figyelmeztetések: halál és múlt felidézése, részben valóság alapján

szavak száma: 366

ajánlott dal: Csézy - Ez az otthonunk

⋆

A szobájában vagyok. Az unokatestvéreim már kimentek, egyedül Zsombor áll az ajtóban, rám várva. Az összes unokatesóm közül talán vele van a legszorosabb kapcsolatom, minden nap beszélünk és mindent tudunk a másikról, a több ezer kilométernyi távolság ellenére is.

Olyan, mintha nem csak az uncsitesóm, hanem a bátyám lenne.

Érzem, hogy a hely tele van az ő emlékeivel. Annak az embernek a sajátja mindez, akire mindenki szerint a legjobban hasonlítok. És most iszonyatosan hiányzik.

Hallom, ahogy az egész család és a barátai kint már beszélgetnek, vélhetően csak ránk várnak. Mennem kellene. De egyszerűen nem akaródzik megmozdulni, kilépni ebből a kellemes, nosztalgikus légkörből. Hogy is akarnék menni? Szeretnék még vele maradni, ameddig csak lehet.

Végigsimítok hollófekete vászonnadrágomon. Nevetne, ha itt lenne. Azt akarná, hogy színesben legyünk. Nem feketében. Nyakláncomhoz nyúlok, amit nyolc éve, az általános iskolás ballagásomra kaptam tőle. A Hold és a Nap van rajta.

❝ Van valahol egy másik feled, aki olyan, mint a Nap. Csak a Holdra vár, és akármikor találkozhattok. ❞

Ezzel a szöveggel adta át. Én pedig minden szavát megjegyeztem.

Csak tétlenül állok a szobában, majd a magas ágyhoz sétálok, a mellette elhelyezett komódhoz. Még mindig ott van a rádiója. Hihetetlen, milyen egy strapabíróeszköz. Volt, hogy az unokahúgom ráugrott, azt is túlélte. Na meg persze az a több mint hatvan év, amíg minden nap hallgatta. Igazság

❝ Ültem az eperfa alatt, amikor bemondták a rádióban, hogy forradalom van. Csak hét éves voltam. Azóta minden nap hallgatok rádiót. ❞

Halványan elmosolyodok. Te jó ég, mekkora forradalmar volt! Apa valószínűleg tőle örökölte, én pedig tőle. Persze ő is örökölte valahonnan, a sajár apjától. Mióta mehet ez így?

Karosszékéhez lépek. Ott vsn rajta az a vastag kockás pokróc, amit úgy örökölt az apjától.

Mennyiszer mesélt nekünk ebben a székben ülve a forradalomról és múltról! És mi mindig mekkora áhítattal hallgattuk! Imádtam hallgatni. Gyerekként örültünk, hogy valaki az igazságot mondja el nekünk, akkor is, ha őt mindig megdorgálták azért, amiért ilyen dolgokat mesél nekünk.

❝ Akinek igazán fontos vagy, az sosem hagy el. Mindig ott lesz a szívedben. ❞

Mintha érezte volna, hogy el fog menni. De örökre velem marad.

Nagyot sóhajtok, az ajtó felé sétálok. Még megállok egy pillanatra, visszanézek a szobájára.

Hiányozni fogsz. De tudom, hogy mindig velem leszel, Nagypapa!

⋆

🅐🅤🅣🅗🅞🅡'🅢 🅝🅞🅣🅔

Nagyon büszke vagyok erre a novellára! Amikor összeállítottam ezt a listát, bele se gondoltam, hogy ez pont hatodika. De akiről írtam, nagyon is illik október 6., és az Aradi vértanúk... 🤍

Soha nem felejtjük el, hogy életüket adták Magyarországért! 🇭🇺

2024.10.06
𝖊𝖒𝖘𝖟