(A borítókép egy teljesen legit, eredeti ógörög terrakotta ivópohár díszítése időszámítás előtt 500 körülről. Jelenleg a Los Angeles-i Paul Getty múzeum tulajdona, link a források között. Felhívnám a figyelmet arra a szubtilisen metaforikus, egyáltalán nem feltűnően ágaskodó barkavesszőre.)

Ezt a részt DamienKnight04 -nak ajánlom, aki egy remek írástechnikai sorozatot visz, ami kifejezetten meleg történetekkel foglalkozik, viszont sokszor olyan általános elveket fogalmaz meg, amik bármely karakter megalkotásánál jól jönnek.

Az állatokat etetni és az üvegen kopogni szigorúan tilos, akinek pedig ógörögallergiája van, most menjen haza, amíg még megteheti.

Etimologizálás

Először is, egy félreértésről: a 'yaoi' elvileg nem alkalmazható minden meleg történetre. Ez sok platformon elterjedt tévedés, és én nyelvészként nem mondhatom, hogy ne csináljátok, mert akkor beleavatkoznék egy természetes jelentésátviteli folyamatba, de sokan allergiásak rá.

A "yaoi" (やおい) eredetileg egy betűszó, ami a "yama nashi, ochi nashi, imi nashi" (山なし、落ちなし、意味なし) rövidítéséből jött létre. Ennek jelentése kb. "nincs tetőpont, nincs lejtés, nincs jelentés" − vagyis a PWP (=porn without plot, 'cselekmény nélküli pornó') gúnyneveként használták. Japánban a mai napig igen kevés alkotást kategorizálnak így, jobban szeretik a "bōizu rabu" ( =boy's love) vagy a "shōnen ai" (= szintén boy's love) jelzőket, mert ezek nem olyan degradálók. Érdekes még, hogy ez a zsáner kifejezetten női célközönségnek készül; a férfiaknak szóló meleg mangák a "shōtacon" címke alatt futnak.

Ma, az új évezred hajnalán furcsának tűnhet, hogy irodalomnak hívom a pornót, pedig ez csak modern prűdség, ami a századelő (mármint az előző század előestéjének, az 1800-as évek második felének) szigorú erkölcsi szabályai óta van jelen a gondolkodásunkban. Ebben a korban kezdték azt gondolni, hogy a művészet valami magasztos, emelkedett dolog, amiben nincs helye a szexualitásnak - ez pedig egy kifejezetten káros elképzelés. Nem egy népdal vagy népmese veszett el azért, mert túl disznónak, így a rögzítésre érdemtelennek tartották, például a Hej Jancsika című népdal azon versszakai, ahonnan kiderül, hogy nem a srác testmagassága az, ami túl kicsi, ha értitek, mire célzok. Ezért nem tanítják a Decameron nagy részét: a benne található száz novellából a két állatos tanmese található meg az iskolai szöveggyűjteményben, a többi kilencvennyolc pedig kőkeményen pornográf. És ezért nem tanítják Shakespeare életét sem...

Szerelmes Shakespeare

Ha emlékeztek a Szerelmes Shakespeare című filmre, akkor talán megvan az a csavar, hogy a fiatal fiúról, aki iránt Shakespeare különös és zavaros érzelmeket táplál, kiderül, hogy igazából álruhás lány, így már a modern erkölcsök szerint is mehet a menet. Nos, az igazi Globe igazi társulatában nem játszottak nők, még álruhásan sem...

XX. Szonett:
"Lánynak festette maga a Teremtés
Arcodat, vágyam úr-úrnője! Édes
A szíved, de nem férkőzhet a tetszés
Úgy hozzá, mint a nők álnok szívéhez;
Szemed fényesebb, de nem oly csapongó,
S megaranyozza mind, amire nézel;
Színre férfi, de, minden színt bitorló,
Férfi-szemet lopsz s nő-lelket igézel.
S nő voltál előbb; de, míg gyúrta tested,
Természet-asszony megkívánta formád,
S valamit hozzá toldva tőlem elvett
S az most, számomra, célnélküli korlát.
De ha már nők gyönyörére teremtett,
Használják ők, s legyen enyém szerelmed."

Nem hiszem, hogy ez bővebb magyarázatra szorul.

És hogy milyen fogadtatásra talált abban a korban egy alig burkoltan homoerotikus költemény? Meglepően jóra, azt kell mondjam. Bár a rekreációs, utódnemzés nélküli szex bűnnek számított, maga a szex nem azt jelentette, mint manapság: csak az számított szeretkezésnek, amiben behatolás vagy ejakuláció is történt. Magyarul, amíg nem dugdoztak semmit sehova, addig két férfi, vagy épp két nő azt érzett egymás iránt, amit akart (férfi és nő között némileg bonyolultabb volt a helyzet, erre majd valamelyik történelmi tárgyú cikknél visszatérünk).

Az irodalom egy nemi úton terjedő betegség

Paul Verlaine és Arthur Rimbaud kapcsolatáról filmet is forgattak Leo DiCaprio és David Thewlis (Lupin professzor) főszereplésével, a címe Teljes napfogyatkozás. Mielőtt kérdeznétek, igen, van benne szexjelenet, igen, Leo és Lupin prof között, igen, láttam, igen, elég jól nézett ki.

A két úriember költő volt a tizenkielncedik század Franciaországában. Verlaine már túl volt karrierje csúcsán, éppen kezdett rajta kitörni a kapuzárási pánik, amikor is találkozott a fiatal, szexi, vidéki életművész Rimbaud-val. Verlaine addig középszerű költőnek számított; Rimbaud se a kalandjuk előtt, se utána nem írt semmit; de amíg együtt voltak, megalkották az 1800-as évek legmeghatározóbb verseskötetét, a Romlás virágait.

Ebből egy részlet:

"Verlaine: Arthur Rimbaud-nak

Halandó, angyal és démon, te, te, aki
könyvem első helyét vagy méltó bírni: Rimbaud,
van bár kontár hülye, ki úgy hív: kurafi
s zöldfülü szörnyeteg s iskolás boroskancsó,
tömjénspirálisok és lanthúrhangzatok
jelzik emlékezet-templomba te belépted,
hol is fényes neved dicsdalt nyerend azért, mert
szerettél engem, úgy, miként kivántatott.
Bámulják majd a nők, izmos, szálfa kamasz
szépségedet, mely oly ravasz, paraszti szépség,
hogy nem vágyhat reá csak indolens merészség.
Lebírtad a halált, - szobornak így maradsz:
a tiszta gyönyörök felső fokát elérve
fehér lábbal tiporsz az Irigység fejére!"

Patroklosz és Achilleusz (végre ógörögök!)

Azt (remélem) mindenki tudja, hogy a Trójai háború azért robbant ki, mert a trójai herceg nem tudta a gatyájában tartani a barkavesszőt, hogy visszatérjek a borítőkép finom metaforájához, de az a harc egy nő fölött robbant ki. Egy ponton viszont Achilleusz besértődik a görögökre, és visszamegy duzzogni a sátrába, de 'legjobb barátjának', Patroklosznak támad egy ragyogó (...) ötlete. Felveszi Achilleusz páncélját, és úgy indul csatába a trójaiak ellen, hátha azok már csak a látványtól is halálra rémülnek. Nincs szerencséje, mert elesik a harcmezőn; nem-is-annyira-hetero élettársa halála pedig annyira felbőszíti Achilleuszt, hogy ezek után fél kézzel elintézi Trója maradékát.

Kettejük kapcsolata olyan elfogadott irodalmi tény, hogy az irodalmárok már csak azon vitatkoznak, hogy melyikük volt az erastes (aktív), és melyikük az eromenos (passzív) - pontosabban a nemzetközi irodalmárok, a magyar irodalomtudomány az egész antik homoerotika létezéséről egyszerűen nem vesz tudomást.

Most pedig két mondatnyi politizálás: A véleményéhez mindenkinek joga van. De az nagyon nem oké, hogy egyszerű vélemények miatt kihagynak tényeket az egyetemi (!) tankönyvekből.

Gilgamesh és Enkidu

A Hős útja cikknél szóltam, hogy akit érdekel a yaoi, az nézzen bele a Gilgamesh-eposzba, különös tekintettel arra a részre, amikor hősünk Enkiduval találkozik. Nem csak rengeteg kalandot élnek át együtt, hanem a brománc határain túlmenő féltékenységi jeleneteket is, amikor egyikük becsajozik, a narrátor pedig nem győzi ismételgetni, hogy Enkidunak mindene, a keze, a lába, a haja, az arca olyan, "mint egy asszonynak".

Ebben a jelenetben Gilgamesh éppen az anyjának meséli, mit álmodott Enkiduról, figyeljetek:

"Különös álmot láttam, anyám! Sűrű csillagos éj volt, hirtelen csillageső indult odaföntről, s mint vakító katonák özöne zúdult le reám - de mi furcsa! - egy ember erejét éreztem e hadseregében! Megfeszítettem erőmet, s nem bírtam fölemelni; próbáltam szabadulni, és moccanni se tudtam. Ott állt a nép és nézte e harcot, majd leborult csókolni a lábát. S ekkor úgy szorítottam, mint férfi a nőt, a mellem alá leteperve, és levetettem a lábad elé. És te, fiadnak fogadtad őt, anyám, én pedig testvérnek, bátyámnak neveztem."

Mit mondhatnék? Barkavessző.

A homoerotikus témaválasztás az irodalomban, mint láttátok, több ezer éves múltra tekint vissza (és akkor Sappho itt még szóba sem került...). Meglehet, hogy valakinek nem fér bele az ízlésébe, de ízlésen illetlenség vitatkozni - és az irodalmi hagyományok pont leszarják az ízlésedet. Irodalmi műveket csak és kizárólag a minőségük alapján lehet és kell is megítélni, nem ízlés alapján. </prédikáció>

Shakespeare-számláló: 1

Ógörög-számláló: 2

Források:

Borítókép: http://www.getty.edu/art/collection/objects/10928/attributed-to-carpenter-painter-attic-red-figure-kylix-greek-attic-510-500-bc/

http://mek.oszk.hu/00400/00494/00494.htm

http://index.hu/tudomany/til/2017/01/14/mupenisz_fallosz_vibrator_tortenelem_viktorianus_hiszteria/

http://mek.oszk.hu/00400/00477/00477.htm#d5778

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Homoerotic_poetry

http://users.ipfw.edu/jehle/deisenbe/enc_of_medieval_iberia/homosexuality.pdf

https://en.wikipedia.org/wiki/Pederasty_in_ancient_Greece#Terminology

https://en.wikipedia.org/wiki/Patroclus#Relationship_to_Achilles

Ez a fenti cikk magyar verziója. Csak azért szúrom be, hogy lássátok, milyen pofátlanul nem ír semmit Achilleuszról: https://hu.wikipedia.org/wiki/Patroklosz

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/BadassGay

A teljes Gilgamesh-eposz PDF-ben: http://mek.oszk.hu/14700/14741/14741.pdf

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Literature/TheEpicOfGilgamesh

És majd' elfelejtettem: Johnlock minek van?