- Hanna! - néztem fel telefonomból.
- Mondd! - érkezett a válasz a konyhából. Éppen az ebédet készítette.
- Te is kaptál e-mailt?
- Ezt hogy érted?
- Az IOV-től. Illetve a volt igazgatótoktól, de ő az IOV-től kapta.
- Nem értelek. Miről van szó?
- Elvileg lesz egy IOV találkozó. Azok lesznek ott, akik a versenyen is voltak. Egy kétnapos programról van szó. Aki akar, megy.
- Nem tudom, nem néztem. - válaszolt, miközben érdeklődve jött ki a konyhából. - Ide adod a telóm? - kérdezte kezét törölve.
- Persze. - adtam oda neki.

- Igen, kaptam. És tényleg lesz. Június 5.-6. Tök jó. Vajon Ábelt is vihetjük?
- Biztosan. De szeretnél menni? Mert...
- Igen, persze. Ez egy jó kis esemény lesz.
- Nem tudom... Lehet ott lesz olyan ember is, akivel nem jövünk ki jól. - utaltam Mátéra.
- Nem érdekel. Ignoráljuk őt. És aztán lehet, nem is jön.
- Biztosan megy. Már csak azért is.

Ebben a pillanatban elkezdett csörögni a telefonom, Zoli volt az, felvettem.
- Cs. - köszöntöttem őt hosszan.
- Láttad az emailt?
- Persze.
- Mondd, hogy jöttök.
- Még nem tudjuk.
- Ne már. Csak akkor lehet menni, ha mindenki megy. Az egész csapat.
- Konolyan?
- Aha.
- Na ez újdonság. Még nem döntöttük el Hannával, ráadásul ha Hanna nem jön én sem megyek.
- Oké, akkor beszélj vele úgy, hogy gyertek.
- Mindenféleképpen.
- Oké, na én megyek. Csá.
- Csá. - tettem le.

- Az egész csapatnak mennie kell. - mondtam az újdonságot.
- Látom. Itt írja. - tehát miközben én beszélgettem, ő átnézte a leírást.

Miután ebédeltünk, valamikor egy óra után elindultunk Szegedre, anyuékhoz, ugyanis Ábel náluk volt tegnap óta. Nem titok, imád ott lenni.

Még beszélgettünk, illetve előkerültek a kiskori képeim is, és akkor jöttem rá úgy igazán, hogy mennyire hasonlítunk. Ha Ábel idősebb lenne, simán mondtam volna, hogy az ő, és nem én.

Este elmentem edzésre, és kiderült hogy pont akkor lenne egy verseny, amikor az IOV találkozó.

- Miért mondtad hogy meggondolod a versenyt? - kérdezte Levi, miközben hazafelé sétáltunk.
- Egyelőre úgy tűnik, lesz akkorra programom. Igaz, még nem biztos. Tudod, volt az IOV.
- Persze hogy tudom, ki ne tudná?
- Na, és most lesz egy ilyen találkozó. Azok, akikkel voltunk ott lesznek. Illetve egy része.
- Ezt miért nem mondtad?
- Nem jött fel témának. De most tessék, mondom.
- Ez tök jó, szerintem menj.
- Ez nem ilyen egyszerű. Csak akkor lehet menni, ha az egész csapat akar menni. Nálunk ez két csapatot jelent, mert ha Hanna nem megy, én sem. És fordítva.
- Biztosan menni fognak.
- Hát egyelőre úgy néz ki.
- Akkor rád nem számíthatunk a versenyen. - állapította meg Levi. És valóban így volt. Igaz, Hanna még nem beszélt a többiekkel, de biztosan fognak jönni.

Hamarosan visszaértünk, majd még egy kicsit maradtunk, mert Ábel úgy akarta. Végül hárman indultunk haza, egy órával később, mint terveztük.

A nappaliban ültünk, amikor mindkettőnknek jelzett a telefonja hogy felvettek minket egy csoportba Messengeren. Nyolcan voltunk benne, a (volt) piros és a fekete csapat. Miután felvettek, szinte rögtön érkezett is a videohívás, amit csak egyikünk vett fel, hiszen egy helyen vagyunk. Hasonlóan tett Lóri és Csenge is.

Lóri: Sziasztok, zavarunk?
Kornél: Nem, ha zavarnátok fel se vettük volna.
Lóri: Igaz.
Zoli: Hogy vagytok?
Bence : Jól, köszi.
Hanna: Mi is jól.
Csenge: Mi is. Igazából azért hívtunk titeket, hogy megbeszéljük mi legyen.
Zsombi: Ja, most az emailre gondolsz!
Csenge: Pontosan. Reméljük mindenki szeretne jönni.
Bernadett: Én mindenféleképpen.
Bence: Én is.
Zsombi: Persze, ki nem hagynám.
Zoli: Ha lesz pingpong asztal *nevet* egyébként igen, megyek. Ha ti is.
Kornél: Az igazság az, hogy mi nem tudjuk.
Bernadett: Hogy érted?
Hanna: Ábel miatt.
Bernadett: Csak két nap. Simán meg tudjátok oldani. Lehet még meg is engedik hogy hozzátok őt.
Zsombi: Nem tudják hozni. Le volt írva hogy nem lehet.
Bernadett: De meg tudjátok oldani, nem?
Kornél: Nem biztos. A nyár az főszezon. Az igazság az, hogy nekem is versenyem lenne. Anyu és apu már biztosan mennek valami versenyre, és Levi is, igaz ő még nem biztos. Budapestre nem megyünk akkor, tehát Hanna családja ki van zárva.
Csenge: Levivel biztos nem tudod megbeszélni?
Kornél: Nem tudom, megpróbálhatom.
Csenge: Oké, akkor beveszem őt a csoportba. Beszéljétek meg most.
Kornél: Öhm, oké.
Csenge: Na, bevettem. Mostmár csak addig hívom őt, amíg fel nem veszi.
Levi: Mi van?
Zsombi: Te aztán tudsz köszönni. *viccből*
Levi: Fél tizenegy van. Engem ilyenkor nem szoktak zavarni.
Lóri: Most muszáj, Kornél beszélni akar veled.
Levi: Na, mi van?
Kornél: Az igazság az, hogy nem én találtam ki.
Csenge: Jó, akkor mondom én. Mondd le a versenyt, ami június ötödikén meg hatodikán van, mert Ábelre kell vigyáznod. Kösz.
Levi: Ez nekem sok. Mi van? Miért kéne Ábelre vigyáznom, vagy mi?
Kornél: Amit hazafelé mondtam.
Levi: Ja, oké. De most én mennék. Fontos dolgom van.
Kornél: Gondolom milyen fontos.
Levi: Csősztök.
Bernadett: Ez jól ment.
Zoli: Azért ezt holnap is beszéld meg vele.
Kornél: Nem kell, tudja miről volt szó, csak tettette hogy nem érti.
Hanna: De azért győzödj majd meg róla.
Zsombi: Amúgy... Ha mindenki ott lesz vagis nem mindenki, de értitek... akkor lehet hogy Máté is ott lesz.
Csenge: Lehet, viszont ahhoz az egész csapatának benne kell, hogy legyen.
Zsombi: Igaz, de akkor is.
Lóri: Ez most nem verseny, nem tudnak minket hátráltatni.
Bernadett: Csak ne tegye tönkre az egészet.
Zoli: Még egy csomó idő van addig. Lehet még kapunk valami tájékoztatást is, hogy kik lesznek ott.
Bence: Kizárt. Megint titokzatosak, a helyszínt sem árulták el.
Csenge: Szerintem ott lesz, mint ahol mi voltunk.
Bence: Az jó lenne.
Zoli: Ja, jó lenne! Ott biztosan van pingpong asztal. Hanna, megint pingpongozunk majd?
Hanna: Lehet, még nem tudom.
Zoli: Oké, akkor majd meglátjuk.
Lóri: Akkor megyünk mindannyian, ugye?
Hanna: Majd meglátjuk holnap mit mond Lev.
Kornél: Tehát valószínűleg megerősíti, amit mondott.
Zoli: Persze, én megyek!
Bernadett: Ki nem hagynám. Még mindig szeretnék menni. Tök jó lesz.
Zsombi: Mindenféleképpen.
Bence: Persze, hogy megyek.
Csenge: Oké, akkor igazából ennyi. Hanna, Kornél, holnap írjatok. Úgy, hogy úgy jó legyen.
Kornél: Oké.
Csenge: Hát akkor sziasztok, jó éjszakát!
Bence: Nektek is.
Hanna: Nektek is, sziasztok.

- Hát akkor mennünk kell. - mondtam Hannának.
- Mennünk bizony, szóval meg kell hogy oldjuk ezt a két napot.
- Levi szívesen fog rá vigyázni. Ott lesz a barátnője is, jól ellesznek.
- Nem tudom, nincs nekik még így is elég gondjuk?
- Szerintem még örülni is fognak, hogy ott lesz Ábel.
- Ha nem, akkor legfeljebb Adriékat tudjuk megkérni.
- De valószínűleg nem kell.
- Valószínűleg nem.

MÁSNAP
- Jnyó jeggeeelt! - jött be szobánkba Ábel kiabálva.
- Jó reggelt! - suttogtam neki.
- Nyem tugyok ajudniii!
- Gyere, hagyjuk anyut aludni, oké?
- Jó.
- Mit szeretnél csinálni?
- Nem tudoom.
- Csináljunk anyának reggelit?
- Igeeen!

Lementünk a konyhába, és Ábel segítségével elkészült a reggeli.
- Vegyél ki két tojást. De csak egyesével! - mondtam.
- Ez az?
- Igen.
- Tessék. - tette bele a kezembe, majd a másodikkal is így tett.
- Ügyi vagy. Most idehozod a vajat?
- Ez az?
- Igen.
- Anyaa! - futott oda Hannához.
- Jó reggelt szépségem!
- Neked aludni kell! - mondta Ábel.
- Kísérd be anyát a szobába, oké?
- Jó. Gyere anya. - fogta a kezét.

Ábel visszajött, és hamarosan elkészült a reggeli. Rántotta és egy szendvics.
- Be tudod vinni? - fogtam ekkor még én a tálcát.
- Be! - vette át.
Hanna telefonozott, amikor beértünk, de el is tette.
- Jó reggelt anya! Reggeli.
- Te csináltad?
- Igeen!
- Nagyon ügyes vagy, köszönöm!

Délelőtt felhívtam Levit, és mint ahogy gondoltam, megerősítette hogy vigyáz(nak) Ábelre. A verseny egyébként csak egy körzeti verseny lett volna, bár azt nem tudom, hogy az miért tart ilyen sok ideig. Ha csak egy nap lenne, akkor maximum az egyik napra nem mennénk, de mindkét napon tart a verseny.
"Na, megyünk mi is" - írtam a csoportba, amire azonnal érkeztek a reakciók, természetesen mindenki örült. Igazából ha nem mennénk, ők se mennének. Már csak az a kérdés, hogs kik mennek még, rajtunk kívül.
Őszintén szólva remélem, hogy a sárgák nem.
Elővettem a telefonomat, megnyitottam a Messengert és írtam néhány embernek, hogy ők jönnek-e.
Nap végére derült ki. 5 csapat biztosan ott lesz. Mi, pirosak és feketék, a sötétzöldek, az aranyok, és a...............

sárgák... Ezt Karesz mondta, megkérdezte az egyiküktől.

"Na, jönnek Kareszék meg az aranyok is" - írtam a frissen szerzett infót.
"Zsír"
"Király"
"Cool" - érkeztek a reakciók.
"És a sárgák..." - egészítettem ki.
"Ne már"
"Mondd h csak szivatsz"
"Ez most komoly?" - érkeztek az egyáltalán nem pozitív üzenetek is.