Az elkövetkezendő napokban a két fiú többet volt együtt, mint korábban bármikor is. Ahogy közeledett az utazás dátuma, Jungkooknak úgy lettek egyre nehezebbek a napok. Korábban már költözései miatt jártas volt a búcsúzásokban, éppen ezért maga sem gondolta volna, hogy a mostani ilyen nehéz lesz. Ennyi év után már azt hinné az ember, hogy minden egyszerűbben megy, de úgy látszik, a búcsúzást még az idő sem tudja megkönnyíteni. A srácok táncoltak és jókat ettek, épp ahogy megígérték egymásnak. Pénteken természetesen Jake kikísérte barátját a reptérre és számukra ott akkor valami véget ért. Akkor is, ha Jungkook megígérte neki, hogy sűrűn fogja látogatni. Jake a szíve legmélyén tudta, hogy már semmi sem lehet olyan, mint régen. Hogy is lehetne? Majdnem kilencezer kilométerre lesznek egymástól.

*****

Az első hónapok Szöulban keményebbek voltak, mint azt Jungkook gondolta volna. Gyakran tette fel magának a kérdést: Mit csinálok én az életemmel?
- Közel száz éve élek és nem volt időm megtanulni koreaiul - sóhajtott egy kicsit épp csak magában, ahogy kinyitotta könyvét. Épp az első nyelvóráján volt. Jungkooknak nehezen ment a tanulás. Pontosabban nehezen akarta rávenni magát a tanulásra. Éppen ezért is győzködte magát négy hónapon keresztül, hogy beiratkozzon egy nyelviskolába. A francia nyelven kívül semmi más nem érdekelte és elutasította még azt a tényt is, hogy a jövőbeli partnere nem angolul vagy franciául fog beszélni. Az élet viszont már csak ilyen. A koreai írásjeleken már átküzdötte magát, úgyhogy - hihetetlenül erős akcentussal ugyan, de - többé kevésbé tudott olvasni.
- Nem értem, hogyan képes ezt a nyelvet bárki is megtanulni - súgta neki a mellette ülő lány.
- Én sem - nézett rá Jungkook. - De muszáj leszek, mert állítólag a lelki társam itt él Koreában.
- Komolyan? Ez de izgi. Lehet, hogy én vagyok az? - hajlott egy kicsit közelebb Jungkookhoz.
- Nem hiszem - húzódott kicsit visszább, hogy a személyes szféráján kívülre kerüljön az idegen. - Te nem vagy koreai... Habár úgy nézel ki - vallotta be őszintén, amikor magában is tudatosult ez a nyilvánvaló tény.
- Csak viccelek. Nem kell úgy betojni - nyílt nagy mosolyra a lány szája. - Amúgy félig koreai vagyok. És egyébként is azt mondtad, hogy Koreában él, nem azt, hogy koreai.
Jungkook felnevetett.
- Esküszöm most azt kívánom, bár te lennél a lelki társam. Akkor legalább nem kéne megtanulnom ezt a nyelvet.
A lány kis mosolyra nyitotta száját és elkezdett Jungkook szemébe nézni, a hatás kedvéért kicsit tovább a megszokottnál.
- Ne hari, de nem vagy az esetem - felvette a vizét az asztalról, lecsavarta a kupakot és belekortyolt. Az ajtón a tanár lépett be, így a beszélgetésüket most félbe kellett hagyniuk. Jungkook eddig a pillanatig nem mutatott érdeklődést a lány iránt, most viszont felkeltette a figyelmét az. Az idegen egy egyszerű farmert viselt egy világoskék inggel és egy fekete - nem túl elegáns, de a szetthez éppen illő - magassarkúval. Hosszú barna haja egyszerűen csak kiengedve pihent a vállán, nem úgy tűnt, hogy túl sokat foglalkozott volna azzal, hogy hogyan áll. A sminkje nagyon egyszerű volt, de nem is volt szüksége többre. Összességében a lány egy nagyon határozott személynek tűnt, aki szép arca miatt sok pillantást kapott nem csak a férfiaktól, de hölgytársaitól is. Jungkook szeretett volna többet megtudni a padtársáról, úgyhogy az óra végén ki is használta az alkalmat, miközben mindenki pakolta el a cuccait.
- Én nem rég költöztem ide Manchesterből miután megkaptam a jelet a lelki társamról. Te is ezért vagy itt?
- Manchester? Még sosem voltam ott, de minden évben megfogadom, hogy elmegyek oda. Ez tuti valami jel. Elmehetnénk majd együtt, ha mész meglátogatni... Bárkit is, aki ott lakik - pakolta könyveit táskájába. - Az pedig, hogy miért költöztem ide, egy másik beszélgetés tárgya lesz. Van kedved beülni meginni valamit? Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem ezután az óra után lehet, hogy erősebb kell, mint amit itt a helyiek általában isznak.
A lányt frissítő volt hallgatni Jungkook számára. Volt benne valami nyers, de egyben valami játékosság is, mégis sikerült neki megtartania nőiességét. Ebben a helyzetben egy pillanatra komolyan megfordult a fejében, hogy mennyire tetszene neki, ha mégis csak ő lenne a párja.
- Még csak délután kettő van - mosolyodott el a fiú, de miután a lánytól kapott egy "És?" nézést, hozzátette - Egy ital most nekem is jól esne.

Amikor megérkeztek, a lány láthatóan ismerte a helyet, mert azonnal az egyik asztalhoz ment. Jungkook meglepetésére ott is egy lány várta őket.
- Szia bébi - köszöntötte egy szájra puszival az érkező lányt. - És helló neked is...
Végigmérte Jungkookot is szemeivel és egy percig sem titkolta, hogy tetszik neki a fiú látványa. Odalépett hozzá és adott neki három puszit az arcára.
- Ki ez a jóképű idegen, szépségem?
- Őszintén... - ült le az asztalhoz és kicsit beljebb húzódott, hogy majd a másik lány is elférjen mellette - Fogalmam sincs.
- Miért nem lepődöm meg - nevetett fel hangosan a lány - Nem is te lennél.
- Jungkook. Te pedig...
- Aki remélhetőleg többet is lát majd abból, ami itt van - mutatott fel és le az ujjával Jungkook mellkasa előtt - De amúgy Sera.
- Sera, mint Seraphine? - kérdezte Jungkook.
- Pontosan. Még soha senki nem ismerte fel, hogy ez egy francia név.
- Áh, ez megmagyarázza a három puszit. Valahonnan délről származol esetleg? Toulouse? Nice? Marseille? Vagy talán Perpignan?
- Le vagyok nyűgözve. Legutóbbi - fordult barátnőjéhez egy pillanatra és arcán az elismerés vonásai jelentek meg.
- Ha gondolod, kettesben hagylak majd titeket később - nézett a lány Jungkookra miközben kis mosolya arról árulkodott, hogy teljesen komolyan gondolja az ajánlatot, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Jungkook nem igazán tudta, hogy erre mit lehetne - vagy pontosabban mit illik - válaszolni, de mivel már ilyen rövid ismeretségük alatt is kiderült számára, hogy a lány mond néha dolgokat, amire sokszor nem vár választ, ezért csak leült vele szembe és rákérdezett arra, amit normális helyzetekben mások már a találkozásaik elején lebonyolítanak.
- A te neved még nem is tudom, pedig már a barátnődet is felajánlottad nekem egy éjszakára.
- ShinHye - válaszolta egyszerűen mindenféle komment nélkül.
- Hmm... Érdekes. Azt gondolná az ember, hogy aki ennyire nem szereti ezt a nyelvet, az nem koreai nevet használ.
- Tényleg bébi, Jóképű mond valamit. Még én sem tudom, hogy miért ezt a nevedet használod - értett egyet Sera Jungkookkal.
- Mint mondtam korábban - emelte fel az asztalról a menüt - Ez egy másik beszélgetés tárgya lesz.
- Szóval akkor, ha jól értelmezem a helyzetet - váltott témát Jungkook látva, hogy ShinHye egyértelműen nem akar erről beszélni - Ti vagytok egymás lelki társai, de mégis egy nyitott kapcsolatban éltek...
- Nem, nem - kezdte ShinHye - Mi Serával körülbelül pár hete vagyunk együtt és mindketten... - nézett a lányra egy huncut mosoly kíséretében - csak élvezzük a másik társaságát. Szerencsére ő is Halogató.
- Halogató?
- Azokat hívom így, akik az örök fiatalságot választják a szerelem helyett. Én találtam ki. Nem tudom megérteni azokat, akik csak egyetlen egy személyt hajkurásznak egész életükben, hogy miután meg is találják azt, együtt öregedjenek meg. Miért akarna bárki is megöregedni? Van ennek bármi értelme? Mostanában a társadalom a "Tagadó" névvel illet bennünket olyan nevetséges indokra alapozva, hogy a lelki társunktól elvesszük a lehetőséget, hogy boldogok lehessenek.
Jungkook a lányt hallgatva fiatalkori énjét vélte felfedezni benne. "Van ennek bármi értelme?" Ismételte magában ShinHye kérdését. "Mintha csak magamat hallanám. Bizonyára fiatal vagy még. Ki fogod nőni te is. Eljön majd az az idő, amikor te is elkezded keresni a párod. Remélem itt lehetek, hogy lássam, amikor megtalálod majd azt a személyt. Man, nagyon kíváncsi vagyok, hogy neked kit rendeltettek el."
- Valóban. Annyi apró különbséggel, hogy már öt hónapja együtt vagyunk - nyomott puszit barátnője arcára.
- Az is pár hét - válaszolta játékosan értetlenül barátnője.
- Van benne valami - értett egyet Jungkook és ő is kezébe vette a menüt. Szemével kedvenc itala, a banán tej után kutatott, hiszen az év bármelyik napján hajlandó volt azt választani alkohol helyett.

Megjegyzések:

1. Park ShinHye 😍 Ő a kedvenc színésznőm, ezért semmiképp nem hagyhattam ki a történetből. Titkon azt remélem, hogy egyszer majd valami közös projekten fognak együtt dolgozni Kookieval😊 Imádnám!

2. Sera karaktere kevésbé jelentősebb, csupán azért éreztem szükségesnek az ő karakterét is beleírni, hogy ezzel is kicsit könnyebben megismerhessük ShinHye és Kookie személyiségét.🙂

3. Franciaország különböző területein különböző szokások vannak azt illetően, hogy hány puszival köszöntik egymást az emberek. Kookie azért kérdezte egyből a déli részt, mert ott adnak 3 puszit, csakúgy mint Sera tette. Párizsban egyébként 2 puszival üdvözlik egymást az emberek.

4. Kíváncsi vagyok, hogy Ti is erősítenétek-e a Halogatók táborát vagy amint lehetőségetek nyílik, összejönnétek a lelki társatokkal, csak úgy, mint Kookie teszi. Számomra nagyon érdekes ez a világ, és eléggé komplex ez a kérdés! Hagyjatok komit, ha van erről bármi gondolatotok is😊

MÁS FONTOS: Két napja megy a szavazás a Billboard-on. Napi 100 szavazatot lehet leadni a hivatalos oldalon 1 e-mail címről. Lehet, hogy én különösen elvetemült vagyok, de ezzel a lehetőséggel napi 1000x szavaztam már a srácainkra. Biztatlak Titeket is, hogy szavazzatok, amennyit csak tudtok!😊 A Twitteren a #BBMAsTopSocial hashtag-et kell használni, plusz meg kell jelölni a srácok profilját. A RT is szavazatnak számít! Fighting💜

Ha tetszett, kérlek hadj egy csillagot. 😊 Szerdán jövök az új résszel, és természetesen a nap Kookie képe sem maradhat el * - *