Be voltam zárva. Előttem, mögöttem és oldalirányból is üveg szorított. Az üvegen túl Luke állt velem szemben, egy szál olvadó gyertyát tartva sebes kezében. A szemembe nézett, de én elfordítottam tekintetem. Szemem sarkából láttam, hogy beszél hozzám, de a fülem zúgott. Megelégeltem ezt, ezért az üveget ütöttem teljes erőből. Megrepedt, majd eltört. A kis résen keresztül kimásztam és a szőkével találtam szembe magam. Körülölelte vékony derekamat és magához vont. Haragudtam rá, de visszaöleltem, lehet ez az utolsó alkalom. Nem értettem azt, hogy hogyan lát engem, azt se, hogy hogyan érinthet. Hirtelen elfelejtettem a lányt aki azon az éjszakán engem pótolt. Csak álltunk ott, a törött tükör előtt egymást ölelve. Könnyeim utat törtek maguknak. Elengedett és mélyen a szemembe nézett.

- Ne haragudj rám. Nincs mentség arra amit csináltam és megérdemelném ha most itt hagynál. Csak tudd, hogy nagyon megbántam és sajnálom. - láttam, hogy ő is könnyeivel küszködik. Magához húzott és lágyan megcsókolt. Aztán halványodott az érzés, ahogyan a testem is. Egy ponton már nem éreztem semmit és eltűntem. Örökre.

Infobox

Sziasztok! Hivatalosan is befejeződött az Invisible c. wattpad könyvem! Köszönöm szépen a vote-okat és a kommenteket és remélem tetszett nektek! Ha van időtök nézzetek bele a másik könyvembe, aminek Felkelés a címe. 

Wyninn