Eredetileg nem akartam a helyesírással foglalkozó cikket ebbe a sorozatba, mert úgy gondoltam, hogy csak a szöveg magasabb szintjeivel, pragmatikai, szemantikai, stilisztikai problémákkal fogok foglalkozni, grammatikaiakkal nem, de annyira megihletett pár beszélgetés a közelmúltban, hogy muszáJ erről is szót ejtenem. Csak kicsit. Ígérem, nem fog fájni.

(http://www.muszaj.hu/)

Nem fogom ezredszerre is a szátokba rágni, miért olyan fontos a helyesírás, nem fogom leírni, hogy a muszáj az pontos, a hogy előtt vessző van, és társaik; ehelyett azt fogom megmutatni, mik azok a hibák, amiket a pro-k is rendszeresen elkövetnek, olyan szabályok, amiknek a létezéséről három bölcsészkari professzor kivételével senki sem tud. Ha ezt a néhány szabályt megjegyzed, jobb lesz a helyesírásod, mint az emberek 98%-nak.

Mentőautó

Az egybeírás-különírás kérdésköre az egyik legproblémásabb, és ezt nem lehet a Word helyesírás-ellenőrzőjére hagyni. Azt sokszor látom, hogy az igekötők írásával kisegítitek egymást (ügyesek vagytok, jár a keksz), de nézzük meg, mi is a szabály: az igekötőt egybe írjuk az igével ("felszáll"), kivéve, ha a kettő közé beékelődik valami, mert akkor mindent külön ("fel akart szállni"; még véletlenül sem *"felakart szállni" (csillaggal jelöljük azokat az alakokat, amik komplett baromságok, soha ne írjatok le ilyesmit).)

Eggyel nehezebb kérdés az összetett szavak köre. *"Mentő autó", *"mentő-autó" vagy "mentőautó"? A helyes az utolsó, és ha hiszitek, ha nem, ennek van logikája: azt kell egybeírni, ami külön mást jelentene. Ebben a példában, ha belegondolsz, nem az autó az, aki megmenti az embereket, tehát az autó nem mentő, csak viszi a mentőket; míg ha Villám McQuinn a Verdákban megmenti a barátait, ő egy mentő autó lesz. Ugyan így a "tűzrőlpattant" csaj sem most ugrott le a máglyáról (hacsak nem egy középkori fantasy-t írsz, mert akkor nem lehetetlen), de a parázs az "tűzről pattant". Mindig gondolkozz el rajta, hogy mit jelent az a szó, amit le akarsz írni: ha egy bányáról van szó, az "föld alatti járat", ha viszont a betiltott irodalmat titokban terjesztő hálózatról, az "földalatti mozgalom".

Ez egyszerűnek tűnik? Jó. Most jön a java...

Összeesküvés-elmélet

A helyesírás poklának kilencedik köréből érkezett ez a borzalom, ez a legokádékabb, legundorítóbb, leggonoszabb lény, aminek a neve nem más, mint mozgószabály. Ennek lényege, hogy ha egy szóösszetétel három vagy több tagból áll, és hét vagy több szótagú, akkor kötőjellel kell írni. De még az sem mindegy, hova teszed a kötőjelet, mert csak oda szabad, ahol logikai határ van! (Ez különösen akkor nagyon beteg, amikor egy kémiai vegyület nevét kell leírni, mert akkor fel kell hívnod a tíz éve nem látott osztálytársad, akiből vegyész lett, hogy megkérdezd, hogy "dezoxi-ribonukleinsav" vagy "dezoxiribonuklein-sav"... és kiderül, hogy mivel a vegyészet nem fizetett jól, áttért a kristálymethfőzésre (hat szótagig még egybe), és már a kérdést sem igazán tudja felfogni.)

Szóval, már éppen kezded megszokni, hogy "összeesküvés-elmélet", "előadó-művészet" vagy "telefonszám-nyilvántartás", amikor meglátod az apróbetűs részt: vannak szavak, amikre mindez NEM VONATKOZIK! És miért nem? Mert csak. Mint az "akasztófáravaló".
(Nem vicc, a MHSz-ban csak annyit írnak, hogy így szokás.)

Kör-e-mail és más újdonságok

Pár évvel ezelőtt mindenki megtanulta, hogy egy szóban csak egy kötőjel lehet, ezért a tanáraink halálra szekálhattak minket az olyan grammatikai mutánsokkal, mint a "cvitamin-túladagolás" vagy a "kör-email". Nos, a nyelvtantanárok rémuralmának 2015 őszétől hivatalosan is vége, ugyanis a Helyesírás reformjával ezt a szabályt eltörölték, szóval most már boldogan kaphat mindenki kör-e-mailt és c-vitamin-túladagolást.

A reform betegebb húzásai közé tartozik, hogy elfogadta egy csomó idegen szó magyar helyesírását, így kerülhetett bele a szabálykönyvbe a "szelfi", a "fájl" vagy a "lájk". Ezekkel még nem is lenne akkora gond... de őszintén: KAPUCSÍNÓ??? Ríli? Váj?

(Nem vicc, tényleg így "helyes", de mondanom sem kell, ezt az ELTE magyar szakos épületében működő büfén kívül senki nem tartja be.)

(És hogy a nem latin ábécét használó nyelvek átírásával mit műveltek, már bele sem megyek...)

Elbújok ez alá a kő alá

Ha van még a mozgószabálynál is ködösebb dolog, hát a névmási határozószók viselkedése az. Általános iskolában (szerencsés esetben legalábbis) megtanultuk, hogy ha egy mutató névmás ("ez", "az") és egy névutó összekapcsolódik, akkor azt egybe kell írni, pl.: "ezután", "ezalá", "anélkül", "ahelyett", stb.

VISZONT! Ha ez után a szerkezet után jön egy nyomatékosítás vagy pontosítás, akkor borul az egész, mert akkor meg külön kell írni mindent. Pl.: "ez után az este után"; "ez alá a kő alá", "a nélkül a fogó nélkül", "a helyett a szó helyett".

Ezt a helyzetet könnyű felismerni, mert ilyenkor a névutó ismétlődik, ami elég látványos.

Meg kell mondjam

A most következő jelenség annyira durva, hogy még a tapasztalt nyelvészeket is összezavarja, szóval valaki hozzon egy tizennyolcas karikát, az érzékenyebbek forduljanak el...

"Át kell adjak egy üzenetet."

A vesszőkre elvileg az a szabály vonatkozik, hogy a tagmondatok határán kell őket kitenni (NEM ott, ahol levegőt veszel, ahogy több írástechnikai blog is mondja). A fenti mondatnál azonban nem tisztázott, hol van a tagmondathatár, ugyanis a főmondat a "kell", a mellékmondat meg nem jó mondat módjára utána következik, hanem körbeöleli. Ráadásul konkrétan egy olyan szó fogja közre a főmondatunkat, amit egyébként egybe kéne írnunk: "átad"... csak nem rakhatunk vesszőt egy szó közepére! (Igen, az "át [...] ad" akkor is egy szónak számít, ha valami közbeékelődött.)

Az a közmegegyezés, hogy ha megjelenik a "hogy", akkor van vessző ("meg kell, hogy mondjam"), ha nem akkor nincs. De ez nem egy konkrét szabály, nincs mögötte logika (ha lenne, akkor a közbeékelődés szabályait követné, és úgy nézne ki, hogy *"át, kell, hogy adjam"), és a szabályzatban sincs benne.

És a kegyelemdöfés:

Idézet a Magyar Helyesírás Szabályai 12. kiadásából:

"Szépirodalmi művekben a stilisztikai szándék indokolttá teheti az általános szabályoktól való eltérést."

Nem, ez nem azt jelenti, hogy ha szépírónak vallod magad, akkor azt tehetsz, amit akarsz, hanem hogy okosan, céllal és direkt megszegheted az összes létező helyesírási szabályt. Például egy különösen buta és idegesítő karakter szájából elhangozhat egy "sziiiijaaaa, mingyár ott vok", mert itt a hibáknak jelentése van.

Akkor ezt most mind meg kell tanulni?

Nem. Természetesen, hogy minél jobb minőségű műveket adjatok ki a kezetekből, kötelességetek követni a helyesírást, de csak emberi mértékig. Az egybeírás-különírás még hagyján, de a mozgószabály nem középiskolai tananyag, csak egyetemi magyar szakon mennek bele mélyebben; senki nem várhatja el, hogy évről évre végignézd az MTA összes közleményét, hátha van benne új helyesírási szabály; és ahogy látjátok a szóba ékelődő mondat esetében, vannak kérdések, amikben azok sem értenek egyet, akik csinálják a helyesírást.

A te dolgod annyi, hogy magadhoz és a lehetőségeidhez képest a legjobbat nyújtsd. Amikor valaki azt mondja, hogy a helyesírás a lektor dolga, nem az íróé, akkor a fenti szörnyűségekre gondol, nem egy egyszerű j-ly-kérdésre.

De még ezen a szinten is lehet csalni, mi ugyanis az űrkorszak gyermekei vagyunk, és bármikor megnézhetjük a helyesírást az interneten:

http://helyesiras.mta.hu/

Aki leírja kommentben a borítón látható összes helyesírási hibát, kap egy sütit!