- Még mindig nem hiszem el, hogy ennyi év után is együtt vagytok - tette le Jungkook az italokat az asztalra, és leült a lányokkal szembe. - Nem lepődtök meg, ha azt mondom, hogy az elején nem igazán hittem ebben a kapcsolatban.
Jungkook, ShinHye és Sera idővel legjobb barátokká váltak, és az a hely, ahol elsőnek találkoztak, törzshelyükké nőtte ki magát. Eleinte csak a nyelvórák után ültek be, de azután is folytatták itt a közös találkákat, miután már nem volt szükségük az órákra.
- Én meg még azt nem hiszem el mindig, hogy képes voltál megtanulni ezt a nyelvet. Már az ötödik év után kezdtem kicsit aggódni - csipkelődött ShinHye. - Mondjuk véleményem szerint - még így is, hogy már beszélem a koreait, - indokolatlanul sok nyelv van a világon. Hogy várja el bárki is, hogy két-háromnál többet megtanuljon az ember?
ShinHye ekkorra már beszélt angolul, németül, franciául, spanyolul és koreaiul is, de mivel nem volt egy felvágós típus, egy olyan ember sem volt az életében, aki mindent tudott volna róla. A lány Németországban nőtt fel, de otthon mindig angolul beszélgettek. Ugyan saját elmondása alapján a spanyolt csak felcsipegette az órák alkalmával, tudása ebből kifolyólag arra enged következtetni, hogy a lánynak nagyon jó nyelvérzéke van.
- A franciát is megtanultad miattam, és én olyan büszke vagyok rád emiatt - nyomott egy puszit Sera a barátnője arcára.
- Igen, nem mindenki mondhatja el, hogy megtanult franciául és koreaiul is ugyanabban az időben. Így viszont akkor már beszélsz három nyelven is. Nem is kell több - csatlakozott be Jungkook is ShinHye dícsérésébe teljesen ignorálva a lány korábbi csípősségét, hiszen köztük ez megszokott volt.
- Hát... Igazából volt rá tizenhárom évem - zárta rövidre ShinHye és folytatta kávéja kortyolgatását.

Érdekes egy barátság volt az övéké. Jungkook és ShinHye öt évig jártak nyelvórákra hetente háromszor. Igazából ShinHye már három és fél év után közel folyékonyan beszélte a nyelvet, de mindig olyan jól szórakoztak Jungkookkal az órákon, hogy a fiú miatt maradt addig, amíg az úgy nem döntött, hogy befejezi. ShinHye azonban ezt sosem mondta el barátjának. Amikor a fiú rákérdezett, hogy miért jár még mindig, csak annyit válaszolt „Mindig van hova fejlődni". Sera már azelőtt beszélte a nyelvet, hogy az országba érkezett volna, úgyhogy sokszor ki tudta segíteni a másik kettőt, ha valami éppen nem volt nekik teljesen tiszta. Az órák után mindig beültek a törzshelyükre, és egy idő után már eljártak közös programokra is. Mára már egymás lakásába is úgy közlekednek ki és be, mintha a sajátjuk lenne. Annak ellenére, hogy ShinHye és Sera még mindig együtt vannak, mindkettőjüknek megvan a saját lakása. Jungkook barátságuk negyedik évében bejelentette, hogy vett egy házat, ami közelebb van ShinHye és Sera lakásához is, így nem kell olyan sokat utazniuk, ha például kitalálják az éjszaka közepén, hogy meginnának egy sojut közösen. Mivel a tánc folyamatosan nagy szerepet töltött be Jungkook életében, a két lány gyakran meglátogatta a fiút a táncteremben és sokszor be is szálltak egy-egy koreográfia megtanulásába. Talán a közös tánc, talán a közös nyelvtanulás, vagy talán a közös éjszakai sojuzások hozták őket olyan közel egymáshoz, hogy most már napi szinten találkoznak. Már egy jó ideje az sem furcsa, hogyha az egyikük ott alszik a másiknál, néha akár közös ágyban is. Annak ellenére, hogy Sera az első találkozásukkor szemet vetett Jungkookra, soha nem történt közöttük semmi. Nem mondható el ugyanez azonban ShinHyeről. A lány maga sem tudta, hogy mikor jött el az a pont, amikor férfiként kezdte látni Jungkookot. Barátságuk kezdetén mindig úgy tekintett rá, mintha csak egy nála fiatalabb fiú lenne - annak ellenére, hogy Jungkook jóval több tavaszt megért már, mint a lány. Aztán ShinHye  egy nap, Serával közös vacsorájuk közben a legnagyobb nyugodtsággal kijelentette „Azt hiszem, le akarok feküdni Jungkookkal". Sera persze jól ismerve barátnőjét, nem igazán lepődött meg, viszont ennek ellenére nem estek neki valami jól ezek a szavak a párja szájából. Tudta azonban, hogy ShinHye csupán tájékoztatás szándékával közölte vele ezt az információt, és még véletlenül sem tudta volna lebeszélni a lányt, ezért csak egy „Rendben"-nel elintézte és folytatta vacsoráját. E „beszélgetés" után körülbelül pár nappal Jungkook lakásában filmeztek ketten, amikor a film közepe felé ShinHye a megszokottnál hosszabb ideig nézte a fiút, ami természetesen neki is feltűnt. Amikor Jungkook már majdnem rákérdezett, hogy miért nem nézi a filmet, a lány olyat tett, amit saját bevallása szerint is csak nagyon kevésszer: engedélyt kért.
- Jungkook! Megcsókolhatlak?
A fiú még sosem látta korábban így a lányt. A megfelelő szó, amivel le tudta írni a helyzetet: sebezhetőség. Még sosem látta barátját ilyen sebezhetőnek. A legjobbnak látta, ha megpróbálja nem a lány tudtára adni, hogy észrevette rajta ezt.
- Négy éve.
- Tessék?
- Már négy éve arra várok, hogy megcsókolhassalak.
Jungkook szavai után a lány elmosolyodott. A fiú felemelte kezét a lány arcához, hüvelykujjával simított néhányat finoman rajta, majd gyengéden megcsókolta. Így történt, hogy a két fiatal életük első és egyetlen közös éjszakájukat együtt töltötték. Azóta se ismétlődött meg köztük ez a dolog soha, bár néha egy-egy szituációban szeretik egymást ugratni ezzel. Serában semmilyen rossz érzés nincs emiatt Jungkookkal kapcsolatban, hiszen nem ő volt az egyetlen fiú, akivel együtt volt ShinHye kapcsolatuk alatt. Elvégre is, ebben egyeztek meg már a legeslegelején, nem hányhatott semmit a lány szemére.

- Apropó tizenhárom év - váltott témát Sera - Tizenhárom éve ismerlek Kook, de még sosem meséltél nekünk a korábbi párkapcsolataidról.
ShinHye felnézett csészéjéből, mert hirtelen őt is megütötte a felismerés, hogy sosem hallotta még a fiút erről a témáról beszélni.
- Azért, mert nincs nagyon miről mesélni.
- Még sosem volt barátnőd korábban? - lepődött meg Sera igen feltűnően, mert teljesen hihetetlennek tűntek számára a fiú szavai. - Ezt azért nehezen akarom elhinni! Már kilencven akárhány éve élsz...
- Kilencvenhat - emelte szájához poharát, nyugodtan ivott egy kortyot, majd miután látta, hogy ezt a beszélgetést nem ússza meg, elkezdte mesélni történetét.
- Igazából egyszer már voltam szerelmes. Csak akkor egyszer. Negyven valahány éve éltem már, amikor találkoztam vele. A legcsodálatosabb lány volt, akit valaha is ismertem. A találkozásunk pillanatáig nekem is csupán elcsépelt szavaknak tűntek ezek, de amint az életembe lépett, minden egyes elcsépelt szó értelmet nyert. Teljesen máshogy látta a világot mint bárki, akit ismertem. Mindenről megvolt a saját véleménye, de tudta, hogy mikor kell megtartania magának azt, hogy ne bántson meg vele senkit. Kedves volt, és érzékeny lelkű. Ugyan semmilyen jelet nem kaptam azzal kapcsolatban, hogy ő lenne a lelki társam, de ez egyáltalán nem érdekelt. Boldoggá tett és nem érdekelt semmi más. Mindig csak vele akartam lenni, már azt sem bántam volna, ha elkezdek öregedni. Az örök fiatalságot is feladtam volna érte - Jungkook hangja egy kicsit megtört. - De aztán egy nap bejelentette, hogy találkozott a lelki társával. Én pedig mégis ki vagyok, hogy a boldogsága útjába álljak? Úgyhogy elengedtem. Rá pár hónapra összefutottam velük, és már terhes volt. Azt mondták, hogy elköltöznek... Hova is? Áh, már nem emlékszem, de valami másik országba, hogy teljesen új lappal kezdhessenek a baba születésekor. Azóta viszont már sosem láttam őt. Néha eszembe jut, hogy mi lehet vele, vagy a picivel... Vagyis hát már ő sem olyan pici.
- Wow, Kook. Tökre sajnálom - morzsolt el egy könnyet Sera csak úgy észrevétlenül.
- Nem akarok ünneprontó lenni, de már az is lehet, hogy nem él.
- És nyilván ShinHye a teljes ellentéte az első szerelmednek, mert ő sosem tudja, hogy mikor kell megtartania magának a véleményét, hogy ne bántson meg vele senkit - nézett bocsánatkérően Jungkookra Sera, majd rögtön utána egy „Most komolyan?" pillantást vetett barátnőjére.
- Áh, nincs gond - ejtett el Jungkook egy kis félmosolyt meggyőzés képpen. - Nagyon régen volt. Épp ezért érzem már azt, hogy teljesen készen állok a lelki társam megismerésére. De még hat év. Hat hosszú év.
- Igazából csak nézőpont kérdése. Isten tudja hány éve vársz már rá. Hat év már teljesen emészthetőnek hangzik - érkeztek ShinHye vigasztaló szavai, amik most valóban azok is voltak.

Megjegyzések:

1. Még mindig 2013-mat írunk a sztoriban.

2. Még a végén kiderül, hogy ShinHye egy mini géniusz 😂 Lehet, hogy az EQ-ja a csajnak néha egyenlő a - 3-mal, de azért egy kicsit titkon szeretnék ő lenni🙈

3. Nagyon figyelek, hogy az idő és a szereplők életkorai folyamatosan stimmeljenek, de én is emberből vagyok, úgyhogy ha észrevesztek valamit, ami nem logikus, vagy tiszta, akkor kérlek jelezzétek nekem😇🙏

4. Innentől már gőzerővel haladnak az események Jungkookék életében, alig várom, hogy megoszthassam veletek😍

Ha tetszett a rész, nagyon hálás lennék, ha hagynál egy csillagot! Szerdán új rész, és itt a napi Kookie kép is. Ezt nem rég találtam a gépemen, és megcsapott a realizáció, hogy mennyit nőtt a kis bébike. Let's cry together...😭