A "dekonstrukció", azaz a klisék kegyetlen porig alázása a huszonegyedik század legforróbb irodalmi trendje (ez a pongyola fogalmazás csak azért kerülhetett ide, hogy behúzza az alacsonyabb minőségű nézőtömeget is, de most, hogy itt vannak -sziasztok - már nem kell ilyesmiket írnom, hála az égnek). De maga a kijelentés nem hazugság; ez a technika jellemzi legjobban a posztmodern irodalmat, ami nagyjából a hatvanas-hetvenes évek óta napjainkig tartó korstílus neve. Az a lényege, hogy a jól bevált, működő, állandónak vett elemeket fogjuk, és megcsavarjuk, kifordítjuk, vagy teljesen kidobjuk az ablakon; és itt nem olyan klisékre gondolok, mint a Mary Sue karakterek, hanem a történetek olyan alapvető részleteire, mint hogy a karakterek a filmbeli valóság részei, és nincsenek tudatában annak, hogy egy filmben vannak. Ha már van egy történetvázlatod, mert megírtad velem együtt két résszel ezelőtt, de szeretnéd egy kicsit még egyedibbé tenni, akkor nézzük, hogy mit és hogyan lehet dekonstruálni egy basic történetben. Ezen a mentáltúrán pedig nem más lesz a kalauzunk, mint a 2016-os év Legtöbb Lerombolt Klisé vándordíjának birtokosa: Deadpool.

Akkor most keressük meg, mit tudunk elpusztítani!

Időrend

Egy alap történetvázlat lineáris időrend szerint rendeződik: ami előbb történik, az előbb van a regényben, mint ami később. De senki nem mondta, hogy ez kötelező! Ha in medias res (magyarul lecsóbacsapós) kezdésed van, akkor az előzményeket visszaemlékezés, beszélgetés, álom vagy hallucináció útján fogod elmesélni, valamilyen szinten már ez is dekonstrukció. De ha megnéztétek az eheti kötelező filmet, ott nem ez történik; egész egyszerűen közbeszól pirosruhás narrátorunk, hogy vajon hogy jutottam ide, és ugrunk pár évvel korábbra. Ha elég magabiztosan, pofátlanul és tudatosan, céllal ugrálsz az időben, például hogy egy csavar nagyobbat üssön, könnyebben érthető vagy komikusabb legyen, akkor egyedibbé tehetsz egy egyszerű történetet is.

A Hős

A tipikus heroikus fickós hősiesen hősies hős SEM feltétlenül unalmas (tiszteletem, Rogers Kapitány), de tudunk ennél érdekesebbet is. Mivel látom, hogy itt Wattpadon sokatoknál vannak gonosz, szarkasztikus, beteg, őrült, depressziós, sötét múltú, gyáva vagy máshogy defektes hősök (magyarul antihősök), ezért ezt nem is szeretném túlragozni, ügyesek vagytok. Csak egy rövid gondolatot hagynék itt: abban a közegben, ahol az antihős a norma, a hősies hősök felsorakoztatása a dekonstrukció.

A Hős útján nincsen fék

Képzeld el a következőt: halad a cselekmény, egyre izgalmasabb, aztán egyszer csak a Hős szívrohamot kap és meghal. Idegesítő? Felháborító? Hallatlan? De valósághű. Most képzeld el ezt: a Hős megmentette a csajt, elvette feleségül, mindenki boldog. A történet azonban folytatódik, látjuk, ahogy lesz két gyerekük, látjuk, ahogy a Hősből papucsférj lesz, inni kezd, veri az asszonyt, majd elválnak. Fájdalmas lenne - de valósághű. Megtehetjük, hogy nem ott vágjuk el a történetünket, ahol a Hős útja séma szerint kéne, hanem hamarabb vagy később; ezzel hozzácsapva azt a tanulságot, hogy a ritkán megörökített valóság nem a hősök útja, és minden heppiendre tizenkét válás és harminc bukás jut. Erre egy kicsit közelebbi példát fogok hozni: az első Wattpados regény, amit olvastam, BlueDeath85 egyik regénye volt, egy ilyen befejezéssel - azok után, hogy addig buta fanfictionök MÉH-telepének képzeltem az oldalt, ez elképesztően kellemes csalódás volt.

Ünnepélyeskedéstelenség

A yaois cikkben írtam, hogy egy jó százötven éves tévhit, hogy az irodalom valami emelkedett, világi hívságoktól mentes, éteri művészet, amit nem szabad elkomolytalankodni. Ez tökéletes marhaság. Ahogy a valóságban is a legindokolatlanabb vagy legmélyebb helyzetben is képesek vagyunk disznó vicceket mesélni, miért ne tehetnék ezt a karaktereink? Te végig tudnál állni röhögés nélkül egy főgonoszi monologizálást? Mert én biztos nem. Deadpool egy titkos Montauk-szigeti szuperkatonagyárban is képes arról beszélni, hogy befingana Miss Amerika takarója alá, és hát nem sokkal érdekesebb kijelentés ez, mint egy halál átlagos "kijutunk innen maradj erős" power-monológ?

(Pirospont, ha érted a Montaukos utalást.)

Negyedik fal

A színházak színpada már az ógörög teátrumok óta négyszög alaprajzú; a négy széléből hármat fal határol, a negyedik mögött ül a közönség. Sokáig nem volt probléma, hogy a színészek kiszólnak a nézőkhöz, sőt, az ógörög színházban külön karakterek voltak, akiknek csak annyi volt a dolguk, hogy kiálltak a színpad szélére, és elmondták, hogy most ez vagy az történt, vagy valaki ezt vagy azt gondolja. Vagy például azt a mondatot, amit mindenki tud idézni Shakespeare-től: "De csitt, mi fény tör át az ablakon, tán napkelte az, vagy Napja, Júlia?" - szerintetek kinek mondja Rómeó? Hát nem a lelkiismeretének, hanem nekünk, a közönségnek. Az 1800-as évek végén terjedt el az a nézet, hogy a színészeknek úgy kell tenniük, mintha a közönség nem lenne ott, csak akkor lesz hiteles az alakításuk, ha a színpad negyedik oldalára is odaképzelnek egy falat. Nos, ennek a "negyedik falnak" az áttöréséről van szó, vagyis amikor a karakter a közönséghez beszél, ezzel felhívva rá a figyelmet, hogy amit látunk, az nem igazi, és hogy ő, mint karakter, tudatában van annak, hogy csak egy karakter egy színdarabban, regényben vagy filmben. Színházban ez nem olyan nagy dolog, hiszen ott van a közönség karnyújtásnyira a színpadtól, de filmen, és különösen könyvben nagyon meghökkentő tud lenni egy ilyen húzás. Deadpool a filmjében is folyamatosan ezt csinálja (és nem csak ő, kedvencem a haverjának az a mondata, hogy "az a pasi téged keres, hátha ő majd lendít a cselekményen"), de szerintem a képregényben érdekesebb:

"Hé! Te ott, aki megveszi ezt a könyvet! Hívnál nekem egy taxit?"

Karakterek

A Hős útja séma mindegyik karakteréről oldalakat lehetne írni (talán egyszer fogok is), itt legyen elég annyi, hogy ne ragaszkodj a megszokotthoz. Ha Deadpool mentora lehet egy vak kokainista, a megmentésre váró szűz lehet egy örömlány, ha a főgonosz lehet egy súrolópor, akkor neked is bármit szabad!

Műfaj

A pasid azt mondja, hogy most elvisz egy filmre, ami pont Valentin-napon jön ki, és arról szól, hogy a főszereplő rákot kap, de mindent megtesz hogy a szerelme ne szenvedjen. Te romantikus filmre számítasz, fölveszel egy csini randiruhát, alá a vörös fehrneműdet, amit csak ilyen alkalomra tartogatsz, a trailerek előtt hozzábújsz az emberedhez - aztán lepereg a Marvel intro, és kapunk egy közelit Deadpool zacsijáról, és két maffiózó kiloccsantott agyáról.

A Deadpool marketingesei nagyon elmésen (a rendes marketing mellett) egy romantikus filmhez illő reklámkampányt is körítettek a film köré, amit a 9gag és a 4chan közmondádosan vicces kedvű népe készséggel terjesztett is az interneten. Te is megteheted, hogy a regényed reklámja, borítója vagy az eleje egy adott műfajt sugall, majd átváltasz egy másikba, vagy akár az eredeti zsánerhez vissza-visszatérve elkalandozol tőle.

Hátránya, hogy a közönség nagy része nem igazán kedveli ezt a fajta átverést (én személy szerint imádom), úgyhogy ha itt Wattpadon készülsz ilyet elkövetni, nem árt jelezni a bevezetőben, hogy bizonyos rugalmassági szint alatt nem ajánlott az olvasása (és írni nekem egy PM-et, mert SZARRÁ FOGOM OLVASNI).

Továbbá

Bármilyen másik, itt fel nem sorolt konvenció is bátran lerombolható - de csak ésszel. A Dekonstrukció nem azt jelenti, hogy ész nélkül írhatsz, amit akarsz (mármint de, írhatsz, amit akarsz, csak nem biztos, hogy bárki olvasásra érdemesnek találja majd), hanem azt, hogy a szabály ismerete mellett, céllal, és ügyesen szegd meg a szabályt! Deadpoolt se szeretné senki, ha csak egy strukturálatlan belezés- és péniszvicchalmaz lett volna, éppen attól lett élvezhető, hogy a fejünkben élő Hős útja séma mellett haladva annak minden pontjába belerúgott és az arcába lógatta a zacsiját.

Chimichanga!

Shakespeare-számláló: 1

Ógörög-számláló: 2

Források:

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/Deconstruction

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/GenreDeconstruction

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/DeconstructedTrope