,,I'd spend ten thousand hours and ten thousand more
Oh, if that's what it takes to learn that sweet heart of yours.''

LINA

– Héj, Buborék Hercegnő.. – hallottam meg Jungkook hangját, ahogyan suttogva szólítgat becenevemen. Ezzel egyidejűleg éreztem meg hatalmas tenyerét hajkoronámon, melyen gyengéden végig simít, míg másik kezével derekamat öleli. Valósággal úgyéreztem, mintha ólomsúlyok nehezednének szemhéjamra, hiszen igen nehézkesen tudtam csak kinyitni a szememet. Fogalmam sem volt, mikor aludhattam el így, ám joggal kijelenthetem, hogy Jungkookon a legkényelmesebb aludni. – Ha nem kelsz fel, lelöklek a kanapéról.

– Mhm..– csupán ennyit tudtam kipréselni magamból, hiszen még fél lábbal az álomvilágban voltam. – Csak még öt percet kérek.

– Aigo, te nőszemély. Hihetetlen vagy! – sóhajtott egyet Jungkook, majd feljebb húzva engem a mellkasán dőlt el velem a kanapén, így már tényleg teljes egészében rajta tespedtem. Éreztem, amint megigazítja rajtunk a takarót és biztonságot nyújtó karjait visszafonja körém, úgy ölelve magához.

– Köszönöm. – motyogtam álmosan Jungkook mellkasába, eleresztve egy apró mosolyt. Halkan felkuncogott, és ismét hajammal kezdett játszadozni, miközben elkezdett dúdolászni, majd halkan énekelni is.

– If it's ten thousand hours or the rest of my life....I'm gonna love you..– a dalszöveg, melyet Jungkook énekelt nagyon szép volt, és noha azt gondoltam először, hogy nekem énekli, gyorsan el is vetettem ezt a gondolatot. Hiszen ő már szerelmes. Csak nem belém.

– Nem is tudtam Kook, hogy tudsz énekelni. – jegyeztem meg halkan, miközben szemeimet behunyva tartottam. Jungkook elkuncogta magát, majd derekamon kezdett apró köröket rajzolni.

– Erős túlzás ugyan, hogy tudok énekelni, de köszönöm. Legtöbbször a nyolc hónapos unokahúgomnak szoktam altató dalokat énekelni. – Jungkook miközben mesélt, fantáziám egyből életre kelt és tudatomat a babázós Jungkook képei töltötték ki. Elképzeltem, amint a pici unokahúgával a kezében ringatózik a babaágy mellett, altató dalt énekelve neki, azon az angyali hangján.

– Imádom a gyerekeket. De szerintem ha én énekelnék az unokahúgodnak, szegény sírva fakadna.

– Szerintem még én is.

– Yah! Te seggfej! – csaptam izomból mellkason Jungkookot, aki hangos nevetésben tört ki. – Ne röhögjél, komolyan mondtam!

– Na persze, én meg szűz vagyok. – forgatta meg a szemeit, ám az a szívdöglesztő mosoly ott terült az arcán közben. Iszonyatosan szerencsésnek éreztem magam, amiért ilyen legjobb barátom lehet, mint ő. Egésznap el tudtam volna feküdni rajta a kanapén, sorozatokat nézve, vagy szimplán csak beszélgetve.

•••

JUNGKOOK

Másnap reggel enyhén nyúzott arccal és hasogató fejfájással ébredtem a hotelszobában, a hangulatomra pedig egy lapáttal Jimin is rátett, aki mellettem ült az ágyon, ezzel rám a szívbajt hozva.

– Mi az? – kérdeztem nyűgösen, kócos tincseim közé túrva. Nagyjából a hajam egy madárfészekkel volt egyenlő kinézetét illetően. Másra sem vágytam csak egy kiadós zuhanyra, illetve egy nagy bögre kávéra. Lináéktól majdnem éjfélkor értem vissza a szállásra, hiszen nagyon sokat beszélgettünk még, a hotelban pedig egyből bedőltem az ágyamba.

– Taehyung beszélni akar veled. – húzta el a száját törpe barátom, mire homlokráncolva meredtem először rá, majd nem sokkal utána a másik ágyon ülő Taehyungra.

– Miről lenne szó?

— Ma reggel beszéltem anyuval. Megszületett az unokahúgom és az ő üdvözlésére fognak tartani egy bulit, amire anya megkért, hogy menjek el. – kezdett bele, miközben a szoba minden egyes részébe nézett, csak éppenséggel rám nem. – Szóóval a lényeg az, hogy a ma délután induló géppel kéne haza utaznunk.

– Meg a nagy faszt! Biztos nem! – keltem ki magamból azonnal, a paplant csapkodva akárcsak egy hisztis hercegnő. – Még másfél hete sem vagyunk itt!

– De Kook, ez Taehyungnak is és a családjának is fontos. – kezdett bele finoman Jimin, megpróbálva lenyugtatni. Élesen szívta be a levegőt, ajkait beharapva, miközben vérben forgó szemeimbe nézett. – Amúgy is már megvettük online a jegyeket.

– Hihetetlenek vagytok. Komolyan. – hitetlenkedtem, miközben idegesen markoltam tincseimet. Annyira mérges voltam, holott erről nem is Taehyung tehetett. Egyszerűen túl jól éreztem magam Magyarországon, Lina társaságában és ezért ért hidegzuhanyként a felismerés, hogy már aznap utazhattam is haza. Egyedül meg nyilván nem maradhattam volna, hiszen annyi pénz pluszban nem volt nálam és Jiminék sem hagytak volna magamra. – Írok Linának, hogy legalább elköszönni eltudjak tőle. – morogtam csalódottan orrom alatt és a telefonomért nyúlva kezdtem is a lánynak pötyögni az üzenetet.

Arcomon egy csalódott mosollyal keltem ki az ágyból, és minden szó nélkül a fürdőbe vonultam, hogy az indulás előtt rendbe szedjem magam. Alaposan megmostam mindenem, hajammal együtt, majd egy törölközőt csavarva a derekam köré léptem ki a pára rengetegből. Bőröndömhöz lépve kivettem belőle egy szürke melegítő nadrágot és az ahhoz tartozó pulcsit, hiszen kint eléggé borús idő volt. Pluszban tudtam, hogy hosszú lesz a repülő út, így semmiféleképpen sem akartam kényelmetlen ruhában utazni.

A készülődés közben mintha az idő gyorsvonattal haladt volna előre, hiszen éppenhogy végeztem a cuccaim összepakolásával, már lent találtam magam a fiúkkal a recepción. Jimin éppen a kijelentkezést intézte, míg Taehyung az anyukájával beszélt telefonon. Én eközben álltam a bőröndöm mellett, és bámultam ki a fejemből, akárcsak egy hal. A hotel előtt várva hívtunk egy taxit, és míg meg nem érkeztünk, végig Linával beszéltem, aki minket beelőzve már ott várt a bejáratnál.

– Kooko! – ugrott a nyakamba, amint elértem. Elengedtem a bőröndöm és szorosan fontam körbe dereka körül a kezeim. Pont úgy, mint amikor először találkoztunk.

– Sajnálom, hogy ilyen hamar haza kell mennünk. – dünnyögtem nyakába. Lina érezhetően elmosolyodott, majd kérte, hogy tegyem le. Könnyektől csillogó szemeibe néztem, ám ő kitartóan mosolygott továbbra is. Látszott rajta, mennyire rosszul érzi magát pont úgy, ahogyan én is.

– Legközelebb te jössz hozzánk. – mosolygott rá kedvesen Jimin, majd egy szoros ölelésbe vonta Linát.

– Mikor is pontosan? – vonta össze a szemöldökét.

— Októberben. – válaszolta Taehyung.

– Az már nincs is olyan messze. – mosolyogtam rá, puha hajkoronájára simítva. Csak akkor tűnt fel, hogy az a pulcsi van rajta, amit ott felejtettem előző este náluk. Ha lehet, még jobban elmosolyodtam, miközben szívem dübörögni kezdett mellkasomban. Kint eközben hatalmasat dörgött és villámlott, az eső pedig úgy szakadt, mintha dézsából öntenék.

– Tisztelt Utasaink. Az E3310-es Szöulba tartó járatára megkezdhetik a beszállást. Kérjük készítsék elő jegyüket és útlevelüket. – amint meghallottuk a hangos bemondóból elhangzó felszólítást, egyszerre néztünk össze Linával. Ajkaimat harapdálva néztem kívánatos szájára és akkor mintha az agyamat ellepte volna a köd. Megmarkolva Lina derekát rántottam magamhoz közelebb, majd két kezem közé fogva arcát tapadtam hevesen ajkaira. Nem így akartam vele az első csókunkat, ám akkor abban a pillanatban a szívem azt diktálta.

Attól a csóktól a fellegekben jártam.