🤍

– Jé, szia Linus. Hát te? Hogyhogy nem alszol? – nézett rám kerek szemekkel Jungkook, amikor meglátta kissé kócos és álmos ábrázatomat maga előtt. A pingvin mintával díszített túlméretezett pizsamámban csoszogtam ki a nappaliba remélve, hogy Jungkookot is ott találom.

– Aludtam egy keveset, de valamiért mégsem érzem magamat annyira fáradtnak. – vontam meg a vállamat egy mosoly kíséretében. Jungkook biccentett egyet, majd egy mosoly kíséretében paskolta meg maga mellett a kanapét ezzel jelezve, hogy szeretné ha mellé ülnék. Mindenféle hezitálás nélkül vágódtam le mellé a bútor darabra, ám előtte akaratlanul is végig mértem őt. Hosszú hajának egy része hátul volt egy laza kontyban felkötve, míg pizsama gyanánt egy egyszerű fekete pólót és egy szürke melegítőnadrágot viselt. A tetoválásokkal díszített karja márcsak hab volt a tortán. – És te miért nem alszol? – kiváncsiskodtam, miközben kényelembe helyeztem magam Jungkook mellett.

– Holnapra kell megcsinálnom egy saját tervezésű egyszerű de stílusos tetoválás mintát, de nem tudom hogyan kezdjek neki. – sóhajtotta, miközben egy rövid pillanat erejéig hátradöntötte a fejét a kanapé fejtámlájára.

– Ha gondolod, nagyon szívesen segítek. – ajánlottam fel, miközben félrebiccentve a fejemet mosolyogtam rá. Jungkook hirtelen rám nézett, miközben szemöldöke a plafont súrolta meglepettségében. – Azért nem rajzolok olyan szörnyen.

– Hát oké. – sóhajtotta, majd felállt a kanapéról és az emelet irányába indult. Rövid idő múlva egy nagy adag papírral és különféle tollakkal a kezében huppant le mellém a kanapéra, a cuccokat pedig az előttünk lévő asztalra rakta.

– Azta kurva. – csúszott ki a számon döbbentségemben egy őszinte káromkodás, amint a papírok között észrevettem jónéhány Jungkook által tervezett tetoválást. Óvatosan a kezembe vettem párat és kidülledt szemekkel vizslattam a szebbnél szebb rajzokat. – Jungkook ezek... ezek valami gyönyörűek!! – fordultam felé lelkesen, ám arra nem számítottam, hogy az arcomtól pár centiméter távolságra lesz, így majdnem sikeresen telibe fejeltem szerencsétlen srácot.

– Örülök, hogy tetszenek. – húzódott egy büszke mosoly arcára. – Neked van ötleted, hogyan is kezdjünk neki?

– Hát..– pillantottam félre zavaromban, ugyanis Jungkook folyamatosan rajtam tartotta sötétbarna szemeit, miközben egyik karjával mögöttem támasztotta meg magát a kanapé fejtámláján. – őszintén szólva nincsen. Én nem vagyok ilyen tehetséges, mint te.

– Ne legyél bolond, igenis jól rajzolsz! – forgatta meg a szemeit, majd hirtelen nyomott a kezembe egy üres papírt és egy tollat. – Kimegyek a konyhába és hozok magunknak inni. Te addig nyugodtan kezdd el. De aztán csak bátran, hiszen minden ötletedre kiváncsi vagyok. – magyarázta, mondandója végén kacsintva egyet. Köpni-nyelni nem tudtam, szimplán csak lefagyva ültem jó ideig a kanapén, míg ezidő alatt Jungkook a konyhába ment.

– Oké Linus, nem lesz semmi baj. – mondtam, miközben egy jó adag levegőt fújtam ki és az asztalról arrébb pakolva a rajzokat láttam is neki a tervezésnek. Fejben egy szép rózsát képzeltem magam elé, ám amint neki láttam egy fekete toll segítségével a papírra lerajzolni apránként, úgy kezdett egyre rosszabb lenni. Egyik vonal sem volt kompatibilis a másikkal, hiába próbáltam szépíteni a stráfokon. Kínomban egy meggyötört sóhajtás kíséretében túrtam világos tincseim közé.

– Naa, hogy haladsz? – ült vissza mellém Jungkook, miközben két bögre teát rakott le az asztalra. Érkezésére ijedten vettem el a lapot az asztalról és szorítottam mellkaosmhoz.

– Sehogy! – vágtam rá, miközben úgy szorongattam a szerencsétlen papírt a kezemben, mintha az életem múlna rajta. – Elkezdtem, de szörnyű lett így újra kezdem.

– Annyira azért csak nem lett rossz. – rázta meg a fejét Jungkook, majd a kezeimben tartott lapért nyúlt volna, ha nem pattantam volna fel hirtelen a kanapéról és kezdtem volna el szaladni. – Állj meg! – kiabált utánam Kook, és hangjában tisztán hallottam, hogy mosolyog közben.

– Csak akkor, ha piros hó esik! – kiabáltam neki vissza, miközben a konyha irányába rohantam és az ebédlő asztal egyik részénél megálltam. Hallottam Jungkook lépteit magam mögül, de arra nem számítottam, hogy ilyen hamar utol fog érni. Amikor az addigra enyhén gyűrött lapot a mosogató csap alá tartottam, hogy eláztassam a lapot, legjobb barátom könnyűszerrel vette ki a kezemből és diadalmasan a feje fölé tartotta, hogy ne érjem el. – Te seggarc, add vissza!

– Addig nem, míg nem néztem meg. – nyújtotta ki rám a nyelvét, miközben pimaszul elmosolyodott.

– Jó, de akkor Taehyunghoz fogok költözni. – vontam meg a vállam lezserül.

– Ha bezárlak a szobámba, nem tudsz elmenni. – mondta Jungkook, az én hangnememet utánozva, ahogyan én szóltam hozzá az imént. Már éppen készültem volna valami frappánsat visszaszólni neki, amikor is nyitódott a bejárati ajtó és egy ismeretlen nő lépett be rajta.

– Kookie, merre vagy? Megint csináltam sushit, de túl sok lett így gondoltam hozok ne..Oh! – döbbent meg a fekete hajú lány, amint a konyhába ért és észrevett minket. Jungkook letette a rajzomat a konyha pultra, majd egy kedves mosollyal és talán túl sokáig tartó öleléssel fogadta a lányt.

– Szia SeoYoon. Rég láttalak.– üdvözölte Jungkook a csajszit, majd kivette a kezéből a tálcát és leültek az asztalhoz. Abban a pillanatban úgyéreztem magam, mintha onnantól kezdve csak egy szellem lettem volna, hiszen egész jól elkezdtek beszélgetni.

– Igazából csak pár napja. – mosolyodott el SeoYoon, majd tekintetét rám vezette. – Te meg ki vagy? – kérdésén meglepődtem, hiszen éreztem valamiféle utálatot vagy undort a hangnemében, ám ezt figyelmen kívül hagyva egy kedves mosoly kíséretében hajoltam meg előtte.

– A nevem Lina. Jungkook legjobb barátja vagyok és most három hétig Koreában leszek. – mosolyogtam rá, majd Jungkookra pillantottam aki engem nézett vigyorogva. SeoYoon egy ideig köztem és Jungkook között járatta szemeit, majd karbatett kezekkel fordult Jungkook irányába.

– Akkor így mégsem megyünk a megbeszélt randinkra? – biccentette oldalra fejét SeoYoon, ajakit lebiggyesztve. Hirtelen úgyéreztem, mintha egy tőrt döftek volna át a szívemen, és hirtelen egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.

– Az nem randi lesz SeoYoon. Már többször elmondtam. – forgatta meg a szemeit Jungkook. – Egyébként de, megyünk. Viszont akkor Linus is velünk jön. – nézett rám legjobb barátom egy hatalmas mosoly kíséretében, ami az előtte ülő nőszemélynek nemigen tetszett.

– De a fogadásunkban úgy állt, hogyha nyerek én választok. Márpedig nyertem, így én döntöm el. És én kettesben szeretnék veled menni. – nyomta meg SeoYoon a "kettesben" szót, miközben rám nézett. Szemeim hirtelen teltek meg könnyel, amint elképzeltem, miként fog a lány Kookra rámozdulni, így gyorsan kreáltam egy alibit, hogy felmehessek a szobámba kisírni magam.

– S..sajnálom, hogy közbe szólok de én megyek. Nagyon álmos vagyok. – hazudtam, elvékonyodott és remegő hangon.

– Máris? Dehát még meg kell csinálnunk a tetoválásokat. – bigyesztette le az ajkait, ám a mellette ülő lány kihasználva a helyzetet le is csapott a lehetőségre.

– Majd én segítek! Lina, te nyugodtan mehetsz aludni! – vigyorodott el fölényesen a lány, miközben Jungkook karját taperolta, ami az asztalon pihent.

– R..rendben. Sziasztok és jó munkát. – intettem nekik, magamra erőltetve egy mosolyt és villámsebességgel távoztam a helyiségből. Szívem torkomban dobogott, míg könnyeim elkezdtek szépen sorjában végig záporozni arcomon.

Hogyan is reméltem, hogy lehet esélyem nála?