***2017***

- Meglepetés - állt Sera a nappali közepén Jungkook kedvenc italával, egy banán tejjel kezében, ahogy a fiú belépett és felkapcsolta a villanyt.
- Oh... Szia - dobta le sporttáskáját a legközelebbi sarokba. - Nem gondoltam, hogy idén megérdemlem a köszöntést.
Jungkook félmosollyal az arcán lassan közeledett Serához.
- Jaj, ne viccelj, hogy gondoltad, hogy kihagyom a századik szülinapod? Pont a századikat - nyílt nagy mosolyra a lány szája, ahogy látta, hogy barátja egészen jó kedvében van ma.
- Őszintén? - nyomott egy puszit a lány arcára. - Az, hogy csak te vagy itt egyedül a századik szülinapomon, egészen sok mindent megmagyaráz.
Sera látva, ahogy barátja jókedve hirtelen kezd alábbhagyni, letette kis ajándékát az asztalra és egy jó nagy ölelést adott a táncosnak. Jungkook szerette, ha Sera megöleli. Volt benne valami nyugtató, mintha csak azt mondta volna „Minden rendben lesz, ne aggódj" és ebben Jungkook teljes mértékben hinni is tudott. Bevált. Jungkook teljesen békésnek tűnt Sera karjaiban. Ha valaki most hirtelen belépett volna az ajtón, még teljesen jogosan azt is feltételezhetné, hogy két szerelmest lát. Ez persze nem volt igaz, a két fiatal erős baráti kapcsolatot épített ki az évek során, azt viszont meg kell hagyni, hogy az elmúlt években sokszor volt, amikor az a kapcsolat szimplán magát építette a két bevont fél bármiféle effortja nélkül. Éppen ezért lehet most, hogy teljesen értetlenül áll mindenki Jungkook lépésén. Oh... Hogy mi a lépése? Elnézést, kicsit elkalandoztam, Sera ki is fog engem segíteni azonnal.
- Jungkook, teljesen meg tudom érteni, hogy ezt miért csináltad, de komolyan nem gondolom azt, hogy erre lenne most szükséged - fogta két keze közé a fiú arcát finoman és elegánsan, miután a táncos megcsókolta a lányt.
- Éhes vagy? Hoztam ám sushit meg tortát is. Hozok tányérokat, csak egy pillanat.
Sera könnyedén elsétált a nappaliból, miközben Jungkook csak arra tudott gondolni, milyen szerencsés, hogy egy ilyen barátja van. Egy. Igaz, hogy csak egyetlen egy, mégis hálát érzett teljes szívéből. A lány teli kézzel tért vissza a konyhából, és neki is kezdtek az „ünnepi" lakomának.
- Igazából elnézést kell kérnem, hogy nem készültem valami nagyobb ajándékkal - kezdte Sera, ahogy leült barátjával szembe. - Hogy őszinte legyek, egy csomó minden eszembe jutott mint tökéletes ajándék, de aztán rá kellett jönnöm, hogy igazából száz év alatt már mindened megvan, úgyhogy maradtam inkább a legbiztosabb verziónál, ami sosem okoz csalódást: a kajánál.
Jungkook először hangosan felnevetett, majd pár komfortszóval illette barátját.
- Sera, azt kell mondjam, hogy jó munkát végeztél, mert sikerült a legértékesebb ajándékot adnod számomra: Te magadat. Egy igaz barát vagy, és hidd el, hogy ez többet ér bármilyen tárgyi dolognál, amit adhattál volna. Uh, de elcsépelten hangzik most, hogy hangosan kimondtam - nevetett fel a fiú, de aztán folytatta - Viszont amilyen elcsépelt, annyira igaz. Nézz szét, csak te vagy itt velem a századik szülinapomon, senki más a világon. Az ember azt hinné, hogy ennyi idő alatt már sikerült azért legalább egy „pár" barátot összeszednie, de én valahogy összehoztam, hogy csak egyetlen egy ember legyen mellettem ezen a nagy napon. Ha őszinte akarok lenni - és ezt kérlek ne vedd bántásnak - sosem gondoltam volna, hogy te leszel a legjobb barátom. Emlékszel az első találkozásunkra?
Sera mindeközben csak csendben és mosolyogva hallgatta barátját, kíváncsian várva, hogy ez a monológ merre tart.
- Amikor legelsőnek láttalak, az első mondatodból kiderült, hogy szívesen látnál vendégként... az ágyadban. Olyan szókimondó voltál és mindig azt vártam, hogy mikor ugrasz rám, vagy épp mikor tűnsz el teljesen az életemből...
- Jungkook, ez komoly? - kezdte Sera komoly hangon, hogy megtévessze barátját. - Te komolyan azt vártad, hogy végre mikor ugrok rád?
- Jaj, tudod, hogy hogy értem - nevette el magát a táncos. - De komolyan. Egyszerűen csak hihetetlen abba belegondolni, hogy mindent, amit vártam tőled, végül ShinHye tette meg. Te pedig itt vagy stabilan az életemben a történtek ellenére. Semmi nem történt köztünk - mármint ezen az apró csókon kívül - és egyszer sem hagytál itt.
- Seraphine - erre a lány arcvonásai kissé erősebbé váltak, hiszen mióta csak ismeri őt, összesen körülbelül kétszer hallotta Jungkook szájából a teljes nevét, és mindkét alkalommal valami rossz hír követte. - Én annyira hálás vagyok, hogy itt vagy velem. Még sosem beszélgettünk erről komolyan, de én tényleg nagyon köszönöm neked, hogy itt vagy nekem. Ennyi éven keresztül már... Mennyi is? Tizenhét, ugye? Igazából mióta ide költöztem te vagy az egyetlen biztos pont az életemben...
- Jungkook - állt fel a lány, amint meglátta a könnyeket a fiú szemében, hogy közelebb tudjon menni, és újfent adjon neki egy ölelést. - Ha már így érzelmes óra őszinteség perc van szeretném, ha tudnád, hogy veled barátnak lenni a legkönnyebb dolog az életemben. Soha senkivel nem volt még ilyen egyszerű kapcsolatom, ezért nem hagytalak itt soha... Egy őszinte lelkű, segítőkész és figyelmes barát vagy. A rád ugrásról meg csak annyit, hogy voltak pillanatok e tizenhét év alatt, amikor nehezebb volt visszafognom magam, de mostanra már egy olyan különleges személlyé váltál az életemben, akit nem szeretnék elveszíteni pár kellemes perc vagy óra miatt. Igazából én is ugyanúgy köszönettel tartozom neked. Tudod mennyi emberrel találkoztam már életem során, akik öt percet sem érdemeltek meg az időmből, még akkor is, ha abból van bőven... vagyis, igazából már abból sincs olyan sok...
Jungkook annyi mindent hallott, hogy nem tudta mire reagáljon először.
- Sera, hogy érted, hogy már az idődből sincs olyan sok? - A fiú őszintén aggódni kezdett a lány ezen mondata hallatán, ezért erre kérdezett rá elsőnek. - Ugye nem vagy beteg?
- Jaj, nem, dehogy is. Ne aggódj, én egészséges vagyok, csak annyi, hogy elkezdtem idősödni...
- Miért? - Húzódtak fel Jungkook szemöldökei a hirtelen izgatottságtól. - Megtaláltad a lelki társad?
- Hát... - kezdte Sera egyáltalán semmiféle izgatottsággal a hangjában, ezért Jungkook arca is egy másodperc alatt elkomolyodott és várta, hogy barátja folytassa. - Igazából múlt hét kedden találkoztam vele. Jackson a neve... vagyis csak volt. Tegnap este meghalt.
- Azt a kurva életbe. Sera, nagyon sajnálom - ölelte magához a lányt Jungkook szinte habozás nélkül.
- Szívrohamban halt meg. El tudod ezt hinni? Megismerkedésünkre öt nappal meghal. És ami egészen komikussá teszi a helyzetem, hogy annak ellenére, hogy a lelki társam tegnap halt meg, nem vagyok annyira szomorú, mint ahogy azt illene.
- Illene? Sera, senki nem tudja már ebben a világban, hogy mit illik és mit nem. Emiatt az egy miatt ne aggódj. Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, szerintem teljesen normális, hogy nem vagy annyira letaglózott állapotban, hiszen, ha belegondolunk ő egy olyan személy volt, akit csak öt napja ismertél... lelki társ ide vagy oda. Tudom, hogy erősen hangzik, csak nem szeretném, hogy valami olyan miatt aggódj, ami ennyire szubjektív - igyekezett Jungkook kíméletesen válogatni szavait, mégis őszintének kellett maradnia.
- Mondjuk igaz - értett egyet Sera. - Eléggé szívás már csak az is magában, hogy a lelki társam volt ez a személy. Csak tudod nem igazán értem. Ennek egy nagy dolognak kéne lennie. Mindenki élete ekörül forog. Valaki folyamatosan a lelki társát hajkurássza, valaki mindent megtesz annak érdekében, hogy sose fusson össze a számára szánt személlyel, a többi pedig csak sodródik az árral. Akkor meg most miért nem fáj annyira az elvesztése?
- Őszintén, nem tudom - vallotta be Jungkook. - Egy barátommal viszont még régen beszélgettünk erről és az ő elmondása szerint a lelki társad megtalálása nem feltétlen jelenti azt, hogy már soha senki felé nem fogsz érzéseket táplálni.
Sera újra megölelte Jungkookot.
- Köszönöm Jóképű. Ez most tényleg segített - mosolygott halványan tudva, hogy nem fog elmenni a megszólítása barátja füle mellett. - Ha ez viszont igaz, akkor ez azt jelenti, hogy nincs minden veszve. Lehet, hogy hamarosan belebotlok valakibe... Lehetőleg egy magas, szemüveges, intellektuális Jóképűbe. Ha már ők elvehették tőlem a lelki társam, akkor én meg had legyek már válogatós, nem igaz?
Elnevette magát a lány.
- De igen, abszolút Seraphine - mosolygott ő is a lánnyal együtt, amikor észrevette, hogy barátja szándékosan ugratja.  - Ez a minimum... Seraphine.

Sziasztok!

Szóval az a helyzet, hogy én megkedveltem Serát és nem akartam, hogy csak egy jelentéktelen karakter legyen, úgyhogy arra jutottam, hogy adok neki egy arcot 😋 Ő Moonbyul, a biasom a Mamamoo-ból😊

Ha tetszett a rész, kérlek hagyj egy csillagot és komizz, ha van bármi hozzáfűznivalód a sztorihoz😊 Remélem mindneki otthon van és ha mégis ki kell mennetek, mossátok kezeitek🙈
A hét képe pedig...