A ház felé sétálva romokban voltam idegileg ahogy Steve is.
Lloyd a teraszon állva tartott kettő whiskys poharat a kezébe amit Steve egyből kikapott a tartásából és ledöntötte. Én kikerülve őket a hűtő felé mentem ahol keresgélni kezdtem.
-Hé! Szarabbul nézel ki mint ahogy elindultál.
-Úgy is vagyok.-hajtotta le a fejét Steve.
-A terhesség miatt ilyen érzékeny. Steve ne... ne vedd magadra. Nem történt semmi se!-próbálta Lloyd nyugtatni, de nem segített Steven semmi. Az meg pláne nem ahogy felpillantott a konyhába és a kezemben egy boros üveget látott.
-Avery!-rúgta be az ajtót.-Teszed le! -kiáltott rám.
-Mi bajod van? Csak kivettem.-kaptam felé a szemeim riadtan.
-Nem ihatsz! Várandós vagy!-kezdte el kapkodni a levegőt majd Lloyd jelent meg Steve mögött.
-Mit csinálsz szépségem?
-Semmit.-tettem le az üveget ahogy lehajtottam a fejem.
-Gyere ide apuhoz. Semmi baj!-lágy volt a hangja ellentétben Stevvel. Őrjöngött! Sírva Lloyd mellkasához bújtam aki a fejem búbján megtámasztotta az állát.-Sshhh semmi baj. -simogatta a hátam. Steve a szemeit dörzsölgette idegességében, nem tudta mit tegyen. Teljesen tanácstalan volt és a zokogásom se segített rajta.-Menj oda Stevehez csillagom. Bújj oda.
-Nem.-csuklott el a hangom ahogy jobban sírtam.
-Hé! Kérlek... a kedvemért bogaram.
-Nem.
-Szomorú ő is. Bújj hozzá.-próbált megfordítani de én csak a pólójába kapaszkodtam ahogy kapkodtam a levegőt.-Hhhh.. mély levegő. A hangomra figyelj édesem. Nincsen semmi baj. -simította meg a hajam. Elhúzódva tőle a nappaliba botorkáltam és a kanapéra lerogyva törölgettem a szemeim, míg Lloyd visszapakolt a hűtőbe.-Menj oda hozzá kérlek.-súgta halkan Stevenek.
-Gyűlöl Lloyd.
-Dehogy gyűlöl! Szeret téged is és rád is szüksége van.-beszélgettek halkan, de valami nem volt rendben. Éles fájdalom nyílalt a hasamba így riadtan lepillantottam magamra.
-Auhh..-remegtek meg az ajkaim, majd egy még erősebb fájdalom járta át a testem így felordítottam.
-Baby?! Hé! HÉ! Mi van!-indult meg felém Lloyd majd Steve is.
-L..Lloyd! Lloyd!-kezdtem el pánikolni.
-Itt vagyok! Mond mi a baj! Mit érzel!
-Va..valami nem jó.-kaptam rá a szemeim.
-Mély levegő! Lassan szívd be és lassan kifújod.-próbáltam amit Lloyd mantrázott nekem, majd egy kéz simult a vállaimra.
-Sshhh... lassan szívod be és kifújod.-suttogta Steve mire a könnyeim újra folyni kezdtek az arcomon.-Sshh ne sírj kérlek szépen.-simogatta lágyan a bőröm, majd Lloyd a lábaim elé térdelve széttolta a térdeim.
-Lazulj el baby. Semmi baj nincs! Itt vagyunk veled kincsem.
-F..félek!-kezdtem újra kapkodni a levegőt.
-Itt vagyunk édesem! Ssshh... ssshhh semmi baj.-cirógatta a lábaim, majd a kezem.
-Ugye ni..nincs baja a kicsinek?-remegett meg az ajkam.
-Hansen ő is! Bitang erős ahogy anyu és apu is! Anyu most mély levegőket vesz és ez a tökmag is jól lesz perceken belül.-simogatta a hasam, majd finoman puszilgatni kezdte.
-Steve!
-Itt vagyok. Itt vagyok veled.-bújt közelebb.-Lazulj el. Semmi baj nincs.
-Ne menj el kérlek.-szorítottam meg a pólóját.
-Nem megyek sehova.-simította ő is a hasamra a tenyerét. Mind a ketten aggódva figyeltek ahogy egy centit se mozdultak mellőlem. Hosszas percek kellettek, hogy elmúljon az a tompa fájdalom is ami maradt a kezdeti éles nyilallásokból.
-Minden rendben angyalom!-törölgette meg Lloyd az arcom.
-Hhhh.. nagyon rossz volt.-nyeltem egy nagyot ahogy a szám is kiszáradt.
-Hozok neked vizet. Rendben?-suttogta Steve.
-Ne menj el!-kaptam a keze után.
-Hozzak én anyuci?-jött közelebb Lloyd.
-Te se menj el!-néztem a szemeit kétségbe esve.
-Csak a konyhába kell menni. Fél perc az egész. Egy kis hideg víz jót fog tenni.-húzta odébb a hajam Steve.
-Hhh... jó.-fújtam ki a levegőt. Steve a konyhába rohanva teletöltött egy nagy poharat, majd a kezeit bevizezve sietett hozzám.
-Tessék kislány.-nyújtotta felém a poharat. Ahogy elvettem tőle a kezeit a nyakamra tette így én lehunyva a szemeim hátra döntöttem a fejem.-Jól esik?-cirógatta finoman a bőröm.
-Igen.
-Bevizezem a mellkasod is, segít ez is lenyugodni.-csúszott előre a keze mire egy halk sóhaj szakadt fel a torkomból.-Ügyes vagy nagyon.-fúrta a nyakamhoz az arcát.
-Kinyitom az ablakot picit. Rendben bogaram?
-Ühüm.-bólogattam bágyadtan, mire Lloyd felkelt előlem és kitárta az ablakot ami a közelben volt. A friss hűvös levegő ahogy az arcomat érte egyből ellazította az izmaim.
-Nagyon ügyes vagy.-cirógatott lágyan Steve.
-Anyuci mindig is ügyes.-ült mellém Lloyd és a hajamat simogatta.
-Maradjunk itt.-suttogtam halkan.
-Rendben kicsim. Itt maradunk. Ahogy kéred drágám.-puszilgatta végig a vállam.
-Steve!
-Itt vagyok. Nem mozdulok én se ahogy Lloyd se.
-M..mellém ülsz?-szipogtam halkan.
-Persze.-lépett el mögülem és mellém sietett.-Itt vagyok.-fogta meg a kezem és finoman puszilgatni kezdte a kézfejem.
-Ne hagyjatok magamra kérlek.-néztem fel Steve szemeibe.
-Nem hagyunk életem.-puszilta meg Lloyd az arcom, de én Steve válaszára vártam.
-Nem hagyunk.-remegtek meg a pillái Rogersnek ahogy nézte a szemeim. Kezét finoman megszorítva a mellkasomhoz húztam és Lloydnak dőltem.
-Simiztek egy kicsit?-fúrtam az arcom Lloyd mellkasába.
-Kinyitom a kanapét, hogy kényelmesen elférjünk. Rendben baby?-kelt fel lassan Lloyd mellőlem.
-Ühüm.-bólintottam bágyadtan.
-Addig bújj Stevehez.-simította meg az arcom így én Rogers mellkasára dőltem. Steve finoman simogatta a hajam így kezdett a zakatoló szívem visszaállni a rendes ritmusába.
Lloyd odébb pakolva mindent ,kinyitotta a kanapét és puha plédeket dobott mellém így én egyet egy gyors mozdulattal be is nyúltam.
-Nagyon szereted azt a takarót. -mosolyodott el ahogy figyelt engem.- Mindig ezzel takarózol itt lent.
-Mert olyan puha.-fúrtam bele az arcom.
-Édes vagy.-mászott mellém mosolyogva és betakargatott a pihe-puha fehér pléddel.
-Ti nem bújtok alá?-néztem fel rájuk mire egyszerre elmosolyodtak.
-De igen.-emelte fel Lloyd és Steve is a takarót ahogy mellém bújtak. Kezüket az ölembe húztam és némán tanulmányoztam a tenyerüket. Hatalmas kezük volt az enyémhez képest. Tenyerüket végig simítva mind a letten egyszerre megmozdultak így felkaptam a szemeim rájuk.
-Csikis kincsem.-mosolyodott el Lloyd.
-Bocsi.-sütöttem le a szemem.
-Simogasd nyugodtan, ha ezt szeretnéd.-dőlt a vállam mellé Lloyd a párnára miközben szüntelenül figyelt. Steve felé pillantva egy halvány mosoly kúszott az ajkaira mire én a vállának dőltem.
-Kényelmes így neked? Ne tegyem át a karom?
-De kérlek.-kaptam fel a szemeim rá mire Steve lassan kihúzta a kezét és áttette a vállamon. Rádőlve hallgattam a lassú ütemet diktáló szívét, majd Lloyd ujjait éreztem meg a hátamon. Lágyan cirógatott így helyezkedve még jobban Steve mellkasába fúrtam az arcom.
-Pihenj egy kicsit.
-De félek.-keseredtem el a tudattól ami az előbb történt.
-Nyugodtnak kell maradj. Akkor nem esik baja a kicsinek.-suttogta halkan Steve miközben a karom cirógatta.
-De...
-Tudom. Sajnálom, de kérlek most nyugodj meg.-puszilta meg a homlokom finoman.
-Lloyd?-remegett meg a hangom.
-Igen kincsem?-hajolt felém így mind a kettejük teste hozzám simult.
-Maradjunk itt az este. Nem szeretnék most felmenni a hálóba.
-Akkor itt alszunk bogaram. Nem kell felmenni.-simította meg a hajam.

Percekig csendben voltunk. Lloyd fáradt volt az egész napos pakolástól ahogy Steve is.
Én lehunyt szemmel feküdtem köztük Rogerst szorítva, de nem tudtam aludni. Járt az agyam és kattogott. Annyira felzaklatott a Stevvel való beszélgetésünk, hogy meglett a baj. Imádom őt ahogy Lloydot is, így nem tudnék nélküle se élni.
-Mi a baj?-suttogta halkan mély hangján Steve.
-Aludj csak.-motyogtam halkan, hogy Lloydot ne keltsem fel.
-Sajnálom, hogy miattam volt a baj.-bújt a fülemhez. Nyakára simítva a kezem közelebb húztam így még közelebb bújt.
-Nem akarom, hogy elmenj és azt se hogy meghalj.-csuklott el a hangom ahogy a hátán markoltam a pólót.
-Shhh kitalálunk valamit. Első sorban rád koncentrálunk és a kicsire.
-Fontos vagy ahogy Lloyd is! Minek mondtad hogy lőjelek le? -néztem fel a szemeibe mire a mellettem békésen alvó Lloyd megmoccant. Felé kapva a szemeim nagyot nyeltem, majd Stevere pillantottam vissza.
-Pihenj kérlek. Jó?-cirógatta meg az arcom.
-Előtte kérek egy puszit.-néztem vágyakozva a szemeit.
-Hhhh... rendben.-hajolt hozzám és megpuszilta a szám gyengéden.
-Fontos vagy Steve.-remegtek meg az ajkaim ahogy egy könnycsepp végig csordult az arcomon.
-Te is nekem. Mindennél még az életemnél is fontosabb hogy neked jó legyen Avery.-nyelt egy nagyot ahogy a szemeim figyelte szüntelen.
-De nem mondhatod azt hogy húzzam meg a ravaszt mert nem tudnám megtenni!-bújtam közelebb az arcához.-Nem tudnám megtenni Steve mert szeretlek téged is ahogy a férjem.
-Hhhh... ugye megérted hogy borzasztó nehéz nekem most ez.
-Ahogy nekem is.-néztem fel rá csillogó szemekkel.
-Csókold már meg.-morogta Lloyd a takaróba.
-Mi?-húzódott el Steve tőlem ijedten.
-Csókold meg! Béküljetek ki!-fordult felénk Lloyd majd a szemei felvillantak rám.
-Te... te nem alszol?
-Nem kincsem. Steve te pedig szedd össze magad és tapadj a szájára!
-Hát de...
-Gyerünk.-könyökölt fel mellettünk Lloyd.
-Hhh... előbb adtam a tudtod nélkül neki egy puszit.-hajtotta le a fejét bűnbánóan.
-És akkor mi van? -nézett rá Lloyd értetlenkedve.
-Hát de...-kapkodta a levegőt Steve.
-Nem az első csók előtt állsz és nem is a szüzességed elvesztése előtt úgyhogy hajolj oda hozzá és csókold meg a gyönyörű ajkait.
-Lloyd ha nem.. nem akarja....-kezdtem bele a mondandómba, de félbeszakított.
-Már hogyne akarná! A legjobb barátom! Látom a szemeiben. Meg ahogy nézni szokott téged, csoda hogy nem vág gerincre az első adandó alkalommal.
-Ez..ez nem igaz!-kezdett ellenkezni Steve.
-De-de! Ne tagadd, mert tudom.-húzogatta a szemöldökét.-Na gyerünk.-biccentett felém.
Steve lehajtva a fejét szótlanul támaszkodott mellettem. Zavarban volt ezt tisztán láttam rajta. -Tudom hogy illedelmes vagy Steve, de ...
-Nem tudom megtenni na!-kelt fel mellőlem és mászott ki az ágyból.
-Steve mi a baj?-ment utána Lloyd és elkapta a karját.
-Kérlek most.. most egy kicsit...-kapkodta a levegőt, majd felvillantak a szemei rám.
Én aggódva figyeltem őt mire egy szempillantás alatt összetörve a térdeire rogyva zokogni kezdett.
-Hé! Steve!-ment mellé azonnal Lloyd és próbálta átkarolni barátját, de Steve teljesen összezuhant. Nekem is könnyek gyűltek a szemembe, de erőt véve magamon felkeltem az ágyból és odamásztam hozzájuk. Lloyd ijedten felkapta rám a szemeit ahogy odaültem hozzájuk és Steve hajába túrva megcirógattam az arcát.
-Gyere közelebb.-súgtam halkan, de ő csak reszketett.
-Hé! Minden rendben van haver! Hallod?-simította Lloyd a hátára a tenyerét, de Steve nem hallotta.
-Gyere ide hozzám Steve.-nyitottam szét a lábaim és közelebb vontam magamhoz.-Sshhh... sshhh...hé!-nyúltam az álla alá így felemelte a fejét.
-Én úgy sajnálom Avery.-remegtek meg az ajkai.
-Bújj ide hozzám, gyere.-húztam a karjait a csípőm köré így Steve az ölembe dőlve halkan sírt.-Minden rendben van Steve.
-Nincs! Én... én nem...-remegett meg a hangja.
-Hé! Te is Hansen vagy Rogers!-mászott mellé Lloyd.
-Nem! Dehogy is! Én nem vagyok.-rázta a fejét sűrűn.
-De igen! -szorította meg finoman Lloyd a vállát és átölelte őt.-Kérlek ne sírj.-dőlt a vállának. Én mind a két fiút némán figyeltem ahogy az ölembe dőlve ölelték egymást, majd a hajukat megsimítva halványan elmosolyodtam.
-Szeretlek titeket!-ahogy ezt kimondtam elengedték egymást és felkapták rám a szemeiket.
-Avery... nem... nem mert ő a... ő a férjed.
-Mint mondtam ugyan úgy szeretlek mint őt.
-De nem lehet!-törölte meg a szemeit gyorsan.
-Steve! Te is szereted Averyt! Nem igaz?!-támaszkodott meg Lloyd a combomon ahogy a barátja arcát figyelte.
-Hhhh... ez.. ez nem olyan, hogy...
-Szereted őt igaz? Elmondhatod nyugodtan!
-Én ... én nekem szívrohamom lesz.-kezdett el hátrébb húzódni.
-Mond ki!-ment utána Lloyd.-Mond ki hogy szereted!
-Baby elég!-fogtam meg a karját.
-Hát de ...
-Ne erőltesd mert látod hogy ki van bukva!
-De én csak jót akarok.-nézett fel rám Lloyd.
-Tudom, de most meg kell nyugodjon.-nyúltam Steve karja után és húztam vissza magamhoz.
-De én is kivagyok! Engem is megvigasztalsz?-nézett fel rám hatalmas szemekkel.
-Gyere ide.-húztam őt is oda így mind a ketten az ölembe dőltek.
Lassan cirógatva a hajukat figyeltem őket percekig. Mind a ketten csendben voltak, de Steve összeszedve minden erejét felemelkedett az ölemből, majd az arcomra simítva a kezét magához húzott és az ajkaimra tapadt. Lloyd felkapva a fejét elvigyorodott, mire Steve elszakadt tőlem.
-Na, ez a beszéd!-paskolta meg a mellkasát Rogersnek aki csak lesütötte a szemeit.-Hansen vagy te is!-szorította meg finoman a vállát. Steve fel se nézve egyikünkre se felmászott a kanapéra és ledőlt a helyére. Lloyd a kezét nyújtva felém, biccentett a fejével Steve irányába így én is felmásztam mellé. Rogers háttal volt nekünk, de én odabújtam hozzá és a mellkasára simítottam a kezem. Lloyd mögém feküdve lágyan simogatta a hasam miközben a vállam puszilgatta.
Nehezebb lesz ez a terhesség mint gondoltam.

Gyengéd simogatásokra ébredtem miközben a kávé illata lengte be a lakást.
-Mmhh...-mocorogtam álmosan.
-Jó reggelt.-suttogta halkan Steve. Hátra pillantva a vállam felett megsimítottam az arcát.
-Napsugaram! Hát felébredtél egyetlenem?-csendült fel Lloyd hangja is.
-Igen.-nyújtóztam egy nagyot fáradtan. Steve csendben kémlelte a testem ahogy mellettem könyökölt. Kezem az arcára csúszott és finoman megcirógattam a bőrét, érintésemtől szemei egyből felvillantak az enyémekbe. Hüvelykujjam az alsó ajkára csúszott így szétnyílt a szája. Forró lehelete a bőrömhöz ért miközben a tekintete az ajkaimra siklott.
-Mit csinálsz?-suttogta alig hallhatóan.
-Gyere közelebb.-néztem fel a szemeibe.
-Lloyd a konyhába van.-köszörülte meg a torkát ahogy megpróbált felkelni mellőlem, de én a keze után kaptam és visszalöktem a kanapéra.
-Édesem! Ide tudnál jönni?-néztem fel Lloydra aki lassú léptekkel sétált felénk.
-Mi a baj csillagom?-támaszkodott a kanapé oldalának.
-Mássz ide Steve mellé kérlek.
-Rendben. Ahogy kéred.-dőlt le Rogers mellé aki köztem és Lloyd között kapkodta a tekintetét.
-Ne legyél ennyire megilletődve drágám.-másztam Steve felé és az ölébe ültem.
-Hhh... Avery én...
-Sshhh...-tettem az ujjam a szájára.-Gyere mögém Lloyd.
-Ugye tudod ha hármasban akarod akkor nagyon óvatosnak kell lennünk veled.-mászott mögém Lloyd és finoman csókolgatni kezdte a nyakam és a vállam.
-Ahhh baby... -hunytam le a szemeim ahogy a kezem a tarkójára csúszott és közelebb húztam. -Steve! Gyere...gyere ide..-nyújtottam ki felé a kezem mire ő felült.
-Ugye tudod, ha...
-Ne magyarázz ennyit kérlek csak kényeztess te is.-kaptam el az állát és megnyaltam az ajkait. Keze a csípőmre csúszott és gyengéden megszorította.-Legyetek jó fiúk.-mosolyodtam el és megharaptam Steve alsó ajkát miközben az ölébe ültem.
-Ugye tudod édesem hogy ez nehéz kérés.-simította meg Lloyd az arcom így felpillantottam rá. Mosolyogva nézett így egy huncut vigyor kúszott az ajkaimra.
-Most rossz kislány vagyok.-haraptam meg az ajkam.
-Ugye tudod hogy anyuci hasában van egy pici baba.
-Tudom.-kacsintottam rá, majd Stevere pillantottam.-Kemény vagy.-kezdtem el mozgatni a csípőm.
-Mhhh... kérlek.-szorította össze a szemeit.
-Tudom, hogy vágysz rá Steve.-nyomtam az ölébe magam.-Érzem.-súgtam a füléhez hajolva.
-Rossz vagy anyuci.-bújt Lloyd a nyakamhoz.-Nagyon rossz vagy baby.-markolta meg a fenekem.
-Aahh annyira akarlak benneteket.-kapaszkodtam meg Steve vállában aki felpillantott a szemeimbe.-Ugye...ugye ti is ennyire akarjátok?-kezdtem kapkodni a levegőt.
-Édesem nálam mindig áll a zászló és szerintem ez alól Rogers se kivétel. Nem igaz?-pillantott barátjára. Steve nagyon csendben volt. Nem tudta mit mondjon vagy mit tegyen. Teljesen tanácstalan volt, de ezen én könnyen segíteni tudok. Nyakához hajolva lágyan csókolgatni kezdtem mire megéreztem ahogy egész teste megfeszül.
-Lazulj el Steve. Engedd kérlek.-haraptam meg finoman a bőrét. Nagyot nyelt ahogy a mellkasa hevesen emelkedni kezdett. Tenyerem a felsője alá csúszott így forró teste még jobban feltüzelt. Hasán végig húzva a kezem a nadrágja szélénél megálltam.
-Anyuci tudja hogy piszok szexi amit csinál?-dőlt Steve mellé Lloyd.
-Tetszik baby?-pillantottam felé az ajkamat megharapva.
-Izgató.-markolta meg férfiasságát. Szemeim az ölébe siklottak ahol a kezét pihentette.
-Mmhh de kemény vagy te is.-kaptam fel a tekintetem Lloyd kékségeibe mire elmosolyodott, majd Steve felsőjét felhúzva a mellkasát kezdtem csókolgatni miközben Lloydal szemeztem.
-Mhhh...-döntötte hátra Steve a fejét ahogy lehunyta a szemeit.
-Azt hiszem tetszik neki amit csinálsz.-biccentett Rogers felé.
-Vetkőzz baby!-csókolgattam Steve hasát egyre lejjebb és lejjebb miközben a férjem figyeltem rendületlenül. Lloyd egy laza mozdulattal lekapta magáról a felsőjét amit félredobott a kanapé végébe.
-Megfelel kincsem?-vigyorodott el mire én az övénél fogva közelebb rántottam.
-Tökéletes!-siklott végig rajta a tekintetem, majd a férfiasságára csúszott a kezem.-Ahogy ez is.
-Piszkosul beindítasz baby, de vigyázni kell! Nem kúrhatom szét a puncid kincsem.
-Óvatosan is megteheted.-simítottam végig a tenyerem a mellkasán.
-Én..én nem akarok ebbe belezavarni így...-próbált kimászni Steve, de én fél kézzel visszalöktem.
-Sshhh.. nem mész sehova!-kaptam el az állát és visszaültem az ölébe. -Legyél jó fiú drágám ahogy Lloyd is.-bújtam hozzá, de ő csak reszketett.
-Hhhh... tudod.. tudod hogy...
-Sshhh...ne mondj semmit csak élvezd.-másztam le róla a lábai közé és a nadrágja szélét megragadva felpillantottam rá, jelezve emelje meg a csípőjét.
-Én ...én.. Avery.. kérlek...
-Lloyd gyere mögém.-szóltam rá, majd Steveről egy laza mozdulattal lerántottam a nadrágját. -Ne ellenkezz drágám. Tudom hogy akarod.-hajoltam a hasához és lágy apró csókokkal haladtam lejjebb a férfiassága irányába. Lloyd eközben mögém mászott és a fenekem megmarkolva feljebb húzta rajtam a ruhám, hogy hozzám férjen. Apró csókokkal haladt végig a hátamon egészen a fenekemig míg én Steve férfiasságához hajolva gyengéden megcsókoltam annak hegyét.
-Mmhh... kérlek...-remegett meg a hangja, de engem nem tudott átverni. Tövig a számba toltam erektől duzzadó farkát mire felnyögött.-Aahhh... basszameg!-kapta el a hajam. Lloydot se kellett félteni így egy gyors mozdulattal húzta odébb a bugyim és nyalt bele mélyen a puncimba.
-Mmmhhh... -kaptam ki a számból Steve farkát.-Lloyd baby de jól használod a nyelved.-vigyorodtam el miközben a kezem lassan fel-le járt Rogers férfiasságát.
-Ismersz kincsem.-szívta meg a csiklóm ettől pedig felsikítottam és Steve karjába markoltam.
-Ahhh picsába de kurvára akarlak titeket!-néztem Rogers arcát aki teljesen máshol járt fejben. Ajkamra csúsztatta hüvelykujját amit egyből bekaptam és keményen megszívtam. Szemeit lehunyta egy pillanatra majd ahogy ismét találkozott a tekintete az enyémmel én elvigyorodva rákacsintottam.
-Mmhh szívem piszok nedves vagy!-mordult fel mögöttem Lloyd.
-Akkor tudod mi a dolgod drágám.-vigyorodtam el, majd meghallottam ahogy kizipzározza a nadrágját.
-Kapaszkodj meg!-szorította meg finoman a csípőm és egyből megéreztem kő kemény férfiasságát magamban.
-Ahhh... ezaz! Csináld!-dőltem Steve hasára akinek a teste megfeszült a hangom hallatán. Kezem gyorsított férfiasságán így ő belőle is kicsikarva egy halk nyögést, felpillantottam rá.-Tetszik szépfiú!-nyaltam meg a makkját vigyorogva.
-Ahhh basszameg!-kapta el erősen a copfon és átvette az irányítást. Keményen a torkomat kúrta míg Lloyd a csípőm szorítva gyorsan járt bennem. Steve oldalát simogatva kapaszkodtam benne, majd kirántotta a számból férfiasságát.-Gyere feljebb! -zihálva kapkodta a levegőt.
-Lloyd!-remegett meg a hangom ahogy a nevét mondtam.
-Mond!-nyögött fel hangosan.
-Fe...feljebb kéne menjek.
-Akkor lassan mert kicsúszok belőled.-szorított finoman magához így Steve felé érve az ajkaimra tapadt miközben férfiasságát keményen rángatni kezdte.
-Aahhh...-nyögött a számba Steve.
-Aahhhhh!-csaptam a kanapé háttámlájára.
-Basszameg baby! Beléd fogok menni!-kiáltott fel Lloyd mögöttem.
-Ne kímélj!-ahogy ezt kiejtettem a nyakamnál fogva felrántott magához így a mellkasának csapódtam.
-De kímélni foglak mert a gyerekünk odabent van!-sziszegte a fülemhez hajolva. Lepillantva Stevet figyeltem aki bármelyik pillanatban elsülhet.
-Steve!-nyögtem ki a nevét mire a teste megfeszült.-Steve! -sikítottam fel újra.
-Ne sikongass mert menten elmegyek!-mordult fel alattam.
-Élvezz a számba!-karmoltam végig Lloyd karját mire ő a fenekemre csapott.
-Menj lejjebb akkor!-feszítette hátra a fejét. Én a farkához visszahajolva kapaszkodtam a csípőjébe mivel Lloyd ahogy lökdösött bármelyik pillanatban előre bukhattam volna így muszáj volt kapaszkodnom.
-Tedd a számba!-néztem fel rá.
-Picsába de szexi vagy.-szorította össze a szemeit és az ajkamnak csapkodta farkát.
-Érezni akarlak benneteket!-nyögtem fel vágyakozva.
-Sok a beszéd!-tolta tövig a számba magát Steve és a hajamat markolva szorított közel magához.
-Finomabban Steve. Megfullad.-csapkodta meg Lloyd a fenekem mire Rogers a hajamnál fogva felhúzott.
-Bírja ez a kislány.-törölte meg az ajkam hüvelykujjával.
-Kúrd már szét a torkom!-markoltam a combjába. Steve és Lloyd ajkára egy ravasz vigyor kúszott így a kérésemet készségesen teljesíteni akarta Rogers. Tövig tolta magát a számban és egy irdatlan tempóra kapcsolt.
-Aahhh baby! Szorítasz kicsim!-markolta meg az oldalam Lloyd.-Közel jársz kicsikém!-kapta el a vállam és mélyeket lökött.
-Mmmhhh...-mordultam fel így mind a ketten tudták másodpercek választanak el attól, hogy elélvezzek.
-Picsába de keményen szívod a farkam.-ziháld Steve mire megremegett a testem.-Aahh basszameg!-sült el Steve, majd Lloyd is bennem.
-Basszus!-dőlt a hátamra Lloyd én pedig Steve hasára. Rogers egyik kezével a hajamat simogatta még a másikkal az állam alá nyúlt.
-Mutasd magad.
-Hmm?-néztem fel rá bágyadtan, de boldogan.
-Nyald le a szád szélét. Kicsit mellé ment.-cirógatta finoman az állam így én ahogy kérte lenyaltam a számról ami mellé folyt.
-Így megfelel?-kapkodtam a tekintetem a szemei közt.
-Tökéletes.-mosolyodott el halványan. Lloyd a hátamat végig csókolva a nyakamhoz bújt így az ujjaimmal a hajába túrtam.
-Szia édesem.-vigyorodtam el boldogan.
-Mond hogy minden rendben van odalent és a kicsivel is.-suttogta halkan.
-Sose volt ennél nagyobb rendben semmi édes.
-Hála Istennek.-ölelt magához.-Szeretlek kincsem.
-Szeretlek Lloyd.
Steve teste megfeszült a hallottaktól így felkaptam a szemeim rá. -Téged is Steve! Szeretlek téged is.-simítottam meg a hasát. Ajkai megremegte ahogy figyelt, majd Lloyd dőlt mellé.
-Mond te is neki.
-Nem szabad ilyet mondanom.-nyelt egy nagyot.
-Mond már Steve!-bökdöste meg a karjával barátja oldalát mire Rogers szemei az enyémekbe villantak.
-Szeretlek Avery!