zuhany alól és kaptam magamra egy köntöst.
-Kicsim.. Steve mindent megcsinál amit kérsz...
-De nincs itt! Nem foglalkozik velem úgy ahogy eddig tette!-ordítottam el magam. Igen, a szex se kell már neki, mivel ezek szerint az a lotyó lefárasztja Rogerst.
-Hhh.. életem.-sétált felém Lloyd , de én az ajtót feltépve magára hagytam a fürdőben.
Magamra kapkodva a ruhám rohantam a dolgozó szoba felé és egyből lefuttattam a gépen egy keresést Steve motorja után, hogy mégis merre járhat. Pattanásig feszültek az idegeim mert egy cafka bezavar a megszokott mindennapokba. Stevenek csak az én puncim kellhet ahogy Lloydnak is! Nincs másik nő! Nem lehet másik, csak én!
-Blake! Blake! Most anyut ne zavard.-hallottam az ajtó előtt Lloyd hangját.
-Anyu haragszik? -kérdezte sírós hangon az apjától.
-Nem bogaram, csak fáradt. Tudod ő is sokat dolgozik ahogy én is, hogy neked mindent megadhassunk.
-De szerintem haragszik a kutya miatt. Pedig szerintem ő is szeretné ha lenne kivel játszanom.
-Annyi játékod van fiam. Mi is játszunk veled ahogy Dena is, ha nem érünk rá.
-Akkor ha kutya nem lesz legyen tesóm! Nekem nem lehet?
-Ohh szívem! Gyere ide!-ölelte magához Lloyd Blaket. Teljes káosz uralkodott a Hansen rezidencián. Blake is a kutyával nyaggat hetek óta, Steve is fura lett, Lloyd pedig alig van napközben itthon mert mindig dolgozik. Lassan az agyamra fog menni ez az egész.
A gép kijelzőjét bámulva percekig azon gondolkoztam, hogy tuti a csajnál lehet, majd egyik pillanatról a másikra megszűnt a jel.
-A kurva anyádat Rogers!-ordítottam el magam ahogy az asztalra csaptam.
Idegesen kilökve a széket fel-alá járkáltam az ablak előtt mire halkan kinyílt az iroda ajtaja.
Egy apró kéz fogta meg a kezem és egy papírt tett bele a tartásomba. Lepillantva Blake kék szemei figyeltek engem rendületlenül, majd ahogy a kezemben tartott lapra pillantottam összefacsarodott a szívem. A családot rajzolta le színes ceruzával. Apa és anya közt volt ő, majd mellettem pedig Steve.
-Anyuci!
-Ez csodaszép Blake!-guggoltam le hozzá és az asztalra letéve a rajzot a karjaimba kaptam őt.
-Nem szeretném hogy mérges legyél.- motyogta halkan.
-Bújj ide hozzám! Te mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra.-húztam közelebb mire a kis kezeit körém fonta. Felülve vele a székbe az ablak felé fordultam és úgy simogattam a hátát ahogy hallgattam halk levegővételeit. Mellkasomnak döntve a fejét piszkálgatta a felsőm pántját miközben én némán néztem a kis rajzot amit kaptam tőle.
-Szeretlek Anyuci! Aput és Stevet is és tudom, hogy te is szereted őket, csak néha ők is rosszat csinálnak mint én és azért kiabálsz velük, de itt bent tudom, hogy szereted őket is.-bökött a mellkasom irányába mire én visszahúztam őt magamhoz. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon ahogy tudatosult bennem hogy a kisfiam mennyire nagyon okos már most. Alig fér már el az ölembe hisz úgy nő mint a gomba, de ő mindig is az én kicsi fiam lesz.
-Szeretlek angyalkám.-puszilgattam a nyakát és az arcát.
-Anyu! Nem szabad sírni!-fogta a kezei közé az arcom ahogy a nedves bőrömet megérezte ami az övéhez simult.
-Nem! Nem! Dehogy is!-mosolyodtam el, de így még több könnycsepp csorgott végig az arcomon.
-Mosolyogj, mert akkor olyan szép vagy! Te vagy a legszebb lány a világon anyu!
-Annyira imádlak! Ugye tudod!-simogattam meg az arcát.
-Nem jobban mint én!-vigyorodott el amitől nekem is mosolyra húzódott az ajkaim.
-Olyan vagy mint apád.-nevettem el magam.
-Olyan erős?
-Igen! Olyan erős és okos és érzelmes mint ő.
-Ezt jó hallani!-csendült fel Lloyd hangja az ajtó irányából.
-Apu! Nem illik hallgatózni!
-Csak erre jártam. Aggódtam nincs-e baj, de látom hogy anyu veled van így tudom hogy te vigyázol rá!-simította meg a haját Blakenek.
-Megvédem anyut!-húzta mi magát büszkén.
-Nagyon helyes! -mosolyodott el Lloyd, majd a hajamat elsimítva a vállamról megcirógatta az arcom. Kezébe döntve a fejem lehunytam a szemeim mire Blake kezecskéi is az arcomat cirógatták.
-Apa!-suttogta halkan.
-Tessék Blake?
-Anya szerintem álmos!
-Akkor gyere! Segítesz nekem hogy elvigyem a szobánkig?
-Igen Apu!-mászott le rólam óvatosan. Én hagytam had vegyen fel Lloyd a karjaiba. Sok volt ez a pár hét, hisz rengeteg energiát öltem a cégünkbe. Borzasztó sokat dolgoztam ennek meg most iszom meg a levét. De nem csak én, hanem a körülöttem lévők is, mivel ingerültebb vagyok és nyűgös.-Fel ne keltsd Apa!
-Nem szeretném!-sétáltak lassan a háló felé. Blake előre rohanva beljebb lökte az ajtót és az ágyunkra felmászva elhúzta a takarót, hogy Lloyd letudjon fektetni.
-Betakarom Anyut!-szorongatta a takaró szélét ahogy Lloyd kényelmesen lefektetett az ágyra.
-Nagyon figyelmes vagy fiam!
-Anyu is az mindig!
-Igen! Az anyukád egy angyal Blake!
-Tudom! Mondtam is neki, hogy ő a legszebb lány a világon!-takargatott be finoman, majd az arcomból elsimította a hajam.-Anyu egy királylány ugye apa?
-Bizony! Egy hercegnő!
-A te hercegnőd?
-Igen!-mosolyodott el ahogy figyelt engem és Blaket.
-De az enyém is!-vigyorodott el huncutul Blake és mellém dőlve megpuszilta az arcom.
-A tied is fiam!-simította meg finoman Lloyd Blake arcát.-Alszol vele te is vagy átmenjünk a szobádba?
-Maradok anyuval.-piszkálgatta a hajam végét ahogy centikről figyelte az arcom.
-Ha baj van tudod hogy hol találsz!
-Dolgozni fogsz?
-Befejezem amit anyu elkezdett. Ne legyen már dolga mikor felkel.
-Te nem vagy fáradt apu?-dőlt a hátára, de még mindig a kezével babrálta a hajam.
-Hhhh... de. Fáradt vagyok, de muszáj dolgozni. A felnőtteknek az a dolga.
-Én mikor leszek nagy?
-Már most nagyfiú vagy.-simította meg az oldalát Lloyd.
-Akkor lehet tesóm?-újra ez a kérdés. Blake vágyik erre hisz Tobynak is van egy fiú és egy kislány testvére. Mindig látja milyen jól eljátszanak és gyanítom ő is szeretne egy társat.
-Ezt anyuval kell megbeszélnem.
-Ő intézi?-csillogtak a szemei ahogy érdeklődött. Lloyd elmosolyodva bólintott. Örült annak hogy a fiát ennyi minden érdekli. -Vesztek majd egyet vagy...
-Nem.. ez nem ilyen fiam.-sütötte le a szemeit ahogy engem kémlelt velük.
-Akkor milyen? Hogy lesz tesóm?
-A gólya hozza ahogy téged is ő hozott.-emelkedett fel az ágyról Lloyd.
-A gólya? Hogy bírt el engem?
-Nagyon erős volt. Na de mostmár pihenj te is kérlek mert annyit beszélsz hogy anya felébred!
-Ha lesz tesóm akkor ő rá is vigyázok mint anyura!-fúrta a mellkasomhoz az arcát. Lloyd szíve hevesen vert a hallottaktól. Büszke volt a fiára hogy ennyire a szívén viselni azt, hogy vigyázzon rám és majd a tesójára is.
-Rendben Blake!-mosolyodott el ismét.
-Szeretlek apuci!-pillantott fel rá álmos szemekkel.
-Szeretlek fiam!-simítottam meg az arcát lágyan, majd halkan kisétált a szobából.

Hajnal három körül járt az idő. Résnyire nyitva a szemeim láttam, hogy a kisfiam a mellkasomhoz bújva alszik köztünk míg Lloyd őt átölelve alussza az igazak álmát. Ezt az idilli pillanatot nem ronthatta el semmi sem kivéve az időzítve elhaladó léptek hangja.
Steve megint hajnalban ért haza így óvatosan kimászva a fiam karjai közül behúztam magam után a szobaajtót és nesztelenül Steve szobájához osontam.
Hosszas percekig gondolkoztam kopogjak-e vagy csak benyissak, de megelőztek. Csak arra lettem figyelmes, hogy kettő jéghideg szempár fúródik az enyémekbe.
-Avery?
-Steve...
-Baj van?
-Igen! Baj van! -vágtam rá egyből. Baj volt mivel most ért haza isten tudja honnan. A nyomkövetőt kikapcsolta így semmit se tudtam arról merre jár, arról meg ne is beszéljünk, hogy valószínű annál a kis nőcskénél lehetett akiről fingunk sincs kicsoda.
-Hhhh.. ha megint azzal jössz mint napközbe...-kezdett bele de én a szavába vágtam.
-Hol voltál?
-Hhh... Avery...
-Utálom ha nem mondanak igazat.. azt meg még jobban ha egy olyan személy aki közel áll hozzám!
-Nem történt semmi, csak kiszellőztettem a fejem!
-Egy cafkával dugsz, mert az én puncim nem elég jó neked igaz? Tudod mit? Leszarom... de ha mégegyszer kikapcsolod a helyzetjelzőt a motoron és a telefonon is akkor neked annyi!
-Milyen cafka?
-Akivel dumálgatsz! Jó az ágyban? Gyanítom igen mivel én rám már nincs szükséged, de tudod nekem se rád!-léptem hátrébb tőle.
-Basszus Avery! Hallod magad?
-Én igen, de vajon te hallod amiket mondok? Eljut a tudatodig?-böktem meg a fejét, mire elkapta a kezem.
-Nagyon messzire mész!
-Hogy én? Összetévesztesz magaddal! De tudod mit csináld csak.... Magaddal baszol ki Rogers!
-Miért fáj neked, ha mással kefélek?
-Szóval bele trafáltam...-nevettem fel hitetlenül, hogy tényleg igazam lett.
-Tudatnom kell veled, hogy mit csinálok?
-Miután nem egyszer szerelmet vallottál...-csuklott el a hangom. -Amiről csak te meg én tudunk... jó lett volna tudnom, hogy ennek már annyi és más a fontosabb.
-Tudod jól hogy köztünk ez a szerelem nem működne.. hisz neked ott van Lloyd. Én csak másodlagos vagyok.
-Bazdki ugyan olyan fontos vagy!-löktem meg a mellkasát.
-Én csak futok utánad, de sose leszel az enyém Avery. Lloyd a párod nem én. Nekem is kell valaki aki... akinél az első vagyok.-nézett fel a szemeimbe, de engem mintha gyomron vágtak volna.
-Ne szólj hozzám többet!-hátráltam el a szobájától.
-Avery! Kérlek! Gondold már végig!
-Rohadj meg! -remegtek meg az ajkaim ahogy a könnyeim végig folytak az arcomon. -Menj vissza akkor a kurvádhoz! Ő neki akkor lehetsz az első bazdmeg!
-Értsd meg kérlek, hogy belefáradtam abba hogy mindig másodlagos vagyok!-nézte a szemeim könyörögve.
-Te sose voltál másodlagos bazdmeg! Ugyan ott voltál ahol Lloyd!-sziszegtem a fogaim közt.
-Ugyan már! Addig voltam jó amíg ő dolgozott. Akkor a farkamon ugrándoztál, de ennyi. Avery nekem szerelem kell. Az meg nem volt az hogy epekedek utánad.
-Legyél boldog azzal a ribancal Rogers...-hagytam ott a folyosón őt és a szobámba visszasétálva Lloyd és Blake mellé bújtam.
Remegtem az idegtől. Sajgott a lelkem a tudattól, hogy Steve feladta és másnál keresi a boldogságot.
Az álmosság egyből kiment a szememből így csak forgolódtam az ágyban.
-Mi a baj?-simította meg a hajam Lloyd, de én csak megráztam a fejem.-Baby! Tudod hogy elmondhatod!
-Aludj inkább. -töröltem meg a szemem, hogy ne lássa mennyire vagyok padlón.
-Neked is aludnod kéne.
-Majd alszok.
-Mi történt?-cirógatta finoman a hajam, de én ismét nem válaszoltam csak meredten bambultam magam elé.-Kincsem!
-Vidd át a gyereket a szobájába.-Lloyd percekig meg se mozdult. Már azon voltam, hogy hátra nézek irányába mire felkelt az ágyból és a fiát a karjaiba véve átsétált vele a másik szobába.
Hanyatt fekve az ágyban a plafont bámultam mikor egy kéz simult az arcomra.
-Sírtál.-suttogta halkan.
-Csak ásítottam és...
-Ne tagadd előttem!
-Hhh... inkább pihenjünk. -dörzsöltem meg az arcom ahogy az oldalamra fordultam.
-Vezesd le rajtam a feszültséget. Gyere.-húzott közelebb a derekamnál fogva.
-Lloyd ...kérlek.-nyűglődtem. Most a szexre gondolni se tudtam pedig lehet jót tenne.
-Lovagolj meg! Gyere.-simította végig a testem, majd a melleim gyengéden masszírozni kezdet.
-Mhh... de fáradtak vagyunk baby!-hunytam le a szemeim ahogy próbáltam ellazulni.
-Annyira nem hogy egy menet ne férjen bele.-csókolgatta végig a nyakam, majd a vállam.
-Hajnal van Lloyd.
-Tudom!-simította lejjebb a kezét és a lábaim közé vezette.-De azt is tudom, hogy ezzel jobb kedvre derítelek.-csúsztatta be a bugyim alá az ujjit és lassan izgatni kezdte a csiklóm. Testem megfeszült az érintésétől így a fenekem az ölébe nyomódott.-Lazulj el baby! Engedd át magad az érzelmeknek.
-Ahhh picsába!-nyúltam hátra és a tarkójára simítottam a kezem.
-Érzem hogy tetszik.-mosolyodott el.-Nem tudod letagadni.
-Te mindig is tökéletesen csináltál mindent.-pillantottam hátra a vállam felett így az orrom az övének simult.
-Lett egy tökéletes fiúnk! De ez nem csak az én érdemem.
-Pedig sokmindent beleadtál.-néztem fel a szemeibe.
-Ahogy te is.-csúsztatta fel az ujját az első ujjpercig majd kihúzva folytatta a csiklóm dörzsölését.
-Mmhhh... Lloyd!-rándult meg a testem ahogy egyre forróbb lett a levegő.
-Had érezzelek a farkam körül.-gyorsított a tempón.
-Ahhh... Lloyd!-markoltam meg a karját.
-Teperj le baby!-feküdt a hátára mire én egy gyors mozdulattal felé másztam és a nadrágját lejjebb tolva a farkát a puncimnak csapkodtam.-Mhhh... ott a helye bent.-vigyorodott el így én egy laza mozdulattal betoltam magamba és tövig csúsztattam.
-Aahhh... igen! Csak bennem van a helye baby!-kezdtem el lassan mozogni.
-Senkinek nem áll fel ennyire mint neked édesem.-markolászta finoman a fenekem.
-Ahhhh Lloyd! Imádom a farkad!-támaszkodtam meg a mellkasán.
-Mmhhh baby! Lovagolj kincsem!-markolt bele a fenekembe erősebben így átvette az irányítást.
-Ahhh.... Ez az! Csináld!-csaptam az ágy háttámlájára az egyik kezem míg a másikkal Lloyd karját karmoltam.
-Ahh kicsim!-nyögött fel hangosan így a nyakán az erek kidagadtak.
-Bassz meg keményen!
-Basszus baby!-döntött a hátamra így felém emelkedve gyorsított a tempón.-A matracba döngöllek!-sziszegte a fogai közt.
-Úgy dugj, hogy járni se tudjak!-karmoltam végig két kézzel az oldalát mire felmordult. Még jobban felbőszülve gyorsított az így is irdatlan tempón, mire a falon átkopogtak.
-Faszom van?-morgott a nyakamhoz bújva.
-Ne foglalkozz semmivel csak velem baby! Dugj meg kicsim!-haraptam meg a fülcimpáját.
-Aahh baby!-nyögött fel újra, de ismét kopogtak. Lloyd  a combom markolta, már fájt ahogy tépi a bőröm mire kivágódott a szoba ajtaja.
-Bazdmeg halkabban nem lehet?-morogta Steve mire Lloyd megállt.
-Had dugjam már úgy ahogy én akarom.-nézte barátját.
-Folytasd! Ne hagyd abba!-karmoltam végig a karjait.
-A gyerek alszik a másik szobába, ha alszik egyáltalán. Én nem tudok basszameg mert nyögtök!
-Akkor fogd be a füled Rogers!-mordultam rá és egy laza mozdulattal hanyatt löktem Lloydot.-Most pedig takarodj kifelé!-vezettem végig Lloyd kezeit magamon egészen a mellemig.
-Jössz Steve?-nézett fel rá Lloyd, de én az állánál elkapva magam felé fordítottam.
-Nem jön! Te baszod a puncim és nem ő!
-De ő is szokta szívem.
-Téged akarlak! Te kúrod szét és nem ez a fasz.-haraptam meg Lloyd nyakát aki teljesen nem értette miért beszélek így a barátjáról.
Steve nem tudta tovább nézni ahogy lovagolok Lloydon így bevágva a szoba ajtaját mire én gyorsítottam a tempón.
-Csúnyán... vi...viselkedtél vele!-kapkodott levegőért.
-Szorítsd a nyakam!-rántottam fel a kezét mire az ujjai a nyakam köré fonódtak.-Kúrd ki a lelkemet baby!-ziháltam.
Lloyd csendben volt, nem mondott semmit inkább csak folytatta azt amire kértem.