Jongin POV

-Olyan... nyálasan romantikus srác. - Meredt maga elé Jongdae, egy újabb nagy adagot markolva az ölében lévő nagy tál pattogatott kukoricából. - Ez nem rossz, csak... Blehhh... Érted...

-Akkor most rossz vagy jó volt a randi Minseokkal? - Egy gyengéd mosolyt húztam ajkaimra, lejjebb véve a tévé hangerejét. Egyre nyitottabb vagyok Daeval szemben. Már nem szoktam dadogni és képes vagyok néha még elmosolyodni is a közelében. Őszintén megleptem magamat, mivel általában hosszú idő, míg valaki ennyire közel kerül hozzám. De mondjuk... Jongdaenek is kellett egy hónap.

-Nem azt mondom, hogy rossz volt...

-Jongdae! - Állítottam meg finoman, egyik karjára simítva. - Nyugodtan elmondhatod, akármi van. - Jongdae erre örömtelien elmosolyodott, eskü, még a szemei is ragyogni kezdtek. Egy feszült sóhajt kiengedett ajkai közül, majd teljes testével felém fordult.

-Oké... nagyon jó volt, konkrétan kaptam egy száz szál rózsás csokrot tőle, olyan volt, mint egy mesebeli románc, de tényleg. Egy kibaszott drága étteremben ettünk, ahol még a víznek is volt egy ára, utána elmentünk színházba, és ohhh... olyan gyönyörű volt, megnéztük a Rómeó és Júliát, akármennyire klisés. És aztán, képzeld, aztán sétálgattunk a Hold által megvilágított, csendes parkban, ahova Minseok már előre előkészített egy pikniket és jesszuskám... Virág szőnyeg vezetett oda és olyan csodás volt és... Úristen Jongin! - Egyik kezemet ajkaim elé helyezve kuncogtam a totál lelkes Jongdaen, aki alig bírta abba hagyni a mesélést. Tudtam én, hogy Minseok tökéletes és Jongdae meg is érdemli.

-Röviden fülig szerelmes vagy belé... - Jelentettem ki még mindig kissé nevetve.

-Bocsánat, de igen, kurvára! Ahj... annyira irigyellek Jongin.

-Mi? Miért? - Eme kijelentésére elhallgattam és várakozva figyeltem rá. Jongdae ajkaira a már megszokott cica mosoly húzódott, olyan gyengéden nézve rám, amit csak Sehun tud mostanában lekörözni.

-Tudod Jongin... ez még csak az első randim Minseokkal, de... akarok gyereket. Mindig is akartam és... engem mindig is inkább az alfák vonzottak, azokon belül is inkább a pasik. Szeretem én a nőket is, de... nem tudom magam melléjük képzelni. Mindig is akartam egy gyereket, de... így hogyan? Olyan jó lenne omegának lenni, és gyermeket szülni a társamnak, csak... érted? - Erre csak bólintottam egy aprót. - Te... akarsz gyereket Jongin? - Eme kérdésére nagyot sajdult a szívem. Hogy akarok e még gyereket azok után, amik történtek velem?

-Nem. - De a legfontosabb... hogy akarok e egyáltalán társat? - Nem. - Jongdae megdöbbenten nézett rám. Pár pillanatra mintha transzba esett volna. - Jongdae...?

-Azta, én... hűű... Miért nem, ha szabad kérdeznem?

-Ezt... inkább hagyjuk. - Egy kissé elfordultam Jongdaetől és az egyik párnát megfogva, szorosan a fájdalmasan sajgó mellkasomhoz szorítottam azt. Légzésem kissé nehéz lett és már éreztem, csípik a szemeim az útjukra készülő könnyek. Egy aprót szippantottam, majd nagy levegőket kezdtem venni, hátha sikerül kicsit megnyugodnom, viszont ez nagyon nehezen ment. Nem voltam én sírós, és nem is Jongdae bántott meg, egyszerűen csak... rossz számomra ez a téma.

-Nini... hééé... nyugi. - Jongdae közelebb jött hozzám és szorosan átölelve a mellkasához húzta a fejem. Lassan cirógatni kezdte buksimat, mire éreztem, egy kissé megnyugszom és a könnyeim sem szaporodnak olyan vészesen. - Sshh... semmi baj. - Egy gyengéd puszit hintett fejem búbjára, továbbra is cirógatva néha a fejem, néha a hátam. - Sajnálom, nem akartam.

-Nem a te hibád.

(...)

Az első napom a legfelső szinten. Őszintén? Nagyon zavartnak éreztem a helyzetet, főleg, hogy sajnos Jongdae is bár magasabb szinte került, de nem ugyanoda, ahova én is, így egyedül voltam. Egyetlen, ami szerencsének számított a helyzetben, hogy itt legalább nem voltak annyian, mint a lentibb szinteken. A kiadónak aligha volt max húsz sikeres írója, ezért nem kellett olyan sok ismeretlen között lennem. Örültem volna, ha Jongdae is mellettem lenne most, de sajnos ő maga is elmondta, soha nem fog az írók közé kerülni, hiszen neki nem ez volt a célja, az álma. Meg állítása szerint nem is volt jó az ilyenekben. Jongdae tökéletes, biztosan menne neki ez is, de nem erőltethetem olyanra, amit nem akar.

-Szia Jongin. - Egy aprót megugrottam, elejtve a kezemben lévő dobozt, amiben a cuccaim voltak. Csak néhány cikk, semmi fontos. - Jaj, sajnálom. Nem akartalak megijeszteni. - Konkrétan koppant egy nagyot az állam a padlón, mikor Sehunt véltem felfedezni magam előtt. Na, akkor meg még inkább meglepődtem, mikor bármi szó nélkül leguggolt és felemelte a padlóról az eddig általam cipelt, kifejezetten nehéz dobozt. - Hol is ülsz? - Engedelmesen mutattam a megfelelő asztal felé. Sehun még mindig magánál tartva a nehéz dobozt, elindult új íróasztalomhoz. Komolyan, egyre furcsább mostanában.

-Sehun, nem kell, hagyja csak. - Indultam meg utána, mikor pillanatnyi döbbenetségemből feleszméltem. Gyorsan Sehun elé kerültem és készültem kivenni a kezeiben tartott dobozt, ő viszont csak jobban rászorított arra és még talán egy kicsit meg is morgott.

-Nagyon nehéz. Nem hagyhatom, hogy cipeld. Főleg, hogy miattam ejtetted el.

-De... Sehun... ennek... ez teljesen felesleges. Nyugodtan adja csak ide. - Nyúltam volna ismét az ominózus tárgyért, Sehun viszont egy egyszerű mozdulattal kikerült és ismét úton volt az asztalom felé.

-Jah... - Fordult felém kicsit, mikor a helyemre értünk és letette végre azt a nyomorult karton szart. - Kérlek, ne magázz. Nem vagyok sokkal idősebb nálad.

-De... Ez így... nem furcsa? Mármint, a többiek...

-Az írókkal csak tegeződni szoktam. Nincs ebben semmi.

-Sehun! Mit gondolsz, mikorra kéne késznek lennie az új könyvnek? - Szakított félbe minket az egyik író, névszerint - ha jól tudom - Baekhyun. Nem voltak rossz könyvei, sőt, kifejezetten jó író volt, csak hát... horrorokat írt, én pedig nem voltam kibékülve ezzel a műfajjal. Ettől függetlenül el kellett, hogy ismerjem Baekhyun munkásságát, hiszen gyönyörű, művészi leírásai voltak, amiket sokszor öröm volt olvasni.

-Te csak ne tegeződj velem! - Szól vissza eréjesen, mire Baekhyun sunyin elmosolyodott.

-És akkor az új fiúnak miért engedted meg? - Sehun erre látszólag köpni nyelni nem tudott. Kínosan elmosolyodva fordult felém, míg az én lábaim a földbe gyökerezdtek, így mozdulni sem tudtam. Kezdeni nem tudtam semmit a szituációval.

-Később még találkozunk Jongin. - Még csak egy apró kérdést sem tudtam feltenni, Sehun egyből elmenekült. Döbbenten néztem vissza az elégedetten vigyorgó Baekhyunra, aki nem sokára felvette velem a szemkontaktust és olyan perverz mosolyt vágott be, hogy már én is terveztem a helyszínről elszaladni, úgy mint Sehun. Viszont mikor indultam volna el sebesen, Baekhyun nemes egyszerűséggel a galléromnnál fogva visszarántott.

-Byun Baekhyun, ha esetleg nem tudnád. - Egy hülye vigyorral a fején nyújtotta felém nőies, vékony kezét. - Te meg Kim Jongin, ha jól tudom, ugye?

-I..ii..igen... - Továbbra is sokkos állapotban néztem a sikeres horror íróra, Baekhyunra. - Ho...ho...honnan tudod a nevem?

-Jongdae régi egyetemi haverom. Sokat mesél rólad mostanában.

-Te... Jongdae barátja vagy?

-Aham. Mondjuk... nem is olyan meglepő szerintem. Mindketten ugyanolyan pörgősek vagyunk. - Elgondolkozva nézett maga elé pár percig, majd ismét visszatért ajkaira az a már ijesztően széles vigyor. Lelkesen, tág szemekkel nézett rám, vállaimra helyezve kezeit. - Nagyon tetszel Sehunnak.

-Mi van?!

-Jaj, nyugi. Nem vetted észre, hogyan néz rád? Ahj... majdnem elolvadtam itt helyben, olyan romcsi volt. Na de... Drága omega, kérlek, érd el, hogy ez a lüke, identitás zavarral küzdő alfa, végre találjon magának egy megfelelő társat, vagyis téged. Eddig érted?

-Mi? Milyen identitás zavar? Milyen lökött alfa? - Zavartan néztem Baekhyunra. Sokkal, de sokkal pörgősebb volt, mint Dae. Jongdaet már végre megszoktam, de még így is néha túl gyors volt számomra a tempója, na Baekhyun... nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a barátja akarok lenni; félreértés ne essék.

-Jaj, hát tudod. Sehun eddig csak a férfi alfákhoz vonzódott, de...

-MI?!

-Shh... ne kibálj. - Fogta be egyik kezével ajkaim. Nem értem... de most komolyan... Mit hadovál ez itt össze? - Jongin, pofon egyszerű a feladat. Csak csábítsd magadhoz Sehunt, szerelem, juhú! Aztán szeretkeztek, megcsomóz és megjelöl téged és lesznek kölykök és ohh... Sehun és a te gyerekeid biztosan szépek lesznek! Néha meglátogathaom őket? - Eme infók hallatán teljesen lefagytam. Mi baja van mostanában mindenkinek? Baekhyun úgy vizslatott engem percekig csendben, mint egy őrült. Aztán a vonásai fokozatosan lágyulni kezdtek, majd nem sokára már kicsit aggódóba fordultak. - Jongin... minden rendben? Túl sok volt ez így?

-Hát... az nem kifejezés. - Meredten bámultam magam elé egy ideig, Baekhyun pedig enyhén aggódó mimikával vizslatott.

-Sajnálom. - Egy pillanatra elcsendesedett, majd - mintha épp az imént semmi sem történt volna - új témával hozakodott elő. - Ohh! Megosztanád velem az ihlet forrásod? Annyira csodálatos vagy! Az a rövid kis szösszenet, amit olvastam tőled, őszintén megsiratott. Pedig biztra' állítom, egyáltalán nem vagyok érzékeny típus. Jobban bírom a hevesebb dolgokat, de a tied... annyira, annyira megható volt. Szóval... Honnan veszed az ihleted? - Komolyan... hogy tud úgy kinézni, mint egy pörgős kiskutya? Na meg, hogy képes ilyen gyorsan beszélni?

-Mi? Mi..mi...milyen szö...szösszenetemet olvastad?

-Amit még anno az önéletrajzod mellett adtál le. Mindenki, aki támogatott író akar lenni itt, az ad le ilyet, tudod.

-De... Hogy? Miért olvasdtad? Ki..ki...kitől kaptad meg?

-Sehun az összes írónak megmutatta a cégnél. Sőt, többet is elolvastunk. Sehun kíváncsi volt a véleményünkre, hogy ki a megfelelő arra, aki fentibb szintekre kerülhet. Te voltál a legjobb. - Döbbenten néztem Baekhyunra. Az enyém a legjobb? De hisz... azok csak irományok, apró vázlatok, amiket unalmamban írtam. Semmi egyedi nincs bennük. Ismét Baekhyun felé néztem, kinek ezúttal egy szelíd, kedves mosoly húzódott ajkaira, úgy nézve rám. - Igaza volt Jongdaenak... tényleg nagyon alulértékeled magad.

 -Én nem...

-De. Viszont... visszatérve az előző témára... Kérlek, bolondítsd magadba Sehunt! Nagyon adnám! Egy ilyen kis csinos omega jól passzolna mellé. - Meglepődve néztem Baekhyunra, míg ő közelebb lépett hozzám és két keze közé fogva fejemet, ide-oda forgatni kezdte azt. - Rajtad komolyan nincs hiba?

-De... a...bő...bőröm...

-Nincs semmi baja bőrödnek! Csinos vagy. - Határozottan jelentette ki állítását. - Már csak Sehun hiányzik és minden tökéletes.

-De én... nem szeretem Sehunt.

-Mi?!

-Nem... szeretem... Sehunt. - Az előttem álló béta tekintete erre fagyos lett és vállaimra fogva, kissé lábujjhegyre állva olyan közel hajolt hozzám, hogy csupán pár centi fért el közöttünk.

-Ohh... dehogynem drágám. - Nem mertem ellenkezni... - De hát jó, értem én. Mindent Byun Baekhyunnak, a szerelem angyalának kell megoldani. - Elhajolt tőlem és drámaian a homlokára helyezte kecses kezét. - No problem darling, Baekhyun megoldja. - Mi baja van mindenkinek?

Sorry guys, nagyon elfoglalt voltam az utóbbi hetekben, ezért nem publikáltam eddig az új részt. Már csak kb. két hét és vége a sulinak. Mindenkinek sok szerencsét, aki javít vagy most írja az év uccsó dolgozatait! Fighting! <3