sarah_ross_ Harry Potter fanfiction novellája a téli fanfiction kategóriánk első helyét zsebelte be, szinte hibátlan történetet olvashattunk az író tollából. A közösségi oldalain szétnézve észrevettük, hogy több dolog is érdekli őt, az érdeklődési köre meglepően szerteágazó, így a történet mellett többek közt azokról a dolgokról is beszélgettünk vele, amiket szívesen csinál szabadidejében.

A Wattpadon lévő bemutatkozásod alapján elég sok dolgot lehet megtudni rólad, többek közt azt is, hogy rengeteg fandomban vagy otthon, és ugyanilyen szerteágazó a hobbijaid és a téged érdeklő dolgok köre. Mesélsz ezekről kicsit bővebben? Honnan jöttek a bemutatkozásodban felsorolt hobbik, melyek a kedvenc fandomjaid, és hogy kötöttél ki a biológiánál?

Mindig is elég széles volt az érdeklődési köröm, és az általános iskolás, valamint a középiskolás éveimet zeneiskolában töltöttem. Innen a zene, ami úgy érzem, rengeteg pluszt adott az életemhez, személyiségemhez.

Írni ugyancsak gyerekkorom óta írok, emlékszem, nyolcévesen már kreáltunk a barátaimmal kisebb történeteket, amiket papírra is vetettünk. Aztán az évek alatt voltak kisebb-nagyobb, néha többéves kihagyásaim, de valahogy mindig visszataláltam az íráshoz, és mára már el sem tudom képzelni, hogy elszakadjak tőle.

A rajzolás szeretete is korán kezdődött nálam, óvodás korom nagy részében mást sem csináltam, csak rajzoltam. Ebben mostanra még nem tartok olyan szinten, mint szeretném, mert nem foglalkozom vele annyit, mint az írással, de igyekszem fejleszteni magam.

A kedvenc fandomom a Harry Potter, tinédzserkorom nagy szerelme pedig az Így neveld a sárkányodat fandomja volt. Persze a mai napig a kedvenc mesém, de már nem írok fanfictiont a világában.

Talán kicsit kakukktojás vagyok az írók között, amiért biológusnak tanulok, de mindig is szerettem a természetet, az állatokat, és fontosnak tartom a természettudományok alapvető ismeretét, valamint a tudományos gondolkodást. Tudom, érdekes, hogy zeneiskolából biológia szakra csöppentem az egyetemen, közben pedig írok, de szerintem jól megférnek ezek a tevékenységek egymás mellett.

A zenével kapcsolatban nem voltak konkrétabb, nagyratörőbb álmaid, vagy már mindent elértél, amit szerettél volna, és azért kötöttél ki végül a biológia mellett?

Sosem szerettem volna zenei karriert befutni, igazából azért lettem a Kodály Iskolába íratva, mert anno anyukám is oda járt. De nem is az a célja az intézménynek, hogy később mindenki zenész legyen, aki ott tanul, hanem hogy magával a zenei neveléssel adjanak egyfajta lelki táplálékot a gyerekeknek, és ez tényleg egyfajta pluszt adjon az életükbe.

Az énekórák mellett kórusra kötelező volt járni, de szívesen csináltam, sok külföldi versenyre is mentünk. Hangszert nem volt kötelező tanulni, de én a tizenkét iskolaévem alatt csellóztam, és azt is nagyon szerettem. Valamint az utolsó két iskolaévem alatt jártam magánénekre, ami amellett, hogy hasznos volt hangképzés szempontjából, ugyancsak maradandó élmény.

Még a zeneiskolából is kevesen mennek tovább zenei irányba, a legtöbb osztálytársam nekem is másfelé tanult tovább, és az alapokat szerencsére a többi tantárgyból is megadták nekünk, hogy ez lehetséges legyen, nem voltak elhanyagolva a közismereti tárgyak a zene miatt. Úgyhogy mindenki azt választhatja, ami az érdeklődésének a legmegfelelőbb.

Ahogy kicsit szétnéztünk az Instagramodon, találtunk egy videót, ahol saját kezűleg készítettél varázspálcákat a karaktereidnek. Szoktál egyéb kézműves dolgokat is csinálni, vagy ez egy kivételes alkalom volt?

Gyerekként nagyon szerettem kézműveskedni, ma már ritkábban teszem. A nagymamám bőrműves, valamint gyöngyfűzéssel is foglalkozott, és hosszú évekig árulta a termékeit vásárokban. Kicsiként ez nagyon tetszett, és tanított is néhány gyöngyfűzési technikát nekünk a testvéreimmel.

Időnként kikapcsolódásként jólesik kézműveskedni most is, de nem túl gyakran ülök neki. A pálcákat abból az alkalomból készítettem, mert épp befejeztem A Mardekár szégyene (vagy büszkesége?) hétkötetes Harry Potter fanfictionömet, és ennek örömére megleptem az olvasóimat egy kvízjátékkal, amelynek keretében a négy első helyezett megnyerhette egy-egy karakter varázspálcáját a történetből.

Tetszett egyébként a pálcakészítés. Bár nem volt könnyű, de kikapcsolt, úgyhogy a jövőben még elképzelhető, hogy csinálok hasonlót.

Az R.A.B. című novellád, amivel kiérdemelted nálunk az első helyezést, szinte teljes egészében követi azokat a dolgokat, amiket a HP során megtudtunk Regulusról. Miért döntöttél úgy, hogy megírod az ő történetét?

Nagyon szeretem Regulus karakterét, ő tényleg egy olyan mardekáros, aki annak ellenére, hogy sokat szorongott és szenvedett, igazi hős lett, még ha az utókor erről nem is tudott. Azért is fontos kiemelni őt szerintem, mert rengeteg a sztereotípia a roxforti házakkal, így a Mardekárral kapcsolatban is.

Régóta motoszkált már a fejemben, hogy meg szeretném írni Regulus történetét, mert mindig is foglalkoztatott, hogy mi történhetett vele, illetve, hogy milyen volt a kapcsolatuk Siriusszal, a családja többi tagjával, Voldemorttal, a halálfalókkal, és persze Siporral. Úgyhogy ez lett az első Harry Potter novellám.

Harry Potter fanfictionök esetében saját karakterekkel szeretsz jobban dolgozni, vagy a Rowling által megalkotottakkal?

Mindkettőt szeretem és érdekes kihívásnak tartom. Rowling eredeti szereplőit mindig igyekszem karakterhűen ábrázolni a történeteimben, és ha fejlődik is a személyiségük, vagy kicsit másképp árnyalom, úgy próbálom mindezt felépíteni, hogy logikus legyen és hitelesnek hasson. Különösen izgalmasnak tartom, ha olyan karakterekről írhatok bővebben, akikről a Harry Potter könyvekből nem tudtunk meg sokat, mert nem szerepeltek annyit – mint például Regulus. Ilyenkor nagyobb szabadsággal mozoghatok a világban. Azzal is szeretek játszani, hogy amit írok, az esetleg beilleszthető legyen a canonba.

OC-ket pedig azért szeretek írni, mert színesíthetem velük a történetet, úgyhogy ők is fontos szerepet szoktak kapni nálam. Gyakorlatilag minden nagyobb Harry Potter fanfictionöm főszereplője saját karakter.

Végezetül pedig egy kicsit könnyebb kérdés: mit üzennél azoknak, akik még nem olvastak tőled, de most kedvet kaptak valamelyik történetedhez?

Hogy köszönöm szépen, ha nekifutnak az olvasásnak, nagyon örülök, ha felkeltette a figyelmüket bármelyik történetem. Remélem, tetszeni fog nekik, mert igyekszem egyedien írni. Egyébként szívesen fogadok bármilyen visszajelzést, kritikát. Nem harapok, és fontosnak tartom, hogy kommunikáljak az olvasóimmal, hiszen ezáltal is sokat fejlődhetek.