Avery Hansen

Idegesen tördeltem az ujjaim ahogy vártam Lloydot és Stevet, hogy jöjjenek a kocsihoz mivel mind a ketten elkísérnek a dokihoz. Lloyd mindenképp mellettem akart lenni mert ma derül ki a baba neme, úgyhogy nem csak én, hanem ő is borzasztó izgatott.
-Jövünk már csak... csak egy emailt el kellett küldjek. Bocsánat baby.-sietett mellém Lloyd és kinyitva a kocsi ajtaját besegített.
-Lassan ott kellene lenni.-fújtam ki a levegőt idegesen.
-Sietünk!-ült be előre, mellé pedig Steve, majd elhajtottunk a birtokról.
-Azért épségbe érjünk oda!-motyogtam az orrom alatt mire felvillantak a szemei a visszapillantóba.
-Nem lesz gond amíg engem látsz!
-Ugye Steve is bejön velem?-pillantottam át a mellette ülő Rogersre aki hátra nézett a válla felett.
-Ha beengednek ott leszek én is.
-Miért ne engednének be?-kérdezte Lloyd értetlenkedve.
-Mert te vagy az apja a gyereknek. Hogy nézne ki ha kettő pasi állna ott?
-Mind a kettőnkkel dug a kis csinibaba ott hátul...
-Ja , de ezt a dokinak nem kéne az orrára kötni!
-Pedig mind a ketten szexik vagytok! Arról meg ne is beszéljünk mit tudtok az ágyban...-vigyorodtam el huncutul a hátsó ülésen. Lloyd és Steve elmosolyodva összenéztek, majd Rogers visszafordult irányomba.
-Ha megengedik bemegyek veled, de csak mint testőr. Rendben?
-Ühüm.-bólogattam boldogan ettől pedig neki is mosoly kúszott az ajkaira.
-Minden rendben a kicsivel?
-Igen. Izgatott ő is.-nevettem el magam.
-Hát nem jobban mint mi.-vigyorodott el Lloyd.-Szerinted fiú lesz Steve?
-Hát... nem is tudom.-vakarta meg a homlokát.-Én fiúra szavazok.
-Oké! Drágám? Te? Mire szavazol?-nézett fel rám a visszapillantóba.
-Kislány, hogy beleőrüljetek mind a ketten.-vigyorodtam el.
-De rossz vagy baby!-nevette el magát Lloyd ahogy leparkolt a rendelő előtt.-Azt akarod hogy kikészüljünk mind a ketten?
-Tudom ha lányunk lesz még a széltől is óvni akarnád. A pasiktól meg aztán pláne!
-Pasik nem lesznek csak apa és Steve! Ennyi! Nem lesz pasizás!
-Hhhh... menjünk inkább.-forgattam meg a szemeim és kiszálltam a kocsiból.
Mind a két fiú a nyomomba eredt ahogy a rendelő felé sétáltam, majd Lloyd a kezem után kapott és összekulcsolta az ujjainkat.
-Nyugi. Minden rendben lesz.-suttogta halkan mire én csak bólintottam ahogy kifújtam a bent rekedt levegőt. Ahogy beléptünk a recepciós hölgy egyből felpattant a székéből ettől pedig Lloyd elvigyorodott.-Azért össze ne törje magát.
-Mr. Hansen! M..már is szólok a doktornak.-remegett meg a hangja ahogy kapkodta a papírokat az asztalon.
-Be van szarva a kislány tőled.-súgta Steve a hátam mögött Lloydnak.
-Lehet is, ha elbasznak valamit egyből ki is irtom az egész rendelőt.
-Akkor tisztába van ezzel a ténnyel. Szuper.-kúszott egy halvány mosoly Steve ajkaira is, majd gyengéden megsimította a karom.-Nem szeretnél leülni?
-Nem, de haladhatna már ez a picsa, mert nehezen bírom már tartani magam.-szorítottam meg Lloyd kezét.
-Gyere ide angyalom. Foglak baby.-állt mögém és a hasam aljára simítva a kezeit megemelte a hasam.
-Mhhh... köszi.-döntöttem hátra a fejem a vállára. Mikor ugyan ezt csinálta Steve az is isteni érzés volt, ez most is ugyan olyan kellemes, mivel már nem kicsi ez a törpe és a derekam nehezen bírja azt ha sokáig sétálgatnom kell.
-Minden rendben lesz.-puszilgatta a nyakam Lloyd. Steve karja után nyúlva az ujjait piszkáltam idegességemben. Szemei engem figyeltek és a reszkető kezeim, majd finoman rászorított apró tagomra.
-Nyugi! Bemegyünk aztán jövünk is.-mosolyodott el bátorítóan.
-Mr. és Mrs. Hansen? -jelent meg a doktor, mellette pedig a recepciós kislány.
-Jelen!-nyögtem ki halkan.
-Hogy van kisasszony? Minden rendben?-lépett közelebb mosolyogva az idősödő doktor.
-Nehéz a gyerek.-nevettem el magam.
-Apuka látom mindent megtesz azért hogy könnyebb legyen.-pillantott Lloydra.
-Ez természetes, hisz ő a mindenem.-puszilta meg az arcom Lloyd.
-Mehetünk akkor kismama?
-Igen.-simítottam meg Lloyd kezét és megindultunk a doktor után. -Ugye nem gond ha a keresztapuka is jelen van a vizsgálaton?-fogtam meg Steve karját mire az orvos hátra pillantott ránk.
-Ha ön így szeretné kisasszony.
-Igen!-mosolyodtam el boldogan, majd az ajtón belépve ismét az ismerős szobában voltam ahova minden héten járok. Lassan már olyan mintha haza járnék.
Felfeküdve az asztalra figyeltem az orvost ahogy előkészíti a vizsgálathoz szükséges eszközöket, majd a tekintetem a két fiúra terelődött. Az arcuk elárult mindent. Teljesen ledermedve lépkedtek mellém és vettek szemügyre mindent a szobában. Én csak mosolyogtam rajtuk, hogy akár mennyire is bátor pasik, most teljesen be voltak szarva. -Gyertek mellém!-simítottam meg Lloyd kezét aki az ágy mellé húzott egy gurulós széket.
-Doktorúr? A gyerek tényleg hallja a hangunkat?-tette fel az első kérdést.
Kezdtem félni, hogy még milyen jobbnál jobb kérdésekkel fogja bombázni az orvosom. Előre is sajnálom szegény bácsit, hogy miket kell majd még végig hallgasson az aggódó apukától.
-Hallja igen önöket.-fordult felénk, majd feljebb húzta a hasamon a pólóm és elkezdte bekenni egy hideg zselével. Minden alkalommal megugrok ahogy a bőrömhöz ér ez a hideg cucc, ettől pedig Lloyd még jobban megijedt.
-Mi a baj? Minden rendben?-kapott a kezem után.
-Igen, csak hideg baby.-vigyorodtam el. Arcát figyelve teljesen kétségbe volt esve.
-Biztos nincs baj? Nem fáj?-szorongatta a kezem, majd Steve hajolt mellé.
-Most mondta hideg az a cucc! Nyugi!-paskolta meg a hátát Rogers.
-Minden alkalommal ez van. Nyugodjon meg apuka.-mosolyodott el az orvos.
-Hhh... próbálok.-motyogta halkan Lloyd ahogy engem figyelt rendületlenül.
-Nyugi. Semmi baj.-simítottam meg az arcát gyengéden.
-Add vissza a kezed.-kapott utána és hatalmas tenyerébe fogta apró tagom.
-Lássuk ezt a csöppséget.-tette a hasamra az ultrahangot majd a doktor előtt lévő monitoron meg is láttuk egyből a mi kis kincsünket. Lloyd szorított a kezemen így én újra elmosolyodtam.
-Istenem.-kapott a szája elé ahogy közelebb hajolt. Steve is mellénk furakodott így ő is mosolyogva figyelte a képernyőt ahogy az az aprócska kis csöppség mocorog folyamatosan odabent.
-Nagyon eleven a kicsike.-vigyorgott a doktor.
-Érzem igen.-döntöttem hátra a fejem, majd Lloyd forró tenyerét éreztem meg az arcomon ahogy gyengéden cirógat. Egy pillanatra lehunyva a szemeim éreztem, hogy elöntenek az érzelmek és átveszik az uralmat felettem. Úgy várom már hogy a karjaimban fogjam ezt a kis apróságot. Annyira megszeretném már őt puszilgatni.
-Kíváncsiak a nemére? Vagy majd máskor szeretnék megtudni.
-Most!-mondtuk egyszerre Lloydal.
-Ohh... oké. Ez elég egyértelmű igennek veszem.-nevette el magát. Lloyd a kezemet erősebben szorítva az ajkaihoz húzta a kézfejem és csókolgatni kezdte finoman a bőröm.-Akkor had gratuláljak önöknek, mert kisfiú. -pillantott hátra ránk mire Lloyd a kezemre dőlve sírva fakadt. Az én szemeimben is könnyek ültek, de ahogy Lloydot néztem ő teljesen az érzelmei hatása alá került. Stevere felkapva a szemeim mosolyogva figyelt, de az ő szemei is csillogtak a boldogságtól így megsimítottam a karját, majd a férjemhez hajolva a nyakához bújtam.
-Sshhh.. baby.-sírtam örömömben ahogy puszilgattam az arcát.-Kicsim nézz rám.-simítottam az arcára a tenyerem, de tiszta víz volt. Teljesen eláztatták a könnyei az ingjét.
-Magukra hagyom egy kicsit önöket. -ment ki az ajtón a doktor úr így még közelebb bújtam Lloydhoz.
-Édes! Hé! Nézz rám kicsim.-nyúltam az álla alá így felemelte a fejét.-Édesem.-remegett meg a hangom ahogy a könnyes arcát figyeltem.
-Kis...kisfiú?-kapkodta a levegőt.
-Igen drágám.-cirógattam lágyan a bőrét.-Pici Lloyd.-nevettem el magam mire ő is elmosolyodott.
-Szeretlek.-csapott le az ajkamra így a kezem a tarkójára csúszott.
-Szeretlek.-törölgettem meg a szemeit.
-Te kis tökmag ne rosszalkodj anya hasában mert apu mérges lesz!-hajolt a hasamhoz Lloyd és puszilgatni kezdte.
-Gratulálok.-simította meg az arcom Steve miközben Lloyd vállát megszorította finoman.
-Ugye tudod, hogy fel kell kötni a gatyánkat?-nézett fel Stevere Lloyd.
-Ha olyan mint te akkor tuti.-vigyorodott el Rogers.
-Istenem..-törölgette az arcát ahogy próbált visszarázódni a valóságba.-Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy fiam lesz.-nevette el magát hitetlenkedve.
-Hát pedig jön az utánpótlás baby.-vigyorodtam el én is, majd kinyílt ismét az ajtó.
-Minden rendben?-dugta be a fejét a doktorúr.
-Persze.-mosolyodtam el boldogan.
-Akkor csinálunk még pár vizsgálatot, hogy minden rendben a kis csöppéggel. Rendben?
-Mindenképp szeretném tudni, hogy nincs semmi baj odabent.-döntöttem hátra a fejem.
-Uraim önök bent szeretnének maradni?-nézett Lloydra és Stevere az orvos.
-Igen! El se mozdulok a feleségem mellől ahogy ő se!-intett Steve felé.

Hazaérve boldogan rogytam a nappaliban a kanapéra miközben Lloyd első uta a konyhába vezetett. Egész úton csendben voltunk. Gyanítom nekik is azon járt az eszük ,hogy a szívem alatt egy kisfiú növekszik aki borzasztóan jól érzi magát.
A kezemben az ultrahangon készült képet szorongattam. Még most se tudtam felfogni hogy kisfiunk lesz.
-Szép gyermek.-súgta mosolyogva Lloyd ahogy egy gyengéd puszit nyomott az arcomra.
-Mint az apukája.-pillantottam fel rá boldogan.
-Van egy fontos feladatunk ugye tudod.-cirógatta meg az arcélem gyengéden.
-Hhhh... a neveken gondolkozni kell.
-Bizony.-csókolta meg a vállam. -Ő az utódom úgyhogy mindenképp tekintélyt parancsoló neve lesz a fiamnak hisz Hansen a javából.-emelkedett el tőlem és átsétált a kanapé mellett.
-Szerintem mind a hárman írjunk fel papírra neveket és válasszunk.-néztem fel a két fiúra mire Steve értetlenül kapta fel ránk a fejét.
-Hogy... hogy hárman?
-Te is írj neveket. Te vagy a keresztapja szívem.-mosolyodtam el.
-Hát de...
-Én is szeretném hogy velünk együtt ötletelj Steve.
-Hhh.. de én nem tudok ilyet.-rogyott le a kanapéra mellém.
-Én se! Szerinted mikor gondolkoztam fiú neveken? -ült le Lloyd is mellém így mind a hárman a kezemben lévő ultrahangot kezdtük bámulni. -Fiam feladod a leckét.-dörzsölte meg nevetve az arcát Lloyd.
-És még csak meg se született.-kacagtam fel mellette.
-Remélem neki is olyan sikere lesz a csajok terén mint apunak. -pillantott fel rám.
-Apu sikeres?-cirógattam meg az arcát mosolyogva.
-Bizony! Borzasztó sikeres, szerencsés hogy egy ilyen gyönyörű nő az ő felesége aki megajándékozza egy csodás gyermekkel. -simította a hasamra a tenyerét.
-Remélem tökmag nem leszel olyan elmebeteg mint néha apád szokott lenni.-csendült fel Steve hangja.
-Védje meg magát! Ne hagyja egy percig se hogy baszakodjanak vele mert apa az kurva isten hogy nem fogja hagyni!
-Akkor ki lesz képezve a gyerek azt hiszem.-nevetett fel Steve.
-Mindenre! Istenem de várom hogy már vezetni tanítsam, vagy hogy hogyan védje meg magát.
-Hát az baby nem most lesz még.-nevettem fel köztük.
-Tudom.
-Bulizni őt elengeded?-sandítottam felé.
-Persze!-rántott vállat mintha teljesen természetes lenne.
-Na én viszont nem!
-Miért kicsim? Hisz fiú!
-Persze aztán ne adj isten majd egy csajt megdug és teherbe ejti. Tök jó lesz! Én nem akarok még nagymama lenni és gondolom te se nagypapa.
-Hát nem! Hogy nézne már ki! Nem is vagyok öreg!-kapta rám a szemeit.
-Úgyhogy nincs buli!
-Majd velünk megy.-mutatott magára és Stevere.
-Persze! Az kéne még.-keltem fel a kanapéról.
-Hát de ... akkor szemmel tudjuk tartani ha csajozik is!
-A kis tini lánykákat fogjátok stírölni baby? Na nem!
-Hhh... majd ... majd kitaláljuk mi hogy legyen. Kicsim ez még soká van!-nyúlt a kezem után.
-Most koncentráljunk a nevekre.-kaptam fel a konyhapultról pár darab papírt és tollat, majd odaadtam a két srácnak. -Nem kell most azonnal kitalálni, de kérlek gondolkozzatok ti is.
-Rendben kincsem.-puszilta meg Lloyd az arcom, majd Steve is bólintott ahogy eltette a papírt és a tollat.
-Na én akkor ennek örömére hogy fiunk lesz megyek ruhákat rendelni neki.-kaptam fel a laptopot a dohányzóasztalról.
-Nekünk is dolgunk van Stevvel baby úgyhogy akkor ti meglesztek?-cirógatta végig a karom.
-A hálóban leszek.
-Mi a tárgyalóban, de ha baj van ordíts! Nem csukom be az ajtót.-emelte fel az államnál a fejem.
-Rendben, de nem lesz baj.-mosolyodtam el halványan.
-Nagyon remélem ez a szépfiú nem csinál rosszat idebent.-cirógatta meg a hasam.
-Hallottad kincsem mint mondott apa?-pillantottam le a hasamra mosolyogva.
-Annyira szép vagy életem.-simította a tenyerét az arcomra.
-Szeretlek!-ragyogott fel a szemem ahogy az övéit néztem.
-Szeretlek kincsem.-csókolta meg az ajkam.

Lloyd és Steve a tárgyaló felé igyekeztek míg én bekuckóztam a hálóba és szörfözni kezdtem a neten, hogy mik kellenek ennek a csöppségnek aki a hasamban újra bulizik.

-Biztos ne csukjam be az ajtót?
-Nem kell Steve. Ha baj van halljam hogy szól.-ült le az asztalához Lloyd mire Rogers is helyet foglalt.
-Hhh... rendben.-helyezte magát kényelembe.
-Ugye tudod miért vagy itt?-pillantott fel barátjára Lloyd.
-Kérlek fejtsd ki.-rágta idegesen a száját.
-Rodriguez és a sleppje. Elveszek mindent amije van úgyhogy az akcióról ebben a pillanatban fogom megküldeni a kör e-mailt minden dolgozónak. Szeretném ha te is irányítanád ahogy én ezt az egész ügyet. Ugyan annyi beleszólásod van a dolgokba mint nekem. Rendben?
-Világos Lloyd.-bólintott halványan.
-Szuper. Akkor küldöm is. -fordult a gép felé és a már megírt üzenetet továbbította is az illetékesek felé.
-Hány embereddel számolunk?
-Az összesre! Külföldről is mindenkit iderendeltem. Úgyhogy ha jól számoltam a csapatokat fölényben leszünk.
-Ezt jó hallani.
-Egy fő célpont van az Rodriguez! Ransom és Tiffany senkinek se árt, de a nőt azt én személyesen teszem el láb alól.
-Megölöd?
-Meg! Hideg vérrel azt a fasszopó kurvát.-dobta le a tollat Lloyd amit a kezében tartott. Steve nagyot nyelt ahogy végig gondolta az akciót, hogy mivel állnak szemben.
-Ő a volt barátnőd volt Lloyd... gondolj bele egy kicsit, hogy..
-Steve! -dőlt előre az asztal felett.-Csak dugásra volt jó! Olyat mellette nem éreztem soha mint Avery mellett. Nem volt szerelem, talán még ha jobban belegondolok nem is neveztem barátnőmnek egyszer se, mivel nem érdekelt. Nem fogott meg cseppet se.
-De még is vele voltál nem tudom mennyi ideig...
-Nem érdekel! Ha életben hagynám csak tönkre baszna mindent és nem akarom. A családom fontosabb mindennél.
-Hhh...és Ransom?
-Ő nem árt senkinek. Őt leszarom. Ez a két ember a célszemély.
-Azt mondtad rafinált a nő.
-Rafinált vagyok én is!-vigyorodott el Lloyd mire Steve is elmosolyodott.
-Csak ne essen bajod kérlek. A feleségednek, a fiadnak és nekem is szükségünk van rád!
-Tudom! Ahogy nekem is rátok.-nézte Rogers szemeit.
-Csak sikerüljön Lloyd, mert aggódok, hogy valami baj lesz.-tördelte az ujjait idegesen.
-Minden rendben lesz. A srácok profin végzik a munkájukat. Nem lesz gond.-kelt fel az asztaltól Lloyd.-Nézd át az emailt amit küldtem és szólj ha valami kérdésed lenne.
-Nincs kérdésem csak kérésem, hogy kurvára vigyázz magadra!
-Ne lesz baj.-mosolyodott el Lloyd.
-Averynek mit mondasz? -nézett fel rá Steve mire Hansen arca elkomorodott.
-Hhhh... nem tudom. Nem szeretném hogy tudja, mivel a kicsi és az ő épsége a fontos.
-Márpedig ha felsorakoznak az embereid Lloyd akkor kérdőre fog vonni, hogy mi az isten van!
-Nem lesznek itt az embereim. Mindenki a ház körül marad a helyén a többi négy csapat pedig Rodriguez környékén lesznek.
-Négy csapat?-értetlenkedett Steve mire Lloyd az email felé bökött.
-Apfa, Béta, Gamma és Delta. Profi emberekkel dolgozok Steve úgyhogy nem kell aggódnod. Az a balfasz két perc alatt megdöglik. A kis kurváról pedig én gondoskodom.
-Gyanítom neki is vannak emberei.
-Tiffanynak?
-Nem! Rodrigueznek!
-Vannak persze, csak nem a legjobbak mint nekem.-vigyorodott el büszkén Lloyd.
-Már a gyomrom remeg ettől az egésztől.-fújta ki idegesen Steve a levegőt.
-Mi biztos távolságban leszünk. Pont itt ebben a szobában és nem a helyszínen. Ha Rodriguez megdöglött jön a kis szuka. Ennyi.
-Csak sikerüljön.-kelt fel a székből Steve is mire Lloyd szó nélkül átölelte.
-Ha bármi gebasz lenne. Kérlek vigyázz a családomra!
-Lloyd!-húzódott el egyből riadtan, de ő leintette.
-Kérlek ígérd meg hogy vigyázol rájuk! Nem vagyok látnok hogy tudjam mi a végkimenete ennek az egésznek, de ha bármi történik és én nem élném túl, kérlek vigyázz rájuk.
-Bazdmeg Avery össze fog omlani ha te meghalsz és nem szólsz neki róla hogy mire készülsz!
-Nem akarom hogy felzaklassa magát. Azzal ártana saját magának és a gyereknek is Steve!
-De... de a feleséged! Tudnia kell basszameg!
-Már megírtam a végrendeletem Steve, ha bármi baj történne.
-Nem! Bazdki nem! Lloyd!-csuklott el a hangja Rogersnek mire Hansen szemeibe is könnyek gyűltek.
-Ne sírj légyszíves mert kurva szar 36 évesen végrendeletet írni!
-Faszom felfogod mire készülsz?!-ordította el magát Steve ingerülten.
-Fel! Véget akarok vetni mindennek! A családom épsége a fontos Steve!
-Bazdki!-dörzsölte meg a szemeit ahogy fel-alá kezdett járkálni a szobában. Lloyd némán figyelte barátját aki szemmel láthatóan ki volt borulva.-Nem... nem halhatsz meg Lloyd!
-Nem szeretnék, de mindenre jobb felkészülni!
-Istenem Avery ki fog bukni bazdmeg!
-Nem szólhatsz neki róla! Gondolj bele mi lenne!
-Lloyd bazdki tudnia kell hogy a férje konkrétan a halálba tervez menni!-nézte kétségbe esve a szemeit.
-Én ahogy te is egész végig amíg tart az akció itt leszünk. Csak ezt a fonnyadt picsát kell utána eltennem láb alól ő pedig nem hiszem hogy akkora gondot okozna.
-Istenem basszus Lloyd! -temette a kezeibe az arcát.
-Hhh... tudom. Tudom hogy szar, én is aggódok ezen nap mint nap Steve, de ... meg kell oldjam!
-Meg ne merj halni mert agyon ütlek! A gyerekednek szüksége van az apjára! Gondolom szeretnéd látni ahogy felnő, ahogy megtanul járni, beszélni... vagy csajozni kezd...
-Szeretnék minden pillanatnál jelen lenni.
-A feleséged pedig még akar gyereket tőled és teljes szívéből szeret! Meghalna érted Lloyd mert te vagy a mindene.
-Miért mondasz ilyeneket?-szorította össze a szemeit ahogy lehajtotta a fejét.
-Mert azt akarom hogy ez lebegjen a szemed előtt! A családod! Nekik te vagy a minden!
-Ők lebegnek mindig a szemem előtt Steve.
-Ez után is így legyen, mert egyedül nem fogom elkísérni a fiad csajozni! Kiselőadást pedig nem fogok tartani neki a szexről!
-Istenem.-nevette el magát Lloyd.-Gyanítom nekem kell majd.
-Pontosan! Te vagy az apja!
-Igen. Tudom.-mosolyodott el halványan.-Remélem ő nem lesz ennyire hülye mint én.
-Nem vagy hülye csak néha.-kúszott egy halvány vigyor Steve ajkaira. -De jó ember vagy és ő is az lesz mert csodás szülei vannak.
-Istenem gyere ide!-rántotta magához Lloyd Stevet.
-Ne bazd el Lloyd, mert nem fogom neki azt ecsetelni hogy húzza fel a gumit a pöcsére.- mind a ketten elnevették magukat ezen a mondaton, de Lloyd szorított az ölelésen.
-Köszönöm hogy a barátom vagy Steve!
-Mindig az leszek csak ne csinálj faszságot mert agyon ütlek.-ölelte át jobban Lloydot ő is.
-Nyom a farkad!
-Már megint kezded?-húzódott hátrébb mire Lloyd visszarántotta.
-Leszarom inkább még maradj itt.
-Hát ti?-csendült fel a hangom ahogy az ajtóban megtorpantam és a szemeim kapkodtam a két férfi közt.
-Kicsim! Szia baby!-mosolyodott el Lloyd.
-Miről maradtam le?-sétáltam beljebb.
-Megölelgessünk titeket is?-nyújtotta felém a kezét ahogy közelebb húzott.
-Más is jól esne.-vigyorodtam el ahogy hozzá bújtam Lloydhoz.
-Rossz kislány.-simította a tenyerét a fenekemre és gyengéden megmarkolta.
-Legyél te is rossz fiú apuci.-simítottam a mellkasára a kezem. -De Steve is lehetne rossz fiú!-pillantottam hátra Rogersre aki felkapta a szemeit rám.
-Ömmm.. én n..nem...
-De, de! Gyere ide te is!-nyújtottam ki felé a kezem.
-Körbe vagy véve pasikkal csillagom.-simította Lloyd a hasamra a kezét.
-Az biztos hogy ez a gyerek olyan bitang erős mint apu.
-Nagyon helyes. Ha nagyobb lesz meg tudja védeni anyut.-bújt a nyakamhoz mire én ezen az egy mondaton fent akadtam. Steve arcát figyeltem aki nem mert felnézni hisz ő értette miért mondja ezt Lloyd.
-De anyucit nem a fia fogja védeni hanem Apu és Steve!
-Igen! Igen baby!-bújt közelebb és mélyen beszívta az illatom miközben a hasam aljára simította a tenyereit és gyengéden megemelte. Hátra döntve a fejem a vállára figyeltem Stevet aki halványan elmosolyodott, de a szemeit nézve azok nem ezt tükrözték. Félt. Csak tudnám mitől! -Szeretlek kincsem.-remegett meg Lloyd hangja így teljesen körvonalazódni kezdett a dolog, hogy baj van!