Ebben a részben lesz egy "pár" káromkodás!

Hanna szemszöge
Amikor reggel felkeltem, Kornél már nem volt ott. Megnéztem a telefonomon az időt, 5:42-t mutatott. Vajon hol lehet? Kikeltem az ágyból, gyorsan összefogtam a hajam, valamint átöltöztem, aztán elindultam megkeresni őt. A többiek még alszanak, szóval oda nem mehetek, és valószínűleg Kornél se ment. 3 hely jutott eszembe. A medence, a kerítés és az ebédlő. A medencénél nem volt, azt láttam. Megnéztem a kerítésnél, ott sem volt, így aztán az ebédlőt vettem célul. Amikor a lépcsőre léotem fel, jött ki az ajtón Csenge.
- Szia, hát te? - érdeklődött.
- Szia, nem láttad Kornélt?
- Nem, miért?
- Amikor felkeltem nem volt a házban, a medencénél és a kerítésnél sincsen, és mint most kiderült az ebédlőben sincs.
- Nem tudom, messze nem mehetett. Hívtad már?
- A házban van a telója.
- Ja. Nem tudom, menjünk vissza szerintem a házba. Lehet csak elkerültétek egymást.
- Lehet. - mondtam, majd visszasétáltunk a házba, ahol még mindig nem volt ott Kornél.

Kornél szemszöge
Úgy gondoltam, meglepem Hannát, és készítek neki valamit. Na jó, ez így nem igazán menne, mert nem én vagyok a konyhatündér, de a többiekkel biztosan sikerülne. Ebből kifolyólag szóltam is Csengének, Bernadettnek és Lórinak, hogy segítsenek. Reggel, na jó, hajnalban 3:30-kor keltem volna, ha alszom. Nem mertem megkockáztatni az ébresztőórát, mert arra Hanna biztosan felkelt volna. Attól is féltem, hogy az ajtó záródására felébred, de szerencsére nem. Az ebédlőbe vettem az irányt azonnal, ahol a többiek már vártak. Azonnal elkezdtük a torta elkészítését. Nem is mi lettünk volna, ha nem bakizunk bele... Mármint nem az elkészítésében, az tökéletesen ment, csakhogy majdnem lebuktunk, ugyanis időközben Hanna felkelt. Szerencsére Csenge ezt időben észrevette és ki is ment, hogy megállítsa Hannát, mi pedig folytattuk a torta díszítését. A szív alak egyik oldala fekete, a másik piros lett, érthető módon. Valami díszítővel írtam rá, hogy "I love you".
...
A faházba belépve Hanna Csengével beszélgetett, majd amikor meglátott, odasietett hozzám.
- Szeretlek! - mondtam neki, átadva a(z egyébként kicsit bénácska) tortát.
- Én is szeretlek! Köszönöm! De ezt hogy miért mikor?
- Csak mert szeretlek. És ma reggel az ebédlőbe.
- Akkor ezért voltál te ilyen furcsa! - fordult Csenge felé, ő azonban nem volt ott, ahogy senki más sem, csak mi ketten. Legalábbis így látszott, én azonban tudtam a valóságot.

- Hanna. Amikor megêrkeztem az IOV-ba, szinte rögtön téged pillantottalak meg. Ahogy ott ültél és néztél. Na, én akkor estem beléd. Ez az érzés egyre inkább csak erősödött és még most is erősödik. 2 dolgot szeretnék. Azt, hogy ez az érzés soha ne gyengüljön, és hogy ne legyél a barátnőm. Nem szeretném hogy csak a barátnőm legyél. Azt szeretném, hogy a feleségem legyél. Újvári Hanna, hozzám jönnél feleségül?
- Igen! - ölelt át engem Hanna sírva. És ekkor azt éreztem, hogy az eddig szabályosan erősödő érzelmem Hanna felé az egekbe ugrik, a szabályt megszegve. És én ezt persze nem bántam egy pillanatig sem.
Abban a pillanatban, hogy ezt Hanna kimondta, taps és ujjongás hallatszott. A többiek voltak azok, akik eddig a faház mellett vártak.

...

- Mi a f.szt csináltok? Más még aludna! - érkezett meg az ünneprontó.
- Más meg ezt pont lesz.rja. - szóltam vissza.
- Igen? Azért mert te vagy az a hú de híres kajakos, azt hiszed bármit megtehetsz? Mert amúgy nem!
- Ok. - mondtam, majd szinte ugyanebben a pillanatban meglendült a kezem, és bevertem egyet Máténak. (Ha már Levi megkért rá, miért ne.) Persze ő sem akarta hagyni magát, de nem megy neki ez a verekedés. Ha most tizenéves lennék, akkor azt mondanám, nyertem, de nem vagyok az, szóval nem mondhatom. Lényeg, hogy megmutattam neki, kivel menősködjön. Vagy inkább kivel ne.

- Hallod, hívjuk már fel az öcséd, számoljunk be neki. - ajánlotta Zoli.
- Jó ötlet. - mondtam, és már fogtam is meg a telefonom, hogy hívjam Levit, aki másodperceken belül felvette.
- Mondjad, mi van? - kérdezte fáradtan.
- Lerendeztem azt a sz.rházit. - mondtam.
- Komoly? Bíztam benned! Ugye van felvétel?!
- Van! Az egész megvan. - felelt Lóri.
- Úgy lerendezte, hogy az a mocsok próbálkozni se tudott. - tartott szolid élménybeszámolót Bernadett.
- Mellesleg van itt két ember, akik már az esküvőt szervezik. - szólt Csenge.
- Megoldottad? - tette fel a kérdését felém Levi.
- Meg.
- Zsír. Akkor funfact, hogy az egészet én találtam ki.
- Nem az egészet, van, amiről nem tudsz.
- Akarom tudni miről nem?
- De még mennyire! Hajnalban már tortát sütöttem!
- F.sza! Legalább elrontottad?
- Volt segítségem, nem.
- Ábel hogy van? - szólt közbe Hanna.
- Jól, még alszik. És közlöm veled Kornél, nem kelt fel éjjel egyszer sem.
- Ezt nem hiszem el! Mindig felkel.
- Hát most nem.
...
A nap további részét kihasználtuk, hogy a többiekkel legyünk. Beszélgettünk, üvegeztünk, ilyenek. Azonban mint mindennek, egyszer ennek is vége. Délután 4:30 körül elindultunk haza. Haza már szabályosan, csak öten utaztunk, Lóri ugyanis Budapestre ment haza.

Teljes nyugalomban utaztunk, Hanna el is aludt útközben, hátul pedig zenét hallgattak, amikor hirtelen egy hatalmasat kellett fékeznem.
- Menj az .nyádba te k.csög! - kiálltottam azonnal. - Kib.szottul nekem volt zöld, annak meg piros. - magyaráztam el a többieknek, mi is történt.
- Mi a sz.rt csinálsz ember? - jött oda az ember, aki miatt majdnem meglett életem első autós balesete.
- Te mit csinálsz? - szálltam ki az autóból.
...
Igyekeztem rövidre zárni a vitát, amiben egyébként a többi ember is segített akik még úton voltak, hiszen ők is látták a lámpát.
Ezután fél óraval megérkeztünk Szegedre, ahol sorban kitettük a többieket, majd Ábelért indultunk.
A majdnem baleset miatt kicsit elhúzódott az idő, és már nyolc óra elmúlt, amikor megérkeztünk, de tudtuk, hogy Ábel ébren van, Levi üzent, amíg mi úton voltunk.
- Hahóó! - szóltam, amikor Levivel és Hannával beléptem az ajtón.
- Apaaaaaa! - szaladt felém Ábel.
- Szia, mi újság?
- Szia anyaa! - kérte, hogy adjam át neki.

Közel fél óra múlva indultunk haza, mondanom se kell, hogy már totál fáradt voltam.
A napom néhány szóban: Torta, lánykérés, verekedés (inkább csak valami hasonló), (majdnem) baleset, vita, happy end. Igazából nem volt rossz nap! Na de mostmár aludni kéne, mert holnap már reggel lesz edzés.

Kicsit rövidebb rész, igyekeztem lényegre törő lenni.