- Boldog Új Évet, Koooook! - ordibálta Jake Jungkook fülébe a szavakat és közben hol közelebb, hol távolabb dülöngélt a fiútól. Kint álltak a teraszon, így szükség nem igen volt a kiabálásra, Jaket viszont látszólag ez egy percig sem hatotta meg.
- Neked is Jake - kapta el a fiú karját, amikor az megingott kicsit - Wow, óvatosan. Te aztán még ilyen öregen sem tudod, hogy hol a határ - húzta mosolyra száját, de még mindig tartotta barátját.
- Héj, héj, Kook - kezdte mondandóját drámaian, mint azt ahogy általában józan állapotban is szokta - Ne bántsd meg lelki világomat, jó? Ez nekem fáj. Nem... Nem mindenki lehet olyan szerencsés, hogy ilyen sokáig fiatal... Fiatal maradjon. Ez bántja az érzéseimet, amikor ilyeneket mondasz. Viszont - húzta ki magát hirtelen és felmutatta jobb mutatóujját a magasba - Van két dolog, amit szeretnék neked mondani. Egy - itt gondosan lehelyezte italát a legközelebbi asztalra, majd hátát kicsit begörbítette. Teste mellé leengedte mindkét kezét úgy, hogy a tenyere hátrafelé nézzen, miközben kiskutya szemeket próbált utánozni ennyi alkohol bevitele után természetesen sikertelenül - Én annyira szeretlek téged!
Állt egy másodpercig a drámai hatás kedvéért, aztán Jungkook karjaiba vetette magát. Jungkooknak nem volt új a jelenet, hiszen barátja már elég sokszor eljátszotta ezt vele. Legtöbbször mindig volt egy közös dolog ezekben a szituációkban: Az alkohol.
- Jól van, én is szeretlek - pacskolta meg a másik hátát. Tudta, hogy ezután barátja mindig rámosolyog egyet, megkérdezi tőle, hogy „Tényleg?" aztán tovább áll, hogy mindenkinek elújságolja kölcsönös szeretetüket. Jake lassan eresztette lejjebb kezeit, míg végül Jungkook nyakának hátulján egy pillanatra megpihentek, a fiú felemelte a fejét, hogy teljesen szembe legyen Jungkookkal. Szemhéja nehezen lecsukódott - az ital miatt a normálisnál kicsit tovább - majd mikor kinyitotta azokat egy mély lélegzetet vett.
- Kookie, én ezt már... Nem bírom tovább - hangja kissé elcsuklott és arcán megjelent az aggódás.
- Mi történt, Jake? Valami baj v... - barátja csókja kényszerítette hallgatásra. Csupán néhány másodperc volt az egész, amíg Jungkook realizálta, hogy mi is történik valójában, és mikor észbe kapott, egy hirtelen mozdulattal ellökte barátját.
- Te mi az Istent csinálsz? - ordított rá és meg sem várva a fiú válaszát, ott hagyta az egész bulit.

*****

Ennek teljesen elmentek otthonról. Mi a francot képzel, hogy csak úgy lekap? Hát fiú vagyok, az Isten szerelmére is. Neki meg van már felesége három éve. Megtalálta a lelki társát. Mit kacsingat itt rám akkor? Egyáltalán ez hogy lehetséges? Ott a párja! Egy nő! A lelki társa. Már meg van a neki szánt partner, akkor ez most mi volt? Egy női párja van! Én meg fiú vagyok. Meg a barátja. Csak a barátja. Most akkor ő szerelmes belém? Dehogy szerelmes, max tetszem neki. Mondjuk van mit nézni rajtam, az biztos. De hát ő egy pasi. Én ezt komolyan nem értem.

*ping*

Jungkook töprengését egy sms szakította félbe „Nagyon sajnálom, ami történt. Beszéljünk." Beszéljünk? Ez jó ötlet. Előrébb leszek azzal, mint hogy itt eszem magam belülről. „Gyere át most" - ment a válasz. Jungkook még egy darabig rágta magát a történteken, de szerencsére nem kellett sokat várnia barátjára.
- Szia. Jöttem, ahogy tudtam. Köszi, hogy válaszoltál - kezdte barátja, ahogy Jungkook ajtót nyitott.
- Ne viccelj, ez csak természetes - próbálta lazán kezelni a helyzetet ezzel leplezve idegességét. - Kérsz valamit inni?
- Nem köszi, inkább csak a lényegre térnék minél előbb.
Jake szavait hallva Jungkook tudta, hogy ezt a beszélgetést most már egy percig sem tudja tovább húzni. Egyszerűen csak leült barátjával szembe, és bele is kezdett gondolatai megosztásába anélkül, hogy előbb meghallgatta volna barátját.
- Nézd Jake. Tudod, hogy te vagy a legjobb barátom, ezért is akartam ezt a dolgot a lehető leghamarabb tisztázni. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ez hogyan lehetséges? Te már megtaláltad életed szerelmét, akkor hogy lehet, hogy... - egy pillanatra megállt, hogy megbizonyosodjon, a megfelelő szavak hagyják el ajkait - Más valaki iránt is érdeklődsz?
- Kook, én sem tudtam, hogy ez a dolog létezik. Mindig csak azt halljuk mindenhonnan, hogy egy lelki társunk van az egész világon, ha őt megtaláljuk, akkor az életünkben minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Bullshit az egész. Két éve, amikor először néztem rád úgy, elmentem egy szakemberhez. Ő világosított fel arról, hogy lelki társunkon kívül még lehetnek olyanok az életünkben, akikhez vonzódunk.
Jungkook itt egy pillanatra elnézett oldalra és most már azt kívánta, bárcsak mégis öntött volna magának az előbb egy pohár vizet. "Már két éve tetszem neki?" Mikor visszanézett barátjára, az folytatta.
- A média megetet minket minden szarsággal, de ez az igazság. Vonzódom hozzád. Sajnálom, hogy ezt így kellett megtudnod tegnap a partin. Nem tudom, miért csináltam. Igazából sosem szabadott volna megtudnod...
- Pénteken elköltözöm Szöulba - szakította félbe a fiút.
- Mi? - halkult el hangja, és minden szót lassan ejtett. - Miattam? Vagy... Nem túl korai még odaköltözni?
- Igazából már új év előtt megvettem a jegyet. A partin szerettem volna elmondani, csak nem úgy alakultak a dolgok - végig barátjára nézett, nem törte meg a szemkontaktust egy pillanatra sem. Mindenképp akarta a fiút hogy tudja, költözésének semmi köze nincs a bulin történtekhez.
- Értem. Akkor ahogy ismerlek már biztos mindent végig gondoltál. Nincs rá esély, hogy meggyőzzelek az ellenkezőjéről - babrálta ujja végét a pulcsijának, miközben lefelé nézett.
- Jaj, Jake - sóhajtott egy nagyot Jungkook és nyitotta ki természetellenesen nagyra a szemeit. - Nem meghalok pénteken, csak elköltözöm - felpattant helyéről és a fiú mellé ült. Rámosolygott barátjára és minden előjel nélkül megölelte. - Táncoljunk még addig együtt és együnk jókat. Jövök majd sokszor látogatóba, tudod, hogy a gépemmel ott vagyok bárhol pikk-pakk.
- Hát... Nem mondom, eléggé tetszik az ötlet - húzta mosolyra száját. Jungkook nem látta barátja arcát, de hanglejtéséből már tudta, hogy valami olyan jutott eszébe.
- Héj! Nem úgy, te dili! Ott van a csodálatos feleséged, akit mellesleg én is ismerek és szeretek. Ne velem akard már megcsalni, ha kérhetlek - nézett ekkor már barátjára.
- Nem ígérhetek semmit - somolygott a Jungkook által még sosem látott módon.
- Jake! - szólt rá inkább játékosan mint mérgesen.
- Mi van? Tudod milyen jól nézel ki feketében? - röhögte el magát a fiú és hogy fokozza, még hozzátette - Láttad te már magad feketében?
Jake mosolyát látva természetes reakcióként Jungkook is elmosolyodott. - Igazat kell adjak; tényleg jól nézek ki feketében. Na, gyere, együnk valamit - pacskolta meg barátja hátát. - Megéheztem.

Megjegyzések:

1. Szóval ezt terveztem még Jakenek. Őt szándékosan írtam csak egy ismeretlen karakternek, hogy bárkit el tudjatok képzelni Jakeként, akit szeretnétek.

2. Jungkook gondolatait mindig igyekszem a lehető legtermészetesebbre írni, ahogy a való életben is eszébe juthatnának. Attól, mert egy teljesen másféle világban játszódik a történet, még néhány elemet meghagyok a mi valóságunkból is.

3. Legyünk őszinték mindenkivel: Meg tudjuk érteni Jaket. Jungkook tényleg eszméletlenül jól néz ki feketében o.o * - *

Ha tetszett, kérlek hadj egy csillagot. Szerdán jön az új rész, addig pedig itt a nap Kookie képe * - *