Sziasztok! Nem akarom nagyon lelőni a poént de annyit el kell, hogy mondjak, hogy a mai rész - mint ahogy már a címből is láthatjátok - egy kicsit más lesz mint az eddigiek. A mai alanyunk still0loading0 , ezúton is köszi az interjút, élmény volt!

És figyelmeztetek mindenkit, hogy a vége felé interjúból inkább kicsit átmentünk Shawn Mendes fangörcsbe... Jó olvasást mindenkinek!

Ha nem fizettek volna olyan sokat, akkor lehet, hogy meg sem csinálja az interjút, de minthogy nem kevés pénz üti majd a markát kérdezősködés után, végül úgy dönött belevág.

És az alany már meg is érkezett! Épp jókor, már kezdett kihűlni a kávéja...

- Szia - üdvözölte a fiút, és közben arra gondolt, hogy igen, ez így jó, az üdvözlöm, vagy a jónapot az azért mégiiscsak furcsa lenne, tekintve, hogy nagyjából egyidősek lehetnek.

Miután a fiú is elhelyezkedett a riporterünk elővett egy kisalakú noteszt, majd kicsit feszengve - mégiscsak kezdő volt - feltette az első kérdését.

- Szóval honnan jött, hogy te akkor most írni fogsz? Mi volt a te kezdeted?

-Ha jól emlékszem, akkor olyan 8-9 éves lehettem - felelte tűnődve a fiú - Akkortájt nagyon elkezdtem rajongani a Harry Potterért, ez pedig egészen odáig fajult, hogy eltulajdonítottam apám laptopját - ami most már az enyém, hivatalosan is -, és mindenféle alternatív verziókat írtam meg a széria alapján. Először fanficek formájában, aztán már saját karakterekkel - á, kicsit sem ismerős, gondolta mosolyogva a lány, majd tovább kérdezett.

- Ezeket publikáltad valaha, vagy csak magadnak írtad ōket?

-Publikálni? - nevetett fel hitetlenül a másik. - Dehogy, ezeket sosem mutatnám meg senkinek. Javarészt vállalhatatlanok, és amúgy is elvesztek valahol a Word mélyében.

- Én is valahogy így vagyok a kezdeti SzJG másolat firkálmányaimmal. És mikor találtál rá eme csodás alkalmazásra a wattpadre?

- 2018-ban. Akkor még csak olvastam itt, de mindig is megvolt bennem a vágy, hogy publikáljak is, ami akkor jött össze, mikor gimibe kerültem, ami 2020-at jelent.

- Akkor már vagy négy éve itt vagy... Érzed magadon a fejlõdést? - hátradőlt a kávéző kényelmes foteljában, és kíváncsi tekintetekkel várta a választ.

- Abszolút - felelte bólogatva a fiú. - Azért mikor elkezdtem ide írni, még szinte kisfiú voltam. És nagyon sok minden történt azóta, amik többek között az írásstílusomat és a prioritásaimat is megváltoztatták.

- Ez érthetõ, szerintem mindenki sokat változik, és ez akár egy köny írása/olvasása közben is érződhet. Most pedig térjünk rá a könyveidre - kortyolt bele a kávéjába a lány, közben gyorsan felelevenítve, hogy miket is írt a vele szemben ülő író. - Legfőképpen milyen zsánerben alkotsz, mit szeretsz a legjobban irni?

- Sci-fi-jal kezdtem, aztán áttértem ifjúságira. Most épp csak fanfiction-ök, egy novelláskönyv és két verseskötet van publikálva, de a mostanában tervbe vett új könyvem már egy sokkal komolyabb, sötétebb ifjúsági irodalom vonalat fog vinni, mint az elődjei. Szóval a kérdésedre a válasz határozottan az ifjúsági, és minden alfaja - mondta, közben pedig beleharapott a a csokis kekszbe, amiről csak most vette észre, hogy az italhoz jár.

- De jó, szóval új könyv várható! Mondj még valamit róla! Itt az ingyen reklámod ideje! - mosolygott rá szélesen a lány, s a gondolatai egy pillanatra a saját draftban álldogáló könyvei felé tereelődtek.

- Ingyen reklám! - neveti el magát a fiú. - Ezzel betaláltál, ugyanis határozottan szeretem promózni magam. A könyv "Growing Up A Boy" címen fog futni, és 5 különböző életkorú, különböző családi hátterű fiúról fog szólni, illetve az ő életükről. Természetesen tele lesznek problémákkal. Családi elnyomás, kulturális és társadalmi hovatartozás, mindenféle komoly téma, amiről szerintem nem árt beszélni. És mindezt Amerika 90-es éveiben elmesélve.

- Nem tudom, hogy mondjam, hogy ne legyen erőltetett és fura, de nagyon jól hangzik, szívesen elolvasnám! - közli a lány, miközben magát átkozza, hogy nahát, egy normális mondatot sem tud kinyögni. - Érdekes a téma, jó az író, mi kell még? - teszi fel a költői kérdést, és még egyet kortyol a kávéból. - És mikorra várhatjuk az első részt?

Ó - mondja legyintve a fiú. - Ilyeneket tőlem megkérdezni... Ha azt mondom, hogy jövőhét, akkor abból egy év múlva lesz, szóval... Inkább nem tűzök ki időpontot, amíg egy-két fejezet nincs megírva. Arról meg ne is beszéljünk, hogy befejezetlen könyvek ezrei állnak a munkáim között, amik mindig is előrébb lesznek prioritási szempontból.

Hirtelen a lány csak a számítógépen megnyitott Word - öt látja, és a tömérdek befejezetlen, de elkezdett könyvét, és arra gondol, hogy száz százalékban egyet kell érteni a fiúval.

- Én is pont így vagyok vele, de hát most mit tegyek ha jönnek az új ötletek, nem? - tárja szét a kezét fejcsóválva.

- Így igaz, és azokat mindig szívesebben írná az ember, mert frissebb és jobban érdekli - bólint egyetértve a fiú.

- Mi írók már csak ilyenek vagyunk. Apropó író... el tudod képzelni, hogy valamikor hivatásos író leszel?

A fiú egy pillanatnyi tűnődés után válaszol csak.

- Áh, szép is lenne! Úgy vagyok ezzel, hogy a célom a jogi egyetem. De, ha összejön közben valami más - gondolok itt az írásra, a költészetre, vagy a zenére -, akkor biztosan azzal fogok foglalkozni.

- Úgy irigyellek, hogy vannak terveid! - néz rá sóvárogva a lány. Ha neki lenne ennyi alternatívája a jövőről... - Magabiztosnak látszol!

- Legalább ebben, ha már semmi másban nem vagyok az - mondja a fiú, és a kis riporter nem tudja megállapítani, hogy a hangjában keserűség vagy egyszerű közöny érződik, így rögtön folytatja egy másik kérdéssel.

- És ha olvasásról van szó akkor is az ifjúsági áll hozzád a legközelebb?

- Ifjúsági, az összes létező Star Wars könyv, krimik, historical fiction, és minden hasonló jöhet.

- Jól kijönnél a tesómmal szerintem ő is elolvasta már az összes Star Wars könyvet a világon - nevet fel a lány, és a teljes Jedi - bolond húgára gondol. - Ezek közül van kedvenced?

- Nem igazán - csóválja meg a fejét. - Mindet imádom.

- Kövi kérdés... - a lány újra előveszi a noteszt, és sietve kinézi a soron következő kérdést. - Mi a legnagyobb motivációd mind az írásban és a mindennapokban? - ahogy ezt kimondja, szinte hivatásos újságírónak érzi magát aki egy bestseller - szerzővel beszélget.

- Az emberek, akik inspirálnak és támogatnak. Wattpadrõl keseru_cukorkas és meanwhile_madeline   legjobb barátaim, velük szoktuk kibeszélni az írásainkat. A való életben pedig a legjobb barátaim, na meg persze a barátnőm, aki nélkül a verseim például sosem születtek volna meg.

- A biodban több zenébõl is idézel - mondja felpillantva a noteszből a lány. - Miért döntöttél úgy, hogy egy hoszabb bemutatkozás helyett ezeket írod oda?

- Régen egy összeszedett, hosszú bemutatkozásom volt ott, aztán, hogy egy klasszikust idézzek, szó szót követett... - kezdi tűnődve a fiú - Jó, nem, valójában csak volt egy nagyon rossz napom, kitöröltem az egészet és mikor ÚJRA írtam, nem akartam ugyanazt visszamásolni. És egyébként is, nagyon sokat elárul mindenkiről néhány kedvenc száma. Aki elolvasta azt a néhány idézetet a biomban, az már tulajdonképpen ismer is.

- Egyetértek veled, a kedvenc zenéink nagyon sokat elmondanak rólunk. Még meg kell jegyeznem, hogy Shawn Mendes Understand- je nekem is az egyik kedvenc számom - teszi hozzá, közben magában reménykedve, hogy nem mondott hülyeséget, és az említett szám tényleg ott van a bioban.

- Jó a zenei ízlésed - vigyorodik el a másik. - Nekem tele van Shawn Mendes idézetekkel a falam.

- I won't lie to you I know he's just not right for you - kezdi erre énekelni a lány; a hangja leginkább egy repedt fazékhoz hasonlít, de ez látszólag nem izgatja.

- Treat you better, huh? Akkor már inkább TNHMB! - csóválja meg a fejét a fiú mosolyogva.

- Az, pontosan! Másik kedvencem, ha karaoke van akkor tuti megjelenek azzal a számmal - neveti el magát.

- Határozottan jó karaoke material, ebben megegyezhetünk.

- Igen, szerintem is, bár a hangomon néha lehetne mit csiszolni... És ha választani kellene melyik a kedvenc számod tõle? - kérdezi mire az interjú alanya leesett állal teljesen felháborodva bámul rá.

- Most komolyan? Komolyan? Válasszak a gyönyörű gyerekeim közül? In My Blood? Never Be Alone? Imagination? Wonder? Always Been You? Lights On? Mutual? - hadarja a számok címét. - És most fixen nem soroltam fel az összeset, csak jelzem! - közli, mire is mindketten elnevetik magukat. - ÚRISTEN AZ I DON'T EVEN KNOW YOUR NAME ÉLŐ MASHUP, ATYA ÉG! - teszi még hozzá alán kicsit hangosabban mint kellene, így a kávézóban minden szempár feléjük fordul. - Oké, most már kikapcsolom a fanboy módot.

- Hagyjad csak, én az életem 80% át így valamiért éppen rajongva élem le, szóval... - legyint a lány mosolyogva.

- Csak a 80%át? Én 110et!

- Figyelj, valamikor aludnom is kell, nem vagyok vámpír! - védekezik a lány mosolyogva.

- Hát arra van a 120ból 2 százalék - magyarázza teljesen komolyan a fiú.

- Most, hogy mondod, talán igazad lehet. - bólogat a lány, majd az órájára néz és újra megszólal. - Azt hiszem ennyi lenne ez a rendhagyó interjú, most mennem kell olvasni Kingtõl az Azt! - mosolyogva feláll és a vállára kanyarítja a kabátját.

- Az remek elfoglaltság, hajrá hajrá! - int neki búcsúzóul a fiú. - Köszi szépen az interjút!

- Igazán nincs mit, élmény volt!