Mosolyogva sétáltam ki a hangos szórakozóhelyről. Ma végre hónapok óta először lazíthattam. Túl sok volt a nyomás az elmúlt időszakban, rengeteg tanulnivalóval halmoztak el a tanárok, ezért ideje volt már végre kicsit kiengedni a gőzt.

Hajnalodott, mikor kiléptem a bár ajtaján, a nap első sugarai már megjelentek az égbolton. Amint egy aprócska szellő megcsapta testem, beleborzongtam.

Miért is nem hoztam magammal pulcsit?

Alig néhány ember lézengett az utcán, ők is épp úgy, mint én hazafelé tartottak. Valószínűleg hasonlóan ittas állapotban.

Jókedvűen indultam hazafelé, mikor egy idegen férfinak ütköztem. Már majdnem a buszmegállóban voltam, amikor megtörtént a baj. Sajnos kettőt láttam az illetőből és nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik a valódi. Vagy, hogy az-e egyáltalán. Így hát egyenesen a hatalmas (és izmos) mellkasának ütköztem. Persze, ha ez nem lenne elég, valami forró folyadékot is megéreztem a bőrömön.

Szitkozódva törölgettem az anyagot a kezemmel, mintha bármit is elérnék ezzel.

- Bassza meg... Ez volt a kedvencem... - formáltam meg kissé esetlenül a szavakat. Azt, hogy, hogyan sikerült ezt ilyen állapotba ennyire tisztán kiejtenem, az még számomra is rejtély.

- Kit érdekel az ócska inged! - szinte kiabált rám a férfi. - Ez egy méregdrága öltöny! Az egy éves fizetésedből nem jön ki te gyökér! - magyarázott, de őszintén, cseppet sem érdekelt. A látásom azonnal kiélesedett mikor megláttam széles vállát és a jól kidolgozott mellkasát. Ez sokkal jobban lekötötte a figyelmem. Az pedig, hogy arca tökéletesen, bármiféle bőrhibától mentesen ragyogott rám, csak hab volt a tortán. Éjfekete haját hátrafogta egy szintén ugyanolyan színű hajgumival. Sötét árnyalatú öltönye alatt a fehér inge körvonala sejteni vélte a kockás hasát, és izmos mellkasát. Az összképen csak a kávéfolt rontott.

Eszméletlenül dögös volt. Pontosan az esetem! Mindenképp meg kell szereznem magamnak. Hacsak egy éjszakára is, avagy egy reggelre.

- Figyelsz te rám? - legyezte meg kezeit arcom előtt. - Ki kell fizetned a tisztítást!

- Bocs, nincs pén - zem - artikuláltam, hogy megértse, vagy mert másképp értelmetlen zagyválás lenne.

- Nem érdekel, akkor add meg a telefonszámod és majd később kifizeted.

- Nem tudom... - bámultam még mindig őt, mint egy birka.. Vagy inkább nyáladztam.

- Hát ezt nem hiszem el... - mérgelődött az orra alatt.

Említettem már, hogy elképesztően szexi?

- Komolyan ennyire bejövök? - kérdezte hitetlenkedve, mikor még mindig csak őt néztem.

- Be... - bólintottam.

- Hát ez nem igaz... - sóhajtott fáradtan.

- Kössünk akut... - jutott eszembe hirtelen egy tökéletes ötlet.

- Hogy mit? - értetlenkedett.

- Alakut... - próbálkoztam, de még mindig furán nézett rám. - Alakutak... Alakulatok... Alkataluk... - amíg magyaráztam össze vissza hadonásztam a kezemmel, hátha így megérti mit akarok mondani neki.

- Alkut? - kérdezte, mikor végre megvilágosodott.

- Igen! - kiáltottam fel boldogan.

- Ki vagy te Jack Sparrow?

- Lehetek, ha akarod. - beszéltem szép lassan, de hatalmas vigyorral az arcomon.

- Inkább vagy egy ázott macska... - nézett végig rajtam.

- Lehet... - gondolkodtam el. Valóban úgy nézek ki, mint egy kiscica, ráadásul eléggé elvagyok ázva. Minden értelemben...

- Tehát mi lenne az az alku, ami kipattant abból a csodás kis buksidból? - kérdezte türelmetlenül, de érződött a hangján az gyermeki kíváncsiság.

- A tiéd vagyok mára. - közöltem vele, mire újfent értetlen fejet vágott. - Mármint, ha meleg vagy megkapsz az éjszakára... - pontosítottam. - Jó vagyok ám... Még részegen is... - vigyorogtam rá és csak remélni tudtam, hogy minden szót jól ejtettem ki.

- Benned aztán semmi szégyenérzet nincs igaz? - nézett rám hitetlenkedve - Különben is, nincs ahhoz már túl késő? Hajnali négy óra van...

- Akkor reggelre... - korrigáltam, mire végre először hallatott egy aprócska kuncogást.

- Tudod mit? - sóhajtott egyet, majd tetőtől talpig, alapsan végigmért. - Legyen. - egyezett bele végül. - De csak, ha kibírod mellettem a napot, mert nekem most mennem kell dolgozni. - magyarázta, mire én csak bólintottam egyet. - Útközben próbálj meg kijózanodni, az irodában majd kapsz valami ruhát, de ha azt is tönkre teszed neked annyi. - fejezte be mondandóját, majd karon ragadott és elindultunk.

Nem tudom mi ütött belé, de inkább nem ellenkeztem. Így talán nem csak egy éjszakára kaphatom meg ezt a félistent...

Remélem nem csak kívülről ilyen elképesztő...

- Remélem megéri... - morgott az orra alatt, mikor esetlenül beszálltam a kocsijába.

Üdv.: Dia 🥰😘❤