Szemeim fáradtan nyitogattam ahogy hanyatt fekve elterülve voltam az ágyban. Kezeim mellettem szétdobva pihentek, de valami fura volt.
Az egyik kezem Lloyd mellkasán pihent, majd a másik pedig Steve mellkasán. Oldalamra pillantva Steve békés arcával találtam szembe magam aki ugyan úgy mélyen aludt mint Lloyd.
-Basszameg!-húzódtam odébb, de ahogy megmozdultam a lábamba egy éles fájdalom nyílalt.-Auhhh.. picsába.-szorítottam össze a szemeim.
-Ne mocorogj.-morogta halkan Lloyd és a kezem az ajkaihoz húzva megcsókolta a kézfejem.
-Mi az, hogy ne mocorogjak! Miért fekszik mellettem Rogers?! Mi.. mi a faszom van itt?
-Nyugi.-hallottam meg Steve hangját mire Lloyd elmosolyodott.
-Szevassz Steve.-nyúlt át felettem Lloyd és megpaskolta Steve mellkasát.
-Szia.-vigyorodott el halványan ő is ahogy megpaskolta Hansen kézfejét.
-Kérsz még whiskyt?-nevetett fel halkan Lloyd.
-Most nem. Nem is tudom mikor ittam ennyit.-dörzsölgette a szemeit álmosan.
Én köpni-nyelni nem tudtam. Még is mi a picsa folyik itt?! Ezek mióta vannak ennyire jóban? Együtt ittak is?
-Baby dőlj le!-simította meg Lloyd a hátam.
-Hogy? Itt.. itt mi a faszom van? Miért vagyok köztetek?
-Vigyáztunk rád! De ne kiabálj ennyire mert szét megy a fejem kincsem.-masszírozta a homlokát Hansen.
-Neked is? Az enyém is szét robban.-dőlt hátra Steve is a párnára.
-Csodálkozol? Másfél üveg whisky után?-nevették el magukat.
-De kibaszott nagy haverok vagytok. Na engedjen ki valaki!-lökdöstem meg őket.
-Baby had pihenjünk még.-nyöszörgött Lloyd fáradtan.
-Nekem pisilnem kell úgyhogy valaki cipeljen kifele mert beszarok úgy fáj a lábam!
-Hhhh... kicsim. Gyere akkor.-ült fel fáradtan Lloyd, de ahogy az arcát néztem nem elég, hogy baromi fáradt, de még szerintem mind a ketten részegek. -No? Nem jössz kincsem?-vigyorodott el ahogy nagynehezen felkelt az ágyról.
-Te be vagy baszva?
-Meglehet.-nevette el magát.-Steve te se vagy a toppon.-nézett végig rajta. Ugyan olyan volt az ábrázata mint Lloydnak.
-Nem éppen.-kacagott fel ő is.
-Ki a faszom fog kivinni?-próbáltam az ágy szélére húzódni, de ismét a fájdalom megállásra késztetett.
-Majd én kicsim. Gyere ide szépségem.-támolygott oda hozzám Lloyd, de ahogy felém hajolt megcsapott a pia szag.
-Menj innen mert én is bebaszok.-nyomtam odébb.
-Naaa.. hé! Ne lökj el! Steve láttad ezt?
-Hm?-nézett ránk fél szemmel.
-Odébb lökött!
-Mert árad belőled a pia szag! -fordultam el tőle.
-Hát...sajnálom kiscsillag, de ha pisilned kell elkell addig viseld el baby.
-Steve amire visszaérek kifele az ágyamból!-kapaszkodtam meg Lloydban és elbicegtem a mosdóig.
-Maradj ott.-suttogta Stevenek Lloyd míg én bent voltam a fürdőben.
-Ki fog akadni.
-Ne foglalkozz azzal. Visszahozom és lefekszik az ágyba. Nem fog ugrálni ahogy mi sem. Szét szakad a fejem.-szorította Lloyd össze a szemeit.
-A kötést a lábán le kell cserélni.-ült fel Steve az ágyban.
-Lloyd!-kiáltottam ki a mosdóból mire ő besietett hozzám. Kifelé bicegve kapaszkodtam Lloyd felsőjében mire Steve szemeivel találtam szembe magam.
-Had segítsek.-fogta meg a karom.
-Nem azt mondtam, hogy kifelé?!
-Nem vagyok az ágyban.-suttogta halkan mire Lloyd elvigyorodott.
-Jó válasz.-csapkodta meg Steve vállát mire én felkaptam a fejem Lloydra, majd Stevere.
-Veletek mi az isten fasza történt?
-Mi? Semmi!
-Eddig utáltad amióta felvettem! Tegnap szarrá verted, ma meg világi haverok vagytok. Bazdki nem tudok kiigazodni rajtad Lloyd!
-Nem is kell. Este dumáltunk Stevvel aztán ennyi.
-Dumáltatok.-ingattam a fejem.-Be vagytok baszva!-próbáltam kirántani Steve tartásából a karom, de erősebben tartott.
-Hhhh kicsim... had legyen már egy barátom. Soha se volt.-hajtotta le Lloyd a fejét mire nekem a szemöldököm felszaladt a homlokomon. Most ez komoly? Steve a haverja lett? Szűz anyám, ilyen nincs!
-Cipelj az ágyhoz!-mordultam rá, mire egy keserű sóhaj szakadt fel a torkából és karon fogva elvitt az ágyig.
Eldőlve az arcomat dörzsöltem miközben összeszorítottam a szemeim. Lloyd és Steve csendben álltak az ágy mellett és figyeltek.
-Lehet a barátom?-kérdezte halkan Lloyd.
-Mi vagyok az anyád, hogy engedélyt kérj?-csattantam fel.
-A párom vagy baby, de azért kérdezlek meg mert ő egyben a személyes testőröd.
-Mi a faszom van veletek? Mi a picsa történt egy este?
-Mondtam már! Beszélgettünk! Meg ittunk, de ennyi. Rendes gyerek Steve, én már kevésbé. Pont az ellentétem, mert világ életében illedelmes, előzékeny egy pasi volt. Nem kúrt meg hatszáz nőt mint én, hanem csak egyet.
-Fantasztikus.
-Baby kérlek.-nézett rám könyörgő szemekkel, mint egy kisgyerek. Stevere pillantva ő csak lesütötte a szemeit, majd Lloyd mellé sétált és a vállán átdobta a kezét.-Mond hogy jó ránk nézned.-mutogatott magukra.
-Buzi lettél az este vagy mi?-néztem őket döbbenten.
-Mi? Nem! Nem vagyunk buzik!-kapták egymásra a szemüket, majd rám. -Bár jó kondiba vagy Steve.-fogta meg Lloyd a karját vigyorogva.
-Te se panaszkodhatsz.
-Istenem.-dőltem hanyatt az ágyban, mire odasiettek hozzám.
-Baby csak viccelünk!-húzta odébb a kezem Lloyd az arcom elől.
-Inkább alszok. Bár lehet nem kéne mert a végén arra kelek, hogy egymásnak veritek ki.
-Baby!-kiáltott fel Lloyd .-Nem! Nem csinálunk olyat, max ha te kéred akkor kiverjük rád, de nem fogom meg a farkát.-intett Steve férfiasságára, mire én inkább az oldalamra fordultam, de természetesen megint elfelejtettem, hogy a seb még mindig ott van a lábamon.
-A faszomat ebbe.-szorítottam össze a szemeim.
-Kössük át.-ült le az ágyra mellém Steve mire Lloyd megsimította a lábam.
-Gyere szépségem. Lecseréljük a kötést.
-Megoldom magam.-ültem feljebb az ágyon mire a két srác is közelebb ült.
-Segítünk.-nézett fel a szemeimbe Lloyd, majd óvatosan elkezdte lefejteni a gézt a lábamról.
-Hhhh... lassan csináld mert kibaszottul fáj.-szorítottam össze a szemeim, mire Steve kisietett a fürdőbe és behozta az elsősegély dobozt.
-Engedj oda.-ült közelebb Steve, majd a tenyere a combomra simult.
-Baby szorítsd meg a kezem.-nyújtotta felém Lloyd a kezét, de én csak hátradöntöttem a fejem és vártam, hogy túlessünk ezen.
Steve lassan lefejtette a kötést, majd fertőtlenítőt öntött a vattára.
-Picit csípni fog.-kapta fel rám a szemeit.
-Kemény vagy baby! Mindjárt megvagyunk.
-Mehet?-kérdezte halkan Rogers.
-Csináld.-préseltem össze az ajkaim mire finoman a sebhez érintette a vattát.
-Sajnálom.-pillantott fel rám.-Nagyon sajnálom, de mindjárt megvagyunk.
-Picsába de csíp.-feszítettem hátra a fejem.
-Ügyes vagy pedig nagyon kincsem.-cirógatta meg Lloyd az arcom.
-Adj abból a whiskyből akkor de baromi gyorsan!-nyújtottam ki a kezem az éjjeliszekrény felé ahol a félig teli üveg volt.
-Nem iszol kincsem!
-Mi az hogy nem!-villantak fel a szemeim rá.
-Nem akarom, hogy bajod essen. Nem fogsz inni.
-Nektek szabad nekem nem? Hogy van ez?
-Kicsikém kérlek..
-Avery! Fordulj kicsit felém.-emelkedett felém Steve.
-Ő is itt tapizik, te meg nyugodtan elnézed! Fasz van veled Lloyd!-mordultam rá mire Steve felpillantott Hansenre.
-Nem tapiz! A sebedet kezeli le!
-A combom fogja baszod!
-Baby! Nyugodj le kérlek egy kicsit.
-Nem tudok!-ordítottam rá.-Mi a fasz van veletek! Csak én vagyok normális?
Steve elengedte a lábam ahogy Lloydot figyelte.
-Ő segíteni szeretne. Nem fogdos baby!
-Faszom kivan!-dőltem vissza a párnára dühösen, mire Lloyd kivette Steve kezéből a vattát és folytatni kezdte a lábamon lévő seb lefertőtlenítését.
-Ne duzzogj légyszíves.-pillantott fel rám míg Steve csendben pakolászott mellettem az elsősegélydobozban.
-Pofán váglak ha még egyszer megszólalsz!
-Fejezd be kérlek.-nyomta rá kicsit a vattát a sebemre mire karon csaptam.
-Ez fáj bazdki! Hülye vagy!
-Nem ,nem vagyok hülye, csak szeretném ha minél hamarabb helyrejönne a sebed! Ahhoz viszont le kell fertőtleníteni, hogy ne legyen bajod! Féltelek basszameg ahogy Steve is aggódik érted. Úgyhogy fejezd be a hisztit mert a seggedre csapok!-emelte fel a hangját Lloyd.
-Ha a picsámra csapsz kurva nagy bajban leszel!-sziszegtem a fogaim közt.-Ahogy te is Steve!-néztem a csendben mellettem ülő Rogersre.
-Én...én nem csináltam semmit.-hajtotta le a fejét.
-Nem lehet hogy az a baj kislány hogy nem dugtalak meg elég rendesen?
-Hát te ma biztos nem fogsz baszni!-fontam össze a karom a melleim alatt.
-Nem?-villantak fel a szemei rám.
-Nem! Úgyhogy igyekezz ezzel.-intettem a sebemre.
-Ne parancsolgass mert tényleg elverem a csinos kis popsidat, sőt megkérem Stevet hogy segítsen lefogni téged, úgyhogy jobb ha befejezed bogaram ezt a hisztit.-emelkedett felém miközben a szemeit kapkodta az enyémek közt.
-Ketten egy ellen nem fair.- morogtam az orrom alatt.
-Add ide az sebtapaszt kérlek.-nyújtotta Steve felé a kezét aki átnyújtotta a ragtapaszt. -Ne hisztizz csillagom. Tudom, hogy fáj. Teljesen átérzem kincsem, de... de mi próbálunk neked segíteni. Lessük minden kívánságod, hogy jobban érezd magad.
-Igen? Lesitek a kívánságaim? Akkor adjál abból a kurva whiskyből!-biccentettem az ital felé.
-Nem kapsz kincsem, mert gyógyszert fogsz bevenni!
-Ha te nem adsz megoldom magam.-nyújtóztam az éjjeli szekrény felé, de Steve és Lloyd is elkaptak.
-Azt mondtam nem!
-Nem parancsolgatsz nekem!
-De én jót akarok neked! Nem akarom hogy korházban köss ki mert piára gyógyszert veszel be.
-Kiütöm magam, legalább nem kell hallgassalak.-Lloyd arca megváltozott. Mellbe vágta amit mondtam. Hátrébb húzódva tőlem Steve kezébe adta a sebtapasz papírját és felkelt az ágyról.
-Kösd át a sebét Steve.
-Lloyd maradj mellette. Nem úgy gondolta.-kelt fel ő is az ágyról, miközben Hansen a whiskysüveg után nyúlt és felkapta a mellette lévő két poharat is.
-Persze. Igen.-sütötte le a szemét. -Majd szólj ha van valami. -hagyta el a szobát.
-Hhh basszameg.-fordult vissza Steve irányomba és elkezdte körbetekerni a sebem.
-Picsogós kis seggdugasz.-morogtam továbbra is mire Steve keze megállt a levegőben.
-Nem esett neki jól amit mondtál. Aggódik érted Avery!
-Leszarom! Elhiszed?!-másztam Steve arcába.-Te is mi az istent keresel a szobámban!? Faszért aludtál mellettem! Mi az istenért vagytok jóba?-emeltem fel a hangom ahogy egyre jobban kezdett felmenni bennem a pumpa.
-Kész vagy.-pakolta el lesütött szemekkel a dolgokat az ágyról.
-Menjél te is. Sírjatok együtt basszameg mint két kislány. Szánalmas!-kiabáltam utána, majd Steve is magamra hagyott a szobámban.

Lloyd a teraszon iszogatta a whiskyt mikor Steve mellé ült.
-Jól vagy Lloyd?-kérdezte halkan miközben a torkát megköszörülte.
-Én mindent megadok neki! Akármit kér, de nem vagyok jó. Semennyire nem kellek neki.
-Ideges most mert gondolom zavarja, hogy nem tud lábra állni. Nem neked szól a haragja.-könyökölt fel az asztalra.
-Basszameg.... Én.. én tényleg a csillagos eget is lehoznám neki. Akármit!
-Tudom! Szerintem most tudatosulhatott benne mi történt az este. Megijedt ő is.
-Hát még én! Faszom a gyönyörű bőrén egy kibaszott nagy heg van!-temette a tenyerébe az arcát Lloyd.
-Hhhh... amennyire tudtam igyekeztem úgy összevarrni, hogy szépen begyógyuljon.-hajtotta le a fejét Steve.
-Tudom. Te mindent megtettél! Köszönöm tényleg!-pillantott fel rá elkeseredve.
Csendben lépkedtem a konyhában, de kurvára fajt a lábam így a számat haraptam, nehogy véletlen egy hang is kibukjon belőlem. Kíváncsi voltam ez a két jómadár mit beszélgetnek ha már ekkora kurva nagy haverok. Az étkezőasztalon támaszkodva bicegtem el egészen a teraszajtóig és hallgattam Lloyd szavait.
-Minden rendben lesz Lloyd. Csak... csak kiborult, de hidd el rá fog jönni, hogy mi segíteni akarunk neki.-szorította meg Steve Lloyd vállát finoman, mire én nem bírtam alapállásban tartani a szám.
-Na itt picsog a két kislány!-csattantam fel a teraszajtónak dőlve.
Mind a ketten rám kapták egyből a szemeiket, majd azzal a lendülettel pattantak is fel a székből.
-Mi! Mit csinálsz itt lent! Az ágyban kéne feküdj!-kezdte el kapkodni Lloyd a levegőt.
-Csak nem smárolni készültetek?-vigyorodtam el ahogy mutogattam köztük.-Nagyon szétrebbentetek.
-Menj az ágyba vissza!-szólt halkan Steve, de Lloyd kikelve magából elordította magát.
-Nem smárolunk bassza meg az ég! Faszért zavar hogy jóba lettünk! Ő is a pinát szereti ahogy én!-kiabált ingerülten.
-Mint egy idegbeteg mosónedve.-nevetgéltem halkan ahogy figyeltem Lloydot.
-Mi?-lett még idegesebb.
-A mosómedvék cukik.
-Bazdmeg! Aggódok érted a kurva életbe! Nem aludtunk egy szemhunyásnyit sem mert figyeltük ahogy alszol! Ha Steve nem látja el a sebed én nem tudtalak volna összevarrni! Maximum az orvoshoz tudtam volna rohanni veled, de az lehet késő lett volna. Mégis mit csinálok ha elvérzel mellettem a kocsiban? Ha? Mit?!-kiabált torka szakadtából.
-Mit ! Semmit bazdki!
-Meghalok én is akkor ha te nem vagy !-gördült végig az arcán egy könnycsepp mire nekem zúgni kezdett a fejem. -Picsába hogy nem látod hogy aggódok! Ketté basz az ideg, hogy nem vagy jól!-kapkodott levegő után, de nekem megkellett kapaszkodjak az ajtóban mert szédülni kezdtem. Steve összeráncolta a homlokát miközben Lloyd kikelve magából magyarázott és lassan közelebb kezdett lépkedni felém.
-Te vagy az életem! A szerelmem! Mindent meg akarok adni neked baby, de megijedtem! Féltelek basszameg!
-Lloyd!-szólt Steve neki de ő meg se hallotta.
-Az életem vagy és neked csak jót akarok kincsem!
-Lloyd!
-Mivan?-kapta rá a szemeit.
-Avery!
-Mi?
-Nézz rá!-Lloyd felém pillantott mire én a fejemhez kaptam a kezem.
-Baby! Minden rendben?
-Hm? Nem.. nem értem mit... mit mondasz mert..
-Kicsim?!
-Olyan messze vagy.-suttogtam halkan majd lepillantottam a lábamra.-Basszameg!-felszakadt a sebem és a vér átáztatta a kötést.
-Basszameg!-szaladt oda Lloyd és Steve is hozzám.-Tegyük az asztalra! Gyere Steve!-kapta el a karom Lloyd, de én elernyedve rogytam össze a karjai közt.-Kicsim! Kicsim nézz rám!-csapkodta finoman az arcom, ahogy bevonszolt az étkezőbe.
-Rohanok a ládáért addig nyomd rá a sebre ezt a rongyot.-dobott oda Steve Lloydnak egy konyharuhát.
-Siess!-tett fel az asztalra és felém mászva a combomra nyomta a ruhát.-Istenem baby! Miért kellett lejönnöd!-szipogott halkan Lloyd ahogy szorította a lábamra a rongyot.
-Mmmm... picsába!-morogtam halkan.
-Kérlek maradj velem!-fordította irányába a fejem, de nem tudtam megtartani így oldalra döntöttem az asztalra.-Steve!-ordított Lloyd torka szakadtából.
-Itt vagyok! Itt vagyok!-rohant oda hozzánk és mellém ülve próbálta felitatni a vért a lábamról.
-Uram! Mi.. mi történt?-jelent meg a konyhába Dave és Jake is.
-Faszba voltatok! Kurva eget bassza meg! Meg fog halni Steve?
-Nem hagyom! Próbálj levegőt venni Lloyd!
-Nem tudok! Ha meghal én megölöm magam!-ordibált idegesen mire Dave mellénk sietett.
-H..hozzak valamit?
-A pisztolyom, hogy szájba lőjjelek bazdmeg! Mégis hol a kurva életben voltatok tegnap is!
-Én.. én..
-Ne dadogj bazdmeg! Jake te is ! A legjobb emberem vagy mégis mi a faszomért nem voltál itt!-kapta rá a tekintetét mire ő is lehajtotta a fejét.
-Lloyd vedd el a kezed!-fogta meg Steve a karját mire ő lepillantott rám.
-Siess Steve!-pillantott fel rá kétségbe esve mire ő gyorsan a fertőtlenítőt a sebemre nyomta.
-Ssszzz... fáj!-nyögtem fel az asztalon fekve.
-Kicsim nézz rám!-mászott felém Lloyd.-Nézz rám édes!
-Avery! Kérlek ne mocorogj!-szólt rám Steve ahogy pár öltéssel bevarrta a sebem ami felszakadt. Dena döbbenten állt a konyhában ahogy figyelte a történéseket, majd Dave odasietett hozzá és kikísérte a házból. Jake ledermedve figyelt minket, hisz a főnökét soha nem látta még aggódni bárkiért is.
-Kicsikém.-remegett meg Lloyd hangja ahogy nyelte a könnyeit.
-Lloyd engedd el, le fog esni az asztalról.-kelt fel Steve mellőlem és tett beljebb.
-Nem... nem akarom, hogy..
-Nem fog! Hidd el nem fog, csak tartsd meg a fejét.-kérte higgadtan Steve mire Lloyd óvatosan megemelte a fejem.
-Így? Így jó?-pillantott fel rá, de a könnyei csorogtak az arcán.
-Igen. Tökéletes. Most átkötöm a lábát és felvisszük utána.
-Hhhh... oké.-törölte ki gyorsan a szeméből a könnyeit. Steve sietett, ahogy csak tudott. Profin csinálta , értette a dolgát. Lloyd hálás volt neki mindenért, nem tudta hogyan köszönhetné meg neki, hogy ennyire gondosan kezeli a sebem.
-Jake! Hozd a fájdalomcsillapítót!-szólt neki Steve miközben Lloyd keze remegett az arcomon. Ki volt borulva amellett hogy borzasztó fáradt volt, hisz nem aludt semmit se. Az a pár óra hajnalban nem segített neki, hisz minden egyes moccanásomra felébredt.
-Lloyd!-nyöszörögtem halkan.
-Mondjad kicsim.-szipogott halkan ahogy az arcom simogatta.
-Meg.. meghalok?-pillantottam fel rá.
-Nem! Nem hagyom! -rázta meg a fejét miközben nehezült a légzése.-Steve se hagyja! Minden rendben lesz.
-Bizony! Minden rendben, csak hallgass ránk légyszíves és ne mászkálj!-állt meg mellettünk Steve. Feszült volt. Nem olyan volt mint Lloyd, aki szemmel láthatóan kétségbe volt esve. Steve ideges volt.-Nyisd ki a szád.-mutatta fel a gyógyszert, mire lassan felültem.-Hé! Ne ugrálj!
-Csak felülök! Fekve nem tudom bevenni azt a szart.-böktem a kezében lévő gyógyszerre.
-Tartsd meg Lloyd.
-Rendben.-csúszott mögém és elsimította a hajam a vállamról.
-Vedd be! Gyerünk!-nyújtotta felém a fájdalomcsillapítót és a pohár vizet, de ahogy kinyújtottam a kezem láttam előre, hogy ez nem fog menni. Reszkettem.
-Kicsim...-simította meg Lloyd az arcom.
-Nyisd ki a szád, segítek!-jött közelebb Steve. Felpillantva rá a szigorú tekintete ellágyult ahogy figyelt engem. -Kérlek! Vedd be!-suttogta halkan mire a szemeimbe könnyek gyűltek és a tenyerembe temetve az arcom elsírtam magam.
-Kincsem.. hé!-suttogta halkan Lloyd ahogy a hátamat simogatta. -Sshhh... ne.. ne sírj.
-Megijedtél?-kérdezte halkan Steve ahogy megtörölte az arcom finoman. Én halványan bólogattam mire Lloyd körém fonta a karjait.-Mi is megijedtünk Avery! A frászt hoztad ránk!-támaszkodott meg mellettem Steve miközben próbálta félrehúzni a kezem az arcom elől, de én nem engedtem. Csendben sírtam, hisz most tudatosult benne mi is történt pontosan tegnap, ahogy az is, hogy mennyire csúnyán viselkedtem Lloydal.
-Édesem ne sírj kérlek. Vedd be a gyógyszert.-húzta el a hajam Lloyd majd Stevere pillantott.
-Hallgass ránk kérlek. Csak jót akarunk neked. Lloyd sose volt ennyire megijedve mint amikor összeestél az ajtóban. Félt téged, mert fontos vagy neki! Én is féltelek úgyhogy kérlek vedd el a kezed és had adjam oda a gyógyszert.-Steve mély hangja megnyugtatott amellett, hogy Lloyd gyengéden cirógatott.
Elemelve a kezeim az arcom elől felpillantottam Stevere aki közelebb lépve a számhoz emelte a gyógyszert.
-Ügyes kislány vagy baby.-puszilgatta Lloyd a hajam miközben kinyitottam a szám és Steve a nyelvemre tette a gyógyszert.
-Nyeld le szépen. Adok vizet is.-emelte fel a poharat és az ajkamhoz érintette. Szemeim rendületlenül nézték Rogers jégkék szemeit. Ő elveszett egy percre így csak arra eszmélt fel, hogy köhögni kezdek, majd ellökve a poharat a közelemből a felsőmön landolt a maradék víz.
-Basszus!-kapott egy rogy után miközben én Lloydnak dőlve figyeltem ahogy a fehér pólóm egyre jobban átlátszik. Steve megtorpant ahogy elém ért, majd Lloydra kapta a szemét.
-Baby! Mi...minden rendben?-kérdezte halkan Lloyd mögöttem mivel érezte, hogy megfeszült a testem. Szemeim Stevet figyelték aki nem mert rám nézni.
-Jake! Kifelé!-szóltam rá, mire ő azonnal elrohant és magunkra hagyott az étkezőben.
-Vegyük át a felsőd, nehogy megfázz.-fészkelődött mögöttem Lloyd, de én közbeszóltam.
-Nem!-szemeim rendületlenül Stevet figyelték még mindig aki lesütött szemekkel nézte a kezében tartott rongyot.
-Édesem, meg..
-Steve! Nézz fel! Vagy csak nem félsz?-Rogers nagyot nyelt.
-Kicsim ő illedelmes pasi. Nem nézi a melleid ellentétben velem, mert én most mást se tudok nézni csak azokat, de kérlek vegyük át a felsőd.
-Nem veszem át. Sőt azt kérem nézzen fel Steve.
-Baby! Én értem, hogy szereted ha figyelnek és nem vagy szégyenlős,de...
-Mit tehetek Avery?-villantak fel Steve szemei az enyémekbe. Állkapcsa megfeszült ahogy figyeltem őt.
-Vigyetek fel!
-Rendben akkor Steve kérlek fogd meg Averyt amíg lemászok innen és akkor felviszem.
-Kapaszkodj.-tartott meg fél kézzel így a kezeim a bicepszére csúsztak. Lloyd a ruháját igazgatva állt meg mellettünk mire felé pillantottam.
-Te viszed, vagy én vigyem?
-Viszem én nekem már úgy is vizes a felsőm.-pillantott le magára Steve, de nem kellett volna mert a melleim a mellkasának nyomódtak.
-Rendben akkor... akkor hozzak fel szívem valamit amire fent szükséged lehet?-simította el a hajam az arcomból Lloyd.
-Rátok van szükségem.

Ha tetszett szavazzatok és kommenteljetek bátran💞