A kelő nap sugaraira ébredtem, amik az ablakon át szűrődtek be a szobába, megvilágítva a helyiséget. Luke már nem volt itt. Mikor nagyjából magamhoz tértem a letargiából, felvettem a földre dobott pulcsimat, és kiléptem az ajtón. Gyorsan végigfutottam a padlószőnyeges folyosón, majd mikor az ajtóhoz értem, eszembe jutott, hogy nem hoztam kártyát. Bekopogtam. Mikor nem érkezett válasz megismételtem. Valószinűleg nincsenek a szobában. Megnéztem a telefonomon az időt, reggel hét volt. Szerintem lent vannak az étkezőben. Mivel nem tudtam átöltözni, ezért egy fekete cicanadrágban és egy XL-es kinyújtott rockbandás pulcsiban lementem lifttel a földszintre. Balra volt az említett terem. Az ajtó előtt egy vékony, őszülő férfi állt.

- Jó regget! Elkérhetném a kártyáját? - kérdezte udvariasan.

- Nincs nálam. - válaszoltam egy kis idegességgel.

- Akkor sajnos nem engedhetem be. - mondta határozottan. Az üvegajtón keresztül megpillantottam Ebonyt. Mikor meglátott, felült és idesétált.

- Velem van. - szólt oda a férfinak majd együtt bementünk.

- Köszi Bony. - hátratűrtem hosszú, vörös hajamat és odasétáltam a svédasztalhoz. Felpakoltam néhány zsemlét, sajtot, vajat és pár szelet felvágottat a tányéromra. Elvettem még egy pohár narancslevet és leültem a többiekhez. Reggeli közben elterveztük a napi programot; elmegyünk a tengerhez strandolni, búvárkodni és utána ebédelünk egy étteremben. Miután mindenki végzett, felmentünk a szobánkba. Én elmentem fürödni, mert este kimaradt. Kint tűzött a nap, hatamas hőség volt. Felvettem egy rövidnadrágot és egy egyszerű fekete pólót. Alatta egy fehér bikinit viseltem. Összepakoltam egy sporttáskába néhány strandhoz szükséges dolgot. Amikor mindenki összepakolt lementünk és elsétáltunk egy autókölcsönzőhöz, ami pár utcára volt csak a szállodától. Megkaptuk a kocsikulcsot egy hétszemélyes autóhoz, beraktuk a táskákat a hátsó ülésre. Mikor már a tengerparton voltunk, néhányan felismertek minket, és fotót, és aláírást kértek. Az egyik lányt Donatellának hívták, beszélgettem vele, és kiderült hogy itt lakik nem messze Izolától. Karen is csatlakozott a beszélgetéshez. Később elmentünk a sziklákhoz búvárkodni. Néhány érdekes vízi állattal is találkoztunk, különleges színű és mintájú halakkal, tengeri sünökkel, és még két medúzát is láttunk. Délután kettő körül elmentünk négyen egy parthoz közeli bárba. A szabadidőnk többi részében megnéztük Szlovénia néhány híres nevezetességét.

Az óra este hatot ütött, mi pedig ott álltunk a hotel előtt bőröndökkel a kezünkben. Luke segített berakni a csomagokat a buszba.
- Akkor Bécsben találkozunk. - nyomott egy puszit az orromra. Lábujjhegyre álltam, magamhoz húztam és megcsókoltam. Hideg kezével átfogta derekam, amitől libabőrös lettem. Szám hosszasan pihent az övén, mintha most tehetném meg utoljára. Elhúzódtam és felszálltam a buszra. A tágas társalgóban helyet kapott még egy babzsákfotel is, a kanapé mellett jobbra. Lehuppantam rá és a telefonomat babráltam. Lassacskán a többiek is beszálltak, és elindultunk a több óráig tartó, hosszú úton. Ahogy átléptük a határt, hatalmas jégeső zúdult ránk. Köd volt és sötét, alig lehetett ellátni az úton valameddig. Ahhoz képest, hogy óriási vihar volt, elég sokan útnak indultak. Leginkább kamionok lámpái szakították meg a vaksötétséget. Mögöttünk a többi busz jött. Egyszer csak hatalmas fékcsikorgás törte meg a jég kopogását. Felálltam, hogy megnézzem mi az, majd alig egy másodperc múlva hatalmas ütést éreztem a koponyámon. Számból ömlött a vér, hamarosan eszméletem vesztettem...