Van az a nagyon híres könyv (filmadaptációval), amiben a fiatal főszereplő teljesen normális életet él, amíg nem történik vele valami megrázó, ami kizökkenti addigi életéből, és elindul egy hosszú és veszélyes úton, hogy megmentse a világot. Ezen az úton találkozik egy idős mentorral, egy lüke, de jólelkű baráttal és álmai asszonyával. A dolgok nem mennek jól, úgy tűnik, minden veszve van, egyikük majdnem meg is hal, ám ekkor minden jóra fordul! A világ megmentve, hazatérnek és mindenki boldog.

Megvan, melyikre gondolok?

Nem, nem arra. Nem is arra. Mégcsak nem is arra. Arra sem.

A Herkules volt. (Ógörög-számláló +1)

Régebbi mint a kerék

Az a lakonikus (=tömör) cselekményvázlat, amit az előbb leírtam nektek, az összes nagy hőstörténetre ráhúzható a Harry Pottertől a Star Warson át a szuperhősös képregények jelentős részéig. Monomítosznak, Tolkien-ciklusnak vagy A hős útjának nevezik azok, akik szeretnek elnevezgetni irodalmi alakzatokat, és egy bizonyos Joseph Campbell fogalmazta meg a lényegét 1949-ben. Szerinte az emberiség nagy, ősi mítoszai mind ennek a sémának felelnek meg, nem véletlen tehát, hogy az ilyen sablonra épülő történeteket vagyunk képesek legkönnyebben befogadni (Disney-nyelven: ezek hoznak több pénzt). Ezt az alakzatot nem az ógörögökig szokták visszavezetni, hanem még korábbra, egyenesen az egyik legkorábbi, irodalomnak nevezhető dologhoz: a sumér Gilgamesh-eposzhoz. A bekezdés címe nem túlzás, az eposz keletkezése körülbelül egy időpontra tehető a kerék felfedezésével (plusz/mínusz párszáz év), és jó okunk van feltételezni, hogy maga a Hős útja séma ennél is idősebb.

(Semmi pánik, ha nincs meg fejből a Gilgamesh-sztori, a végén linkelek egy remek prezit, ami végigvezet rajta. Aki szeretne rendszeres olvasóm lenni, és kíváncsi, hogy mit mond egy irodalomjunkie a yaoi-irodalomról, különösen figyeljen annál a résznél, amikor Gilgamesh a kalandjairól nem egy feleséget visz haza, hanem egy Enkidu nevű pasast, mert erre még visszatérünk!)

Akkor minden történet egy kaptafára készül?

Igen - és nem. Attól, hogy egy Simsonnak, egy Pancsinak, egy Kawasakinak és egy Harley-Davidsonnak ugyan úgy két kereke van, ugyan úgy motor és ugyan úgy benzinnel megy, még messze nem lesznek egyformák. A Hős útja séma egy olyan erős, és biztosan működő alap, amire az indo-európai kultúrkör (ide értve Észak-Afrikát és az újkori Amerikát) legtöbb története épül; de nem több, mint váz, amire a különböző alkotók jól megkülönböztethető, egyedi történeteket szőnek.

Sokan mondják, és nem tévednek: a görögök már mindent megírtak. De senki nem akadályoz meg abban, hogy egy már kész vázat a saját stílusod szerint díszíts fel, nyesegess meg itt-ott, vagy sződd tovább!

A hős útja dióhéjban

(Azért csak dióhéjban, mert a következő fejezetben minden pontján végigmegyünk egyesével, és megpróbálunk alkotni valamit a séma alapján.)

A Hős útjában mindig két világ különíthető el: a normális világ, és a különleges világ. Muglik és varázslók; a Megye és Mordor; Anglia és Narnia; a Föld és a Pandora; Tatooine és minden más. A Hősünk a normális világban kezd, és átlagosnak mondható, valami mégis épp annyira kiemeli a tömegből, hogy az olvasót érdekelje a sorsa: egy fura sebhely, furcsa barátok, rokoni szálak, túlzott igazságérzet vagy egy személyiségjegy.

A történet maga három fő részből áll, ami ismerős lehet nyelvtanórákról: talán "bevezetés, tárgyalás, befejezés"-nek tanultátok, mi most hívjuk Elindulásnak, Beavatásnak és Megérkezésnek a három szakaszt (de csak nehogy valaki azt higgye, hogy nyelvtant akarok nektek tanítani). A három szakasz pedig a következőképpen néz ki:

Elindulás: A Hőst valami arra kényszeríti, hogy elhagyja a biztonságos, kényelmes, normális világot. Lehet az egy levél a Roxfortból, egy elkóborolt droid, a Fehér Nyúl vagy valami belső késztetés, például hogy cingár testalkata ellenére szeretne belépni a katonaságba; a Hős gyakran lendületből visszautasítja a hívást, ilyenkor kell egy második, nagyobb lökés, például hogy egy Hagrid rátörje az ajtót, vagy hogy egy szakasznyi rohamosztagos megsüsse a családját. 
Beavatás: Ez a leghosszabb rész. A Hős végül beadja a derekát, és belevág a kalandba, és azonnal megkapja az első miniboss-t: egy kocsmai verekedést Mos Eisley-ban, Malfoy-t az Abszol Úton, vagy néhány Nazgult. A Hős ezek után fokozatosan egyre reménytelenebb helyzetbe kerül, azt hiszik, ő nyitotta ki a Titkok Kamráját, Darth Vader megöli a mentorát, Bucky nevű haverja meghal a fronton (vagy nem), vagy nyakig belegabalyodott egy ember-na'vi politikai konfliktusba. A legkilátástalanabb ponton jön el az, amit a történet tetőpontjának, bölcsészül klimaxnak hívunk: a Hős szimbolikusan (vagy nem csak szimbolikusan) meghal, majd újjászületik (mondtam már, hogy az irodalmár szemmel nézve Jézus története is egy Hős útja séma?). Például pár perccel a vég előtt felrobbantja a Halálcsillagot, befogadja az Omatikaya törzs, az élete árán megvajítja az űrhajó térhajtóművét, belevezeti a szuperfegyvert szállító repülőt az Észai-Sark jegébe, vagy az ellensége feldarabolja, de a felesége összeragasztja (ez utóbbi az egyiptomi Ozirisz-mítosz klimaxa. Ne is kérdezzétek, ha van a görögöknél zűrösebb nép, hát ők azok...). A végére a Hős megtanul a különleges világban élni, megtalálta benne a helyét, talán maradni is akar, de valami arra készteti, hogy mégis elinduljon haza.
Megérkezés: A Hős hazatér (ez a haza nem biztos, hogy ugyan az a hely, ahonnan indult), és minden nyugvópontra jut, zsánertől függően vagy visszaáll a világ rendje, az otthon vagy jobb hellyé válik, vagy kilátástalan, de stabil egyensúlyi helyzet áll be. A Hős megkapja a jutalmát, ha happy endről van szó - de ha megfigyeltétek, az előző pontban nem írtam, hogy a Hős győz, mert ez nem követelmény. Bár Odüsszeusz éppen visszakapja a feleségét, a Hős útjára nem feltétlenül ez jellemző, a legénységét és a barátait ő is elvesztette. Gilgamesh sem kapja meg az örök életet, Herkulest megöli Megaira (hiába hazudta azt a Disney, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak), Rogers kapitány egy olyan világban kénytelen tovább élni, ami idegen számára, Frodó pedig egy idegroncs a trilógia végére. De legalább a világ megmenekült (egyelőre...).

És a többiek

Campbell elméletén felbuzdulva sokan sokféleképpen elemezték tovább ezt a sémát. Van például egy úgynevezett "a Hős belső útja", ami a fent elmesélt pontokkal párhuzamosan, a Hős lelkében játszódik le, és a karakterfejlődés stációit veszi sorra (például hogy hogyan lesz egy cinikus veteránból mangamacskahippi). Létezik egy külön női karakterre szabott Hősnő útja, ahol a végső jutalom a femininitás és a maszkulinitás egyensúlyának megtalálása, például amikor Merida megérteti az anyjával, hogy íjászkodni igenis jó dolog. Létezik továbbá a Szuperhős útja, ami kifejezetten egy amerikai képregényvilágra szabott verzió, és a Marvel-kézikönyvben is benne van.

Vannak aztán a sémában felbukkanó tipikus karakterek, akik közül eddig csak a Hőst említettem; ilyenek például a Mentor, a Barát, a Gonosz, a Hírnök, és még jópár. Fontos viszont, hogy ezek NEM KLISÉK, hanem funkciók. Xavier professzor, Ben Kenobi, Dumbledore, Gandalf és Grace az Avatárból nem nagyon hasonlítanak egymásra, a Hős útjában játszott szerepük mégis azonos. (Ezért vagyok biztos például abban, hogy Xavier meg fog halni az új Rozsomák filmben, mert a mentor karaktereknek a kritikus pillanatban meghalás amolyan rossz szokása.)

https://youtu.be/yZxs_jGN7Pg

És miért jó, ha mindezt észben tartjuk? A következő részből kiderül.
(Cliffhanger befejezés minek van?)

Shakespeare-számláló: 0 :(

Ógörög-számláló: 4

Források:

A Gilgamesh-es prezi: https://prezi.com/b-s0mtndigzh/the-heros-journey-the-epic-of-gilgamesh/

https://en.wikipedia.org/wiki/Hero's_journey

https://hu.wikipedia.org/wiki/Kerék

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gilgames-eposz

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/TheHerosJourney

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Literature/TheSevenBasicPlots

http://www.storyboardthat.com/articles/e/heroic-journey

http://www.thewritersjourney.com/hero's_journey.htm