Sehun POV

A múltkori csók incidens után Jongin nem jött dolgozni. Enyhén aggódtam, mikor reggel Minseok bejött az irodámba és közölte velem, hogy az említett omega reggel ötkor felhívta, mi szerint elég rendesen lebetegedett és képtelen így bejönni dolgozni. Nagyon reméltem, hogy nem valami komoly és főként abban reménykedtem, hogy nem miattam van valami. Konkrétan hozzápaszíroztam akkor a kemény falaphoz szegényt, holott olyan kis törékeny omega. Viszont akármennyire próbáltam, nem tudtam visszatartani az indulataimat. Amint a közelébe kerültem, éreztem, hogy egyre jobban ködösödik el az elmém és már kényszeredetten lépkedtem hozzá egyre közelebb. Nem akartam neki sem ártani, sem megijeszteni egyszerűen csak... valamiféle ösztönből jött a dolog. Jongin körül már az első találkozásunk óta furcsán érzem magam, de eddig nem volt ilyen aggasztó a dolog. Már arra a szintre jutottam, hogy csak rá tudok gondolni és más nem is járt a fejemben, csak ő. De hogy pontosan miért, arról fogalmam sincs. Gondoltam rá, hogy valami szakértővel el kéne beszélgetnem, de ki értene meg egy identitás zavaros alfát, aki hirtelen elkezdett kényszert érezni arra, hogy folyton egy bizonyos omega körül legyen. Persze, simán örülhettem is volna ennek, de az én esetemben ez feledtébb különös volt. Természetesen én határozottan bevallom, hogy Jongin igen különleges omega, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlen ennyire vonzania kéne. Minden esetre, Jongin teljesen összezavarja a fejem és az érzékeim. A mai napon többször is kényszert éreztem arra, hogy meglátogassam az íróasztalát, ami körül más sem lengett, csak az ő mézes illata.

-Haver! Te komolyan összeszűrted a levet Jonginnal? - Rontott be hirtelen az irodámba Chanyeol, viszont ami meglepő, egyáltalán nem tűnt dühösnek a témával kapcsolatban, holott huzamosabb ideig próbálta befűzni az ominózus omegát.

-Ki mondta ezt neked? - Érdeklődőn kérdeztem vissza, kissé még a szemöldökeimet is felhúzva.

-Hát a pletykás, Baekhyun. Ki más? Ahj... az a gyerek olyan, mint egy rágó.

-Nem teljesen olyan. - Vigyorodtam el szórakozottan, ahogy a fejét fogó Chanyeolra néztem. Baekhyun már az első naptól különös figyelmet szentelt Chanyeolnak és bár lüke barátom folyamatosan ignorálta szegény béta próbálkozásait, Baekhyun továbbra is kitartóan járt az alfa nyomában. - Miért nem adsz egy esélyt neki? Tudom, hogy béta, de...

-Ő egy béta, Sehun! Nem lehetek együtt egy bétával...

-Miért nem? Nincs vele semmi gond, ráadásul amúgy is úgy néz ki, mint egy omega.

-De... egyáltalán nem ugyanaz. Oké... Baekhyun már dühítően aranyos, viszont nincs meg benne az a szelídség, mint egy omegában és! Egyáltalán nincs olyan édes illata, mint egy omegának. - Frusztráltan sóhajtott egyet, párszor megdörzsölve orrnyergét, hogy aztán hirtelen ismét rámkapja tekintetét. - Ne tereld a témát!

-Nem terelem.

-Sehun! Tudnom kell, hogy mi van, érted? Hogy tudjak segíteni. Baekhyun már az esküvőt szervezi és hiába mondom neki, hogy előbb rendesen össze kéne hozni téged és Jongint, nem hallgat rám. Számára ti már az abszolút álompár vagytok. Szóval... Mi van pontosan? Mi a helyzet?

-Ahj... Nem tudom. - Fáradtan könyököltem az előttem lévő asztalra és helyeztem arcom két tenyerem közé. - Olyan fura most minden... soha nem érdekelt egy omega sem, Jongin pedig valamilyen szinten az első nap óra megőrít. Már kontrolállni sem tudom magam a közelében.

-Ezt hívják szerelemnek barátom. - Chanyeol melegen elmosolyodott. Ilyen pillanatokban látszott meg leginkább a már évek óta tartó barátságunk. Néha összezörrenünk, de elvégre, mégis csak legjobb barátok vagyunk; vannak idők, mikor elfér egy-két vita.

-De ez... ez nagyon más Channie. Én... egyszerűen képtelen vagyok a közelében kontrolálni a belső farkasom. Jongin közelében olyan, mint egy kisgyerek és... érted. - Chanyeol erre értetlenül ráncolta szemöldökét. Pár csendes percre elmerengett magában, hogy aztán érdeklődőn kapja fel a fejét.

-Mióta is tart ez nálad?

-A legelső találkozásunk óta. De ez a vészes állapot csak pár hete. - Chanyeol hirtelen felugrott és olyan lelkesen nézett rám, mint egy kiskutya. Szemei örömtelien csillogtak, olyan volt, akár egy kölyök.

-Sehun... ti Jonginnal társak vagytok!

-Mi? Társ? De... nem is jelöltem még meg.... - Néztem értetlenül idiótán vigyorgó legjobb barátomra.

-Pedig de, azok vagytok.

-Ezt most nem igazán értem. - Ráztam meg a fejem nemlegesen, mire Chanyeol csak egy nagyot sóhajtva húzta mellém székét és foglalt helyet azon.

-Akkor azt hiszem, felvilágosító órát kell, hogy tartsak. - Sóhajtott egyet drámaian. Összeillenének Baekhyunnal. - Amilyen idióta vagy, simán el tudom képzelni, hogy soha nem hallottál erről, szóval... - Nézett mélyen a szemeimbe. - Ez ugyan nagyon ritka dolog, de létezik és vannak olyan szerencsések ebben a világban, hogy meg is történik velük. Alapjáraton mindenkinek van egy tökéletes társa. Akit egymásnak teremtettek. Ilyen vagy te és Jongin, nagy bizonnyal. Te már érzed a testeden a jeleket erre és nagy bizonnyal Jongin is. Ha szabad kérdeznem... - Köszörülte meg a torkát sejtelmesen, míg én minden szavát ittam, amit csak kimondott. - Mi történt tegnap, abban az ominózus takarító szertárba? Bármi komolyabb testikontaktus létrejött közöttetek?

-Öhm... hát... - Vakartam zavartan a fejem, ahogy eszembe jutottak a pár nappal ezelőtt történtek. Hogy történt-e valami? Ohh... Az nem is kifejezés. Már csak Jongin közelsége révett képes voltam bemerevedni. - Hát... volt...

-Mi volt?

-Csókolóztunk. Igen... hevesen... - Chanyeol erre elmosolyodott és ragyogó szemekkel nézett rám.

-Gratulálok Oh Sehun, minden bizonnyal meg van a társad. Meg kéne látogatnod őt.

-Mi?! Nem! - Néztem rá teljesen kiakadva.

-Miért nem? Jongin nagy bizonnyal azért betegedett le az eset után, mert... tudod... - Nézett el tőlem kissé zavartan, egyenesen az iroda nagy ablaka irányába.

-Mit tudok?

-Hát... tudod...

-Chanyeol...

-Tudod... olyan napok vannak nála... miattad... - Kissé megszeppenten néztem Chanyeolra. Miattam Jonginnak... nem, nem, nem. Biztos nem... - Tudod... heat...

-Tudom miről beszélsz! - Szakítottam félbe idegesen. - Így meg végképp nem mehetek el hozzá. Tudod, hogy a legtöbb omega számára ez érzékeny téma. Nem fogok egy ilyen helyzetben becsöngetni hozzá, ráadásul alfaként. Nem akarom kihasználni, ha esetleg gyenge állapotában van.

-Istenem! Sehun! Csak menj! - Rántott fel az íróasztalomtól barátom és ellenkezést nem tűrve rángatott ki az irodámból, majd konkrétan húzott végig az egész épületen. Közben lényegében az összes munkálatottam furcsa pillantásokkal bombázott minket, de őszintén? Ez tudott érdekelni, most a legkevésbbé. A hatalmas irodaház főbejáratához érve, Chanyeol konkrétan kilökött a nagy ajtón az utácra, gyorsan bezárva utána az ajtót, ezzel lényegében kizárva a saját cégem épületéből.

-Chanyeol! Ez kurvára nem vicces!

-Nem is szándékoztam viccelni.

-Chanyeol! Engedj vissza!

-Nem. Most szépen mész és meglátogatod Jongint.

-De én...

-Senki nem fog rád megharagudni, ha esetleg megdugod! Csak menj már!

-De Jongin...

-Menj! - Feszülten sóhajtottam egyet, ahogy már kezdtem rájönni, Chanyeol estig is képes lenne veszekedni velem, nekem pedig erre rohadtul nem volt időm, ezért beletörődve sorsomba kaptam elő kocsikulcsom zsebemből - szerencsére nálam volt - és sétáltam ideges léptekkel a járgányomhoz. Néha hátrapillantottam és ahányszor láttam Chanyeol idiótán vigyorgó fejét, mindig lett volna kedvem nem kicsit felképelni. Egyáltalán, hogy gondolja azt, hogy egy heat-ben lévő omegát meg kell látogassak? Ez amúgy sem volt túl illedelmes dolog, hát akkor a mai világba.

Feszültem doboltam a kormányon, ahogy egyre közelebb kerültem az ismerős negyedhez, főleg akkor, amikor a még ismerősebb tömböt fedeztem fel magam előtt. Nagyot nyelve szálltam ki az autóból és mentem a kóddal ellátott kapuhoz. Útközben Jongdae leírta nekem Jongin kapukódját - ezek komolyan összedolgoznak - , szóval nem volt gondom a bejutással. Ahogy mentem fel a hosszú lépcsősoron, egyre nehezebbnek éreztem a lélegzetem. Szerencsémre viszont, eddig még semmiféle heat-ben lévő omegának az illatát nem éreztem. Még akkor sem, mikor elértem a megfelelő számú ajtóhoz. Nagy levegővételeket véve kopogtam be a most kifejezetten súlyosnak tűnő ajtón.

-Megyek! - A zárt falap mögül egy kissé rekedt, gyenge hang hallatszódott ki, majd hallottam, ahogy a lakás tulajdonosa lassan az bejárati ajtóhoz csoszog. Nem sokkal a csoszogás elhalása után kinyílt a sötét barna falap, mi mögül Jongin - kissé fáradt és rózsás - arca bukkant fel. Ahogy realizálta jelenlétem, fáradtan csillogó szemei elkerekedtek.

-Sehun... te...?

-Azt hiszem beszélnünk kéne... - Köszörültem meg a torkom zavartan, ahogy már kezdtem érezni Jongin folytogatóan édes illatát. - Bemehetek?

-Én... hát tudod... olyan állapotban vagyok most és...

-Megígérem, hogy egy újjal sem nyúlok hozzád. - Erre - bár bizalmatlanul - de kitárta előttem a lakás bejárati ajtaját. Ott benn csak még inkább terjengett az édes, méz illat, mire kissé meglazítottam nyakkendőmet. Ahogy Jongin lassan elsétált mellettem, éreztem a testéből áradó forró hőt, ami őszintén csábított, de az omega érdekében igyekeztem magam megfékezni.

-Miről akarsz beszélni? - Fordult felém érdeklődőn, fejével a kanapéra biccentve, amin már ő maga is helyet foglalt. Nem kicsit feszenge foglaltam helyet mellette. A testéből áradó finom illat és hő görcsöt okozott a gyomromban és akármennyire próbáltam visszafogni, éreztem, ahogy kisebbik énem éledezik a nadrágomban. - Sehun...

-Társak vagyunk! - Kiáltottam fel feszülten, ijedten nézve Jongin felé, hátha sikerült a kicsattanásommal megijeszteni, viszont legnagyobb meglepetésemre... csak egy gyenge mosolyt véltem felfedezni ajkainak sarkában.

-Tudom... - Válaszolta higgadtan. Ebben a pillanatban én éreztem magam kínosnak Jonginnal szemben, és nekem lett volna kedvem elmenekülni. Viszont nem tettem ezt.

-És... zavar?

-Miért zavarna? - Húzta fel provokatívan szemöldökeit. - Őszintén Sehun... az első napokban nem tudtam mit kezdeni magammal, mikor rájöttem erre. Tudod... a heat... túl korán érkezett és pont azután, hogy volt az a kis... csókunk. Az első napon rájöttem erre és... nem tudom egyszerűen eldönteni, hogy örülök e neki vagy sem... Te? - Nézett rám érdeklődőn. - Nem nézel ki valami jól...

-Én... tudod... én sem tudom ezt hova tenni, de azt hiszem, hogy... végül is örülök neki. És... bocsi csak az illatod...

-Tudom, tudom... - Nevetett fel finoman. - Hosszas gondolkozás után arra jutottam, hogy én is örülök neki. - Mosolyodott el olyan finoman, hogy abba a szívem sajdult bele. Soha nem voltam még omega közelében ilyen szituációban, de... ohh... legszívesebben letepertem volna. Viszont ahogy végigfutott ez a gondolatmenet a fejemen, hirtelen felpattantam a kanapéról.

-Ezt majd később megbeszéjük, de most jobb lenne ha mennék, mielőtt még történik valami. - Takartam el egyik kezemmel - most már kifejezetten látható - merevedésem. - Szia... - Már indultam is volna az ajtó felé, ha Jongin nem állít meg.

-Várj! Sehun! Én... - Meglepetten néztem a zavartan ácsorgó Jonginra, kinek lábai úgy remegtek, mint a kocsonya. Zavarában néha beleharapott, most csak még inkább vörös ajkába. - Nem... maradnál?

-De... Jongin...

-Én... szeretném... - Válaszolta halkuló hangon, ahogy tekintete egyre áthatóbb lett. Kicsit közelebb léptem hozzá, épp annyira, hogy vállaira tudjam helyezni kezeim.

-Jongin... most nagyon nem vagy a helyzet magaslatán és úgy gondolom...

-De! - Kiáltott fel határozottan. - A heat-et mindig is jól tudtam kezelni, higgy nekem. Tudom, hogy mit akarok. Kérlek Sehun... már így is van vagy negyven fok a test... - Nem hagytam befejezni, ugyanis olyan vadul estem puha párnácskáinak, hogy eleinte még csak felfogni sem volt ideje, mi történik. Életem első omegája? Az, is reményeim szerint az utolsó is...

Ismét bocsi a késésért, rettenetesen feledékeny vagyok. :,))